A Hold a Földhöz legközelebbi égitest, és nem csak egy szépen fénylő gömb az égen, hanem sokkal több annál. Íme 10 menő, sőt akár meglepő tény a Holdunkról.

Hogy mi az a Puli? Meg a Google Lunar XPRIZE? Megpróbáljuk elmondani. Ami biztos: "Lift off! We have a lift off!"

A Holdra eljutni kemény munka - a csapatok nem is tétlenkednek. A Puli sem rest; a legutóbbi heti GLXP összefoglalóban ezt a Puli is kiválóan illusztrálta.

Budapesten tartják éves találkozójukat a világ egyik legjelentősebb technológiai versenye, a Google Lunar XPRIZE résztvevői. A Google Lunar XPRIZE Team Summit 2014 június 4-től 6-ig tart majd; a GLXP versenyének célja működő tudományos kutatójárművet küldeni a Holdra 2015 végéig.

A kűr: két Puli játékos futása, birkózás a görgeteggel a meredeken, és a végén egy varázslatos naplemente 2700 méter magasban. Jó volt a Mauna Keán!

2020-ban már embereket vinnének a Holdra. A Golden Spike jelszava a maximális pragmatizmus. Egyszerűen fogalmazva, jó alaposan körbenéztek az űripari szektorban, és kiválogatták a legjobb fejlesztéseket, legyen az hordozórakéta vagy űrhajó. Teljes csendben alapították meg a céget, még 2010-ben. Vezetői Gerry Griffin, a Johnson Űrközpont korábbi vezetője és egykori Apollo Flight Director és Alan Stern, neves bolygókutató és a NASA tudományos küldetések egyik korábbi felügyelője. Az igazgatótanácsban találunk még az űrsikló-programból és a SpaceX-től érkezett neveket is.

A Galaktika a kezdetektől a Pui tamogatója; interjú Burger Istvánnal.

Az egyik leggyakoribb mantra a Hold meghódítása kapcsán, hogy az ott található hélium-3 meglehetősen hosszú időre megoldhatná a Föld energiagondjait. De hogyan oldja meg, hogyan szedjük ki a Holdból, és egyáltalán, mi az a hélium-3?

Az amerikai LADEE szonda a következő napokban néhány kilométerre is megközelíti a Hold felszínét, mielőtt végleg megsemmisül.

Google Lunar XPRIZE. Holdemberek, holdrakéták: az elmúlt hetekben több csapat is elsütött néhány nagyobb durranást.

Még 18 csapat van versenyben a Google Lunar XPRIZE elnyeréséért. Az idő egyre kevesebb!

A NASA innovatív megoldásokat keres arra, hogyan juthatnának el az űrszondái a Holdra. Az űrügynökség már kellő potenciált lát a magáncégekben is.

A GLXP bejelentette a Mérföldkő Díjakért való versengésre kiválasztott öt csapat nevét. A díjakat, összesen hatmillió dolláros értékben lehet elnyerni.

2013-ban még több, mint húsz csapat igyekezett eljutni a Holdra a Google Lunar XPRIZE keretében. Mára tizennyolcan maradtak.

2013 decemberében a Mauna Keán található Haiwahini völgyben nézett körül alaposan a Puli. Nem maradhatott el a kötelező szelfi sem :-)

Az orosz bolygókutatóknak nem sok babér termett a Szovjetunió felbomlása óta, két sikertelen próbálkozásuk volt; de nem adják fel.

Az Apollo 1 legénysége 1967 január 27-én szenvedett halálos balesetet, 19 évre és egy napra rá, 1986 január 28-án semmisült meg a Challenger űrrepülőgép.

Felhívjuk érzékenyebb olvasóik figyelmét, hogy az alábbi poszt szarkazmust tartalmaz.

A földön kívüli bányászat igazi értéke, hogy ki tudunk termelni olyan anyagokat a Földön kívül, amiket csak súlyos költségekkel tudnánk az űrbe juttatni.

2014 júniusában Magyarországon, Budapesten tartják éves találkozójukat a világ egyik legjelentősebb technológiai versenye, a Google Lunar XPRIZE résztvevői. z esemény házigazdája a verseny magyar résztvevője, a Puli Space Technologies, főtámogatója pedig a Design Terminál lesz.

Best of Puli 2013 - világjárással!

Két rover együttes irányításához és a látványos eredmény eléréséhez rendkívül összehangolt mozgások kellenek. Az eredmény viszont lélegzetelállító lett.

