Sok vihart kavart és sok helyen ki is verte a biztosítékot a "három milliárd forintért gyulaházi Űrközpontot" terv, ami közelebbi ránézésre jól láthatóan nem hárommilliárdból és nem Houston-típusú űrközpont lenne. A hír viszont ráerősített arra a közhiedelemre, hogy Magyarországnak nem kell az űrtevékenységgel foglalkoznia, rossz helyre kerül az erre fordított pénz. A valóságban Magyarországnak sok hasznot hozhat az űrtevékenység, ami egyáltalán nem úri huncutság, hanem az egyik legjobb befektetés a jövőbe.
A New Horizons Team magyar idő szerint ma este kilenckor (július 15.) tartott sajtótájékoztatót a Pluto melletti repülés első eredményeiről.
Képriport a live stream-ből.
Negyven éve, 1973. szeptember 25-én ért véget a Skylab-3 küldetése Alan Bean, az Apolló 12 holdkomp-pilótájának parancsnoksága alatt, amin részt vett a NASA első nyolclábú asztronautája is. Ráadásul, rögtön kettő is: Anitának és Arabellának hívták azt a két nőstény keresztespókot, akik még 1973-ban álltak földkörüli pályára. A legnagyobb ötletek sokszor diákagyból pattannak ki, ez esetben is egy tanuló, bizonyos Judith Miles szürkeállományában telepedett meg a kínzó gondolat. Judy a massachusettsi Lexingtonból mindössze arra volt kíváncsi, hogy vajon képesek-e a pókok súlytalanság-közeli állapotban hálót szőni.
A kísérletet nem bonyolították túl: a pókokat az egyik asztronauta (Owen Garriot) egy ablakkeretre hajazó dobozba engedte szabadon, ahol akár hazai pályán is érezhették volna magukat. Igaz, ezzel a hasonlóságok véget is értek a jószágok számára. Az asztronauták egy kamerát is felszereltek a pókok dobozával szemben, ez fényképekkel és videókkal dokumentálta a két pók munkásságát.
A pókhölgyekkel még a start előtt megetettek egy-egy házi legyet. Emellett még egy vízzel átitatott szivaccsal is felszerelték tárolóedényeiket. A startra aztán 1973 július 28-án került sor. Mindkét póknak időre volt szüksége ahhoz, hogy megszokják a földitől elég eltérő körülményeket. Mindketten maguktól költöztek át a kísérleti dobozukba, mégpedig a leírás szerint "szabálytalan úszó mozgással". Egy nap múltán Arabella a keret egyik sarkában megpróbálkozott a hálószövéssel. Egy nappal később már egy teljes hálót produkált.
Ezek az eredmények arra ösztönözték a legénységet, hogy eltérjenek a kezdeti kísérleti tervtől. A pókokat marhahússal etették, és még több vizet adtak nekik. (Egy keresztespók három hétig is kihúzza táplálék nélkül, feltéve, hogy vizet azért kap.) Augusztus 13-án Arabella hálójának felét leszedték, hogy rávegyék egy újabb szövésére. A pók megette a háló megmaradt részét, és nem épített újat. Ezután adtak neki egy kis vizet, erre belekezdett az új hálóba. Ez a második, kész háló viszont már sokkal szimmetrikusabb volt az elsőnél.
A történetnek nem happy end a vége: Anita és Arabella még a küldetés során elpusztult, a jelek szerint kiszáradtak. Amikor az űrhajósok által a Földre visszahozott hálómintákat megvizsgálták, kiderült, hogy a földkörüli pályán szőtt fonal vékonyabb volt a földi verziónál. Bár a háló mintája a szokásostól nem tért el sokban (eltekintve a sugarak fura eloszlásától), a fonalban azért már voltak különbségek. Amellett, hogy összességében vékonyabbak voltak, a földkörüli pályán készült háló fonalvastagsága változó volt, egyes helyeken vékony volt, más helyeken viszont vastag (a Földön mindenhol egységes a vastagság). Ez arra utalt, hogy a pók alkalmazkodott az új helyzethez, és ezzel módszerrel szabályozta a fonal és az egész háló rugalmasságát.
Anita a mellékelt formalinos üvegben piheni örök álmát a virginiai Chantilly-ben található Udvar-Hazy Központban, az alábbi képen pedig a súlytalanságban elkövetett pókháló látható:
A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is.Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!
Einstein nevét viseli az Európai Űrügynökség ATV-4 teherűrhajója, ami a tervek szerint június 5-én startol Francia-Guyanáról egy Ariane-5 hordozórakéta tetején [ATV: Automated Transfer Vehicle, automata szállítójármű]. A túlnyomásos modult szivárgásügyileg ellenőrizték, és bepakolták az "utolsó pillanatos"-árukat is a fedélzetére. Most már a rakéta tetejére felkerült az orrkúp, a modult kívülről takaró védőborítás, ami a start során hivatott megvédeni az űrhajót és rakományát. Az úticél a Nemzetközi Űrállomás (ISS) lesz, ugyanakkor az ATV sok szempontból felér egy-egy rekordkísérlettel. Az ATV-4 viszi magával a legtöbb árut, amit a típus története során egy űrhajóba belezsúfoltak – de ez a küldetés viszi el a pálmát azzal is, hogy mindössze két héttel a start előtt – súlyra és méretre is – rekordmennyiségű cuccal tömték meg. Ennek ellenére még mindig az ATV-2 szállította a legnehezebb rakományt, és ez a csúcs most sem fog megdőlni. Az ATV-2-esen nyolc helyett sikerült hat rekeszbe bezsúfolni az árut, az így megspórolt tömeg pedig lehetővé tette, hogy több üzemanyaggal tölthessék meg a tartályokat. De vissza az ATV-4-eshez. Egy speciális eljárással, amit Late Cargo Access Means-nek (LCAM) becéznek megoldható, hogy nem kell egyszerre mindent bepakolni a raktérbe, hanem később is be lehet „csempészni” pár dolgot. Ez az Űrállomás asztronautái által is használt ajtón keresztül történik, és az sem akadály, ha az űrhajót már indítási, függőleges helyzetébe került. Ez az ajtó mindössze 80 centi átmérőjű, és egy speciális eljárással "koppanásig" kinyitható, így a három tengely mentén mozgatható teleszkópos állványzaton álló kezelőknek könnyebb besakkozni a méretesebb rakományokat is. Az LCAM-rendszer teleszkópos karral is büszkélkedhet, ami szó szerint megkönnyíti a nehéz zsákok raktérbe helyezését. A kar elődje korábban csak 25 kilót bírt el, a mostani viszont már 75 kilós zsákokkal is megbirkózik. Így néz ki megpakolva az ATV-4:
A fentiek miatt a zsákok múltbéli társaiknál 25 centivel hosszabbak is lehetnek, és a fejlesztések következtében 218 kilóval több árut lehet begyömöszölni az ATV-4-be, ami korábban elképzelhetetlen lett volna .
