2016 is mozgalmas éve volt a Pulinak. Voltunk szituációkban, ahol "bent" voltunk és vagyunk, és voltunk, ahol "kint". Ezekből válogatunk; és természetesen azt is eláruljuk, merre megy tovább a Puli 2017-ben - marad vagy sem a GLXP-ben?
December 31-ig kell 2017-re érvényes éles indítási szerződésüket igazolni a Google Lunar XPRIZE csapatainak ahhoz, hogy versenyben maradhassanak. Az egyik legnagyobb esélyesnek tartott csapat szerint ez túl korai, és ezért kiszáll a versenyből. Kinek lesz igaza?
Negyedikként a Team Indus csapatának is megvan az igazolt indítási szerződése a Google Lunar XPRIZE 16-os mezőnyében. Felkészül: PT Scientists, Németország, Audi Mission to the Moon.
A Google Lunar XPRIZE egyik feladata nagyfelbontású panorámaképek készítése és visszaküldése a Földre. A panorámaképeket összekapcsolva pedig egyszer a StreetView holdi változatához is eljuthatunk.
A SpaceIL és a Moon Express után harmadikként a Synergy Moon csapatának is megvan az igazolt indítási szerződése a Google Lunar XPRIZE 16-os mezőnyében.
A Google Lunar XPRIZE-t és benne a Pulit szerettük volna bemutatni a Millenárison, a Nemzetközi Űrkiállítás közönségének is. Nem sikerült. A miértre szeretnénk választ kapni a magyar űrtevékenységért felelős kormányzati szerv vezetőjétől.
Texas nagy. Texasban minden nagy. A Google Lunar XPRIZE is nagy. Austinban, a SXSW Interactive-n végleg felnőtté vált.
16 csapat van még versenyben korunk talán legizgalmasabb technológiai kihívásában. A Puli is ott csahol a mezőnyben. Bemutatja J.J. Abrams (Starwars) és Orlando von Einsiedel (Virunga).
Tényleg a Hold a legjobb választás a következő nagy dobásra? Olvasóinkat kérdezzük.
Programajánló! Amit mindig is tudni akartál a Google Lunar XPRIZE-ról. Puli Meetup 2016-os évadnyitó hétfőn, január 18-án 18:30-kor a Design Terminálban.
Az űrtevékenység a közhiedelemmel ellentétben nem a NASA, ESA, és a többi űrügynökség kiváltsága. A világűr egy dinamikusan növekvő, évi több száz milliárd dolláros piactér, amelyet a magánszféra már most is háromnegyed részben lefed, tendencia növekvő.
"Az, hogy több csapat is ténylegesen megkísérli eljuttatni szondáját a Holdra, bizonyítja, hogy igazi versenyről van szó." - Bob Weiss, XPRIZE alelnök.
Ketyeg a GLXP Holdversenyének órája: az izraeli SpaceIL bejelentette, hogy érvényes indítási szerződéssel rendelkezik.
Ezt Barack Obama mondta GLXP versenytársunkról, az Astrobotic csapatáról. Ha nekik sikerül, akkor a Puli is fent lehet a Holdon; ugyanis velük mennénk. Sivatagot, vulkáni port és most már sziklagleccsert is tudunk, a Holddal is elboldogulunk valahogy.
Célegyenesben a Google Lunar XPRIZE versenyzői. A Puli is ott csahol a bolyban: sikeres küldetésével hazánk lehetne a negyedik nemzet, amely saját eszközt juttatott el a Holdra.
25 percben a holdkutatásról és a modern holdversenyről.
Nascar verseny a Holdon? A Puli is ott lehet a rajtvonalnál. Tegyen Ön is azért, hogy így legyen!
Új, nagyon szép album jelent meg a Chang'e 3 és a vele tavaly decemberben a Holdra leszállt Jáde Nyúl rover fotóiból. Mástól legközelebb 2016-ban várhatunk képeket égi szomszédunk felszínéről, mégpedig a Google Lunar XPRIZE csapataitól.
Az orosz holdraszállás tervei csak csúsznak és csúsznak, az indiaiak viszont megunták a teszetoszaságot.
Június elején "az űr civil meghódítására szerveződött Hold-expedíciós csapatok ellepték az MTA székház klubját." Avagy hogyan keletkezik egy vendégkönyv? Visszapillantás a Google Lunar XPRIZE Team Summit 2014 Budapest eseményeire.
A holdi lávacsatornák nyílásai tágas, védett föld alatti üregekbe vezethetnek. Ideális holdbázis-helyszínek lennének, de nem ártana előbb egy űrszondát ledobni valamelyikbe.
A Holdra eljutni kemény munka - a csapatok nem is tétlenkednek. A Puli sem rest; a legutóbbi heti GLXP összefoglalóban ezt a Puli is kiválóan illusztrálta.
Budapesten tartják éves találkozójukat a világ egyik legjelentősebb technológiai versenye, a Google Lunar XPRIZE résztvevői. A Google Lunar XPRIZE Team Summit 2014 június 4-től 6-ig tart majd; a GLXP versenyének célja működő tudományos kutatójárművet küldeni a Holdra 2015 végéig.
Google Lunar XPRIZE. Holdemberek, holdrakéták: az elmúlt hetekben több csapat is elsütött néhány nagyobb durranást.
Még 18 csapat van versenyben a Google Lunar XPRIZE elnyeréséért. Az idő egyre kevesebb!
A GLXP bejelentette a Mérföldkő Díjakért való versengésre kiválasztott öt csapat nevét. A díjakat, összesen hatmillió dolláros értékben lehet elnyerni.
2013-ban még több, mint húsz csapat igyekezett eljutni a Holdra a Google Lunar XPRIZE keretében. Mára tizennyolcan maradtak.
2014 júniusában Magyarországon, Budapesten tartják éves találkozójukat a világ egyik legjelentősebb technológiai versenye, a Google Lunar XPRIZE résztvevői. z esemény házigazdája a verseny magyar résztvevője, a Puli Space Technologies, főtámogatója pedig a Design Terminál lesz.
Az izraeli SpaceIL csapat - mint mindenki más is persze - egészen komolyan gondolja a Google által szponzorált Lunar XPRIZE-versenyt,ésa Holdra jutást. Egy tévészpotot is készítettek, amit az izraeli kábeltévéken bőszen sugároznak. Nekünk tetszik. Íme, a végeredmény:
Mindez a GLXP hivatalos blogján rendszeresen jelentkező heti körkapcsolás csupán egyik eleme, amiben a csapatok életében történt legfontosabb újdonságokról számolnak be.
Az amerikai rakétagyártás (egyik) bölcsőjének tekinthető huntsville-i székhelyű Rocket City Space Pioneers még régebben összeolvadt a kaliforniai Szilícium Völgyből származó Moon Express csapatával. Ezt megelőzően a két csapat fej-fej melletti haladt egymással a Google által szponzorált Lunar XPRIZE verseny keretében, amely várhatóan 2015-ben 20 millió dollárral jutalmazza azt a magánpénzből finanszírozott csapatot, amelyik robotot küld majd a Holdra, ahol az 500 métert tesz meg, illetve videókat, képeket és mérési adatokat sugároz vissza a Földre.
"Amikor összeolvadtunk a Moon Express-szel, belementek abba, hogy a leszállóegység neve "Spirit of Alabama" legyen" – mondta Tim Pickens egy interjúban,(ld. a képen), aki Huntsville-ben már jó ideje rakétamérnökként tevékenykedik, és jelenleg a Moon Express rakétahajtásért felelős főmérnöke, egyúttal pedig a csapat huntsville-i irodáját is felügyeli.
"Ettől még ez egy alabamai projekt maradt, mi mindössze összedolgozunk a srácokkal a Szilikon-völgyből." Pickensen kívül a Moon Express egy másik huntsville-i rakétamérnököt is felvett, és helyi technikusokat kíván alkalmazni, de a közeljövőben más munkakörök esetében is megindulhat a toborzás.
Természetesen, a csapat céljai közt a 20 millió dolláros fődíj megnyerése is szerepel, de nem csak ez vezérli az ütemesen fejlődő vállalkozást. „Nem a fődíj köré építettük üzleti modellünket, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a verseny megnyerése hatalmas lehetőség, mivel ingyen reklámhoz juttathat minket, és [a fődíjból] visszafizethetjük az ilyen űrhajók fejlesztéséhez nélkülözhetetlen befektetések egy részét”. Pickens így fogalmaz: „Szeretnénk megnyerni a versenyt, de egy fenntartható üzleti modellel is rendelkeznünk kell”.