600 m megtétele után. Mintha csak a Holdon mentünk volna.

Az I2.5 némi varázslás és egyéb földöntúli műveletek eredménye képpen ma újra működőképes. A nyak funkcionalitás nem teljes, de látni így is látunk vele.

Ma marokkói veteránunk, az I2.0 volt terepen, amíg Miki megpróbálta Hiloban megszerelni a tegnap megsérült I2.5 nyakát.

A negyedik Mission Control éjszaka címszavakban: száguldás, sütemény, térinformatika, nyakhalál, és lélekvándorlás.

A Puli Mission Control Center (MCC) Budapest éppúgy mint februárban a marokkói küldetés során, a budapesti Városházán kapott otthont.

Ismeretterjesztés, munkaebéd, Technical Readiness Review. Mindez egy napon. És még egy na`u virág - a szeretet és az "aloha" virága - is jutott a Pulinak.

Hajnali indulás, 32 óra utazás után azt gondoljuk, megérdemeljük, hogy a látványban már ott van a hawaii feeling :-)

Miért pont Hawaii? Közelebb nem lett volna jó?

Az izraeli SpaceIL csapat - mint mindenki más is persze - egészen komolyan gondolja a Google által szponzorált Lunar XPRIZE-versenyt,ésa Holdra jutást. Egy tévészpotot is készítettek, amit az izraeli kábeltévéken bőszen sugároznak. Nekünk tetszik. Íme, a végeredmény:

Mindez a GLXP hivatalos blogján rendszeresen jelentkező heti körkapcsolás csupán egyik eleme, amiben a csapatok életében történt legfontosabb újdonságokról számolnak be.

Az amerikai rakétagyártás (egyik) bölcsőjének tekinthető huntsville-i székhelyű Rocket City Space Pioneers még régebben összeolvadt a kaliforniai Szilícium Völgyből származó Moon Express csapatával. Ezt megelőzően a két csapat fej-fej melletti haladt egymással a Google által szponzorált Lunar XPRIZE verseny keretében, amely várhatóan 2015-ben 20 millió dollárral jutalmazza azt a magánpénzből finanszírozott csapatot, amelyik robotot küld majd a Holdra, ahol az 500 métert tesz meg, illetve videókat, képeket és mérési adatokat sugároz vissza a Földre.

"Amikor összeolvadtunk a Moon Express-szel, belementek abba, hogy a leszállóegység neve "Spirit of Alabama" legyen" – mondta Tim Pickens egy interjúban,(ld. a képen), aki Huntsville-ben már jó ideje rakétamérnökként tevékenykedik, és jelenleg a Moon Express rakétahajtásért felelős főmérnöke, egyúttal pedig a csapat huntsville-i irodáját is felügyeli.

"Ettől még ez egy alabamai projekt maradt, mi mindössze összedolgozunk a srácokkal a Szilikon-völgyből." Pickensen kívül a Moon Express egy másik huntsville-i rakétamérnököt is felvett, és helyi technikusokat kíván alkalmazni, de a közeljövőben más munkakörök esetében is megindulhat a toborzás.

Természetesen, a csapat céljai közt a 20 millió dolláros fődíj megnyerése is szerepel, de nem csak ez vezérli az ütemesen fejlődő vállalkozást. „Nem a fődíj köré építettük üzleti modellünket, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a verseny megnyerése hatalmas lehetőség, mivel ingyen reklámhoz juttathat minket, és [a fődíjból] visszafizethetjük az ilyen űrhajók fejlesztéséhez nélkülözhetetlen befektetések egy részét”. Pickens így fogalmaz: „Szeretnénk megnyerni a versenyt, de egy fenntartható üzleti modellel is rendelkeznünk kell”.

A Moon Express fenntartható üzleti modellje az űreszköz és a holdjáró építése során felhalmozott szellemi tulajdon áruba bocsátásán alapul. „El fogunk menni a Holdra, de az általunk használt technológiával más dolgokra is képesek vagyunk” – mondta Pickens. „Műholdas, vagy kis költségvetésű küldetéseket hajthatunk végre, hogy összeszedjük az űrszemetet, de ezen kívül rengeteg lehetőség kínálkozik.”

Mivel a Moon Express holdjárójának és leszállóegységének fejlesztéséhez szükséges alkatrészek beszerzése kemény dió, és az is megtörténhet, hogy egyáltalán nem léteznek, így a csapat a projekt minden szakaszában teljesen új technológiákat fejleszt. Például, Pickens és csapata egy olyan szerkezetet is fejleszt, amivel spórolni lehetne az üzemanyaggal, ilyen ugyanis jelenleg sehol nem létezik.