De mi az, amit utolsó pillanatban kell bepakolni egy űrhajóba? Az egyik ilyen kései érkező ez a képen is látható dobozka, ami 44 különböző folyadékmintát tartalmaz. A dobozka egyébként nem hatalmas – 40x28x27 centi – ez azonban épp elég, hogy Luca Parmitanot, az Európai Űrügynökség asztronautáját egy időre elegendő munkával lássa el. Az ISS-en ugyanis ő elemzi majd mikroszkóp segítségével az alapvetően elképesztően lágy vizet, paraffint és hexánt tartalmazó fiolákat. A kísérlet legfeljebb két hónapig tarthat, ennél hosszabb idő után ugyanis az emulzió lebomlik - ez is magyarázza a kései bepakolást.
A fiolák mellett az ATV-4 ételt is visz magával, amivel alaposan megvizsgálják, hogy egy űrhajósnak milyen ételszükségletei is vannak a világűrben - ez a kísérlet is Luca kiváltsága lesz. A kísérlet nem túl bizalomgerjesztően néz ki. Jó hír, hogy a petri-csészékre emlékeztető energiabombák mellett még az asztronauták által a startot megelőzően kiválasztott „ínyenségeket” is visz magával az ATV-4.
Albert Einstein egy új mikroszkóppal is megajándékozza az ISS-t, ami az űrállomás Columbus-modulját gazdagítja majd. A rakomány érdekes része egy 3D-nyomtatóval készített, több szintes szerszámosláda, ami annyira törékeny, hogy nem bírná ki a start során fellépő erőhatásokat, így a szerszámok külön csomagban érkeznek – a kettő egyesítése vélhetően szerez pár felhőtlen percet az asztronauták számára.
A teherűrhajó egyik legnagyobb súlyú rakománya egy tartalék vízpumpa, ami szintén a Columbus-modul felszerelését egészíti ki. Az egység 80 kilós, és zsákok helyett közvetlenül a raktér rekeszeire erősítették. A jelenlegi vízpumpát 2008-ban vitte fel az Űrállomásra az Atlantis űrsikló. A rakomány részét képezik az új gázálarcok, amiket az ISS legkülönbözőbb pontjain helyeznek el egy esetleges tűz esetére (ld. balra). A rakomány több mint 1400 tételből áll: ezeket akkurátusan kellett rögzíteni, és a fogkeféktől a szerszámosládákon át a pólókig mind-mind tanúsítvánnyal rendelkezik, ami igazolja, hogy az áru nem ereget magából mérgező gázokat a Nemzetközi Űrállomás légterébe. A fejleményeket ezen a linken lehet figyelemmel kísérni.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról! ------------- TÁMOGASS MINKET! Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
1980-ban ezen a napon, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult útjára Farkas Bertalan Valerij Kubaszov társaságában a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén a világűrbe. Rajtuk kívül még volt egy utas a fedélzeten. Ez pedig nem más volt, mint a Tévémaci bábfigurája. Az első és mindezidáig utolsó magyar űrhajós bő egy hetet töltött a világűrben, de korának igazi Chris Hadfieldje-vé vált: twittelés és videóklip-készítés helyett - szintén ezen a napon - inkább esti mesét mondott a magyar gyerekeknek. A maci mellett vele utazott kislánya nemzetszín-ruhás babája, valamint egy kupac magyar föld is. Ha videóklip nem is készült, dal igen. Az alábbi műremek Farkas Bertalan űrutazására készült, 1980 májusában. Az LGT és a Neoton Família alkalmi együttműködéseként létrejött Asztronauta együttes játssza. Íme:
Magyar a világűrben (Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
,,Jelentem: a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén űrrepülésre kész vagyok. Minden tudásomat, erőmet megtisztelő feladatom maradéktalan végrehajtásának szentelem. Farkas Bertalan százados, a Szujuz-36 kutató űrhajósa."
Hányszor elképzeltem magamban, hogy milyen is lehet, ha egy pillantásban elférnek a földek s tengerek, és te eljuthatsz már oda, hol ezt megpillanthatod, hogyha bejárod az utat, amit be nem járhatok.
Hogyha évezredek vágyait mind összegyűjtötted, hogyha szemtől szembe legyőzted a félelmeidet, s neked világosak már a nekem idegen szavak, akkor az lehetsz a sorban, akit kiválasztanak.
Hogyha az vagy, ki a távolságot úgy képzelte el, ha majd azt mondják, ott ember jár, az ember te leszel, hogyha elég volt a hideg, s minden próbát kiálltál, te a legmagasabb küszöböt is átlépheted már.
Ha a hosszú napok próbái már nem fájnak neked, hogyha erre a lapra tetted fel az egész életed, ha már álmodban is tudod, amit fel nem foghatok, te már vállalhatod mindazt, amit nem vállalhatok.
Neked tudnod kell, a sorban nekem első te leszel, kinek szavát értem, s fordítani senkinek se kell, amit látsz, azt kérlek, nézd meg majd az én szememmel is, amit érzel, kérlek, érezd át az én szívemmel is.
S amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is, amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról! ------------- TÁMOGASS MINKET! Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
A Robonaut-2 lehetséges felhasználási területei közül csak az első a Nemzetközi Űrállomás (ISS). Itt ideális feltételek mellett ki lehet próbálni, hogy a mikrogravitációban milyen hatásfokkal képes ember és robot egymás keze alá dolgozni. Amint ezt megtudtuk, pár szoftverfrissítés és a robot altestének hozzáadásával a R2 már mozoghat az űrállomáson, és karrierjének újabb állomásaként végül a világűrben is kipróbálhatja magát. Eközben a NASA is jobban átlátja, mire használhatja a robotokat a jövőbeli, mélyűrbe induló küldetések alkalmával. [Előző posztunkért kattints ide!]
Ahogy egyre jobban kiforrja magát az R2 technológiája, úgy válik lehetővé, hogy hasonló robotokat teszteljenek a világűr jóval szélsőségesebb hő- és sugárzásviszonyai mellett. A NASA szerint egy nap az R2 a kommunikációs, meteorológiai és kémműholdak dolgát is megkönnyítené – igaz, ezeket a cikkben nem részletezik. A következő lépés az R2-höz hasonló robotok számára a Földközeli objektumok – mint például aszteroidák és üstökösök – felfedezése lehet, de lehetséges úti célként szóba jöhetnek a Mars és holdjai is. A terv szerint a robot afféle előőrsként funkcionál majd, részletes térképeket készít, talajmintákat gyűjt, és az asztronauták számára szükséges infrastruktúrát elkezdi kiépíteni. Az ezután érkező legénység így már jóval felkészültebben vághat bele az előttük álló felfedezésbe.
A robot és ember kombójával kerülhet sor majd a Mars felfedezésére is. Ez az ember-robot együttműködés biztosítja, hogy a Mars felszínére küldött missziókat kisebb létszámú legénységgel lehessen kivitelezni – anélkül, hogy bármit is fel kellene adni a küldetés céljai közül. Az űrkutatás a jövőben a NASA szerint valahogy így fest majd: egy új célt azonosítunk a távcsövünkkel, aztán az R2-höz hasonló úttörőkkel a robot szemén át megvizslatjuk a terepet, végül színre lép az ember is. Az emberek és robotok együtt fedezik majd fel a Naprendszert, ami hatékonyabb, mintha csak robotos, vagy csak emberes küldetésekre kerülne sor.