A Moon Express fenntartható üzleti modellje az űreszköz és a holdjáró építése során felhalmozott szellemi tulajdon áruba bocsátásán alapul. „El fogunk menni a Holdra, de az általunk használt technológiával más dolgokra is képesek vagyunk” – mondta Pickens. „Műholdas, vagy kis költségvetésű küldetéseket hajthatunk végre, hogy összeszedjük az űrszemetet, de ezen kívül rengeteg lehetőség kínálkozik.”
Mivel a Moon Express holdjárójának és leszállóegységének fejlesztéséhez szükséges alkatrészek beszerzése kemény dió, és az is megtörténhet, hogy egyáltalán nem léteznek, így a csapat a projekt minden szakaszában teljesen új technológiákat fejleszt. Például, Pickens és csapata egy olyan szerkezetet is fejleszt, amivel spórolni lehetne az üzemanyaggal, ilyen ugyanis jelenleg sehol nem létezik.
"Sok alkatrész leszállítása, mint amilyen mondjuk egy különleges szelep, akár kilenc hónapba, de akár egy évbe is telhet, ha egy hagyományos vállalkozótól rendelünk. Ehelyett inkább beszerzek valami hasonló alkatrészt az autógyártásból, vagy valamelyik másik iparágtól, átalakítom űrképessé, és így egy űrben használatos terméket kapok."
Nem csak ez jelent megtakarítást a Moon Express számára, mivel ezzel együtt a vállalat szabadalmazott termékek egész arzenálját gyárthatja le, amit aztán más vállalatok vagy az állami űrügynökségek részére értékesíthet. A Moon Express már leszerződött a huntsville-i Marshall Space Flight Centerrel, és ennek keretében a NASA leszállóegység-prototípusát, a Mighty Eagle-t felszerelik a Moon Express által szabadalmaztatott szoftverrel. „Ez a legfontosabb egy magánpénzből működő vállalat esetében" – mondta Pickens. "A Marshallnál gyönyörűen halad az együttműködés egy magáncég és egy állami között."
A jövőben Pickens szerint a Moon Express a Marshall Space Flight Centerhez hasonló más kormányzati ügynökségekkel is közös útra léphet, ezek révén pedig egyre nagyobb küldetésekre keríthet sort. Például „rengeteg állami vagyon áll rendelkezésre a hadrendből kivont rakéták formájában. Ezekkel valami nagy dolgot el lehet juttatni a Holdhoz, például ha egy Falcon vagy valami hasonló szállítaná” – mondta Pickens.
A Huntsville-székhelyű vállalatok közül páran már nem vesznek részt a Rocket City Space Pioneers Spirit of Alabama leszállóegységének gyártásában, de Pickens és a Moon Express lehetőség szerint továbbra is a helyi szakértelemre támaszkodna.
A GLXP-ben résztvevő csapatok előtt egyébként is izgalmas jövő áll, a London Economics nemrég közölt elemzése alapján - erről itt számoltunk be blogunkon.
A heti körkapcsolás végéről persze nem maradhat le csapatunk, a Puli sem, videónk szintén bekerült a legutóbbi GLXP-összefoglalóba, amelyben azt is megnézhetjük, hogyan megy fel űrebünk a Nemzeti Múzeum lépcsőjén:
A Puli csapata mindeközben töretlenül folytatja fejlesztéseit. Ennek keretében a marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba juttatjuk el, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni a távoli szigeten, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is; a teszt helyszíni költségeihez pedig az indiegogo közösségi finanszírozási kampányunk segítségével járulhatsz hozzá.
Mai posztunkban a Google által szponzorált Lunar XPRIZE verseny hivatalos blogján megjelent legutóbbi "körkapcsolás" híreiből válogatunk. Elsőként itt van a Penn State Lunar Lions csapata, ahol az egyik csapattaggal készített videóból kiderül, hogy egyetemistaként számára - és valószínűleg mások számára is - a verseny afféle választható tantárgy - a hely neve valószínűleg nem véletlenül "Learning Factory". Itt különböző szakterületeken mindenki kipróbálhatja magát. A nem gyengén felszerelt műhely láttán valószínűleg sok magyar mérnökhallgatónak összefut a nyál a szájában. A srác egyébként elmondja, hogy egyetemi tanulmányai befejeztével mindenképp a magánpénzből finanszírozott űrkutatásból szeretné kivenni a részét.
Mint arról már korábban sokszor írtunk, a jelenleg versenyben lévő 22 csapatot nem úgy kell elképzelni, mint akik fejvesztve építenek hordozórakétákat, leszállóegységeket és holdjárókat. A felsoroltak közül sokan "csak" a felsoroltak egyikével vagy másikával foglalkoznak. És ez egyébként szerencse is, mivel egy leszállóegységet és holdjárót fejlesztő csapat "rakterébe" társbérlőként bekerülhet egy másik csapat megfelelő méretű holdjárója. Valószínűleg ezt a lehetőséget látta meg az izraeli Spaceil csapata, amelyik most a hordozórakétát biztosító kínai China Great Wall Industry Corporation-nél tett látogatást. Elképzelhető, hogy ők is a CGWIC ügyfelei közé tartoznak majd.
Egyelőre csak egy csapat, a Barcelona Moon szerződött le a kínai vállalattal, ők a terv szerint 2015 júniusában indulnak majd meg a Hold felé. (Egy másik csapat, az Astrobotic a jól csengő SpaceX-szel egy 2015. októberi startban állapodott meg.) Utóbbi egyékbént elég önkritikus módon valóságos bakiparádét tett közé legutóbbi videójában a Hold bányászatának előkészítésére tervezett robotokkal. A narancssárga egység afféle daru, ami leengedi a holdjárót a felszín alatti kürtökbe, amit utóbbi aztán alaposan feltérképez. A videóhoz csak annyit fűznénk hozzá, hogy a robotoknak is lehetnek rossz napjaik. Íme:
Az utolsó videóban a Mighty Eagle látható szokatlan szögből. A Moon Express csapata a NASA-val megkötött együttműködési megállapodás keretében a Marshall Space Center leszállóegységén - ez a Mighty Eagle - tesztelte saját fejlesztésű irányító- és navigációs szoftverüket, a teszt prímán sikerült. Ez a program "mondja meg" a holdraszálló egységnek, hogy merre menjen, hogyan jusson el oda, és kritikus a Holdon való önálló landoláshoz. A teszt során egyelőre a NASA leszállóegységét irányító szoftver is éberen figyelt, a két rendszer egyelőre párhuzamosan működött. Érthető, hisz nyilván nem örülne a NASA, ha egy esetleges programhiba miatt a modell földhöz vágná magát. A következő fázisban viszont a Moon Express szoftvere egymaga irányítja a leszállóegységet, ami azért nagy szó. De addigis, itt a videó:
A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is.
Sok minden hozzájárul ahhoz, hogy a végén milyen összegnél áll majd a számla a Google által szponzorált Lunar XPRIZE teljesítése után. A cech nagy valószínűséggel az alábbi komponensekből tevődik majd össze. A holdverseny hivatalos blogja nemrég egy posztban tételes bontásban közölte, hogy egyes csapatok mire számíthatnak egy holdutazás során.
Először is ott van a jármű költsége. Ez valószínűleg mindenki számára belátható. Kell keresni egy hordozórakétát, aminek a tetejére holdjárónkat bele lehet tuszakolni. A csapatok többségének ezt valahogy ki kell csengetni. A második tétel maga a holdjáró, azaz a rover költsége. Szinte minden csapat rendelkezik egy valamilyen fejlesztési stádiumban leledző holdjáróval. Ennek költségei közé tartozik a ráfordított munkaidő, a tervezés, az összeszerelés, a különböző rendszerek összelövése majd végül a tesztelés. A harmadik elem - még mindig ugyanezen alkategórián belül - a leszállóegység ára. Nem mindegyik csapat rendelkezik landerrel. Egyesek ugyanazon járművel akarnak a Holdon mozogni, amivel leszállnak a felszínre, mások inkább fizetnek azért, hogy valaki megossza velük leszállóegységét. A társbérlőknek nyilván meg kell fizetniük a fejlesztés felsorolt költségeit a „fuvarozó” számára. Ezzel kapcsolatban várhatóan nekünk is lesznek tapasztalataink.
A második alkategória a közvetlen üzemeltetési költségeket takarja. Ez a start és a küldetés során keletkező költségeket jelenti. Ide tartozik a küldetés megtervezése, a holdjáróval folytatott Föld-Hold kommunikáció, illetve útjának megfigyelése, de a küldetés után nem árt kiértékelni és elemezni az általa nyújtott teljesítményt. Ebbe a kategóriába tartozhat az üzemanyag ára vagy az indítóállás használatával összefüggő díjak (a repülőtéri illeték mintájára).
