De ki menti meg az űrturistákat?
A Blue Origin cég a New Shepard rakéta ötödik tesztjén meghibásodást szimulált, kipróbálva a mentőrakétájukat. Bevált.
2016. október 6.
2016. május 28.
A negyedik
Immár negyedszer hozta vissza a SpaceX a Falcon 9 első fokozatát. Megint a tengerre.
2016. április 8.
Szivar!!!!
Történelem! A Falcon 9 első fokozata sikeresen visszatért az "Of course I still love You" (Persze, hogy szeretlek még!) automata uszály platformra.
2016. január 23.
Újrahasznosítás
Indítsd el. Repülj. Szállj le. Ismételd meg. Újabb nagy lépéssel jutott közelebb a Blue Origin az űrrepülés jóárasításához.
2016. január 15.
13+1 - magánűrbiznisz a SpaceX-n innen és túl
Az űrtevékenység a közhiedelemmel ellentétben nem a NASA, ESA, és a többi űrügynökség kiváltsága. A világűr egy dinamikusan növekvő, évi több száz milliárd dolláros piactér, amelyet a magánszféra már most is háromnegyed részben lefed, tendencia növekvő.
2015. november 23.
Törvényesen lehet az űrben bányászni
Az űr ugyan mindenkié, de az amerikai törvényhozás amerikai cégek részére már lehetővé tenné, hogy üzletté tegyék, amit ott találnak.
2015. szeptember 18.
A cél az önfenntartó bolygóközi civilizáció
De ezt kijelenteni és meg is valósítani két nagyon különböző dolog. Azért vannak, akik gondolkodnak a hogyanon.
2015. április 16.
Még mindig nincs szivar
Most túl gyorsan jött a Falcon 9-es első fokozata. Még mindig nincs szivar.
2015. január 16.
Meglesz a szivar legközelebb?
A Falcon 9 első fokazatának sima leszállása elsőre nem sikerült teljesen. A SpaceX hamarosan újra nekifut, hogy bebizonyítsa, megcsinálják.
2014. november 6.
Nem tartották be a repülési tervet a SpaceShipTwo pilótái?
Párhuzamos update a két űrhajózási balesetről: a SST fékezőmechanizmusát idő előtt kioldották, az Antares rakétán pedig a szovjet hajtómű ment tönkre.
2014. november 1.
Mi történt az Antares rakétával?
Az Orbital rakétája másodpercekkel a start után robbant fel, és zuhant vissza az indítóállásra. A miért még nem ismert, de a szovjet örökségű hajtóművek igen gyanúsak. Az Antares félresikerült startja azonban nem tekinthető a kereskedelmi űrhajózás kudarcának.
Lezuhant a SpaceShipTwo
Tesztrepülés közben darabokra szakadt és megsemmisült a Virgin Galactic űrrepülőgép-prototípusa. Az egyik pilóta meghalt, a másik súlyos sérüléseket szenvedett.
2014. október 5.
Elon Musk a Marsra menne meghalni
Magyarország várhatóan nemsokára teljes jogú ESA tag lesz. Ez nagy lökést adhat a magyar űrszektornak. Vannak más lehetőségek is.
2014. május 6.
Arany Sínrögzítő a Holdon
2020-ban már embereket vinnének a Holdra. A Golden Spike jelszava a maximális pragmatizmus. Egyszerűen fogalmazva, jó alaposan körbenéztek az űripari szektorban, és kiválogatták a legjobb fejlesztéseket, legyen az hordozórakéta vagy űrhajó. Teljes csendben alapították meg a céget, még 2010-ben. Vezetői Gerry Griffin, a Johnson Űrközpont korábbi vezetője és egykori Apollo Flight Director és Alan Stern, neves bolygókutató és a NASA tudományos küldetések egyik korábbi felügyelője. Az igazgatótanácsban találunk még az űrsikló-programból és a SpaceX-től érkezett neveket is.
2014. április 17.
Lehet a hélium-3 a válasz?
Az egyik leggyakoribb mantra a Hold meghódítása kapcsán, hogy az ott található hélium-3 meglehetősen hosszú időre megoldhatná a Föld energiagondjait. De hogyan oldja meg, hogyan szedjük ki a Holdból, és egyáltalán, mi az a hélium-3?
2014. március 11.
Katalizálja a Holdat a NASA
A NASA innovatív megoldásokat keres arra, hogyan juthatnának el az űrszondái a Holdra. Az űrügynökség már kellő potenciált lát a magáncégekben is.
2014. január 21.
