Amerika az űrbe megy

A tervek szerint ma startol az első Orion-űrhajó. Történelmi pillanat ez, hiszen a NASA utoljára 33 éve, a Columbia űrsikló első repülésekor tesztelt új űrhajót. Az Orion története meglehetősen kacskaringós. Az űrhajó ötlete tíz évvel ezelőtt született, akkor, amikor George W. Bush bejelentette az űrsiklókat leváltó Constellation programot, benne a Crew Exploration Vehicle űrhajóval. A tervekből egy, az Apollo-űrhajóra hasonlító, de nagyobb és modernebb űrkapszula kristályosodott ki. Az Orion egy maximum tízszer újrafelhasználható, hat fős legénységet befogadó űrhajó lett volna, amellyel amerikaiak visszatérhetnek a Holdra, majd pedig továbbindulhatnak a Marsra. Csakhogy a Constellation program nagyravágyó terveit a Kongresszus főleg szavakkal támogatta, a tényleges pénzek helyett. Végül a szenvedésnek Obama vetett véget 2010-ben, a Constellation felfüggesztésével.

Eleinte úgy tűnt, az Orion is megy a levesbe, maximum az űrállomáshoz használt, egyszerű mentőcsónakként maradhat fenn.

Aztán nem így lett: 2011-ben a NASA új emberes űrrepülési terveket vázolt fel. A cél már nem pusztán a Hold lett, hanem úgy általában a földkörüli pályán túli űr. Ehhez viszont továbbra is kellett egy űrhajó és egy nagyon nagy rakéta. Az űrhajó hivatalosan a Multi-Purpose Crew Vehicle nevet kapta, de lényegében az Orion frissen archivált terveit szedték elő újra a fiókból. A hozzá tervezett rakéta(rendszer) pedig a Space Launch System (SLS) lett. De ezzel a NASA továbbra sem volt kint az erdőből.

Az első elkészült Orion. Ebben még nincsenek székek, kijelzők vagy létfenntartás, de a végleges verzió négy űrhajóst tud majd befogadni. Fotó: NASA/Rad Sinyak.

Az SLS jövője még mindig erősen kétséges, és nincs egyértelmű célja sem az egész Orion-SLS rendszernek. A Holdra viszonylag olcsó lenne visszamenni vele, de abban önmagában semmi presztízs nincs. A Marsra mindenki szívesen menne, de iszonyatos mennyiségű pénzbe és időbe kerülne, amit senki sem akar kifizetni. A NASA kitalálta az Asteroid Initiative nevű, földközeli kisbolygót megközelítő küldetést, ami 2025 tájára megvalósítható lenne, de azt meg igazából senki sem szereti.

Zászlót kisbolygóra kitűzni nem akkora buli, mintát meg űrszondák is tudnak hozni.

Ilyen háttérrel indul hát első útjára az Orion. De a repülés így is fontos állomás az űrhajózásban: hiába épül még három emberes űrhajó is az Államokban (a Dragon, a CST-100 és a Dream Chaser), ezek közül csak a Dragon és az Orion alkalmas arra, hogy a Földtől közvetlen közelétől messzebb is elvigyen minket. Sőt, ha már itt tartunk, az amerikaiakon túl senkinek sem lesz ilyen kapacitása még legalább 10-20 évig.

A United Launch Alliance Delta-IV Heavy rakétája a Cape Canaveral-i indítóálláson. Fotó: NASA/Kim Shiflett.

Tekintve, hogy az SLS rakéta még mindig csak papíron létezik, az űrhajót az óriási kémműholdak felvitelére szakosodott Delta-IV Heavy rakétával küldik az égbe. Az Exploration Flight Test 1 (EFT-1) egy rövid repülés lesz, még emberek, ülések és az európai készítésű műszaki modul nélkül. De már számos lépést ki tudnak próbálni így is. Ezek egy része rutinművelet: leválás a rakétáról, manőverezés, navigáció, kommunikáció.

Az űrhajó azonban nem csak egyszerűen megkerüli a Földet.

A rakétafokozat segítségével a pályája csúcspontját egészen 5800 km-ig viszik – ilyen messze űrhajó utoljára 1972-ben, az Apollo-program utolsó holdraszállásakor járt, azóta emberes és teherűrhajók sem jutottak 612 km-nél messzebb. Az Orion keresztezni fogja a Van Allen-féle sugárzási öveket, a Föld magnetoszférájában található tartományokat, ahol a napszélből érkező töltött részecskék, elektronok illetve protonok felgyűlnek. Itt le tudják majd tesztelni, hogy az űrhajó elektronikája mennyire bírja a részecskezáporok okozta terhelést.

A teszt állomásai: 1. start, 2. szeparáció, 3. pályamódosítás, 4. hajtómű leválasztása, 5. pályamódosítás a belépéshez, 6. belépés a légkörbe, 7. ejtőernyők, 8. leszállás. Forrás: NASA.

A végső próba pedig a visszatérés lesz. Ilyen nagy magasságból jóval gyorsabban lép be az űrhajó a légkörbe, a sebessége 8,9 km/s (32 000 km/h) lesz, szemben az alacsony földkörüli pályáról érkezésnél megszokott 7,8 km/s-mal (28 000 km/h). Ennek következtében a hőpajzsa 2200 fokig fog forrósodni, amely kb. 80%-a annak, amit egy Holdtól érkező űrhajónak ki kell állnia. Ha ez is megvan, már csak az ejtőernyőknek kell rendeltetésszerűen működni, és az Orion, négy és fél órával a start után, békésen visszaereszkedik majd a Csendes-óceánra. A starthoz az indítási ablak magyar idő szerint 13:05-kor nyílik. Ha a pályára állásig minden simán megy, délután háromkor gyújtja be újra a hajtóművet a pályamódosításhoz, négykor ér földtávolba, 17:15 táján lép be a légkörbe, és 17:30-kor csobban. Az eseményt a NASA TV-n (ustream link) lehet majd követni, és mi is frissítjük a posztot a fontosabb eseményekkel.

Update 13:00

Az erős szél miatt egyelőre várakozás van.

Update 13:49

Ha minden jól megy, 13:55-kor start!

Update 14:00

A szél megint bekavart, újabb várakozás. Várhatóan 45-60 percen belül javul a helyzet.

Update 14:16

Úgy tűnik, a szél kegyes, countdown megy, minden rendszer "Go", 14:26-kor indulás! Addig is egy screenshot itt:

Screenshot indítás előtt.

Update 14:27

A szél ugyan jó volt, de egy szelephiba miatt leálltak... Nem biztos, hogy ez az Orion napja :-(

Update 14:55

Egyelőre nem néz ki jól a dolog, a főrakéta szelepei nem azt mutatják, amit kellene.

Update 15:35

Mára vége, reset megy egy holnapi indításra. Bíznk benne, hogy menni fog!

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;