A közvetett működési költségek alatt azok a pénzek értendőek, amit egy vállalat/csapat fizet a küldetéssel nem közvetlenül összefüggő dolgokért. Ide tartozik például az irodabérlet, a marketing, a jogi költségek, és az utazások (nem, nem a holdutazásé). Azt a már idézett blog is elismeri, hogy ezek messze nem a leglátványosabb tételek, ennek ellenére ezekkel is számolni kell egy küldetés tervezésekor. A hibás költségkalkuláció később komoly hátrányokkal okozhat a projektben.
Biztosítási költségek: Ennek az űrkutatásban jellemzően két vállfaja lehet: egyrészt a hordozórakétára is kötnek biztosítást, másrészt pedig a kereskedelmi műholdak üzemeltetésére. Előbbi elég sztenderd-érték, általában a rakomány értékének 10-30 százalékát teszi ki. A kereskedelmi műhold-üzemeltetési biztosítás főképp telekommunikációs műholdakra vonatkozik, hiszen ezeknek képesnek kell lenniük adatok fogadására és továbbítására, így termelnek pénzt. A kereskedelmi műholdak egy jól ismert technológiát alkalmaznak, így a biztosítás aláírói tudják, hogy milyen teljesítményre számíthatnak. Ez azonban nem feltétlen van így a Lunar XPRIZE csapatai esetében, akik akár új technológiát is használhatnak, pláne, hogy olyan környezetben teszik ezt – optimális esetben a Holdon – ahol 1973 óta senki nem járt.
Amint látjuk – és a GLXP blog is megjegyzi –, egy holdküldetés finanszírozása túlmutat a puszta anyagköltségen, sok más számlát is ki kell fizetni. Ezért gyűjtünk mi is támogatásokat, amelyek sok kis lépéssel segítenek bennünket a Holdrajutásban. Ha ez nem is lesz elég egy hordozórakétára vagy egy Föld-Hold taxira, jelenlegi működésünket komolyan segíti.
A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is.
A közeljövőben várható, hogy valóságos roham indul a Holdért, de persze, nem csak oda. Az első magánpénzből finanszírozott holdutazás 2015 januárjában startolhat el, és ugyanabban az évben még legalább egy hordozórakéta elindul a Hold felé - és a sort valószínűleg még hosszan lehetne folytatni. Magyarország számára a lehetőség az, hogy bebizonyítsuk: kevés forrásból, kis ország is tud nagyot alkotni!
Ahogy közeledik 2015, úgy lesz egyre izgalmasabb a Google által szponzorált Lunar XPRIZE verseny blogját nézegetni, ahol hétről-hétre összeszedik a 22 versenyben maradt csapat életének legérdekesebb történéseit. Régebben nem volt ilyen látványos a dolog, de most már rébuszokban beszélés helyett egyre inkább konkrét robotok és leszállóegységek kezdenek megjelenni, amik sok esetben – a mi holdjárónkhoz hasonlóan - még mindig földi prototípusnak számítanak, de már működőképesek. A japánokról például sokáig nem túl sokat lehetett hallani, ez azonban szeptember végén megváltozott. A Hakuto csapat hasonlóan ahhoz, amit a Puli Space tett Marokkóban az Osztrák Űrfórum szervezésében (ld. például itt), és nemsokára tenni fog egy zord vulkán oldalában - nemrég megfuttatták robotjukat, hogy kiderüljön: képes lesz-e teljesíteni a holdküldetés minimum elvárásait: szimulálták az általuk tervezett missziót. Ehhez rengeteg HD-minőségű képet, videót kell készíteni, és legalább fél kilométert meg kell tenni. Ez nem hangzik nagy dolognak, de egy ilyen küldetés – mégha csak földi is – hatalmas áttörést jelenthet. A japán robot szemszögéből például így festett a teszt:
Egy másik versenytársunk, a Moon Express gyakorlatilag az élmezőnybe tartozik. A NASA-val megkötött együttműködési megállapodás keretében a Marshall Space Center leszállóegységén - ez a Mighty Eagle - tesztelték saját fejlesztésű irányító- és navigációs szoftverüket, a teszt prímán sikerült. Mint írják, ez a program "mondja meg" a holdraszálló egységnek, hogy merre menjen, hogyan jusson el oda, és kritikus a Holdon való önálló landoláshoz. A teszt során azért a NASA leszállóegységét irányító szoftver is éberen figyelt, a két rendszer egyelőre párhuzamosan működött. Érthető, hisz nyilván nem örülnének a NASA-nál, ha egy esetleges programhiba miatt a modell mondjuk becsapódna a földbe. A következő fázisban viszont a Moon Express szoftvere egymaga irányítja a leszállóegységet, ami azért nagy szó. Az alábbi videóban egy quadcopterre szerelt kamerával lehet a legutóbbi küldetést megnézni, az érdemi rész a videó 4. és 5. perce között látható. Íme:
Az indiai Indus csapat eközben a Lunar XPRIZE versenyen belül gyakorlatilag egy miniversenyt hirdetett meg, aminek során arra buzdították a nagyérdeműt, hogy szabadítsák fel a bennük lakozó mérnököt: csapatok jelentkezését várták, a nyerő dizájn pedig elrepülhet a Holdra is. Összesen 201 lappangó mérnökcsoport futott be a felkérést követően.
Utoljára hagytuk magunkat, az XPRIZE heti összefoglalójában a Puli Space videója is helyet kapott. Csapatunk Kecskeméten gyakorlatilag a legnagyobb erőpróbának szolgáltatta ki holdjárónk földi prototípusát: a gyerekeknek. Mutatjuk:
A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!
Ahogy korábbi posztunkban ígértük, folytatjuk összeállításunkat a Google által szponzorált Lunar XPRIZE-verseny hivatalos blogján közölt "heti körkapcsolások" alapján, amiben nemrég egyik versenytársunk, a Moon Express szeptember eleji bejelentéséről számoltak be. Eszerint két bolygókutatóval egészült ki a csapatuk Dr. Paul Spudis és Dr. Jack Burns személyében, ők segítik a csapatot, hogy rátaláljanak a Holdon rejtőző értékes nyersanyagokra. A segítségre már csak azért is szükség lehet, mivel egyre több bizonyíték utal arra, hogy értékes fémkészletek - mint például az arany és a platina -, aszteroidák közvetítésével érkezhettek bolygónk kísérőjére is. További bizonyítékok vannak arra, hogy a Földtől eltérően a Hold jelentős készletekkel rendelkezik ezekből a nemesfémekből, amik vagy a felszínén, vagy a felszín közelében találhatóak. Mivel a Hold olyan közel van a Földhöz, a nemesfémeket a már ismert technológiák segítségével ki lehetne bányászni. Égi szomszédunkon vízből (vízjégből) sincs hiány: ebből rakéta-üzemanyagot lehet előállítani, de az élethez szükséges összetevők (pl.: oxigén) is kinyerhetők belőle.
A holdversenyben résztvevő csapatok között nem a Moon Express az egyetlen, amelyik holdbányászaton töri a fejét. Az alábbi videóban például Dr. Red Whittaker beszél ennek jelentőségéről: az Astrobotic (ők egy másik versenytársunk) robotja ugyanis - ha már egyszer leszáll a Holdra – be is merészkedne egy-két holdi barlangba.
De mi ebben a jó? A NIAC-projektben (NASA Innovative Advanced Concepts) is résztvevő Whittaker a Carnegie Mellon Egyetemen dolgozik, és egyúttal a már említett Astrobotic Technologies vezetője. Saját bevallása szerint a robotok jelentik számára az életet, pláne, ha a robotokat a Holdon lehet hasznosítani. A NIAC számára azokat a lehetőségeket vizsgálja meg, amivel a holdi nyitott kürtők és barlangok felfedezhetők. Ezek a kürtők hatalmas, háznagyságú lyukak, a kihívás pedig az, hogy miként lehet majd ezeket egy robottal megközelíteni, hogyan ereszkedhet le a a robot a mélyére, miként tájékozódhat odalenn, stb. Az alábbi képen egy ilyen szimpatikus holdkürtő látható. 
