Holdbányászok a GLXP-ben

Ahogy korábbi posztunkban ígértük, folytatjuk összeállításunkat a Google által szponzorált Lunar XPRIZE-verseny hivatalos blogján közölt "heti körkapcsolások" alapján, amiben nemrég egyik versenytársunk, a Moon Express szeptember eleji bejelentéséről számoltak be. Eszerint két bolygókutatóval egészült ki a csapatuk Dr. Paul Spudis és Dr. Jack Burns személyében, ők segítik a csapatot, hogy rátaláljanak a Holdon rejtőző értékes nyersanyagokra. A segítségre már csak azért is szükség lehet, mivel egyre több bizonyíték utal arra, hogy értékes fémkészletek - mint például az arany és a platina -, aszteroidák közvetítésével érkezhettek bolygónk kísérőjére is. További bizonyítékok vannak arra, hogy a Földtől eltérően a Hold jelentős készletekkel rendelkezik ezekből a nemesfémekből, amik vagy a felszínén, vagy a felszín közelében találhatóak. Mivel a Hold olyan közel van a Földhöz, a nemesfémeket a már ismert technológiák segítségével ki lehetne bányászni. Égi szomszédunkon vízből (vízjégből) sincs hiány: ebből rakéta-üzemanyagot lehet előállítani, de az élethez szükséges összetevők (pl.: oxigén) is kinyerhetők belőle.

A holdversenyben résztvevő csapatok között nem a Moon Express az egyetlen, amelyik holdbányászaton töri a fejét. Az alábbi videóban például Dr. Red Whittaker beszél ennek jelentőségéről: az Astrobotic (ők egy másik versenytársunk) robotja ugyanis - ha már egyszer leszáll a Holdra – be is merészkedne egy-két holdi barlangba.

De mi ebben a jó? A NIAC-projektben (NASA Innovative Advanced Concepts) is résztvevő Whittaker a Carnegie Mellon Egyetemen dolgozik, és egyúttal a már említett Astrobotic Technologies vezetője. Saját bevallása szerint a robotok jelentik számára az életet, pláne, ha a robotokat a Holdon lehet hasznosítani. A NIAC számára azokat a lehetőségeket vizsgálja meg, amivel a holdi nyitott kürtők és barlangok felfedezhetők. Ezek a kürtők hatalmas, háznagyságú lyukak, a kihívás pedig az, hogy miként lehet majd ezeket egy robottal megközelíteni, hogyan ereszkedhet le a a robot a mélyére, miként tájékozódhat odalenn, stb. Az alábbi képen egy ilyen szimpatikus holdkürtő látható. skylight-detail.jpgWhittaker többek között megépítette az első letapogató szoftverrel felszerelt robotot, ami képes modellezni a környezetét és ez alapján tud navigálni is. Az Astrobotic-főnök a robotjait egyelőre földi bányákba küldi - ezek jól szimulálják a lávatölcséreket, a kőbányákkal, földfelszíni bányákkal pedig a holdi kürtők helyettesíthetők a felkészülés során. A bányába küldött robot sikeresen elkészítette a földalatti járatok első három dimenziós modelljét. A lávatölcsérekről évtizedeken át fantáziáltak a kutatók, expedíciót azonban mindeddig nem szerveztek, mivel nem volt eszközük, amivel a mélyükbe hatolhattak volna. Most azonban, hogy a holdi kürtőket felfedezték, Whittaker szerint a lávatölcsérek beható tanulmányozása elkerülhetetlenné vált. A járatok és barlangok kiváló terepet biztosítanak mindehhez, hiszen ezeket sem lehet feltérképezni föld- vagy holdkörüli pályáról: felfedezésükhöz a belsejükbe kell juttatni a robotot.astrobotic_minetest.jpgEgy másik blogposztban az XPRIZE Alapítvány arról számol be, hogy sok, a holdversenyben résztvevő csapat olyan korábbi küldetések adatait elemzi, amiket a Hold körül keringő szondák készítettek, vagy olyan kőzetmintákból származnak, amiket évtizedekkel korábbi missziók során hoztak/küldtek vissza a Földre. Ezekből az adatokból határozzák meg a jelenlegi versenyzők jövőbeli leszállóhelyeiket.

Ez azonban rövidesen megváltozhat. Már egyetlen, magánpénzből megvalósuló holdraszállás is rengeteg hasznos adatot szolgáltathat a kutatók számára - még akkor is, ha pusztán a verseny alapkövetelményei (pl. 500 méter megtétele, HD-fotózás) teljesülnek. Közvetlenül a landolás után készített fényképsorozatból például megállapítható, hogyan ülepedik le a holdpor, és sok mindent meg lehet tudni róla. A leszállóegység lábáról készített fotó sokat elárulhat arról a felszínről, amire az űrhajó landolt. Ugyancsak sokatmondó lehet, hogy a rover kereke milyen nyomot hagy maga után - feltéve, hogy kerekeken közlekedik majd.

A hosszabb időtartamú küldetések során tanulmányozni lehet, hogy miként csökken a napelemek teljesítménye, kiderülhet, hogyan tapad meg felületén a por, és miként hat a napelem anyagára a holdi sugárzás. Ez életbevágóan fontos lehet a jövőbeli felfedezések alkalmával.

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!

2013-08-22_Tweets_Hawaii_585.jpg

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.