Holdbányászat új megvilágításban
A földön kívüli bányászat igazi értéke, hogy ki tudunk termelni olyan anyagokat a Földön kívül, amiket csak súlyos költségekkel tudnánk az űrbe juttatni.
2013. november 4.
Magánszféra és az űrtevékenység jövője
A csapatok piaci lehetőségeit a GLXP által meghirdetett holdverseny 2015-ben esedékes lefújását követő 10 és 25 éves időhorizonton vizsgálták meg.
2013. április 24.
Az új versenyző
Kis költségvetésből biztonságosan űrrepülni: mindez egyre kevésbé számít ellentmondásnak, az iparágban tevékenykedő magáncégek legalábbis ezt a tendenciát erősítik. Az űrsikló-program leállítását követően az Egyesült Államok saját területéről hosszú ideig gyakorlatilag képtelen volt áruval és legénységgel ellátni a Nemzetközi Űrállomást (ISS), és ezen a sokak szemében fájdalmas tényen a SpaceX Dragonja enyhített némiképp. Persze, csak az árufuvarozás terén: az amerikai legénységet azonban – várhatóan még jó ideig – az orosz Szojuzok szállítják az ISS-re. (A SpaceX jelenleg is dolgozik a Dragon legénységet űrbe röpítő ikertestvérén.)
Az áru tehát amerikai földről már kijut a világűrbe, vasárnap óta azonban erre nem csak a SpaceX képes, hanem immár az Orbital Sciences is, ami a múlt hétvégén sikeresen debütált - igaz, ez még csak amolyan próbakör volt. Az Egyesült Államok tehát árufuvarozás terén egész jól, a tervek szerint a közeljövőben már két cégre is számíthat. Az értékes áru visszahozatalát a Nemzetközi Űrállomásról azonban továbbra is csak a SpaceX végzi egy nagyon egyszerű ok miatt: az Orbital Cygnus űrhajójának a Dragonnal ellentétben nincsen hőpajzsa.
A Cygnus épp a többek között április 24-én indított orosz Progressz teherűrhajó alternatívája lehetne, ami visszafelé amolyan „sittszállító konténerként” funkcionál: mindkettő elég ugyanis a légkörbelépés során.
A Cygnus űrhajó az Antares névre hallgató kétfokozatú hordozórakéta tetején jut el a világűrbe, ez azonban tetszés szerint egy harmadik fokozattal is bővíthető. A rakéta és az űrhajó mintegy két tonna hasznos terhet képes alacsony földkörüli pályára állítani, a Szojuz tetején utazó Progressz is nagyjából ugyanennyire képes. Az űreszközt a tervek szerint összesen tízszer vetik majd be: az első repülését a hétvégén ki is pipálták, ezután egy demonstrációs repülés következik, aminek lényege, hogy biztonsággal és jó lelkiismerettel a Nemzetközi Űrállomás közelébe lehet-e engedni az űrhajót. Ha igen, akkor még nyolc küldetés vár rá, ennek során a kereskedelmi cég közreműködésével körülbelül 20 tonna áru érkezik az Űrállomásra. (Az Antares a vasárnapi utazást is beleszámítva tízszer repül, a Cygnus űrhajó azonban csak kilencszer: a hétvégi tesztrepülésen csak egy ún. tömegszimulátor helyettesítette.) Az Antares a Falcon-9-estől eltérően csak részben saját fejlesztésű, különböző alkatrészeit különböző cégektől vadászták le: első rakétafokozat például Ukrajnából származik, a hajtóműve Oroszországból, ezt az AeroJet újította fel, a második fokozatot pedig az ATK gyártotta. 
A rakéta egyaránt használ szilárd és folyékony üzemanyagú fokozatokat, előnye, hogy elég sok cuccot lehet alacsony földkörüli pályára, illetve napszinkron pályára állítani vele, a cég ismertetője szerint pedig még bolygóközi utazás is szóba jöhet. (Ne kérdezzük, hova.) Használatával lerövidül a rakomány berakása és felszállás közt eltelt idő.
A vasárnapi startra az Egyesült Államok keleti partjainál található, virginiai Wallops szigeten került sor, de máshonnan is indítható: kompatibilis a Vandenberg Légibázis, a Cape Canaveral Légibázis és a Kodiak Startközpont indítóállásával is, további előnye, hogy akár többféle rakományt is képes magával vinni.
