Egyre jobban kezd hasonlítani az emberre az a robot, amit emberekkel való közös munkára szántak, és ami ennek során az emberek számára készített szerszámokkal dolgozik. Az emberszabású robotok fejlesztése mögött ez a vezérmotívum húzódhat meg, és Robonaut 2 ennek teljes mértékben megfelel. Becenevén csak R2-nek hívják, 2011 eleje óta a Nemzetközi Űrállomás (ISS) lakója.
R2 meglehetősen zavarba hozna bármelyik földi orvost, mivel emberszerű külseje ellenére a fejét szinte kizárólag látószervekkel zsúfolták tele. A sisakrostélya mögött négy, a látható fény tartományában működő kamera található, ezek közül kettő biztosítja a sztereo látást a robot és kezelője számára, a másik kettő pedig afféle segédkamera. Az R2 szájába egy ötödik, infravörös kamerát szereltek, ami a mélységészlelést segíti. A robot nyaka három szabadságfokú rendszer, ennek megfelelően balra, jobbra, felfelé és lefelé is képes nézelődni. Akárcsak az ember. 
Karja nagyjából nyolcvan centi hosszú, kitárva egyik végétől a másikig közel két és fél méter. Tizenkét szabadságfokú robotkeze van: hüvelyujja négy, a mutató és középsőujja egyaránt három-három szabadságfokú, a gyűrűsujja és a kisujja viszont csak egy. Az ujjak egyenként 220 Newton erőt képesek kifejteni. Hét szabadságfokú karjaival bármilyen testhelyzetben megtart 9 kilót – és ez földi körülmények között értendő.
Hátizsákja is van, amibe az áramátalakító rendszer került, ezen keresztül lehet Robonautot a töltőre dugni. Vadabb helyeken – ilyen például egy aszteroida – a hátizsákba a robot akksijai kerülnek.
A fentiekből következik, hogy a robotra mindennél jobban igaz az állítás: a hasával gondolkozik. Mivel a fejét telepakolták kamerákkal, a robot törzse maradt az egyetlen lehetséges hely, ahova még befért a R2 „agya”.
2011-ig csak emberes legénységek jártak a Nemzetközi Űrállomáson, így Robonaut-2 történelmet írt, amikor a Discovery űrsikló fedélzetén 2011 februárjában megérkezett az ISS-re. Ő az első emberszerű robot, amelyik kijutott a világűrbe, és bár elsődleges küldetése kideríteni, mennyire jól viseli-e magát egy emberszerű gép a világűrben, a NASA erősen bízik abban, hogy jó pár fejlesztést követően a robot egy nap talán segíthet az űrsétát végző űrhajósoknak az ISS házkörüli teendői során.
Megérkezését követően 2011 áprilisában került elő a dobozából, és elsőként augusztusban üzemelték be. Noha jelenleg az ISS Destiny laboratóriumában tesztelik, ennél nagyobb mozgástere lesz a jövőben, amikor szépen lassan kinövi a tesztüzemet. Első megbízatása nem volt túl ambiciózus, többek között például az űrállomás kapaszkodóit, fogantyúit tisztogatta. Ez valóban nem összetett feladat, viszont nélkülözhetetlen része az űrhajósok életének, és a legénység sok idejét elrabolta. A robot megfelelő ütemezés szerint halad tanulmányaiban: „gyakorolja” a kapcsolók állítását és a gombok nyomogatását, idővel azonban bonyolultabb feladatok is várhatnak rá. A tervek szerint azonban soha többé nem tér már vissza a Földre.
Az első Robonautot még 1997-ben kezdték fejleszteni. Az alapötlet már akkor is az volt, hogy egy olyan emberszerű robotot építsenek, amelyik képes segíteni az asztronautáknak, ha szükség van pár dolgos kézre. Emellett olyan feladatokat is rá lehet bízni, ami esetleg túlzottan veszélyes lenne egy ember számára, vagy épp ellenkezőleg: mindennapos rutin teendő. A fejlesztésből aztán az R1 sült ki, ami már egy emberszerű prototípus volt. Alapvetően karbantartási feladatokat kapott, kerekekre szerelve azonban hosszú felfedezőutakra is kapható volt.
2006 folyamán az R1-et a legkülönfélébb laboratóriumi- és terepteszteknek vetették alá, hogy meggyőződjenek: mennyire működőképes a „robot segédmunkás”-koncepció. Ugyanebben az évben a General Motors is érdeklődni kezdett a projekt iránt. Ők is kifejlesztették a maguk robotját, de a NASA eredményeit látva a GM felvetette, mi lenne, ha összefognának. 2007-ben egy megállapodás – az ún. Space Act Agreement – aláírásával lehetővé vált, hogy a GM és a NASA összerakja mindenét, és kifejlessze a következő generációs Robonautot.
2010 februárjában aztán lehullt a lepel a közös munka eredményéről, az R2-ről is: ez gyorsabb, ügyesebb, műszakilag jóval fejlettebb volt elődjeinél. A benne rejlő lehetőségeket nemsokára felismerték, így került a Discovery űrsikló utolsó útján az űrállomásra. Ez történelmi lépés volt, mivel ezzel az R2 lett az első emberszerű robot, ami a világűrbe repült. Másrészt viszont folyamatosan fejlődik, ahogy a mérnökök első kézből megtapasztalják, hogy egy emberszerű robot valójában hogyan is boldogul súlytalanságban.
Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...