Whittaker többek között megépítette az első letapogató szoftverrel felszerelt robotot, ami képes modellezni a környezetét és ez alapján tud navigálni is. Az Astrobotic-főnök a robotjait egyelőre földi bányákba küldi - ezek jól szimulálják a lávatölcséreket, a kőbányákkal, földfelszíni bányákkal pedig a holdi kürtők helyettesíthetők a felkészülés során. A bányába küldött robot sikeresen elkészítette a földalatti járatok első három dimenziós modelljét. A lávatölcsérekről évtizedeken át fantáziáltak a kutatók, expedíciót azonban mindeddig nem szerveztek, mivel nem volt eszközük, amivel a mélyükbe hatolhattak volna. Most azonban, hogy a holdi kürtőket felfedezték, Whittaker szerint a lávatölcsérek beható tanulmányozása elkerülhetetlenné vált. A járatok és barlangok kiváló terepet biztosítanak mindehhez, hiszen ezeket sem lehet feltérképezni föld- vagy holdkörüli pályáról: felfedezésükhöz a belsejükbe kell juttatni a robotot.
Egy másik blogposztban az XPRIZE Alapítvány arról számol be, hogy sok, a holdversenyben résztvevő csapat olyan korábbi küldetések adatait elemzi, amiket a Hold körül keringő szondák készítettek, vagy olyan kőzetmintákból származnak, amiket évtizedekkel korábbi missziók során hoztak/küldtek vissza a Földre. Ezekből az adatokból határozzák meg a jelenlegi versenyzők jövőbeli leszállóhelyeiket.
Ez azonban rövidesen megváltozhat. Már egyetlen, magánpénzből megvalósuló holdraszállás is rengeteg hasznos adatot szolgáltathat a kutatók számára - még akkor is, ha pusztán a verseny alapkövetelményei (pl. 500 méter megtétele, HD-fotózás) teljesülnek. Közvetlenül a landolás után készített fényképsorozatból például megállapítható, hogyan ülepedik le a holdpor, és sok mindent meg lehet tudni róla. A leszállóegység lábáról készített fotó sokat elárulhat arról a felszínről, amire az űrhajó landolt. Ugyancsak sokatmondó lehet, hogy a rover kereke milyen nyomot hagy maga után - feltéve, hogy kerekeken közlekedik majd.
A hosszabb időtartamú küldetések során tanulmányozni lehet, hogy miként csökken a napelemek teljesítménye, kiderülhet, hogyan tapad meg felületén a por, és miként hat a napelem anyagára a holdi sugárzás. Ez életbevágóan fontos lehet a jövőbeli felfedezések alkalmával.
A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!
A Google által szponzorált Lunar XPRIZE verseny hivatalos blogját tanulmányozva kiderül, hogy Romániában meglepő dolgok történnek mostanában. A verseny egyik résztvevője a román ARCA csapat, akik egy nem akármilyen rakétahajtóművet építettek, ez kerül majd az IAR-111 Excelsior szuperszonikus repülőgépükbe, illetve a Haas-sorozatú rakétákba. Az elv esetükben is ugyanaz, mint a hatvanas években, a különbség a felhasznált anyagokban van. A román hajtómű folyékony üzemanyaggal működik: folyékony oxigén és kerozin elegye emeli majd a magasba, mégpedig nem is akárhogy: startkor 24 tonna tolóerőt fejt ki a hajtómű. 
A fő célok a hajtómű megépítése során az alacsony fejlesztési és építési költségek voltak, amik a román csapat szerint a jó teljesítményt nem rontották le. A csapat ennek szellemében kompozitanyagok és alumínium-ötvözetek széles skálájának felhasználásával építette meg a kicsikét. Kompozitanyagokból készült az égéstér és a fúvóka, és többek között a gázgenerátor is. Előbbiek két rétegből készültek. A belső réteg szilíciumrostból és fenolgyantából készült, a külső szénszálat és epoxigyantát tartalmaz. A szilíciumszállal megerősített fenolgyantából hő hatására olyan gázok szabadulnak fel, mint az oxigén és a hidrogén, a végeredmény pedig szénmátrix. A gázok átmennek a szénmátrixon és a fal belső felületére érve a hajtóműből távozó forró gázokkal találkoznak, és lehűtik. Ezen kívül a hajtóműbe is építettek egy hűtőrendszert, ami a belső falba a teljes kerozin-mennyiség 10 százalékát fecskendezi.
Az ehhez hasonló könnyű anyagok használatával az Executor rakéta tömeg/tolóerő aránya jobb, mint az európai Ariane és Vega hordozórakétáké. A csapat szerint ez még tovább javítható a tesztek folyamán. A szuperszonikus turbina magja és lapátjai hőálló acélból készült, és percenként 20000 fordulatra képes, teljesítménye 1,5 MW.
A hajtómű két tengely mentén 5-5 fokban állítható, ami a rakéta irányításához nem utolsó szempont. A fejlesztést 2011 végén kezdték el, az első tesztekre 2012 harmadik negyedévében került sor.
Az elmúlt időszak másik érdekessége a spanyol csapathoz, a Barcelona Moon-hoz kötődik. Bejelentették ugyanis, hogy terveik szerint 2015. júniusában juttatnák holdjárójukat a szomszéd égitestre. A csapat keményen benne van a Lunar XPRIZE verseny élmezőnyében, hiszen nekik már aláírt szerződésük van a kínai "China Great Wall Industry"-val (CGWIC). A most aláírt megállapodás a start keretszerződés melléklete lett, és rögzítette az indulás pontos idejét; a változtatásra a leszállóegység műszaki fejlesztése miatt kellett sor keríteni, amit részben Spanyolországban, részben Kínában szerelnek össze, a távolkeleti partner adja a nem elhanyagolható jelentőségű fékezőrakétákat a leszállóegységhez. Ehhez a leszállóegységet el kell juttatni Kínába, majd onnan vissza Spanyolországba, ez azonban komoly jogi procedúrával jár. 
Az eredeti szerződést tavaly augusztusban írták alá, az együttműködés keretében a CGWIC egy Hosszú Menetelés 2C típusú hordozórakétát biztosít a csapat számára a felső rakétafokozattal együtt, ami majd holdkörüli pályára állítja a szállítmányt. A spanyol leszállóegység ezután kezdi majd meg ereszkedését a Hold felszínére.
A többi csapatnál is sok érdekesség van, ezekről is hamarosan beszámolunk.
Eközben a Google által szponzorált Lunar XPRIZE versenyen szintén résztvevő magyar Puli Space csapat sem tétlenkedik. Nemsokára elválik, hogy jövőre Budapesten lesz-e a GLXP Team Summit 2014 (ez a versenyben maradt csapatok éves találkozóját jelenti, amikor a világ minden pontjáról összeülnek a versenyben lévő csapatok képviselői. A budapesti szervezéshez csapatunk már az utolsó menetben van, úgy hírlik, jók az esélyeink.)
Ettől függetlenül a holdutazásig roverünknek még sok teszten kell átesnie, mielőtt elindulhatna egzotikus úticélja felé. A marokkói sivatag után holdjárónkat a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!
A Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny hírleveléből két dolgot emelünk ki mai posztunkban. Elsőnek itt egy RT.com által készített interjú Bob Richards-zal, a Moon Express főnökével, akinek feltett szándéka bányászni a Holdon, esetleg aszteroidákon. Mint mondta, erre reményei szerint az elkövetkező 10 vagy 20 évben sor kerülhet, ehhez azonban előbb vissza kell térni a Holdra. A szomszédos égitesten már több mint 40 éve nem járt ember, de azóta rengeteget fejlődött a tudomány, új technológiák jöttek létre. A holdszondáknak köszönhetően sokkal többet tudunk a Holdról, mint amennyit mondjuk 10 éve tudtunk róla. Korábban egy halott, száraz sziklának gondoltuk, ez azonban nem igaz. Platinatartalmú nyersanyagokból például több lehet a felszínén, mint az egész Földön együttvéve.
Ráadásul vízjég is van a Hold felszínén, ami Richards szemében rendkívül gazdaságossá teheti a jövőbeli holdmissziókat, hiszen a vízből rakétaüzemanyag is előállítható. Bob rámutat arra, hogy a bolygónkon fellelhető valamennyi nyersanyag végtelen mennyiségben megtalálható a világűrben is, hiszen eleve onnan érkeztek a Földre. Összefoglalva tehát kutatni kell a földönkívüli nyersanyagok után, hogy azokat aztán a földi civilizáció hasznosíthassa. Az ambiciózus terv első lépése a robotos holdraszállás lenne a GLXP-verseny keretében - természetesen, a Moon Express is a magyar Puli csapat riválisa, bár ez nem zárja ki az együttműködés lehetőségét.