Az R2-t eredendően földi használatra szánt prototípusnak tervezték, aminek révén jobban megérthetik, hogy mi kell ahhoz, ha esetleg egy robotot az űrbe akarnának küldeni. Amikor azonban az R2-t bemutatták, a rendszer annyira meggyőző volt, hogy a küldetésirányítók úgy döntöttek: a munkát folytatni kell, a robotembert pedig ki kell küldeni az űrállomásra. Ehhez azonban előbb még pár módosítást kellett eszközölni rajta. A robot külső borítását – vagyis bőrét – az űrállomás szigorú tűzvédelmi követelményeivel kellett összhangba hozni. Árnyékolták, így csökkentve az elektromágneses interferenciát, ezen kívül processzorait is feltuningolták, hogy növeljék a robot sugárzással szembeni tűréshatárát. Eredeti hűtőventillátorait csöndesebbre cserélték, az áramköreit pedig újrahuzalozták, hogy a földön használatos váltóáram helyett képes legyen az űrállomás egyenáramáról működni.
Az R2 az űrállomáson afféle laboratóriumi fehér egér, legalábbis eleinte. A robot űrbéli pályafutását az ISS Destiny laboratóriumában kezdte, ahol a földihez hasonló feladatokat hajt végre, eközben pedig a mérnökök kidolgozhatják, milyen feladatokat lásson is el a jó kézügyességgel megáldott emberszerű robot az űrben. Amikor az R2 átmegy a megmérettetésen, a robot az űrállomás karbantartási feladataiban bontakozhat ki. További fejlesztésekkel már a világűr vákuumában is dolgozhat, így javításokat végezhet az állomás külsején, vagy egyszerűen csak segítheti az odakint dolgozó asztronautákat.
Az R2 sokféle módon irányítható. A legénység és a földi irányítás is képes lesz parancsokat adni a robotembernek. Ugyanakkor az egyik lényeges változás a korábbi Robonaut-generációhoz képest az, hogy az R2-t nem kell állandóan szemmel tartani. A jövőbeli küldetésekre tekintettel, amik során – például a Marson – már jelentős késéssel jönnek-mennek a rádiójelek, a robot folyamatos pesztrálása a távolból minimum problematikus. Az R2-t azonban úgy tervezték, hogy önállóan tegye a dolgát, és csak időnként kelljen „ránézni”, hogy mégis mi van vele.
Talán fura, hogy a súlytalanságban miért van egy robotnak lábakra szüksége. Pont azért, amiért az embernek is jól jönnek az alsó végtagok: ezek igazából ahhoz kellenek, hogy kitámasszuk magunkat, és egyhelyben maradjunk az űrben. Ugyanezért kap a Robonaut is lábakat, amit séta helyett arra használhat, hogy lábtartókban megkapaszkodjon velük, segítségükkel egyik munkaállomásról a másikra úszhat, illetve kitámaszthatja magát, amíg a kezeivel dolgozik. A lábait egyébként épp mostanában fejlesztik.
Lábak helyett azonban jobb hasznát veszi a kerekeknek, ha egy idegen égitest felszínén kellene közlekedni. Emiatt aztán a lábak mellett egy négykerekű alváz tesztelése is folyamatban van. Amikor a Robonaut-2 felsőteste erre az alvázra kerül, onnantól a neve is megváltozik: stílusosan Centaur-2 lesz belőle, a mitikus félig ember, félig ló mintájára. A Centaur alvázának talajtól való magassága – bizonyos határokon belül – tetszés szerint állítható, a kerekei pedig akár külön-külön is képesek bármilyen irányba elfordulni, így akár egyhelyben is képes megfordulni, ahogy átlósan, vagy oldalirányba is mozoghat majd. Ezzel felszerelve a Centaur-2 alaposan feltérképezheti a terepet az asztronauták érkezéséig, illetve segítheti őket űrsétájukban a megérkezésüket követően.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról! ------------- TÁMOGASS MINKET! Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Egyre jobban kezd hasonlítani az emberre az a robot, amit emberekkel való közös munkára szántak, és ami ennek során az emberek számára készített szerszámokkal dolgozik. Az emberszabású robotok fejlesztése mögött ez a vezérmotívum húzódhat meg, és Robonaut 2 ennek teljes mértékben megfelel. Becenevén csak R2-nek hívják, 2011 eleje óta a Nemzetközi Űrállomás (ISS) lakója.
R2 meglehetősen zavarba hozna bármelyik földi orvost, mivel emberszerű külseje ellenére a fejét szinte kizárólag látószervekkel zsúfolták tele. A sisakrostélya mögött négy, a látható fény tartományában működő kamera található, ezek közül kettő biztosítja a sztereo látást a robot és kezelője számára, a másik kettő pedig afféle segédkamera. Az R2 szájába egy ötödik, infravörös kamerát szereltek, ami a mélységészlelést segíti. A robot nyaka három szabadságfokú rendszer, ennek megfelelően balra, jobbra, felfelé és lefelé is képes nézelődni. Akárcsak az ember. Karja nagyjából nyolcvan centi hosszú, kitárva egyik végétől a másikig közel két és fél méter. Tizenkét szabadságfokú robotkeze van: hüvelyujja négy, a mutató és középsőujja egyaránt három-három szabadságfokú, a gyűrűsujja és a kisujja viszont csak egy. Az ujjak egyenként 220 Newton erőt képesek kifejteni. Hét szabadságfokú karjaival bármilyen testhelyzetben megtart 9 kilót – és ez földi körülmények között értendő. Hátizsákja is van, amibe az áramátalakító rendszer került, ezen keresztül lehet Robonautot a töltőre dugni. Vadabb helyeken – ilyen például egy aszteroida – a hátizsákba a robot akksijai kerülnek.
A fentiekből következik, hogy a robotra mindennél jobban igaz az állítás: a hasával gondolkozik. Mivel a fejét telepakolták kamerákkal, a robot törzse maradt az egyetlen lehetséges hely, ahova még befért a R2 „agya”. 2011-ig csak emberes legénységek jártak a Nemzetközi Űrállomáson, így Robonaut-2 történelmet írt, amikor a Discovery űrsikló fedélzetén 2011 februárjában megérkezett az ISS-re. Ő az első emberszerű robot, amelyik kijutott a világűrbe, és bár elsődleges küldetése kideríteni, mennyire jól viseli-e magát egy emberszerű gép a világűrben, a NASA erősen bízik abban, hogy jó pár fejlesztést követően a robot egy nap talán segíthet az űrsétát végző űrhajósoknak az ISS házkörüli teendői során.
Megérkezését követően 2011 áprilisában került elő a dobozából, és elsőként augusztusban üzemelték be. Noha jelenleg az ISS Destiny laboratóriumában tesztelik, ennél nagyobb mozgástere lesz a jövőben, amikor szépen lassan kinövi a tesztüzemet. Első megbízatása nem volt túl ambiciózus, többek között például az űrállomás kapaszkodóit, fogantyúit tisztogatta. Ez valóban nem összetett feladat, viszont nélkülözhetetlen része az űrhajósok életének, és a legénység sok idejét elrabolta. A robot megfelelő ütemezés szerint halad tanulmányaiban: „gyakorolja” a kapcsolók állítását és a gombok nyomogatását, idővel azonban bonyolultabb feladatok is várhatnak rá. A tervek szerint azonban soha többé nem tér már vissza a Földre.