Ahogy arra már a tesztrepülésen is sor került: az Antares első útján négy pikoműholdat állított földkörüli pályára. Egyikük – a Dove-1 – a rádióamatőröknek van szentelve, a másik három viszont a legolcsóbb műhold, ami valaha az űrbe repült. Igazából három telefonról – ún. PhoneSatról – van szó, amik az Alexander, a Graham és a Bell neveket viselik. A kísérlet során azt akarják megtudni, hogy a világűrben keringő okostelefonok képesek-e a légiközlekedést segíteni, így egy hatékony, ámde olcsó műholdhoz juttatva az iparágat. A három mini-szatellit jeleit már számos földi állomás vette, és minden arra utal, hogy jó egészségi állapotnak örvendenek.
A SpaceX Dragonja első tesztrepülése alkalmával egy sajtot vitt magával, amit a küldetés végén sértetlenül vissza is hozott a Földre. A hőpajzzsal nem rendelkező Orbital Cygnusa nagyobb eséllyel inkább fondue-vé alakítaná azt a sajtot, ennek ellenére a cégre érdemes lesz odafigyelni a jövőben is. További hasznos olvasmányt itt találtok az Orbitalról.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
2013. április 4.
Sárkányhiba
Folytatva a Dragon startját részletező előző posztunkat, most az űrhajó Űrállomásra (ISS) érkezését, illetve távozását részletezzük. Nemrég kiderült, hogy a legutóbbi út során becsúszott gikszert pontosan mi is okozta: emiatt még az is kérdéses volt, hogy a Sárkány egyáltalán eljuthat-e az Űrállomásra. De erről később.
Amikor a Dragon az űrállomás közelébe ér, az ISS legénysége URH és az állomáson lévő vezérlőpanel segítségével felveszi a kapcsolatot az űrhajóval, hogy figyelemmel kísérhessék a Sárkány közeledését. Parancsokat küldhetnek részére az űrrandevú során, de legalább ennyire fontos, hogy az űrállomásról távozó Sárkányt is irányítani tudják.
A űrálllomás megközelítésének utolsó szakaszát a houstoni Küldetésirányítás és a SpaceX Hawthorne-ban állomásozó csapata közösen hagyja jóvá. A jóváhagyás után begyújtják a hajtóműveket, aminek során a Sárkány 250 méterre közelíti meg az űrállomást. Ebben a távolságban jól jönnek az űrhajó kis távolságban használatos rendszerei, ami LIDAR-ból [lézerradar] és hőkép-alkotó berendezésekből áll. A két rendszer képeinek összehasonlításával ellenőrizhető a Dragon aktuális helyzete és sebessége. Ha minden rendben van, az űrhajót várakozóhelyének elhagyására utasítják a SpaceX és a NASA küldetésirányító csapatai.
Ezután a Sárkány 200 méteren belül kerül az űrállomástól, és ezzel át is lépi a biztonsági zónát (Keep-Out Sphere, KOS) - utóbbit úgy kell elképzelni, mintha egy 200 méter sugarú képzeletbeli gömböt rajzolnánk az ISS köré, célja az ütközés elkerülése.
Ezután a Dragon 30 méterre merészkedik az Űrállomástól, ahol automatikusan „megáll” – legalábbis, az űrállomáshoz viszonyítva. A Földön újra dönteni kell: folytatni akarják-e a manővert. Ha igen, akkor az űrhajó 10 méterre közelíti meg az űrállomást – ekkora távolságra van, amikor megragadják majd a grabancát. Újabb döntést kell hozni, és ha szabad a pálya, akkor a houstoni Küldetésirányítás értesíti a legénységet: megkezdhetik „begyűjteni” a Sárkányt.
Ekkor az űrállomás parancsnoka az egyik fedélzeti mérnök társaságában kinyúl az űrállomás 17,6 méter hosszú robotkarjával, és fülön csípi a Dragont. Később Houstonból irányítják a kart, mire az elforgatja a Dragont és a Harmony-modul aljára illeszti, ahol aztán rögzítik a Nemzetközi Űrállomáshoz. 
Pár hét múlva, a visszaút kezdetén Houston parancsot ad a Dragon leválasztására, és a Sárkányt a robotkar 15 méterre távolítja el az űrállomástól, ahol aztán a legénység közreműködésével szabadon engedik a járművet. A Dragon három gyújtással elmanőverez az űrállomás közvetlen közeléből, Houston pedig megerősíti, hogy biztonságos távolba evickélt az ISS-től.
A Dragon mintegy öt óra múlva végrehajtja a földkörüli pálya elhagyásához szükséges gyújtást, ami akár 10 percig is eltarthat. Ezután nagyjából félórát vesz igénybe, mire a Dragon megkezdi a belépést a Föld légkörébe, hogy aztán a Csendes-óceán vízén landoljon.