"Sok alkatrész leszállítása, mint amilyen mondjuk egy különleges szelep, akár kilenc hónapba, de akár egy évbe is telhet, ha egy hagyományos vállalkozótól rendelünk. Ehelyett inkább beszerzek valami hasonló alkatrészt az autógyártásból, vagy valamelyik másik iparágtól, átalakítom űrképessé, és így egy űrben használatos terméket kapok."

Nem csak ez jelent megtakarítást a Moon Express számára, mivel ezzel együtt a vállalat szabadalmazott termékek egész arzenálját gyárthatja le, amit aztán más vállalatok vagy az állami űrügynökségek részére értékesíthet. A Moon Express már leszerződött a huntsville-i Marshall Space Flight Centerrel, és ennek keretében a NASA leszállóegység-prototípusát, a Mighty Eagle-t felszerelik a Moon Express által szabadalmaztatott szoftverrel. „Ez a legfontosabb egy magánpénzből működő vállalat esetében" – mondta Pickens. "A Marshallnál gyönyörűen halad az együttműködés egy magáncég és egy állami között."

A jövőben Pickens szerint a Moon Express a Marshall Space Flight Centerhez hasonló más kormányzati ügynökségekkel is közös útra léphet, ezek révén pedig egyre nagyobb küldetésekre keríthet sort. Például „rengeteg állami vagyon áll rendelkezésre a hadrendből kivont rakéták formájában. Ezekkel valami nagy dolgot el lehet juttatni a Holdhoz, például ha egy Falcon vagy valami hasonló szállítaná” – mondta Pickens.

A Huntsville-székhelyű vállalatok közül páran már nem vesznek részt a Rocket City Space Pioneers Spirit of Alabama leszállóegységének gyártásában, de Pickens és a Moon Express lehetőség szerint továbbra is a helyi szakértelemre támaszkodna.

A GLXP-ben résztvevő csapatok előtt egyébként is izgalmas jövő áll, a London Economics nemrég közölt elemzése alapján - erről itt számoltunk be blogunkon.

A heti körkapcsolás végéről persze nem maradhat le csapatunk, a Puli sem, videónk szintén bekerült a legutóbbi GLXP-összefoglalóba, amelyben azt is megnézhetjük, hogyan megy fel űrebünk a Nemzeti Múzeum lépcsőjén:

A Puli csapata mindeközben töretlenül folytatja fejlesztéseit. Ennek keretében a marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba juttatjuk el, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni a távoli szigeten, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is; a teszt helyszíni költségeihez pedig az indiegogo közösségi finanszírozási kampányunk segítségével járulhatsz hozzá.

A csapatok piaci lehetőségeit a GLXP által meghirdetett holdverseny 2015-ben esedékes lefújását követő 10 és 25 éves időhorizonton vizsgálták meg.

Vita a Hold születése körül

Mai posztunkban a Google által szponzorált Lunar XPRIZE verseny hivatalos blogján megjelent legutóbbi "körkapcsolás" híreiből válogatunk. Elsőként itt van a Penn State Lunar Lions csapata, ahol az egyik csapattaggal készített videóból kiderül, hogy egyetemistaként számára - és valószínűleg mások számára is - a verseny afféle választható tantárgy - a hely neve valószínűleg nem véletlenül "Learning Factory". Itt különböző szakterületeken mindenki kipróbálhatja magát. A nem gyengén felszerelt műhely láttán valószínűleg sok magyar mérnökhallgatónak összefut a nyál a szájában. A srác egyébként elmondja, hogy egyetemi tanulmányai befejeztével mindenképp a magánpénzből finanszírozott űrkutatásból szeretné kivenni a részét.

Mint arról már korábban sokszor írtunk, a jelenleg versenyben lévő 22 csapatot nem úgy kell elképzelni, mint akik fejvesztve építenek hordozórakétákat, leszállóegységeket és holdjárókat. A felsoroltak közül sokan "csak" a felsoroltak egyikével vagy másikával foglalkoznak. És ez egyébként szerencse is, mivel egy leszállóegységet és holdjárót fejlesztő csapat "rakterébe" társbérlőként bekerülhet egy másik csapat megfelelő méretű holdjárója. Valószínűleg ezt a lehetőséget látta meg az izraeli Spaceil csapata, amelyik most a hordozórakétát biztosító kínai China Great Wall Industry Corporation-nél tett látogatást. Elképzelhető, hogy ők is a CGWIC ügyfelei közé tartoznak majd.