Az első Robonautot még 1997-ben kezdték fejleszteni. Az alapötlet már akkor is az volt, hogy egy olyan emberszerű robotot építsenek, amelyik képes segíteni az asztronautáknak, ha szükség van pár dolgos kézre. Emellett olyan feladatokat is rá lehet bízni, ami esetleg túlzottan veszélyes lenne egy ember számára, vagy épp ellenkezőleg: mindennapos rutin teendő. A fejlesztésből aztán az R1 sült ki, ami már egy emberszerű prototípus volt. Alapvetően karbantartási feladatokat kapott, kerekekre szerelve azonban hosszú felfedezőutakra is kapható volt.
2006 folyamán az R1-et a legkülönfélébb laboratóriumi- és terepteszteknek vetették alá, hogy meggyőződjenek: mennyire működőképes a „robot segédmunkás”-koncepció. Ugyanebben az évben a General Motors is érdeklődni kezdett a projekt iránt. Ők is kifejlesztették a maguk robotját, de a NASA eredményeit látva a GM felvetette, mi lenne, ha összefognának. 2007-ben egy megállapodás – az ún. Space Act Agreement – aláírásával lehetővé vált, hogy a GM és a NASA összerakja mindenét, és kifejlessze a következő generációs Robonautot.
2010 februárjában aztán lehullt a lepel a közös munka eredményéről, az R2-ről is: ez gyorsabb, ügyesebb, műszakilag jóval fejlettebb volt elődjeinél. A benne rejlő lehetőségeket nemsokára felismerték, így került a Discovery űrsikló utolsó útján az űrállomásra. Ez történelmi lépés volt, mivel ezzel az R2 lett az első emberszerű robot, ami a világűrbe repült. Másrészt viszont folyamatosan fejlődik, ahogy a mérnökök első kézből megtapasztalják, hogy egy emberszerű robot valójában hogyan is boldogul súlytalanságban.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról! ------------- TÁMOGASS MINKET! Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Nekünk, földlakóknak egy Hold jutott, nincs mit tenni: ezt kell beosztani. Ugyanakkor a Naprendszer távolabbi pontjain egész holdkolóniák találhatók. Ott van például a Szaturnusz, amelyik nem kevesebb, mint hatvankét holddal rendelkezik. Ezek között mindenféle összetételű és méretű létezik, közülük páran szinte teljesen jégből állnak, mások sziklásak, illetve a többség a szikla és a jég egyfajta kombinációja.
Némelyek 12 földi óra alatt kerülik meg az óriásbolygót, másoknak ugyanez valamivel több, mint négy földi évig is eltart. Ezek az égitestek a Naprendszer történetének kezdetén jöttek létre. A holdak közül talán a Titán a legismertebb, ez egyben a legnagyobb Szaturnusz körül keringő égitest: a bolygó körül keringő anyag tömegének 96 százalékát teszi ki. Egyes kutatók szerint eredetileg két Titán-méretű holdja lehetett a Szaturnusznak, a másik azonban szétesett, ennek szétszóródott anyagából jöhettek létre az óriásbolygó látványos gyűrűi, valamint a kisebb, belső holdak is. Egy másik elmélet szerint viszont a Szaturnusz eredetileg számos nagy holddal rendelkezett, és közülük kettő összeütközéséből alakult ki a Titán. A teória szerint a durva becsapódás hozta létre azt a törmeléket, amiből a későbbiek során a kisebb holdak is létrejöhettek. A holdak egy része a Szaturnusz gyűrűinek "repedéseiben" – azaz két gyűrű között – kering, ösvényt vágva maguknak a törmeléktengerben. Mások jóval kijjebb találhatóak, és az égitestek közül jó pár hatással van a többi hold pályájára: a nagyobbak gravitációja rabul ejthette kisebb társaikat, amik aztán a közelükben maradtak. A Szaturnusz első holdját 1655-ben fedezték fel, majd a következő 200 évben másik hét nagy égi kísérőt is sikerült beazonosítani. 1997-ig a csillagászok tizennyolc Szaturnusz körül keringő égitestre bukkantak rá, a többiek felfedezését az óriásbolygó mellett elsuhanó Cassini űrszonda, illetve a földi teleszkópok fejlődése tette lehetővé. 1847-ben Sir John Herschel csillagász javaslatára a Szaturnusz holdjait a Titánok neve után keresztelték el. Kronosz görög isten – a rómaiaknak Szaturnusz – testvérei háborút indítottak az olimposzi istenek ellen, és vesztettek. Amikor a névadás során elfogytak a Titánok, az újabban felfedezett holdakat a római és görög mitológiai más szereplőiről kezdték elnevezni. Ugyanakkor a Szaturnusznak csak 53 holdját érte az a megtiszteltetés, hogy saját neve lehet, a többieknek egy számsorral kell beérniük.
A Titán a legnagyobb az összes hold közül, nem véletlen, hogy elsőként fedezték fel. Jelenlegi tudásunk szerint ez a Naprendszer egyetlen holdja, ami jelentős légkörrel rendelkezik. A nitrogénből és metánból álló atmoszféra tízszer magasabb, mint a Földé, és az eső ott sem ritka: a Titánon ugyanis metán formájában érkezik az égi áldás. Emiatt aztán a kutatók szerint jók az esélyek arra, hogy élet legyen a felszínén. A Titán nagyobb, mint a Merkúr bolygó, habár nem olyan tömör. A Dione belső magját egy tömör sziklának gondolják, amit vízjég vesz körül. Felszíne kráterekkel erősen szabdalt, a csillagászok szerint egy ütközés mozdíthatta ki a forgástengelyéből. Egy másik hold, az Enceladus déli sarkán több mint 70 gejzír működik. A jeges égitest egy része időnként megolvad, ilyenkor jeges anyagot lövell ki az űrbe „tigriscsíkjaiból”. A jég apró darabkái együtt maradnak, és belőlük jön létre az óriásbolygó E-gyűrűje. Az égitest jeges felszíne miatt a Naprendszer egyik legfényesebb objektuma. A főbb holdak közül a Hyperiont fedezték fel utoljára. Ez sem véletlen, mivel elég kicsi, ráadásul rendszertelenül tűnik fel a Szaturnusz árnyékából. Formája inkább egy hosszúkás krumplira emlékeztet, mintsem gömbre, és igencsak elképzelhető, hogy valaha egy nagyobb holdhoz tartozott, amit egy kozmikus ütközés pusztított el. Alacsony sűrűség és porózus felszín jellemzi, becsapódásokban a Hyperionnak is volt része, ezek során anyaga nagy része kivágódott a világűrbe.
A Iapetus felszínén éles a kontraszt a világos és a sötét területek között, ami afféle jin-jang-külsőt kölcsönöz neki. A felszínére hullott sötét szénhidrátok - ezek talán a közeli Phoebe-ről származnak - fokozatosan egyre nagyobb területet borítottak be a felszínén. A Iapetusnak földimogyoróra emlékeztető alakja van, a közepe kitüremkedik, és egy hegylánc fut végig az egyenlítője mentén. Ezen a holdon található a Naprendszer legmagasabb hegycsúcsai közül jó pár. A Mimas viszont erősen emlékeztet a Star Wars filmek Halálcsillagára: a sziklás holdon egy nagy kráter ásítozik. Ez egy hatalmas ütközés következtében jött létre, de kisebb hegekből sincs hiány: a Mimas a Naprendszer leginkább kráter-sújtotta vidéke, gyakorlatilag egyik kráter a másikba ér. A Szaturnusz főbb holdjai közül a Mimas a legkisebb, de ez kering legközelebb a bolygóhoz, és tartja tisztán a bolygó két gyűrűje közti rést, amit Cassini-résként ismerünk. Anyaga alapvetően vízjég, de a bolygóhoz való közelsége ellenére a felszíne csak nem változik: úgy tűnik, hogy a jég nem olvad el, noha ilyesmi gyakorta előfordul más, távolabbra lévő holdakon.