A másik újdonság az, hogy a Synergy Moon csapata rövidesen egy CNC szerszámgéppel (Computer Numerical Control) esik neki a munkának. Így néz ki a szerkezet: 
A csapat nem is egy, hanem rögtön két holdjárót is építene, pontosabban "faragna ki". A gép használatával a wikipedia magyar nyelvű szócikke szerint lehetővé válik „az egyidejűleg több tengely mentén végzett és nem egyenes menti mozgásokat is, ami kézzel lehetetlen”. Az eljárás sarkosan fogalmazva a CAD-programban megtervezett rovert marja ki egy tömbből. A kétfajta rover mindegyikéből két-két példány készülne (összesen tehát négy). A csapat szerint a két egymástól függetlenül kifejlesztett roverre a jó öreg redundancia elve miatt van szükség: ha a küldetés során az egyik holdjáró bedobja a törülközőt, még mindig ott a másik, amivel teljesítheti a misszió.
Ugyancsak ez a csapat erősít kommunikációban is. A Synergy Moonbounce program keretében arra bíztatják a földlakókat, hogy küldjenek egy hangfájlt tetszőleges üzenettel, amit a csapat aztán továbbít a Holdra, majd az onnan „visszapattanó” visszhangot meg lehet hallgatni a csapat honlapján. Ráadásul az adás pillanatában egy Holdról készített fotót is kap a lelkes önkéntes.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Holdbányászat felkiáltással kezdődik a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyik mostanában bejelent blogbejegyzése, ami rögtön a felvezetőben felveti: hogyan legyünk milliárdosok?
A jelenleg huszonhárom szereplős mezőnyből egyik versenytársunk, az Astrobotic, egy kisautó méretű kütyüt tesztel, ami a bemutatott videó alapján a Hold külszíni bányászatával foglalkozik majd. (Hacsak azzal nem, hogy az utókor megtévesztése érdekében patakmederhez megtévesztésig hasonlító képződményeket hoz létre idegen égitesteken. Bár ez kevéssé valószínű.)
De komolyra fordítva a szót: az Astrobotics valóban a holdi regolitból venne mintákat, miközben olyan értékes források után kutat, mint amilyen a vízjég és a hélium-3.
Eközben a Szilícium-völgyben bolyongva a BBC stábja a „Hogyan legyünk milliárdosok?” kérdésre (is) keresi a választ. A Moon Express csapat vezetői közül Bob Richardst kapták először lencsevégre, aki bemutatják a holdi leszállóegység földi tesztelésre szánt prototípust, ezt a NASA-val közösen fejleszti a csapat. Bob Richards elmondta, hogy 2015-ig le akarnak szállni a Holdra (A Moon Express képviselője a Lunar X PRIZE Alapítvány santiagoi csúcstalálkozóján előadásában már megemlítette, hogy 2015-ben indulnának a Holdra, és ezzel nincsenek egyedül: a Barcelona Moon csapatának 2014 júniusára van időpontja, az Astrobotic pedig a SpaceX rakétájának tetején 2015. októberben vágna bele a holdutazásba.) Richards ezután a hajtómű egyik tesztjét is megmutatta a BBC kamerájának. De ez csak az első lépés, a következő etap a Holdon való bányászat lesz. [Az alábbi videón 8:34-től látható.]
Felocsúdni sincs idő: Naveen Jain – szintén a Moon Expresstől – már arról beszél, hogy az emberiségnek sok bolygón kellene élnie, és megosztja üzleti filozófiáját. Eszerint úgy tehetünk szert egy 1 milliárd dollár értékű vállalatra, ha előbb megoldunk egy száz milliárd dollárt érő problémát. Utóbbira lehet példa a környezetbarát energia alkalmazása.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Némi technikai szünet után ismét itt vagyunk, és folytatjuk a blogot. Nem is akármivel. Múlt héten került ugyanis sor a Google által szponzorált Lunar X PRIZE versenyben résztvevő csapatok éves csúcstalálkozójára a chilei Santiagoban, ahol a Puli kapta többek között a legjobb akciójelenetért járó kitüntető címet is. A szervezők szerint a három napos csúcstalálkozót hatalmas médiafigyelem kísérte, bár ezzel kapcsolatban egyelőre elég rejtélyesen nyilatkoznak.
A 23 versenyben maradt csapat közül húsz képviseltette magát a Csúcson, ahol beszámoltak az elmúlt évben történt főbb újdonságokról. Legalábbis, a publikus újdonságokról. Úgymint:
A White Label Space nemrég Japánba tette át a székhelyét, és emiatt megváltoztatja a nevét. Bár azt még egyelőre nem tudni, hogy mi is lesz az pontosan. Ők készítették egyébként a legjobb a csapatprezentációt is, amiről Darth Vader sem hiányozhatott. A Moon Express képviselője előadásában megemlítette, hogy 2015-ben indulnának a Holdra, és ezzel nincsenek egyedül: a Barcelona Moon csapatának 2014 júniusára van időpontja, az Astrobotic pedig a SpaceX rakétájának tetején 2015. októberben vágna bele a holdutazásba. 
Utóbbi bejelentette, hogy csapatukat választotta a NASA, hogy részt vegyenek a Masten programjában, ami újrahasznosítható hordozóeszközöket fejleszt. A Masten Space Systems és a Space Florida még 2011-ben kötött megállapodást, aminek az a lényege, hogy szuborbitális repülések során függőlegesen szálljon fel a jármű, majd a repülést követően ugyanígy függőleges helyzetben landoljon, így egy-egy küldetés követően újra bevethető legyen az egész egység. 
A csapatok ugyanakkor egyre inkább keresik az egymással való együttműködés lehetőségét, amitől persze még izgalmasabbá válhat a holdverseny.
A csúcstalálkozón különböző címeket is kiosztottak. Például többek között megválasztották a legjobban öltözött csapatot, illetve a már említett legjobb prezentációt készítő csapatot. A Pulit csapatvezetőnk, Dr. Pacher Tibor képviselte, aki a csúcstalálkozón megmutatta az Österreichisches Weltraum Forum / Austrian Space Forum MARS2013 tereptesztjén készült legjobb képeket a GLXP Team Summiton. Egyúttal megállapíthatta, hogy az összes csapat közül továbbra is a mienknek van a legnagyobb cukiság-faktora: a legjobb kabalaállat címet ismét elhoztuk a logónkban szereplő négylábúért, ráadásul a legjobb roverakcióért járó cím is a mienk, amit az alábbi videóért kaptunk:
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Mindeközben a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny csapatai sem tétlenkednek, mai posztunkban az egyik márciusi összefoglalóból szemezgetünk. Az amerikai Team Frednet, és az általuk létrehozott Nyitott Világűr Társaság elkötelezettnek tűnik aziránt, hogy kockaműholdakkal – cubesatokkal – árassza el a világűrt. A Small Commercial Payload, illetve Small Cubesat Payload néven is ismert programot öt éve fejlesztik a NASA egyik programja és a GLXP holdverseny égisze alatt; 2015 januárra tervezik a startot.
A terv egyelőre az, hogy 50-100 kockaműholdat, ún. cubesatot engednének szabadon alacsony földkörüli pályán, az alapegység – ilyen a jelenleg is földkörüli pályán keringő és még mindig kiváló állapotban lévő Masat-1 is – súlya nem haladhatja meg az egy kilót, űrtartalma pedig 1000 köbcenti, ebből következően élhosszúsága 10 centiméteres. Ez az alap. Ettől lehet persze igényelni nagyobbakat is, azonban ezek mérete minden esetben az előbb vázolt alapkocka többszöröse lehet csak: létezik 10x20, 10x30, 20x20 vagy 20x30 centis méret is, ami igazából már téglatest. Az 50-100 darab kocka és téglatest a hordozórakéta „rakterébe” kerül, ahonnan aztán a megadott pillanatban kirepülnek a világűrbe. 
Felmerül a kérdés, hogy egy Holdra induló küldetés miért foglalkozik egyáltalán az alacsony földkörüli pályával? A válasz prózai: a csapatnak pénzre van szüksége. Az előzetes tervek szerint a kockák és téglatestek a Holdra induló űrhajójuk legfelső rakétafokozatában kapnának helyet, és még az út elején szétszórnák őket. Egy tíz centi élhosszúságú kocka pályára állítása általában nem haladja meg a 100 ezer dollárt - átlagosan 85 ezer dollár körül mozog egy-egy példány útiköltsége. Valamilyen mértékű kedvezményre is számíthatnak azok, akik szándéknyilatkozatukat és a jelentkezési lapot 2013. március 29-ig elküldik. Kerüljön csak a legkisebb egységből, a sztenderd kockából száz darab a fedélzetre, és máris rögtön nyolc és félmillió dollárnál járunk, ami nem rossz alap egy holdutazás kivitelezéséhez – egyes tervek szerint a dobozolás után az űrhajó tovább utazna a Hold irányába, ahol leszállóegységével megkísérli majd a landolást. Persze, nyolc és félmillió dollár nem elég egy holdutazáshoz. A versenyben résztvevők közül három csapat hozta nyilvánosságra kalkulációját, a legoptimistább számítások szerint sem lehet megúszni a dolgot 24 millió dollár alatt, két csapat pedig nagyjából 30 millió dollárra tippeli a teljes cechet.