Egyelőre csak egy csapat, a Barcelona Moon szerződött le a kínai vállalattal, ők a terv szerint 2015 júniusában indulnak majd meg a Hold felé. (Egy másik csapat, az Astrobotic a jól csengő SpaceX-szel egy 2015. októberi startban állapodott meg.) Utóbbi egyékbént elég önkritikus módon valóságos bakiparádét tett közé legutóbbi videójában a Hold bányászatának előkészítésére tervezett robotokkal. A narancssárga egység afféle daru, ami leengedi a holdjárót a felszín alatti kürtökbe, amit utóbbi aztán alaposan feltérképez. A videóhoz csak annyit fűznénk hozzá, hogy a robotoknak is lehetnek rossz napjaik. Íme:

Az utolsó videóban a Mighty Eagle látható szokatlan szögből. A Moon Express csapata a NASA-val megkötött együttműködési megállapodás keretében a Marshall Space Center leszállóegységén - ez a Mighty Eagle - tesztelte saját fejlesztésű irányító- és navigációs szoftverüket, a teszt prímán sikerült. Ez a program "mondja meg" a holdraszálló egységnek, hogy merre menjen, hogyan jusson el oda, és kritikus a Holdon való önálló landoláshoz. A teszt során egyelőre a NASA leszállóegységét irányító szoftver is éberen figyelt, a két rendszer egyelőre párhuzamosan működött. Érthető, hisz nyilván nem örülne a NASA, ha egy esetleges programhiba miatt a modell földhöz vágná magát. A következő fázisban viszont a Moon Express szoftvere egymaga irányítja a leszállóegységet, ami azért nagy szó. De addigis, itt a videó:

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is.

Az Atlantis 2011 nyarán szállt le utoljára, ezzel hivatalosan véget is ért az amerikai űrsikló-program. Volt nagy sírás-rívás, aztán azóta az Atlantist a Kennedy Space Centerben már ki is állították. No de. A NASA jelenleg gyakorlatilag különböző cégeket támogat, akik cserében különböző járgányokat készítenek számára. Kicsit hasonló ez ahhoz, amit a rivális tervezőirodák – főképp Koroljové és Cselomejé - műveltek a Szovjetunióban a hatvanas években: kevés pénzt hogyan lehet még kisebb részekre szétaprózni.

A NASA-nak erre külön programja van, Commercial Crew Program a neve. A lényege az, hogy legénységet kellene eljuttatni a Nemzetközi Űrállomásra, ezt a feladatot ugyanis jelenleg az oroszok végzik (a legénységet most gyakorlatilag Koroljov Szojuz-rakétája juttatja az ISS-re, az árut, ellátmányt  pedig Cselomej Proton rakétájának leszármazottja szállítja, tehát idővel beért a két rivális koncepció.)

A NASA említett programjában jelenleg három versenyző van: a Boeing CST-100-asa (ez tulajdonképpen az Apollo-program parancsnoki és műszaki egységére nagyon emlékeztető Orion-űrhajó), a SpaceX Dragonja és a Sierra Nevada Corp. A Boeing és a SpaceX koncepciója gyakorlatilag ugyanaz: a legénységet tartalmazó csonkakúp-alakú kabint egy rakéta tetejére biggyesztik, ami aztán a hatvanas évek amerikai űrhajóihoz hasonlóan térne vissza a Földre.

A három versenyző közül a Sierra Nevada Corp. a kakukktojás. Ők ugyanis egy Atlas-V rakéta (ez se mai gyerek) tetejére egy mini űrsiklót raknának, ami később az űrsiklóhoz hasonló módon térne vissza a Földre. Ez a Dream Chaser. Az alábbi videón meg lehet nézni, hogyan is festene ez a küldetés:

Szinte biztosra vehető, hogy a három cég legkorábban is csak évek múlva szállíthat legénységet az ISS-re. A Dream Chasert hurcolták már repülőgépre rögzítve, lógatták helikopterről, illetve az Edwards Légibázis betonján is gurigázták előre-hátra. Legutóbb újabb tesztre került sor. Ennek során a mini űrsiklót egy helikopterről engedték szabadjára, amit aztán önállóan közelítette meg a leszállópályát, és kísérelte meg a landolást. Ekkor történt a galiba, ugyanis a baloldali futómű nem nyílt ki. Az előzetes információk szerint az űrsiklót meg lehet menteni, és a javítás után folytatni lehet a teszteket.