A Dragon landolását a légkörbelépés során Draco segédhajtóművei automatikusan szabályozzák. Hajszálpontos időzítéssel, 13 700 méter magasan nyílik ki két segédernyő, ezek stabilizálják és lassítják le az űrhajót.
A segédernyők teljes kinyílásával aktiválódik a három, egyenként 35 méter átmérőjű főernyő, ezek nyitására kábé 3000 méteren kerül sor. Miközben a segédernyők leválnak, a főernyők tovább lassítják az űrhajót, míg az végül 4,8-5,4 m/s (17-20 km/h) sebességgel ereszkedik. Még ha a Dragon el is vesztené egyik főernyőjét, a két megmaradt ernyővel is biztonságosan kísérelhetné meg a landolást.
A poszt bevezetőjében jelzett cvikli kérdésessé tette, hogy március elsejei startját követően egyáltalán eljut-e az űrállomásig a Dragon. Mi is történt?
Miután a Dragon levált a második rakétafokozatról, aggasztó hírek kezdtek érkezni a SpaceX Küldetésirányításától: elvesztették a kapcsolatot a Sárkánnyal. A cikk szerzője Elon Muskot, a SpaceX alapító főnökét kérdezte arról, hogy mi okozta a bajt, és hogyan mentették meg a világűrben kontrollálhatatlanul sodródó kapszulát a pusztulástól – ráadásul nagyon rövid idő alatt. 
Miután az űrhajó az alacsony földkörüli pályát elérve levált a hordozórakétáról, váratlan hiba csúszott be a számításba: a Dragont manőverező négy hajtómű-együttes közül három bedobta a törülközőt: a három oxidáló-tartályban alacsony volt a nyomás. [A fenti fantáziarajzon ezek közül kettő látható működés közben.] Így a Dragon nem képes elmanőverezni az űrállomásig. Az első pillanatban még úgy tűnt, hogy a 133 millió dolláros küldetés kudarcba fullad. „A problémát a Dragon oxidáló-tartályaiban lévő visszacsapó szelepek apró módosítása okozta, ezek ugyanis eltértek a korábban használt szelepektől.” Az aprócska módosítás következtében azonban beragadtak.
„Ott helyben írtunk egy új programot, és felküldtük a Dragonnak. Ezzel a visszacsapó szelepeket érő nyomás az ellenkező irányból érkezett, majd megszüntettük a nyomást – olyasmi volt ez, mintha jól belerúgtunk volna” – foglalta össze Elon Musk a történteket. Az akció bevált, a szelepek ezután jól működtek.
Viszont az is problémát okozott, hogy egyáltalán képesek legyenek kommunikálni az űrhajóval, hiszen az szabadon sodródott a földkörüli pályán. A Légierővel szoros együttműködésben jóval nagyobb teljesítményű antennákat használtak, ezekkel sikerült kapcsolatot létesíteni az űrhajóval, és "lőhették fel" a Dragon részére az említett programot.
Musk szerint a beszállító hibázott, ők viszont akkor hibáztak, amikor a bibit nem szúrták ki. A SpaceX visszatér a korábbi küldetéseken használt visszacsapó-szelepekhez, és teszteli azokat, hogy ez a hiba többé ne fordulhasson elő.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
2013. március 29.
Locsolóposzt
Percenként 113 500 liter vizet locsolni nem rossz teljesítmény: a SpaceX Dragon-űrhajója a napokban tért vissza az Nemzetközi Űrállomásról, honlapjukon érdekes cikkre bukkantunk, ebből szemezgetünk most részleteket, így Húsvét közeledtével.
Hónapokkal a Falcon-9 startja előtt mindkét rakétafokozatot a Dragon társaságában átszállítják a SpaceX texasi McGregorban lévő létesítményébe. Itt letesztelik, majd a három nagy egységet teherautókra rakják, és egyesével a floridai Cape Canaveralra, a SpaceX 40-es indítóállás melletti hangárjába szállítják, ahol aztán összeszerelik az űrhajót.
A NASA és a SpaceX munkatársai közösen kidolgozzák az űrrandevú forgatókönyvét, különös tekintettel az egyes lépések időzítésére, illetve meghatározzák azt a pályát, amit követve a Dragon eléri majd az űrállomást. Ekkor töltik fel a Dragon rakterét a NASA és más nemzetközi partnerek űrállomásra szánt cuccaival. Mintegy két héttel a start előtt még egy hivatalos ellenőrzésre is sor kerül, ezen a NASA, a kanadai, az európai, a japán és az orosz űrügynökségek képviselői vesznek részt: megbizonyosodnak arról, hogy a hordozórakéta, az űrhajó, az űrállomás és a startot felügyelő személyzet, valamint az űrhajót kezelő csapat készen áll-e a küldetésre. Az egyik utolsó, lényeges teszt alkalmával a járművet stabilan az indítóálláshoz rögzítve pár másodpercre begyújtják a Falcon-9 első rakétafokozatának kilenc hajtóművét.