Az ötlet egyébként önmagában zseniális, mivel a kutatóintézetek számára szinte ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a világűrben kísérleteket hajtsanak végre. A MaSat-1 egyetlen 10x10x10-es kockában utazik már több mint egy éve: a kockában találhatók a legkülönfélébb mérőműszerek, a rádióadó, és minden más, ami csak bezsúfolható – az egykilós súlykorlát figyelembe vételével – egy ilyen szűk térbe.
Nagyon úgy tűnik, hogy a GLXP-verseny élmezőnye a 2015-ös start mellett tette le a voksát. Ezt erősíti meg a Moon Express-szel készített BBC-tudósítás is, amit ide kattintva lehet megtekinteni.
Ebben űrverseny helyett holdbányász-versenyről beszélnek. A Moon Express a NASA-val együttműködésben a Ames Kutatóközpont területén kapott egy épületet, ahol kedvükre tesztelhetik a leszállóegységüket. A landolást teljesen automatikusan kell végrehajtani, mivel nincs elég idő arra, hogy a küldetésirányításból beavatkozzanak az ereszkedés utolsó fázisában.
Bob Richards, a Moon Express főnöke szerint platinacsoportba tartozó fémek várnak ránk a Holdon, emellett pedig víz, ami egyben rakéta-üzemanyagot jelent - azontúl, hogy elengedhetetlen kelléke az életnek, a mezőgazdaságnak. A holdi nyersanyagok feltárása az első lépés, de ezt sokan tervezik, többek között például Kína is, ami holdszondákat indított útnak, és minden esély megvan arra, hogy a közeljövőben robotos landolásra kerüljön sor – ahogy arra is, hogy kínai asztronauták – taikonauták – lépjenek a Holdra.
Érdekes kérdést feszeget a BBC, ami rövidesen nagyon aktuális lesz: kit illet a kitermelt holdkőzet? Vajon egy ország kisajátíthatja-e a Holdat? Az 1967-es Világűr egyezmény szerint ez nem lehetséges, de a képlet azért nem ilyen egyszerű. A Holddal kapcsolatban területi követeléssel egyetlen ország sem léphet fel: nem birtokolhatja senki, viszont bárki odamehet, és kedvére használhatja, illetve kitermelhet bármit - így jellemzi az elég kuszának tűnő jogi helyzetet a BBC által megszólított James Dunstan űrjoggal foglalkozó szakember.
A jogi kérdések rövidesen terítékre kerülnek. Bob Richards (is) arra számít, hogy a következő évtizedben valósággal megrohamozzák a Holdat a különböző küldetések, amik egy része szinte biztosan magán - és nem államilag finanszírozott - misszió lesz.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Kissé felpörögtek az események a Google által szponzorált Lunar X PRIZE hivatalos honlapjának tanulsága szerint: zsűritagokat keresnek ugyanis. Bár a verseny végére még jó pár évet várni kell, azonban már most is sok a teendő. A holdversenyben résztvevő csapatok ugyanis nap mint nap kérdésekkel bombázzák őket, ami érthető, mivel egyre aprólékosabban kidolgozzák küldetésük részleteit, és egyre inkább testet ölt űrhajójuk terve. Az egyik szabály szerint például ötszáz métert kell a holdjárónak önerőből megtenni, de az nem derül ki az eredeti versenykiírásból, hogy ezt vajon egyirányban kell-e abszolválni, vagy az is ér, ha a holdjáró 250 métert eltávolodik a leszállóegységtől, majd újra visszatér hozzá.
Sok minden eldönthető úgy, hogy egy-egy tételt ki kell pipálni az ellenőrzőlistán: valami vagy teljesült vagy nem. Ugyanakkor számtalan lehetőség van, amikor a bíráknak véleményt kell formálniuk, vagy dönteniük kell. Például mi van akkor, ha egy csapat leszáll ugyan a Holdra, de 490 méter megtétele után holdjárójuk elakad? A zsűritagok felelőssége ilyen helyzetekben nem lesz csekély, és a döntésükön sok múlik – a Holdon elakadt csapatok szempontjából mindenképp: a tét akár 20 millió dollár is lehet.
A bíráknak a már meglévő, és a csapatok által elfogadott keretmegállapodás szabályai szerint kell kidolgozniuk a részleteket – az eredeti kiírás szabályzata sok esetben csak egy vagy két mondatra szorítkozik, és finoman szólva sem vesz el a részletekben. Az újdonsült zsűritagoknak a meghatározott irányelvek mentén további követelményeket kell kidolgozniuk a versenyzők elbírálása érdekében. Különösen igaz ez a különdíjak esetében, amikor holdi műemlékeket (pl. Apollo-leszállóhelyek) akar megközelíteni egy-egy csapat a holdjárójával.
A verseny szervezői abban reménykednek, hogy pár hónapon belül egy 7-9 tagú nemzetközi zsűri állhat össze, és a testület már az év közepén, júliusban meg is tarthatja első megbeszélését. A zsűri nem meglepő módon csoportként ténykedik majd, a kiválasztott tagok közül kerül ki az elnök és az alelnök: nekik a többieknél nagyobb felelősségük lesz. A poszt betöltéséért ösztöndíj jár, de előfordulhat, hogy utazni is kell – ebben az esetben minden költséget megtérít az X PRIZE Alapítvány. A zsűritagokat a szakterületükön legtapasztaltabb jelentkezők közül választják ki. És hogy melyek ezek a szakterületek?
Az ideális jelölt nem árt, ha részt vett már egy űreszköz indításánál, esetleg egy küldetés földi személyzetének tagjaként. Biztos nem hátrány a robotikában való jártasság, ahogy a jogban vagy minden más, a világűrrel kapcsolatos elmélyülés is jól jöhet. Az sem baj, ha az illető már részt vett egy űrhajó tervezési munkálataiban (bármilyen szakterületen), esetleg a műholdas kommunikációban mozog otthonosan.
És hogy mi lesz a dolguk a kiválasztottaknak? Többek között meg kell győződniük arról, hogy a csapatok 90 százalékban magántőke felhasználásával végzik-e a dolgukat, ez ugyanis a holdversenyben való részvétel egyik peremfeltétele. Átnézik és jóváhagyják a csapatok terveit: hogyan szeretnének mozogni a Holdon, illetve ki kell dolgozni a Hold felszínén megtett távolságmérés módszertanát is – amiből mindenki számára megnyugtató módon kiderül, hogy sikerült-e teljesíteni a minimum fél kilométeres távot (ez is a verseny peremfeltétele), avagy sem. Ugyancsak előzetesen ellenőrzik, hogy a Holdra induló csapat járműve képes lesz-e a verseny másik feltételének megfelelni: elég jó minőségben közvetít-e majd a Holdról.
Nagy figyelmet fordítanak a különdíjjal kecsegtető amerikai és szovjet küldetésekből hátramaradt tárgyi emlékek felkeresésére készülő csapatok küldetési tervére is annak érdekében, hogy összhangban legyen a NASA által kiadott ajánlással. (Az Apollo-11 leszállóegységéhez például nem lehet túl közel merészkedni, de a többi küldetés műemlékeivel kapcsolatban is vannak megkötések – beleértve a szovjetekét is.)
A leenő zsűritagok a Holdra induló rakéták indítási kísérleteire is ellátogatnak, ahol a start előtt még egyszer szemrevételezik a dolgokat.
Egyúttal műszaki tanácsokkal látják el a Lunar X PRIZE személyzetét, segítenek az irányelvek áttekintésében, és a csapatok részéről érkező kérdések megválaszolásában. Felelősségük nem csekély: ők döntik el ugyanis, kik kapják meg a különböző, nem csekély összegű díjakat a 30 millió dollár összdíjazású versenyen.
A jelentkezés feltétele, hogy a leendő zsűritag havonta legalább mintegy négy órát foglalkozzon a holdversennyel, de előnyben részesítik azokat a pályázókat, akik többet hajlandók áldozni az idejükből a cél érdekében. A feladatok többségét távmunkában elvégezhetik, úgyhogy: hajrá!