A NASA által 2010-ben indított program háromfordulós, az incidens a második fordulóban történt. Összességében a NASA 362 millió dollárral járulhat hozzá a Dream Chaser fejlesztéséhez. Maga az űrsikló egyébként hétfős legénységet szállítana, közel 9 méter hosszú, szárnyfesztávolsága szinte pont ugyanennyi. A cég azzal védekezik, hogy a teszt korábbi szakasza tökéletesen ment, ami kevés vigasz, ha történetesen mi is a fedélzeten vagyunk.

Miután a cégek elkészülnek a végleges tervekkel, a NASA jövő nyáron a három rivális cég közül egyet vagy esetleg kettőt bíz meg a gyártással és a tesztek folytatásával, a cél az, hogy 2017-re Amerika is képes legyen asztronautákat röpíteni a Nemzetközi Űrállomásra.

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is.

Emlékszünk még a Fobosz-Gruntra? Igen, ez volt az az űrszonda, ami Oroszország tervei szerint a Mars egyik holdjára, a Foboszra ment volna, de még a földkörüli pályát sem sikerült elhagynia. Röviddel később (2012 elején) a földlakók jó része rémülten kémlelte az eget, várva, mikor szakad a nyakába az orosz szonda. Végül ez is megtörtént, szerencsére, senki nem sérült meg, akta lezárva.
Azt viszont már talán kevesebben tudják, hogy az orosz űrhajó mellett egy kínai szonda is a rakomány része volt. Ez pedig a Jinghuo-1 volt. A terv szerint az alacsony földkörüli pályán végrehajtott gyújtást követően a két űrhajó megkezdte volna 11 hónapos közös utazását a Vörös Bolygó felé, ahova aztán 2012 októberében érkeztek volna meg. A kudarc legalább annyira fájt Kínának, mint Oroszországnak. A Jinghuo-1 egy teljes földi évet töltött volna marskörüli pályán, ahol többek közt a bolygó mágneses mezejét mérte volna fel, illetve a légkörből kiszökő ionokat, a Mars ionoszféráját vette volna közelebbről szemügyre, emellett pedig a homokviharokkal kapcsolatban is vizsgálódott volna. Ennek a tervnek lőttek, de úgy tűnik, hogy Kína nem adta fel: egy keringőegységet (és talán egy leszállóegységet is) is eljuttatnának a Marshoz. Ha erre sor kerül, akkor a Földről egy Hosszú Menetelés-3B rakéta repíti majd a Vörös Bolygó felé az orbitert. Kína következő ötéves tervéből nem sok mindent derül ki a küldetésről, de a cikkben idézett, 2011 augusztusi értekezés azért már többet elárul.

Annyi mindenesetre kiderül a tanulmányból, hogy az anyahajót sokoldalú járgánynak szánják. Ez egy jól elnyújtott, ellipszis alakú, magas inklinációjú pályán (85-95 fok) üzemel majd, és a bolygó felszínének, valamint atmoszférájának kémiai és ásványi összetevőit vizsgálja meg. A leszállóegység jó pár napig elemzi a talajt, különös tekintettel a felszín alatti vízjégre, emellett pedig megfigyeléseket végez a marsi klímával kapcsolatban is.

Kína egyébként nyitott a nemzetközi együttműködésre. Van olyan javaslat is, miszerint az Európai Űrügynökséggel kellene összeállniuk a kínaiaknak, ennek keretében figyelnék meg az űrhajó útját, de az együttműködés a szondával folytatott kommunikáció terén is előnyöket hordozna Kína számára.
A terv szerint két tonnás keringőegység valamivel kevesebb, mint egy év alatt állna pályára, majd fokozatosan csökkentené magasságát, amíg megfelelő helyzetbe nem kerül a cirka 18-45 kg-os leszállóegység szabadon engedésére. Utóbbi aztán 16900 km/h sebességgel, egy hőpajzs védelmében lép be a marsi légkörbe, hogy valahol az északi félgömbön érkezzen le a felszínre. A leszállóegység az ún. „fél-puha” landolást ejtőernyővel fejezné be. Valószínűleg a leszállóegység egy tapodtat sem megy majd arrébb – tehát nem roverről van szó – és a tervek szerint mindössze 3-5 napot kellene kibírnia a felszínen.