A Rhea is épp eléggé kivette a részét a meteor-becsapódásokból. Egyik különlegessége, hogy nincs központi magja. Az egész égitest jégből áll, amibe nyomokban sziklák is vegyültek, ettől aztán úgy néz ki, mint egy koszos hógolyó. A Szaturnusz holdjai közül ez a második legnagyobb, de még így is elég apró: mérete mintegy a fele a Föld Holdjának. Légkörében nagyon halványan oxigén is fellelhető, igaz, az atmoszféra 5 billiószor ritkább, mint a Földé, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a Rhea az egyetlen ismert égitest a Naprendszerben,aminek légköre oxigént tartalmaz. (Bár a cikkben ez szerepel, ma már tudjuk, hogy az Europa és a Ganymedes atmoszférájába is szorult némi oxigén.) A Szaturnusz mágneses terének sugárzása oxigént és szén-dioxidot csalogat elő a jeges felszínből. A Tethys a holdak közül az óriásbolygóhoz közelebb található, a hő miatt időnként enyhén megolvad a kráterek és becsapódások egyéb emlékeit kitöltő jeges felszín. Szinte kizárólag vízjégből áll, és a felszíne erősen tükröződik. Egy hatalmas árok fut végig az északi és a déli pólus között olyan hosszúságban, ami az égitest kerületének háromnegyedének felel meg. A másik felén egy hatalmas kráter éktelenkedik, ami közel kétötöde a Tethys átmérőjének, és közel akkora, mint a Mimas Halálcsillagra hajazó jellegzetes képződménye.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról! ------------- TÁMOGASS MINKET! Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Bár szakértők szerint éppenséggel perre is sor kerülhetne, mégis kevés esély van arra, hogy az oroszok és a kínaiak egymás torkának essenek a bíróságon. Az orosz nanoszatellitet (Ball Lens in The Space, BLITS) még január 22-én kapta telibe egy űrszemét, utóbbi állítólag egy kínai kísérlet során keletkezett: Kína ugyanis még 2007-ben műhold-elhárító rendszere tesztelése során felrobbantott egy használaton kívüli időjárás-előrejelző műholdat (az FY-1C-t) - ennek a darabjáról van szó.
Kínát az 1972-es űregyezmény miatt (Convention on International Liability for Damage Caused by Space Objects) elvben akár még felelősnek is lehetne tartani a 7,5 kilós orosz műhold pusztulása miatt. Valószínűbb azonban, hogy mégsem fajulnak el idáig a dolgok. A fenti egyezmény alapján ugyanis be kellene bizonyítania, hogy Kína gondatlansága hozzájárult a BLITS-et eltaláló műhold-darabka keletkezéséhez, ezen kívül pedig azt is igazolni kellene, hogy Oroszország valóban semmit nem tehetett az ütközés elkerülése érdekében.
Oroszország nem valószínű, hogy ezt az utat választja, mivel a BLITS – amit egy kísérleti állapotban lévő precíziós lézeres műholdfigyelő rendszer segítségével követtek nyomon – relatíve olcsó a nagyobb és bonyolultabb műholdakhoz képest. Emellett Kína és Oroszország jelenleg is együttműködik, a vitából pedig egyik fél sem tenne szert politikai haszonra.
Ha Oroszország követeléssel lépne fel Kínával szemben, és a diplomáciai tárgyalások is kudarcot vallanának, azaz nem jön létre megállapodás, az ügy a bíróság elé kerül. De Brian Weeden szakértő szerint ezesetben az oroszoknak nem lenne könnyű dolguk. Először is, Oroszországnak be kell bizonyítania, hogy tényleg az FY-1C darabja okozott kárt a BLITS-ben. Bár az oroszok rendszere jónak mondható, már ami, az alacsony földkörüli pályán keringő űrszemét és más tárgyak megfigyelését illeti, de még így sem lenne egyszerű ezt az állítást minden kétséget kizáróan bizonyítani. Ráadásul, azt is bizonyítaniuk kellene, hogy Kína hibájából került sor az ütközésre, ami szintén kemény dió.
Ilyen vagy ehhez hasonló ügyekben még sosem fordultak bírósághoz, és emiatt aztán nincs elfogadott gyakorlat arra, hogy a „hiba” vagy „gondatlanság” mennyiben hozható összefüggésbe az űrbeli ütközésekkel. Weeden szerint a jogászok két táborra szakadtak. Vannak, akik Kínát hibáztatják a történtekért, mivel annak idején szándékosan robbantotta fel az FY-1C-et a teszt során. Sok jogász azonban másképp gondolja a dolgot: mivel hat éve a természet erőinek kiszolgáltatva kering az űrszemét, külső hatások bármikor módosíthatták a pályáját.
A cikk szerzője szerint nagyon valószínűtlen, hogy valami kézzel fogható eredmény süljön ki egy ilyen per végén. Ha Kínával szemben Oroszország mégis követeléssel áll elő, ezt 2014. január 22-ig kell megtennie, mivel ilyen esetekben egy év az elévülési idő.
Ugyanakkor arra már volt példa, hogy - ha nem is űrbéli karambol miatt - fizetni kellett az űrből érkező mesterséges tárgyak okozta károk miatt, mégpedig pont az említett 1972-es Egyezmény alapján. Kanada hat millió dolláros kompenzációt kért a Szovjetuniótól, amikor 1978-ban az oroszok nukleáris üzemanyagú Koszmosz-954-es műholdja becsapódott – radioaktív hulladékkal terítve be Kanada északnyugati részén egy széles sávot. A Szovjetunió a diplomáciai tárgyalásokat követően végül 3 millió dollárt fizetett. A cikk megjegyzi, hogy az ügy sosem jutott el a bírósági szakaszba.
Érdekesség, hogy amikor egy év múlva a SkyLab csapódott be Nyugat-Ausztráliába, egy Esperance nevű város szemetelésért 400 dolláros bírságot rótt ki az Egyesült Államok Kormányára, ezt az összeget azonban a NASA sosem fizette be. A tartozást végül egy rádióállomás hallgatói dobták össze egy reggeli műsor keretében 2009 áprilisában.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról! ------------- TÁMOGASS MINKET! Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Némiképp átvariáltuk blogunkat, az index is megújult, mi miért ne tennénk? Ahogy a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny kezd egyre élesebbé válni (az utóbbi időben két-két csapat is egymásba olvadt, ezzel a résztvevők számát 23-ra csökkentve), nagyobb nyomatékot akarunk adni a Puli Space híreinek.