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Mi lesz az űrsiklók hajtóműveivel? Vajon tényleg a kereskedelmi űrrepülés során használják majd őket? Meglehet. Ez is kiderül a Google Lunar X PRIZE verseny hírleveléből, ahonnan az alábbiakban szemezgetünk egy-két gyöngyszemet versenytársaink életéből. Az Astrobotic csapat egy interjúban leszállóegységének súlyáról és az űrsiklók egyik-másik hajtóművének az újrahasznosításáról beszélt. Az amerikai csapat a Google által szponzorált Lunar X PRIZE versenyre 2008-ban jelentkezett be, és úgy számolnak, hogy 2015-ig leszállnak a Holdra – azon belül is a holdi sarkvidékre. Ez a tájegység olyan hideg, hogy ott a nitrogén is bőven folyékony állapotban marad. Ez persze a holdi egyenlítőre is igaz, itt azonban csak abban a cirka két hétben van erre lehetőség, amikor a felszínt nem éri napfény. 
A Hold pólusainak mélyebb zugaiba több milliárd éve nem sütött még nap, úgyhogy ez a régió tartja a Holdon a negatív hőmérsékleti rekordot. Ez azért bír nagy tudományos jelentőséggel, mivel itt található nagy mennyiségben vízjég, amiből rakéta-üzemanyagot is elő lehet állítani.
Külön érdekesség a csapat leszállóegysége, ami közel hetvenkilós rakományát a remények szerint eljuttatja majd a Hold felszínére. Hozzánk hasonlóan az amerikai csapat is a földi prototípus és az „űrképes”, extrém körülményeket kibíró végleges verzió között van valahol félúton. A lander üresen nyolcszáz kilót nyom, feltankolva pedig több mint kétezret, és sikeres küldetés esetén – híres elődeihez hasonlóan – ez is örökre a Holdon maradna. Még érdekesebb, hogy a forgalomból kivont űrsiklók hajtóműveinek egyikével szerelnék fel a leszállóegységet, a videóban azonban még enélkül mutatkozik be.
Mint a csapat képviselője beszámolt erről, a leszállóegységet tavaly alkották meg, és ez nélkülözhetetlennek tűnik, ha a holdutazást valóban kereskedelmi tevékenységgé kívánják alakítani. Ebben egyébként bennünk partnerre is lelhetnek, hiszen ők a Puli egyik lehetséges szállítója: az említett leszállóegységbe 10 kilós holdjárónkkal egy holdutazás erejéig beparkolhatnánk .
A „holdverseny” másik nagy esélyese a Moon Express. Tim Pickens, a csapat vezető mérnöke „Rakétavárosban”, az alabamai Huntsville-ben nőtt fel – itt tesztelték a Saturn V rakéták hajtóműveit. Kevesebb, mint húsz kilométerre lakott a tesztek helyszínétől, és az alábbi, nagyon érdekes kordokumentumokat bemutató rövid videóban arról elmélkedik, miért nem sikerült megismételni a holdutazást a hetvenes évek eleje óta eltelt pár évtizedben. Tim Pickens nagy név a szakmában, a többi között a White Knight tervezéséből is kivette a részét.
Hosszú hallgatás után a maláj Independence-X csapat újra hallatott magáról, és egy székhely-változtatást követően máris 17 álláslehetőséget kínálnak – elsősorban mérnökök részére, akik szabadidejükben vagy részmunkaidőben fejlesztenék a csapat holdjáróját. Csak szólunk.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
A Google által szponzorált Lunar X PRIZE versenyben megmaradt mindössze 23 csapat közül a chileiek egy aprócska holdrobottal, a Dandelionnal kerültek nemrég a figyelem középpontjába: a fejlesztés ugyanis a finisbe ért. Ezzel ők lehetnek az első csapat, amelyik elkészül űrképes holdjárójával. Az AngelicvM egyetemekkel működik együtt: a Puerto Monnt-ban található Austral de Chile egyetemen készül a holdjáró, míg a Concepción egyetem fejleszti a hajtóművet, amit a holdkörüli pályán használnak majd. Így néz ki egy majdnem-kész holdjáró: 
„A fejlesztések befejező fázisában vagyunk a robottal, ami teljes mértékben megfelel a világűr követelményeinek” – mondta Mauricio Henriquez az Austral de Chile egyetemen a roverfelelős szakember, aki hozzátette, hogy a robot 2014 közepén indulhat is Holdra. A Dandelion gyakorlatilag önmaga tükörképe: az alja – legalábbis szemre és kívülről nézve – teljesen megegyezik a tetejével, a hátát és a hasát is napelem borítja. Így ha a robot netán egy hátast dobna a Holdon, elméletileg akkor sem ütne be a krach, mivel gyakorlatilag teljesen mindegy, melyik oldala van felül.
Más kérdés, hogy a nagyon ragaszkodó természetű, elektrosztatikusan iszonyatosan töltött holdport ezek a lábak mennyire kavarják majd fel. Ez azért lehet veszélyes, mert a holdi homok előszeretettel tapad például a rover napelemeire (amit onnan már csak smirglivel lehetne leszedni, ez ugyebár sem a napelemek károsodása, sem a smirglit tartó kéz hiánya miatt nem elképzelhető). A rover berendezéseit károsító felverődő holdpor lehetősége egyébként valószínűleg minden csapat mérnökeinek visszatérő rémálma. Épp ezért valószínűleg a chileiek is óvatosan közlekednek majd a robottal a szomszéd égitesten, talán még az alábbi videóban látható sebességnél is lassabban (igaz, a Holdon talán nem kell ennyire aggódni a robot mellett elhúzó autó gonosz árnyéka miatt, ami a nézőkben egy pillanatra szorongást okozhat: kétségkívül nem veszélytelen, ha egy parkolóban próbáljuk ki fejlesztésünk gyümölcsét.)
Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a rover turmixkerekei nitinolból készültek, ami egy nikkel és titánium fémötvözet. Ez a szuperelasztikus anyag „emlékszik” eredeti alakjára: egy adott hőmérsékleten deformálódik, majd visszanyeri régi formáját, ha az átalakuláshoz szükséges hőmérséklet fölé melegedik.
Az ország előretörését jelzi, hogy a Google Lunar X PRIZE verseny megmaradt résztvevőinek következő éves találkozójára is náluk kerül sor idén áprilisban. A chilei főváros a szervezőnek jelentkezett görögöket és japánokat ütötte ki, amit Jennifer Sisemore, az X PRIZE Alapítvány munkatársa a Chilét a csillagászathoz fűző erős szálakkal magyarázott. A cikkből az is kiderül, hogy Santiago de Chile felkeresésén kívül az Atacama sivatag is célpont lehet a versenytársak számára: ez ugyanis elsősorban a roverek teszteléséhez nyújt kiváló terepet.
Az utóbbi idők térségünket felkavaró hírét a románok szolgáltatták. A Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen román csapata egy 1,1 millió dolláros szerződést hozott tető alá az Európai Űrügynökséggel. Az ExoMars-programban való együttműködés során az ARCA egy ballon segítségével felviszi az ESA Marsra szánt tesztjárművét, amit 30 kilométeres magasságból leejtenek a Fekete-tenger fölött. A több mint féltonnás cucc szabadon esik, míg el nem éri a 0,8 MACH sebességet. Ekkor kinyitja az ejtőernyőit, amit így repülés közben lehet tanulmányozni a szimulált marsi légköri viszonyok között. A repülési adatokat a DTV az ARCA Repülésirányítási Központjának továbbítja. A román csapat az együttműködés során két ballont és tesztjárművet épít, bár a feladatuk az ejtőernyő tesztelése lesz.
Az ESA ExoMars programja nem meglepő módon a Mars bolygó felfedezését tűzte ki célul. A küldetés a terv szerint 2016 januárjában indul útnak egy Proton-rakéta közreműködésével. Az űrhajó egy keringő- és egy leszállóegységből áll majd. Az előbbi neve a Trace Gas Orbiter, utóbbié pedig az EDM lesz (Entry, Descent and Landing Demonstrator Module). Az utazás körülbelül kilenc hónapig tart majd, ahogy a NASA Curiosity marsjárója esetében is történt.
Három nappal az érkezés előtt az EDM leválik az Orbiterről, és belép a Mars atmoszférájában. Egy ejtőernyő segítségével lassítja magát, hogy aztán fékezőrakéták segítségével puhán leszálljon a marsi talajra. Ezzel gyakorlatilag kiderülhet, hogy az európaiak meg tudják-e meg tudják-e tenni azt a csodát, ami a NASA-n kívül még soha, senkinek sem sikerült: épségben leszállni a Marsra.