Később a keringőegység „tudományos adatgyűjtő” pályára áll, ami esetünkben azt jelenti, hogy 300 kilométeres magasságban, két földi évig köröz majd a Mars körül. A dokumentum nem tesz említést arról, hogy kínai űrhajósok utaznának-e a Vörös Bolygóhoz, de a keringőegység feladatai között az alkalmas leszállóhelyek felkutatása, és a vízjég készletek felfedezése is szerepel – ezek az információk pedig határozottan jól jönnek egy emberes küldetés előkészítése során.
 
Egy kínai három orosz és két uniós polgár társaságában már részt vett a Mars-500 nevű izolációs kísérletben. A Moszkva melletti kísérleti létesítményben a hatfős legénység közel 18 hónapot töltött el bezárva, és a különböző a rendszerek, eljárásrendek tesztelésén túl olyan akadályokkal is szembesült, amik egy napon a Mars felé robogó legénységre is várnak.

Kína elég komolyan gondolja jelenlétét az űrkutatásban: 2003. októberében járt az első kínai a világűrben, 2008-ban sor került az első űrsétára, és 2011-2012-ben beüzemelte saját, külön bejáratú kísérleti űrállomását. Egy bővíthető, elemekből összerakható űrállomás is szerepel a tervek között, ezt 2020-ig állítanák földkörüli pályára, ezután kerülhetne sor a holdbázisok létrehozására. A „Mars One”, a valóságshow-elemekkel tarkított kezdeményezés folytán a kínaiak körében egyre népszerűbb a Mars, a Mars One célja egyébként az, hogy 2023-ra kolónia létesüljön a szomszéd bolygón.

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is.

Sok minden hozzájárul ahhoz, hogy a végén milyen összegnél áll majd a számla a Google által szponzorált Lunar XPRIZE teljesítése után. A cech nagy valószínűséggel az alábbi komponensekből tevődik majd össze. A holdverseny hivatalos blogja nemrég egy posztban tételes bontásban közölte, hogy egyes csapatok mire számíthatnak egy holdutazás során.

Először is ott van a jármű költsége. Ez valószínűleg mindenki számára belátható. Kell keresni egy hordozórakétát, aminek a tetejére holdjárónkat bele lehet tuszakolni. A csapatok többségének ezt valahogy ki kell csengetni. A második tétel maga a holdjáró, azaz a rover költsége. Szinte minden csapat rendelkezik egy valamilyen fejlesztési stádiumban leledző holdjáróval. Ennek költségei közé tartozik a ráfordított munkaidő, a tervezés, az összeszerelés, a különböző rendszerek összelövése majd végül a tesztelés. A harmadik elem - még mindig ugyanezen alkategórián belül - a leszállóegység ára. Nem mindegyik csapat rendelkezik landerrel. Egyesek ugyanazon járművel akarnak a Holdon mozogni, amivel leszállnak a felszínre, mások inkább fizetnek azért, hogy valaki megossza velük leszállóegységét. A társbérlőknek nyilván meg kell fizetniük a fejlesztés felsorolt költségeit a „fuvarozó” számára. Ezzel kapcsolatban várhatóan nekünk is lesznek tapasztalataink.

A második alkategória a közvetlen üzemeltetési költségeket takarja. Ez a start és a küldetés során keletkező költségeket jelenti. Ide tartozik a küldetés megtervezése, a holdjáróval folytatott Föld-Hold kommunikáció, illetve útjának megfigyelése, de a küldetés után nem árt kiértékelni és elemezni az általa nyújtott teljesítményt. Ebbe a kategóriába tartozhat az üzemanyag ára vagy az indítóállás használatával összefüggő díjak (a repülőtéri illeték mintájára).

A közvetett működési költségek alatt azok a pénzek értendőek, amit egy vállalat/csapat fizet a küldetéssel nem közvetlenül összefüggő dolgokért. Ide tartozik például az irodabérlet, a marketing, a jogi költségek, és az utazások (nem, nem a holdutazásé). Azt a már idézett blog is elismeri, hogy ezek messze nem a leglátványosabb tételek, ennek ellenére ezekkel is számolni kell egy küldetés tervezésekor. A hibás költségkalkuláció később komoly hátrányokkal okozhat a projektben.