Alapjáraton hétfőnként beszélünk magunkról, csapatunk híreiről. Hiszen van történés bőven: január 20-ig mérnökeinknek el kell készíteniük holdjárónk földi prototípusának újabb változatát. Lévén az eredeti épp úton van a marokkói sivatagba, ahol február elején az osztrák sógorok által szervezett MARS2013 keretében éles megmérettetésen vesz részt. A kedd, a csütörtök és a szombat az asztronautáké marad: egy ideig még Michael Collins, az Apollo-11 parancsnoki egység pilótájának visszaemlékezéseiből közlünk - az eddigieknél arányosan hosszabb - részleteket, hogy olvasóink közül senki ne érezze magát megrövidítve. Vasárnaponként kerül sor az Apollo-programban a navigációhoz használt csillagokhoz tartozó csillagképek bemutatására. A fentiekből következően már csak a szerda és a péntek maradt üresen, ezeken a napokon általában holdrobotok, roverek bemutatására, GLXP-hírekre, aktuális, űr-, illetve holdkutatással kapcsolatos termésre számíthatnak olvasóink. Ilyenekre tehát, mint az alábbi (elvégre szerda van): A címben feltett kérdésre a válasz egyszerű igen. Történt ugyanis, hogy a nemrég hazatért Sunita Williams (a legutóbbi, 33-as expedíció parancsnoka volt) egy NASA által fejlesztett laptop segítségével egy LEGO-robotot vezetett, miközben mintegy négyszáz kilométer magasan, 27500 kilométeres óránkénti sebességgel száguldozott a Föld körül a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén.
Még 2012. májusában képeztek ki két asztronautát a rover vezetésére, Williams mellett Chris Hadfield volt a másik tanuló – ő jelenleg is a Nemzetközi Űrállomáson teljesít szolgálatot. A kísérletben az USA egyik egyeteméről küldték fel az ISS-en lévő notebook-ra a Mocup nevű tesztrover irányításához szükséges indítóscriptet. A METERON projekt (Multi-purpose End-To-End Robotic Operations Network) keretében megépített robot a bolygóközi internetes toszogatás hatására a németországi Darmstadtban lévő ESA-központban előregurult, sőt, még fotókat is készített. A rover érdekessége, hogy a LEGO Mindstorms készletből készült, ilyenből építette meg. és nyerte meg a Puli Space által támogatott soproni Hungarobots csapat a 2012 Google Lunar X PRIZE LEGO Mindstorms Challenge-t. Az ötfős gimnazista csapat (szakmai vezetőjük egyben a Puli Space tagja), egy egyedülálló videót készített a Holdon hagyott, ember alkotta eszközök jövőjéről, majd bebiztosította első helyét egy összetett LEGO robot építésével, amely egy komplex Hold Küldetés szimulációját végezte el. (További részleteket itt olvashattok.)
A rover mellett fontos megismerni a NASA és az Európai Űrügynökség által sikeresen kifejlesztett bolygóközi internet lényegét is. A kísérletben a NASA roppant egyszerű névvel megáldott Megszakítás-toleráló Kapcsolat (Disruption Tolerant Networking, DTN) protokollját használták az üzenetek továbbítására, és bizony kiderült, hogy egy nap a földi internethez hasonló kommunikáció jöhet létre űreszközök és más bolygón leledző hátországuk között.
A NASA közmondásosan „egyszerű” névválasztása azonban ezúttal sokat elárul a cucc lényegéről. Legegyszerűbb, ha a mi pórias internetünkkel hasonlítjuk össze a továbbiakban is. A földi internet lelke az Internet Protokoll (IP), ennek megfelelője bolygóközi viszonylatunkban a BP, úgymint Batyu Protokoll (az angol eredetiben Bundle Protocol). Az IP egy folyamatos, két pont közötti útvonal létét feltételezi a júzer és egy távoli rendszer között, ezzel szemben a DTN felkészül arra az eshetőségre is, ha a kapcsolat megszakadna, vagy hibák csúsznának be: az adatok a hálózaton pontról-pontról „ugrálnak”. Mintha csak egy hegyi patak egyik kövéről a másikra akarnánk átugrani relatíve száraz lábbal: a partról átugrunk az első kőre, a következőn azonban a patak közepén időnként átcsobog a víz, így várunk. Majd ugrunk. És így tovább.
Miközben tehát a következő állomással létesített kapcsolatra várunk, az adatbatyukat átmenetileg tárolja a hálózat, és akkor mennek tovább, amikor a következő állomás elérhetővé válik. A jövőben akár a Nemzetközi Űrállomásról, de akár még az Enterprise űrhajóról is várhatják, hogy például "rálássanak" egy másik bolygó vagy holdja(i) körül keringő műholdra.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról! ------------- TÁMOGASS MINKET! Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy kisvállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
Elkészült a mai nap összefoglalója szűkszavú Laca billentyűzetének köszönhetően, a Masat Facebook-oldalán pedig követhetitek az újdonságokat - nem elfeledkezve, természetesen, a Puliról, ami első magyar robotként szállhat le a Holdra.
Életben van a Masat. A belinkelt felvételen olyan hangok hallhatók, amit földi körülmények között csak egy betárcsázós modemet nyelt macska lenne képes kiadni magából. A Masat mindeközben sípol: aki tud "morzéül", az kisilabizálhatja, hogy a Föld legújabb, magyar eredetű égiteste saját nevét mondogatja. Az index cikke szerint a Puskás Tivadar rádióklub egyik tagja azt írta, hogy Floridában sikerült venni a műhold jelét. A végeredményt itt meg is lehet hallgatni.
13:00 - a Masat 16:40-kor halad át Magyarország fölött úgy, hogy az általa kibocsátott életjeleket a hazánkban élők jó minőségben befoghassák. Aggódó BME-s mérnökszülők első alkalommal ekkor válthatnak pár szót történelmi méretűre nőtt csemetéjükkel.
12:50-kor már egyenesen úgy tűnik, hogy el kell kapni a maszatot. Legalábbis, a HA5MASAT hívójelű pikoműhold adatait kellene elfogni, ehhez viszont a rádióamatőrök segítsége kellene. Az első magyar műholdat a BME-ből irányítják, Horváth Gyula projektmenedzser szerint „minden rendben, forgatókönyv szerint zajlott. Most az első áthaladásra várunk, az 13:11-kor várható. Remélem, már el tudunk kapni valamit a Masat–1 jeléből, bár akkor még nagyon együtt lesznek a műholdak”. (index.hu)
12:35-kor Laca még mindig aktív a twitteren, legutóbb ezt vette át wasteproducttól: "Magyar égre magyar műholdat [✔] - Magyar Holdra magyar holdjárót [in progress]"
12:30 - Laca anyagelemzést tart: "A MaSat antennája kutyaközönséges rugóacél mérőszalag, amit kutyaközönséges harcsázó damil tart összetekerve." Ez negyedóra múlva nyílik ki, akkor derül ki, hogy működik-e a cucc. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy MEGÉRKEZETT AZ ELSŐ MAGYAR MŰHOLD A VILÁGŰRBE!