Az Orbiter először elliptikus pályára áll a Mars körül, majd bele-bele kóstolva a Mars légkörébe végül a felszíntől 400 kilométer magasan körpályára vált, ahol méréseket végez. Mint kiváló házi csillagászunk írja a blogján: "A keringőegység fő tudományos feladata a nevének megfelelően a légkörben nyomokban jelen lévő gázok, elsősorban a metán meg egy csomó más (formaldehid, metanol, vízgőz, stb.) gyakoriságának, eloszlásának és változásainak feltérképezése lesz. A metánt ugyanis valaminek folyamatosan pótolnia kell, és egyelőre nem tudni, hogy geokémiai (vulkanikus, hidrotermális) vagy pedig biológiai folyamatok biztosítják-e. A légkör vizsgálata mellett persze folytatja a korábbi orbiterek, mint a Mars Reconnaissance Orbiter munkáját a felszín térképezésével. A tudományos munka mellett a másik fontos feladata az adatkapcsolat biztosítása lesz a felszínen dolgozó landerek, roverek és a Föld között, a tervek szerint 2022-ig."
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
A Moon Express (ME) a Dynetics-szel megegyezve felvásárolta a Rocket City Space Pioneers (RCSP) csapatát, ezzel ismét eggyel csökkent a résztvevők létszáma: már csak összesen 23 csapat vesz részt a Google által szponzorált Lunar X PRIZE holdversenyben; az ME és az RCSP eddig a mezőny két önálló versenyzője volt. Ezt megelőzően, tavaly novemberben másik két csapat állt össze: az izraeli SpaceIL és a Man szigeten bejegyzett Odyssey Moon. Akkor a Lunar X PRIZE versenyzőinek száma huszonötről huszonnégyre olvadt.
A Dynetics - az RCSP eddigi fő szponzora - és az ME között létrejött megállapodással - mint írják - az utóbbi újabb lendületet kapott a kereskedelmi célú holdutazásokhoz, és az RCSP által eddig elvégzett munka folytatásához. 
A továbbiakban az RCSP csapatvezetője, Tim Pickens [ld. a fenti képen] lesz a ME hajtóművét fejlesztő csapat főmérnöke. Pickens díjnyertes rakétamérnök, aki korábban Burt Rutan SpaceShipOne repülőgépének hajtóművét tervező csoportot vezette. Talán dereng, hogy a SpaceShipOne 2004-ben megnyerte a 10 millió dollár díjazású Ansari X PRIZE-t.
Már az is eldőlt, hogy a csapat leszállóegységének a "Spirit of Alabama" nevet adják, így kívánnak ugyanis tisztelegni az alabamai Huntsville és Alabama állam amerikai űrprogramban betöltött felbecsülhetetlen szerepe előtt. Felmerül a kérdés: miért ez a nagy tisztelgés Alabama előtt?
A választ Alan Shepard, az első amerikai asztronauta könyvében is megtaláljuk: "A jövő Huntsville-től alig tizenöt kilométerrel nyugatra sejlett fel, a Redstone Arsenalban – ez egy sivár épületegyüttes volt az alabamai 72-es autópálya mentén, az észak-alabamai agyagbuckák és a magas fenyők sűrűjében, amik egészen a Tennessee folyóig nyújtózkodtak. Itt került robbanótöltet a tüzérségi gránátokba, bombákba, és más fegyverekbe, amik révén Amerika magabiztosan megnyerte a II. Világháborút. A háborút követően aztán beszüntették a Redstone Arsenalban folytatott tevékenységet. A Szárazföldi Erők bezárta a létesítményt, és Huntsville nyugalmas hétköznapjai ismét visszatértek.
Öt évvel később, 1950-ben aztán az arzenál ismét megelevenedett: mérnökök, műszakiak, specialisták, tudósok és a szükséges személyzet százával érkezett ide. Köztük volt az a 118 férfi is, akik családjukkal együtt Európa közepéről jöttek. Ők voltak a hírhedt Harmadik Birodalom legértékesebb rakétacsapata.
A lepukkant állapotban lévő Redstone Arsenalba jöttek dolgozni, Huntsville-ben laktak, és céljuk egy olyan rakétakutató laboratórium megépítése volt, ami átrepíti a nyugati világot a huszadik század második felébe.
Hitler legkiválóbb emberei voltak, akiket az Egyesült Államok kormánya toborzott egy olyan országban, ahol pár röpke éve még alabamai fiatalemberek harcoltak és haltak meg. Valamennyien német állampolgárok voltak, akiknek felajánlották az amerikai állampolgárságot, és egy új otthon lehetőségét a vidéki Alabama csöndes, gyapotültetvényekkel tűzdelt tájain. Ők tervezték, építették, tesztelték és indították a Birodalom halálos rakétáit, köztük a V-1-esekkel és a V-2-esekkel, amiknek robbanóerejétől a Blitz során egész London rettegett.
Ezeket a tudósokat és mérnököket az Egyesült Államok nagy hatótávolságú rakétáinak megtervezésével, megépítésével, tesztelésével és indításával bízták meg. Huntsville-be érkezve biztosak voltak abban, hogy képesek lesznek múltbeli teljesítményüket felülmúlni.
Senki nem vonta kétségbe szakértelmüket. Az amerikai hadseregnek nem volt tapasztalata a rakétákkal kapcsolatban, így ezeket a németeket tekintették a legyőzött Harmadik Birodalom legértékesebb zsákmányának. Az Egyesült Államok Szárazföldi Erők égisze alatt zajló Paperclip Művelet keretében toborozták azokat a rakéta-, atom- és repülőgép-specialistákat, akiket aztán Amerikába lehet hozni, hogy a továbbiakban is egy csapatként dolgozzanak.
A német tudóscsapatot egy dinamikus, tiszteletet parancsoló egyéniség vezette, aki egyben briliáns hajtómű-mérnök is volt: Dr. Wernher von Braunnak hívták [ld. a fenti képen]. Látnok volt, aki ifjúkora óta a világűr felfedezésére induló rakéták fejlesztéséről álmodott. Társai közül sokan osztották jövőképét, és a háború előtti időkben sorra alakultak a rakétaklubok Berlinben. A háború kitörésével ezeket a mérnököket Adolf Hitler céljait szolgáló pusztító fegyverek építésére kényszerítették. Amikor von Braun első V-2 rakétája becsapódott Londonba, az eseményt ezekkel a szavakkal kommentálta kollégáinak: „A rakéta hibátlanul működött, leszámítva, hogy rossz bolygót talált el.”"
Akárcsak a nagy elődök esetében, a most egyesült két csapatról is lerí, hogy távolról sem kispályás versenyzőkről van szó. Olyannyira nem, hogy 2010-ben a ME-t és a RCSP/Dynetics-t is együttműködő partnerének választotta a NASA, a szerződés egyenként 10 millió dollárról szólt.
A most összebútorozó két csapatot a 30 millió dollár összdíjazású Google által szponzorált Lunar X PRIZE versenyt élmezőnyébe sorolják. Mindketten 2010-ben szálltak be a versenybe, az RCSP a nagy múltú Huntsville térségében egy konzorciumot hozott létre, aminek keretében a Dynetics és partnerei a leszállóegység prototípusának hajtóművét fejlesztik.
A másik csapatot, a Moon Expresst a Forbes 2011-ben beválogatta azon tizenöt cég közé, amik nevét érdemes megjegyezni. A vállalat egy sor robotos küldetés indítását tervezi a Holdra a Föld javát szolgáló kutatások és kereskedelmi célú fejlesztések céljából, és ennek érdekében együttműködési megállapodást kötött a NASA-val egy leszállóegység kifejlesztésére.
A Moon Express-t 2010-ben két másik vállalattal együtt kiválasztotta a NASA, utóbbi a vállalat Holddal kapcsolatos dédelgetett terveibe való betekintésért és hozzáférésért 30 millió dollárt fizet az ún. Innovative Lunar Demonstration Data programja keretében.
Az ME és a RCSP egyesülésével tehát 23 csapat maradt versenyben, tíz csapat azonban ezt már nem mondhatja el magáról: fúziók, kiesés következében a résztvevők száma ennyivel csökkent a kezdetek óta. A fentiek jól mutatják, milyen erős mezőnyben kell a magyar holdjárót fejlesztő Puli Space csapatának helyt állnia.
Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a nyolcezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,860 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,700 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.
Mindenkit várunk - Go Puli Go!
.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!