Biztosítási költségek: Ennek az űrkutatásban jellemzően két vállfaja lehet: egyrészt a hordozórakétára is kötnek biztosítást, másrészt pedig a kereskedelmi műholdak üzemeltetésére. Előbbi elég sztenderd-érték, általában a rakomány értékének 10-30 százalékát teszi ki. A kereskedelmi műhold-üzemeltetési biztosítás főképp telekommunikációs műholdakra vonatkozik, hiszen ezeknek képesnek kell lenniük adatok fogadására és továbbítására, így termelnek pénzt. A kereskedelmi műholdak egy jól ismert technológiát alkalmaznak, így a biztosítás aláírói tudják, hogy milyen teljesítményre számíthatnak. Ez azonban nem feltétlen van így a Lunar XPRIZE csapatai esetében, akik akár új technológiát is használhatnak, pláne, hogy olyan környezetben teszik ezt – optimális esetben a Holdon – ahol 1973 óta senki nem járt.

Amint látjuk – és a GLXP blog is megjegyzi –, egy holdküldetés finanszírozása túlmutat a puszta anyagköltségen, sok más számlát is ki kell fizetni. Ezért gyűjtünk mi is támogatásokat, amelyek sok kis lépéssel segítenek bennünket a Holdrajutásban. Ha ez nem is lesz elég egy hordozórakétára vagy egy Föld-Hold taxira, jelenlegi működésünket komolyan segíti.

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is.

Han Solo-val biztosan izgalmas lenne egy kis kiruccanás valamelyik szomszédos csillagrendszerbe - akár a Tatuinra is :-) -, de sajnos a valóságban még nem tartunk itt. Bár sok neves kutató dolgozik a csillagközi utazás problémáinak megoldásán - éppen holnap tartják a Királyi Csillagászati Társaságnál Londonban a második Csillaghajó Szimpoziumot sok neves szakember részvételével, köztük Sir Martin Rees Királyi Csillagásszal, kedden pedig az Icarus projekt mutatja be a nyilvánosságnak ötéves munkájának eredményeit a Brit Bolygóközi Társaságnál -,  az igazi áttörés még nem született meg.

Ha mi még egyelőre nem is, de a nevünk eljuthat a csillagközi térbe. Jon Lomberg, aki már a Voyager Aranylemez létrehozásában is kulcsszerepet játszott, újabb üzenetet szeretne eljuttatni a csillagokba.  A Plútó felé tartó New Horizons szondát ha űrhajóval nem is, de rádióhullámok segítségével még utolérhetjük - így lehetőség nyílik arra, hogy egy, a világot átfogó program keretében közösen elkészítsük Földünk "névjegyét", és elküldjük a New Horizons fedélzetére, miután a szonda elvégezte munkáját, és helyet tud adni az üzenetnek fedélzeti számítógépének memóriájában.

A New Horizons Message Initiative szervezői remélik. hogy elegendő támogatót tudnak a projekt mögé állítani és meg fogják győzni a NASA-t, hogy legyen partner ebben a nem mindennapi vállalkozásban. Jónéhany magyar név is elindul majd a csillagok felé; akié még nincs ott, a projekt honlapján a petíció aláirásával jó eséllyel részese lehet egy nem mindennapi történetnek.

Jon Lomberget, a kezdeményezés elindítóját és vezetőjét a Puli is meg fogja látogatni, hiszen Jon Hawai'i Nagy Szigetén él. Nem csak a New Horizons üzenetről lesz szó azonban november 25-26-án,

hanem a Galaxy Garden-ben a Pulit is bemutatjuk helyi iskolásoknak.

A Puli is készül, hogy elvigye minden támogatójának nevét, ha nem is a csillagokig, de a Holdra. Előtte azonban, a marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is.

A közeljövőben várható, hogy valóságos roham indul a Holdért, de persze, nem csak oda. Az első magánpénzből finanszírozott holdutazás 2015 januárjában startolhat el, és ugyanabban az évben még legalább egy hordozórakéta elindul a Hold felé - és a sort valószínűleg még hosszan lehetne folytatni. Magyarország számára a lehetőség az, hogy bebizonyítsuk: kevés forrásból, kis ország is tud nagyot alkotni!

Pénteken ért véget az ezévi Világűrhét,melynek mottója "Exploring Mars, discovering Earth" volt, kicsit parafrázisként Gene Cernan, az utolsó Apolló küldetés parancsnokának mondatára - We went to explore the Moon, and, in fact, discovered the Earth (Elmentünk, hogy kutassuk a Holdat, és igazából felfedeztük a Földet).