12:22-kor odakinn, Francia Guyanán meglett a hangsáv, fejesek beszélnek, a taps többé már nem néma. Eközben így örül a magyar csapat Budapesten, őszintének tűnik:
12:15-kor kiderül ismét, hogy történelmet írtunk, ezúttal Európa az elkövető. A Vega mind a kilenc kockaműholdtól sikeresen megszabadult. Most egy pici pihi, a fejesek egymás után beszélni fognak, ezeket itt lehet megnézni. Rádióamatőrök, most kell figyelni. Gratulálunk minden Masatosnak!
12:08-kor beindult a hajtómű, amire ezt bepötyögtem, valaminek nagyon elkezdenek örülni a fiúk. Tapsolnak, hang nem hallatszik. Mintha csak az űrben lennénk. Kirepült a Masat 12:11 körül. "Happy outcome." Most mindenkit bemutatnak, ez a portás nagy lehetősége. Igaz, a fejesekkel kezdik. Kezet ráznak. Isznak. Alkoholt. Pezsgőt munkaidőben.
12:06-kor bejelentik, hogy kevesebb, mint két perc múlva indul újra a hajtómű. A "magyar" szó nagyon hülyén hangzik egy angol szájából. De így is jó hallani. Az angol kommentátor úgy került ebbe a szorult helyzetbe, hogy kibontja a rövidítéseket. Francia nő változatlanul szövegel a háttérből. Ő viszont franciául.
Rövidesen ismét beindul a negyedik rakétafokozat, most csöndben krúzol a cucc fölöttünk. Laca szerint felmerült az ESA-csatlakozás kérdése, Horvai Ferit egyből a mikrofonhoz kérték. Idén kell dönteni róla.
11:59-kor háborodik fel csillagászunk, korábbra vártam: "Én magyarázkodom? Te nem ismered a twittert!". Ebben lehet valami. És valami értelmezhetetlen karakter is jön utána, valószínűleg kiölti a nyelvét rám. Nem szép látvány. Tothur messzire vezet. Most a kockaműholdakért felelős egyetemistákat bemutató videót vetítik konzervről, élőben. Elhangzik a "Hungary" szó is.
11:55-kor menetrendszerint és sikeresen levált a LARES, a kilenc műhold közül a 30 centis ALMASAT ugrik ki a világűrbe utoljára. Negyedóra múlva szabadul a Masat, addig ismét konzervanyagot kapunk.
11:54-kor a műsorvezető szerint nagyon kell itt most összpontosítani mindenkinek, ő mindenesetre megállás nélkül beszél. Tapsot vár. Másodperceken belül leválik a LARES.
11:53-kor a közvetítés a LARES-re koncentrálódik, néha a francia nő hangja hallatszik az angol alatt, de most senki nem foglalkozik vele. Vége az előre felvett konzervanyagoknak.
11:50-kor pont félórája tudta meg Krisztab nicknevű felhasználó a twitteren, hogy az orrkúp "a rakéta orrán van és kúpszerű, ez van :)" Öt perc múlva válik le a LARES. Elfogyott a kávé, főzhetne valaki. De a pulis mézeskalács is nagyon hiányzik, különösen a szívalakú.
11:40-kor történelmet írtunk a szerkesztőségben, magyarázkodásra sikerült kényszeríteni Lacát, a csillagászunkat. Epic. Igaz, csak a titokzatos Tothurral kapcsolatban. "Az egy reakció volt a tothur nick-ű usernek, hogy Horvai Ferenc (MŰI) is itt van". Neki is örülünk. 15 perc múlva válik le a LARES, addig marad a tört angol.
11:36-kor azt részletezik, mekkora területen található a három indítóállás: egy az Ariane-nak, egy a Szojuznak, egy pedig a Vegának. Számokban nem vagyok jó, pláne, angolul. Sok számot hallok.
11:35-kor lebukik az Európai Űrügynökség: Ariane nélkül nem lenne Vega - most ezt részletezi a közvetítés. Ha így haladunk az is kiderül, hogy kopipészttel dolgozik az ESA. Laca közben megjegyzi, hogy "Tothur itt van, naná!" Nem tudjuk, ki az a Tothur, de most mindennek képesek vagyunk örülni.
11:30-kor megnézem Laca üzeneteit: "Hát kedves közönség, eddig jó!" törte meg a csendet az egyik csapattag. Kábé 20 perce. 11:55-kor válik le az első műhold az űrbéli raklapról, ez a LARES (lásd lejjebb). A Masat 16 perccel később teszi ugyanezt. Most beszéd hallatszik, emberi - egyelőre.
11:25-kor elmondják, hogy nagy az igény a 200-300 kilós műholdakra, ezeket eddig a Szojuz vitte. Ezután már a Vega fogja, ettől költséghatékonyabb az indítás. A közvetítésből kiderült, hogy az űrverseny folytatódik: most is ugyanazt kell csinálni, mint eddig, csak olcsóbban. Kábé öt Vega-t már megrendeltek.
Az ESA már ünnepli a pehelysúlyú Vegát. Bejátszások vannak reklám helyett, ígérjük meg, hogy franciaként sosem mondunk ki két angol szót egymás után: "Now, no [problem...]"
11:12-kor újabb start, ugyanonnan. Ezt a NASA sem tudná überelni. Ja nem, csak az eredetit játsszák vissza másik kameraállásból. Ilyesmiket látni:
Ha lenne légkör, nagy lenne a menetszél. De nincs, a Masat 27500 km/h-val dönget.
11:09-kor már kilenc perce repül a Masat. A pálya rendben. "Trazsektori nomál" - mondja a francia nő. Rendben a pálya.
11:06-kor 7,7 km/s a sebesség ez már a csúcs. Realtime animációt mutatnak, ezt a NASA-nál is szoktak. Tetszik.
11:05-kor az orrkúp válik le, ezzel végleg nyilvánvalóvá válik az űrlények számára, hogy a Masat megérkezett. Csalódott vagyok, a rakétára nem szereltek kamerát... Pedig az jópofa. 6 km/s sebességgel száguldik már az első magyar műhold. Minden hibátlanul működik. Ez jó.
11:02-kor az első fokozat leválik, jön a második. Egy nő franciául beszél, angol hangja férfi.
11:00-kor elindult a Vega és vele együtt a Masat! A rakéta gyorsan halad, és ami fontosabb: fölfelé.
Visszaszámlálás franciául. 10... 9... 8...
10:58 van, és két perc múlva indul a Masat, jelenleg helikopterről mutatnak légifelvételeket. Reméljük, vele tart a Vega is...
10:50-kor remixet hallok az élő közvetítés közben, mintha az angolt angolra szinkronizálnák. A kánonból semmit nem érteni. Aztán megoldódik a probléma: rájövök, hogy egy másik ablakban is nyitva van a közvetítés. Sikeres embernek érzem magam.
A közvetítés elkezdődött, meglepő módon a Vegáról van szó, az egyes rakétafokozatok szétválására nagyon kíváncsiak a fiúk az ESA-nál. 10:45-kor Laca még mindig nagyon szűkszavú. "Idegesek a fiúk?" - kérdésre rövid válasz érkezett: "Némileg." És egy smiley...
Magyar idő szerint 10:40 perckor kezdődik az élő közvetítés, a visszaszámlálást erre a linkre kattintva kísérhetitek figyelemmel. Eközben Budapesten valamivel 10 óra után ez a kép fogadta Lacát a BME Q épületében. Ez nem a kék halál...