A start napján a Falcon-9-et a Dragonnal a tetején az indítóállásra viszik. Ezután a teljes földi személyzet elhagyja az indítóállást a „tankolás” idejére, ami automatikusan megy végbe.
A startot előkészítő lépéseknek óramű-pontossággal kell követniük egymást annak érdekében, hogy a rakéta a terv szerint előírt másodpercben felszállhasson. Erre az akkurátus pontosságra azért van szükség, mert minden másodperc késlekedéssel több üzemanyagot kell majd a Dragonnak felhasználnia, ha el akar jutni az űrállomásra. Épp ezért az „indítási ablakot” pontosan telibe kell kapni. Ha ez nem jön össze, a startot másnap újra megkísérlik.
Tizenöt órával az indítás előtt beüzemelik a Dragont. Kevesebb, mint négy órával a start előtt, megkezdődik az üzemanyag-feltöltés – először folyékony oxigénnel, majd RP-1-es kerozinnal töltik fel a rakéta tartályait. A startig hátralevő időben az oxigén párolog, amit a visszaszámlálás során folyamatosan pótolni kell.
A végső visszaszámlálás a start előtt 10 perccel (T-10) kezdődik, ezen a ponton már valamennyi rendszer függetlenül, magában működik. Miután a kaliforniai Hawthorne-ban lévő küldetésirányítást és Cape Canaveralon az indítást felügyelő csapatokat „meginterjúvolta” a küldetésigazgató, aki mindent rendben talált, T-2 perc és 30 másodpercnél megadja az engedélyt a startra. T-2 percnél a Légierő tisztje megerősíti, hogy a légtér tiszta és biztonságos.
A start előtt egy perccel az indítóállás Niagarának becézett „öntözőrendszere” működésbe lép: célja, hogy elnyelje a hajtóművek gyújtásakor keletkező hanghullámokat, így csökkentve a rakétát érő vibrációt. Az indítóállás aljára szerelt ötvenhárom fecskendő percenként 113 500 liter vizet locsol el – valóságos vízfüggönyt hozva létre. Három másodperccel a start előtt az első rakétafokozat kilenc Merlin-típusú hajtóműve begyújt, majd a fedélzeti számítógépe utasítja az indítóállványt a jármű eleresztésére, hogy aztán a szerkezet a visszaszámlálás 0. másodpercében felemelkedhessen. Ebben a hajtóművek 3 880 000 Newton tolóereje jó segítségnek bizonyul.
Egy perccel és 10 másodperccel a felszállás után a Falcon-9 átlépi a hangsebességet. A jármű 15 másodperccel később eléri a MAX-Q-t: ekkor a legnagyobb rakétára ható terhelés, amit a rakéta sebessége és a Föld atmoszférájának légellenállása együttesen vált ki.
170 másodperccel a start után az első fokozat hajtóművei közül kettő leáll, így visszafogja a rakéta gyorsulását. (Ahogy fogy az üzemanyag, úgy csökken rohamosan a jármű tömege, épp ezért a továbbiakban kevesebb tolóerő is elegendő, feltéve, hogy a nagy G-terhelés miatt nem akarnak a rakományból pépet készíteni. És általában nem akarnak.) A működő hajtóművek a repülés 3. percének környékén leállnak, a főhajtómű tehát kikapcsol. A Falcon-9 ekkor 80 kilométer magasan jár, és a hangsebesség tízszeresével halad. Öt másodperccel később az első rakétafokozat leválik a rakéta többi részéről. Újabb hét másodperc elteltével a második fokozat egyetlen Merlin vacuum-hajtóműve begyújt, ennek végén a Falcon-9 alacsony földkörüli pályára áll.
Negyven másodperccel a második fokozat gyújtása után a Dragont védő orrkúp leválik, ez az űrhajónak azt a részét takarja, aminek segítségével az űrállomás robotkarja megragadja majd a „Sárkány” grabancát. 9 perc 31 másodperccel a start után a második rakétafokozat hajtóműve is leáll. Harmincöt másodperccel később a Dragon leválik a Falcon-9 második fokozatáról, és pár pillanat múlva pályára áll. Ezután nyitja ki napelemtábláit, majd belekezd egy aprólékosan megkoreografált manőversorozatba: a Draco-típusú segédhajtóművek időről-időre begyújtanak, és az űrállomás felé terelgetik a Dragont.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...