Percenként 113 500 liter vizet locsolni nem rossz teljesítmény: a SpaceX Dragon-űrhajója a napokban tért vissza az Nemzetközi Űrállomásról, honlapjukon érdekes cikkre bukkantunk, ebből szemezgetünk most részleteket, így Húsvét közeledtével.
Hónapokkal a Falcon-9 startja előtt mindkét rakétafokozatot a Dragon társaságában átszállítják a SpaceX texasi McGregorban lévő létesítményébe. Itt letesztelik, majd a három nagy egységet teherautókra rakják, és egyesével a floridai Cape Canaveralra, a SpaceX 40-es indítóállás melletti hangárjába szállítják, ahol aztán összeszerelik az űrhajót.
A NASA és a SpaceX munkatársai közösen kidolgozzák az űrrandevú forgatókönyvét, különös tekintettel az egyes lépések időzítésére, illetve meghatározzák azt a pályát, amit követve a Dragon eléri majd az űrállomást. Ekkor töltik fel a Dragon rakterét a NASA és más nemzetközi partnerek űrállomásra szánt cuccaival. Mintegy két héttel a start előtt még egy hivatalos ellenőrzésre is sor kerül, ezen a NASA, a kanadai, az európai, a japán és az orosz űrügynökségek képviselői vesznek részt: megbizonyosodnak arról, hogy a hordozórakéta, az űrhajó, az űrállomás és a startot felügyelő személyzet, valamint az űrhajót kezelő csapat készen áll-e a küldetésre. Az egyik utolsó, lényeges teszt alkalmával a járművet stabilan az indítóálláshoz rögzítve pár másodpercre begyújtják a Falcon-9 első rakétafokozatának kilenc hajtóművét.
A start napján a Falcon-9-et a Dragonnal a tetején az indítóállásra viszik. Ezután a teljes földi személyzet elhagyja az indítóállást a „tankolás” idejére, ami automatikusan megy végbe.
A startot előkészítő lépéseknek óramű-pontossággal kell követniük egymást annak érdekében, hogy a rakéta a terv szerint előírt másodpercben felszállhasson. Erre az akkurátus pontosságra azért van szükség, mert minden másodperc késlekedéssel több üzemanyagot kell majd a Dragonnak felhasználnia, ha el akar jutni az űrállomásra. Épp ezért az „indítási ablakot” pontosan telibe kell kapni. Ha ez nem jön össze, a startot másnap újra megkísérlik.
Tizenöt órával az indítás előtt beüzemelik a Dragont. Kevesebb, mint négy órával a start előtt, megkezdődik az üzemanyag-feltöltés – először folyékony oxigénnel, majd RP-1-es kerozinnal töltik fel a rakéta tartályait. A startig hátralevő időben az oxigén párolog, amit a visszaszámlálás során folyamatosan pótolni kell.
A végső visszaszámlálás a start előtt 10 perccel (T-10) kezdődik, ezen a ponton már valamennyi rendszer függetlenül, magában működik. Miután a kaliforniai Hawthorne-ban lévő küldetésirányítást és Cape Canaveralon az indítást felügyelő csapatokat „meginterjúvolta” a küldetésigazgató, aki mindent rendben talált, T-2 perc és 30 másodpercnél megadja az engedélyt a startra. T-2 percnél a Légierő tisztje megerősíti, hogy a légtér tiszta és biztonságos.
A start előtt egy perccel az indítóállás Niagarának becézett „öntözőrendszere” működésbe lép: célja, hogy elnyelje a hajtóművek gyújtásakor keletkező hanghullámokat, így csökkentve a rakétát érő vibrációt. Az indítóállás aljára szerelt ötvenhárom fecskendő percenként 113 500 liter vizet locsol el – valóságos vízfüggönyt hozva létre. Három másodperccel a start előtt az első rakétafokozat kilenc Merlin-típusú hajtóműve begyújt, majd a fedélzeti számítógépe utasítja az indítóállványt a jármű eleresztésére, hogy aztán a szerkezet a visszaszámlálás 0. másodpercében felemelkedhessen. Ebben a hajtóművek 3 880 000 Newton tolóereje jó segítségnek bizonyul.
Egy perccel és 10 másodperccel a felszállás után a Falcon-9 átlépi a hangsebességet. A jármű 15 másodperccel később eléri a MAX-Q-t: ekkor a legnagyobb rakétára ható terhelés, amit a rakéta sebessége és a Föld atmoszférájának légellenállása együttesen vált ki.
170 másodperccel a start után az első fokozat hajtóművei közül kettő leáll, így visszafogja a rakéta gyorsulását. (Ahogy fogy az üzemanyag, úgy csökken rohamosan a jármű tömege, épp ezért a továbbiakban kevesebb tolóerő is elegendő, feltéve, hogy a nagy G-terhelés miatt nem akarnak a rakományból pépet készíteni. És általában nem akarnak.) A működő hajtóművek a repülés 3. percének környékén leállnak, a főhajtómű tehát kikapcsol. A Falcon-9 ekkor 80 kilométer magasan jár, és a hangsebesség tízszeresével halad. Öt másodperccel később az első rakétafokozat leválik a rakéta többi részéről. Újabb hét másodperc elteltével a második fokozat egyetlen Merlin vacuum-hajtóműve begyújt, ennek végén a Falcon-9 alacsony földkörüli pályára áll.
Negyven másodperccel a második fokozat gyújtása után a Dragont védő orrkúp leválik, ez az űrhajónak azt a részét takarja, aminek segítségével az űrállomás robotkarja megragadja majd a „Sárkány” grabancát. 9 perc 31 másodperccel a start után a második rakétafokozat hajtóműve is leáll. Harmincöt másodperccel később a Dragon leválik a Falcon-9 második fokozatáról, és pár pillanat múlva pályára áll. Ezután nyitja ki napelemtábláit, majd belekezd egy aprólékosan megkoreografált manőversorozatba: a Draco-típusú segédhajtóművek időről-időre begyújtanak, és az űrállomás felé terelgetik a Dragont.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