VV01 a kódja a Vega első útjának: február 13-án kezdődik a Való Világ első szériája a fedélzetén lévő Masat-1 számára, csak ez a széria valamivel tovább tart majd, mint a földi. Az első magyar műhold a tervek szerint háromhetes küldetést teljesít. Valószínűleg azonban ennél sokkal tovább, akár 5-6 évig is működőképes maradhat, utána űrszemét lesz belőle. Körülbelül húsz év múlva lassul le annyira, hogy a légkörbe csapódva elégjen.
Magyar idő szerint 11 és 14 óra között megtörténik Wagner Parsifaljában jelzett jelenség, és az idő térré válik. Kicsit nyikorogva, több évnyi várakozás után, de csak kinyílt az időablak a Masat számára. Úgy fest, hogy a Jóisten se menti már meg az első magyar műholdat a földönkívüli élettől. Bár az első, kísérleti rakétarepülések okoztak már meglepetéseket, reméljük, nem ez vár a Masat-1-re. Ehelyett az ideális forgatókönyvet nézzük: február 12-én befejeződött a rakéta, az indítóállás és a komplett földi infrastruktúra utolsó átvizsgálása, miután a hét korábbi részében tartottak még egy teljes, kosztümös főpróbát is. Ennek során a visszaszámlálást és az indítást modellezték le.
Összesen kilenc, egyenként 10 centi élhosszúságú kockaműholdnak lett volna hely a Vega hordozórakéta fedélzetén, de csak heten futottak be: két olasz, valamint egy-egy francia, lengyel, román és spanyol. És ugyebár Rubik óta a legkedvesebb magyar kocka, a Masat-1. Rajtuk kívül még két műhold képezi a rakományt. Az egyik az ALMASAT, ami nevével ellentétben nincs alárendelt pozícióban az első magyar műholdunkhoz képest. Valamilyen hierarchia azért mégis csak van, az ALMASAT ugyanis az egyik elsődleges szállítmány a Vega tesztútján. A másik izgibb, és LARES-nak hívják.
A LARES gyakorlatilag egy bizonyos Lense-Thirring hatás létezését hivatott ellenőrizni. Einstein, hát persze. A lényeg: egy tárgy forgását a közelben lévő tárgyak forgása befolyásolja. Például ilyen a Föld. Adott egy földkörüli pályán keringő műhold. A newtoni fizika értelmében, ha nem érik külső erők a műholdat – leszámítva persze a Föld gravitációs erejét –, akkor műholdunk az idők végtelenségig ugyanúgy forog a világűrben. Ezzel szemben az általános relativitáselmélet értelmében a Föld forgása hatással lesz a műholdra, ami nagyon kismértékben bár, de módosítja a forgástengelyét: precesszálni kezd, vagyis a forgássíkja a Földdel megegyező irányba kezd el körbejárni. Aki mélyebben el szeretne merülne a témában, itt talál jópofa képleteket is, meg minden olyat, amitől egy bölcsész a pillanat törtrésze alatt idegösszeomlást kap.
A Vega kísérleti útja az egyenlítő környékén, Francia Guyanán kezdődik, ezzel tesztelik, hogy 9 évnyi fejlesztés után a végeredmény tekinthető-e rakétának. Ha igen, akkor az Európai Űrügynökség palettája teljessé válik: van egy óriás, a nehéztüzérség, ez az Ariane-5, a középmezőnyt a Szojuzok képviselik, ez az iciri-piciri legkisebb pedig a pehelysúlyú Vega, ami 300 és 2500 kiló közötti műholdakat képes magával vinni az űrbe: a legkisebb H3-as Hummert például minden gond nélkül alacsony föld körüli pályára állítaná, bár nem garantált, hogy a Balatonba csapódna bele. A rakéta teherbírása alapvetően attól függ, hogy mi a megrendelő kívánsága: milyen pályára és magasságra kell a cuccot feljuttatni.
A Vega-rakéta, akárcsak a régi Zsiguli sebváltója, négygangos. Az egyes után jön a kettes, majd a hármas, végül a négyes – így szépen sorban, egymás után. Visszakapcsolni viszont nem lehet. (Kattints a képre a nagyobb méretért.) Az első, rakéta alsó felében található fokozat kiég, leválik, majd beindul a második fokozat, és így tovább. Ősi szokás szerint rakétákon így váltunk sebességet. Az indítást követően a rakéta 1 perc 54 másodpercig marad egyesben, jól kihúzatják. Ekkor leválik az első fokozat, és a második egy másodperccel később indítja be a hajtóművét: 3 perc 22 másodperccel az indítás után már ez is búcsúzik. 16 másodperccel később következik a harmadik fokozat, ami a startot követő 5 perc 47 másodpercben válik le. Ezt megelőzően 3 perc 43-kor az orrkúp leválik, és láthatóvá válik az általa rejtegetett szállítmány. A negyedik fokozat végül 1450 kilométer magasra röpíti a rakományt – ezen a ponton már alig maradt valami az eredetileg 30 méteres Vegából. Akár a csúcsdísz a karácsonyfa leszedése után. Ekkor még csak a LARES száll ki az utasok közül, majd a rakéta maradéka az 1450 kilométeres körpályáról egy 1450 és 350 kilométer közötti ellipszisre áll át: ennek során engedi szabadon a kockaműholdakat, így a Masat-ot is: ez az indítást követő 70. percben következik be.
A február 13-i tesztút azonban többről szól, mint az egyes rakétafokozatok hibátlan működéséről. Az ún. P-POD-nak is nagyot kell villantania - ez gyakorlatilag a földi raklap űrbéli megfelelője: azért felelős, hogy rögzítse felbocsátás alatt a műholdakat a rakéta utolsó fokozatához, majd a megfelelő pillanatban kinyitja az ajtaját, és egy rugós mechanika egészen egyszerűen “kilöki” házukból a műholdakat, mint az alulmotivált postagalambokat a dúc. Természetesen, a Puli egész csapata roppantul drukkol a műegyetemi csapat sikerének, hiszen ez a mi sikerünk alapja is: a Masat-1 tanítja meg a magyaroknak, hogy a hitelválság mélyéről is vezet út felfelé. Akár a Holdig. De minimium egy teljes jogú ESA-tagságig.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!
A dobozka egyébként nem hatalmas – 40x28x27 centi – ez azonban épp elég, hogy Luca Parmitanot, az Európai Űrügynökség asztronautáját egy időre elegendő munkával lássa el. Az ISS-en ugyanis ő elemzi majd mikroszkóp segítségével az alapvetően elképesztően lágy vizet, paraffint és hexánt tartalmazó fiolákat. A kísérlet legfeljebb két hónapig tarthat, ennél hosszabb idő után ugyanis az emulzió lebomlik - ez is magyarázza a kései bepakolást. 
A rakomány részét képezik az új gázálarcok, amiket az ISS legkülönbözőbb pontjain helyeznek el egy esetleges tűz esetére (ld. balra). A rakomány több mint 1400 tételből áll: ezeket akkurátusan kellett rögzíteni, és a fogkeféktől a szerszámosládákon át a pólókig mind-mind tanúsítvánnyal rendelkezik, ami igazolja, hogy az áru nem ereget magából mérgező gázokat a Nemzetközi Űrállomás légterébe. A fejleményeket 
