A sors nem volt kegyes az orosz bolygókutatókhoz. Bár kezdetben nagyon sok szép sikert értek el - például 48 éve, 1966 február 3-án a Luna-9 elsőként szállt le "simán" a Holdra -, később nem sok babér termett nekik: a Szovjetunió felbomlása óta összesen kétszer próbáltak meg űrszondát indítani egy másik égitesthez, de a Marsz-96 és a 2010-ben startolt Fobosz-Grunt ugyanabban a szomorú sorsban osztozott: még a Föld körüli pályáról visszazuhantak az óceánba. De nem adták fel a dolgot, hanem új utakat kerestek. A Mars esetében az Európai Űrügynökséggel társultak, a Holdat viszont lépésről lépésre, saját fejlesztésekkel próbálják újra meghódítani.
A Marshoz kacifántos út vezetett. Az európai űrkutatók régi terve, hogy eljussanak a vörös bolygóhoz, de az ExoMars program igen nehezen tudott csak összeállni. A kezdetekkor még orosz hordozórakétával számoltak, de aztán 2009-ben a NASA bejelentkezett, hogy társulnának. A program ekkor hízni kezdett, mint a kisgömböc, összesen egy keringőegységgel és két roverrel, illetve amerikai rakétákkal. Az amerikaiak aztán először csak a saját roverüket, majd 2012-re a teljes részvételt visszavonták, így az ESA-nak újra át kellett terveznie az ExoMarsot. Itt jött a képbe Oroszország. Hosszas tárgyalások után arra a megállapodásra jutottak, hogy az orosz fél biztosítja a hordozórakétákat, néhány mérőműszert a 2016-ban induló Trace Gas Orbiter űrszondára, és a leszállóegységet, ami a 2018-as rovert biztonságban a felszínre teszi.
A Holdat viszont önerőből akarják visszahódítani. Bár a korábbi optimista tervek szerint már a 2013-15-ös időszakban le kellett volna szállnia az első űrszondáknak, ebből végül semmi sem lett. A Fobosz-Grunt kudarca megmutatta, hogy az orosz bolygókutatás komoly gondokkal küszködik: se elég pénz, se elég szakember nem áll rendelkezésre. Mindenesetre három misszió továbbra is tervben van. Ezek:
Luna-25 (Glob) lander - 2016
Luna-26 (Glob) orbiter - 2018
Luna-27 (Reszursz) lander - 2019
Az első küldetés, a Luna-Glob lander elsősorban technikai demonstráció lenne, a leszállóegység és a navigáció kipróbálására. 17-19 kg közötti tudományos műszert vihet majd magával a déli pólus közelébe. A később érkező Luna-Reszursz már 34,5 kg-nyi mérőműszerrel lesz felszerelve.
A Luna-Glob makettje a 2013-as Paris Air and Space Show-ról, Le Bourgetből. Mivel a pólus környékén fog leszállni, a napelemek oldalra néznek, hisz a Nap a horizont mentén fog körbejárni.
Ahogy a listából látszik, a Glob landert egy keringőegység követné. Bár a logikus lépés nyilvánvalóan az lenne, hogy az orbitert küldjék előbb a Holdhoz, hogy segítse a kommunikációt a felszíni egység és a Föld között, mégsem így fog történni. A miértre nincs igazán jó válasz. Annyi biztos, hogy részben súlyproblémák miatt alakult így. Eredetileg eleve a Luna-Reszursz küldetést indították volna először egy indiai rakétán, egy indiai orbiterrel párban, de a Reszursz túl nagyra hízott. Ekkor már elkezdődött a balettozás, hogy legyen-e egy kisebb testvér Luna-Glob néven, neki legyen-e orbitere, mikorra lesz kész a beígért indiai minirover, és így tovább.
Aztán a Fobosz-Grunt fiaskója végleg betett az indiaiaknak, akik egyszerűen kivonultak az egész programból. Ezzel együtt a teljes Luna-sorozatot is visszaminősítették fejlesztésiből kísérleti fázisba, a fenti évszámokra így semmi garancia sincs. (Érdemes összehasonlítani a mai helyzetet Puli Space honlapján található írásunkkal.) Annál is inkább, mert a nagyon szűkös pénzügyi forrásokat könnyebben lehet a nemzetközi kötelezettségek miatt a konkurrens ExoMars felé terelni. Még a tervezett startok (2016 és -18) is egybeesnek a marsi évekkel.
Vajon felkerül egy ilyen fúró a Luna-Reszurszra?
Némi ellensúlyt jelenthet, hogy Oroszország a holdszondák kapcsán is puhatolódzni kezdett az ESA-nál: egy rövid felhívást már közzé is tettek, amelyben az európai kutatók csatlakozását várják a tudományos programhoz. A tervezett kísérletek bemutatására február 17-én kerül majd sor. De a legnagyobb fogás egy bizonyos hardver lenne: a Luna-Reszurszra nagyon szívesen felszerelnének egy olyan fúrót, ami az ExoMars roveren is helyet kapott, és két méteres mélységből képes mintát kiemelni.
A pénügyi bizonytalanság persze sosem törte le az oroszok kedvét annyira, hogy középtávra, most éppen a húszas évekre ne ígérjenek be fűt-fát, holdi és marsi mintahozatalt meg toronyórát lánccal. A holdi mintahozatal nem tűnik kivitelezhetetlennek, hisz már a hatvanas-hetvenes években is megtették. Az egész annak a függvénye, mennyire lesz sikeres a Luna-Glob és -Reszursz leszállása. A marsi mintahozatal viszont...
A Luna-20 panorámaképének töredékei, középen a mintavevő karral. Ha visszamennek, remélhetőleg ennél jobb felvételek lesznek elérhetők.
Vannak persze még ennél is egzotikusabb tervek, de ezek még erősen a jövő homályába vesznek. Régi terv, hogy egykori dicsőségeik helyszínére, a Vénuszra visszatérjenek, de egyelőre a Venyera-D misszió megvalósítása csak legkorábban 2024-re van betervezve. Az egyetlen előrelépés, hogy 2013. decemberében a NASA is felkért szakértőket, hogy egy közös Vénusz-misszió feltételeit és lehetőségeit megvizsgálják. Sőt, épp most januárban zárult le egy felhívás, amelynek keretében 50 millió rubelt lehetett elnyerni egy Ganymedes lander előzetes tanulmányainak elkészítéséhez, ami a huszas évek végén az európai JUICE orbiterrel tandemben vizsgálhatná a Jupiter holdját.
Persze minden azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e a Holdra visszatérniük. Ha igen, az megnyithatja az utat az újabb űrszondák előtt. Ha nem: nagy kérdés, hogy lesz-e még jövője az orosz bolygókutatásnak, amely már 25 éve nem tudott semmit sehova sikeresen elküldeni.
A Puli egyelőre "csak" a Holdra készül a Google Lunar XPRIZE verseny keretében! Hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni a jövőben is, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod további fejlesztéseinket, akár rendszeres előfizetéssel is.
Segíts Te is, hogy Magyarország lehessen az első európai nemzet, amely eljut a Holdra!