Az ENSZ 2000 óta ünnepli a Világűr hetét minden évben október 4. és 10. között. Mindkét nap az űrkutatás történetének egy-egy mérföldkövére utal: 1957. október 4-én indult útjára az első ember-készítette szatelit, a Szputnyik 1, 1967. október 10-én pedig hatályba lépett az a megállapodás, amely az űrkutatás békés felhasználásáról nyilatkozott. Ezen a héten a világon mindenütt ismeretterjesztő programokat szerveznek, a nemzetközi összefogás szükségességét hangsúlyozva.

A szegedi Informatóriumban; Az űrbe indul a Puli - Fotó: Tóth József

A Puli is szorgosan kivette részét az idei programból, melynek összerakásában és megvalósításában régi barátaink, az Osztrák Űrfórumnál oroszlánrészt vállaltak.

Október 4-én ott voltunk a World Space Week 2013 "indítópisztolyának eldördülésekor", amit október 5-én a szegedi Informatóriumban való látogatásunk követett.Itt nem csak a helyszínen jelen levőknek mutathattuk be Marokkót megjárt I2.0 jelű prototípusunkat, hanem a Google Hangout és Ustream csatornánk segítségével az Internet közössége is élőben láthatta. Október 8-án pedig internetes kerekasztal-beszélgetésen vett részt Főpulink, Dr. Pacher Tibor, a World Space Week Associaton, Google Lunar XPRIZE, Osztrák Űrfórum, Part-Time Scientists (a GLXP német résztvevője) képviselőivel együtt.

Bár a 2013-as Világűrhét hivatalosan október 10-én véget ért, még mindenkinek van lehetősége a részvételre - a "Két világ. Egy kristály." projekt keretében.

A Világűr Hete 2013 témájának megünneplésére - "A Marsot kutatva felfedezzük a Földet" - a szervezők a világ minden tájáról várnak egy ökölnyi követ, melyekből egy "Föld alapmintát" (Earth Master Sample) fognak készíteni.

A kapott szikladarabokat porrá törik és összekeverik egy Marsról származó meteorittal. A beolvasztott keverékből 100 kristályból álló egyedi készletet állít elő a World Space Week 2013 emlékére a neves kristálygyártó cég, a Swarovski. A kristályokat a Jurij èjszakája ünnepségek kapcsán 2014. április 12-én mutatják be és adják át az űrügynökségek képviselőinek, politikai döntéshozóknak, véleményvezéreknek a világ minden tájáról.

Részletes útmutatást (angolul) a sziklagyűjtéshez ide kattintva találunk. Akinek kedve van egy jó őszi túrához és sziklás vidéken jár: kőgyűjtésre fel!

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Kis Lépés Klubunkon keresztül támogathatod tereptesztünket, akár rendszeres előfizetéssel is.

Ahogy közeledik 2015, úgy lesz egyre izgalmasabb a Google által szponzorált Lunar XPRIZE verseny blogját nézegetni, ahol hétről-hétre összeszedik a 22 versenyben maradt csapat életének legérdekesebb történéseit. Régebben nem volt ilyen látványos a dolog, de most már rébuszokban beszélés helyett egyre inkább konkrét robotok és leszállóegységek kezdenek megjelenni, amik sok esetben – a mi holdjárónkhoz hasonlóan - még mindig földi prototípusnak számítanak, de már működőképesek. A japánokról például sokáig nem túl sokat lehetett hallani, ez azonban szeptember végén megváltozott. A Hakuto csapat hasonlóan ahhoz, amit a Puli Space tett Marokkóban az Osztrák Űrfórum szervezésében (ld. például itt), és nemsokára tenni fog egy zord vulkán oldalában - nemrég megfuttatták robotjukat, hogy kiderüljön: képes lesz-e teljesíteni a holdküldetés minimum elvárásait: szimulálták az általuk tervezett missziót. Ehhez rengeteg HD-minőségű képet, videót kell készíteni, és legalább fél kilométert meg kell tenni. Ez nem hangzik nagy dolognak, de egy ilyen küldetés – mégha csak földi is – hatalmas áttörést jelenthet. A japán robot szemszögéből például így festett a teszt:

Egy másik versenytársunk, a Moon Express gyakorlatilag az élmezőnybe tartozik. A NASA-val megkötött együttműködési megállapodás keretében a Marshall Space Center leszállóegységén - ez a Mighty Eagle - tesztelték saját fejlesztésű irányító- és navigációs szoftverüket, a teszt prímán sikerült. Mint írják, ez a program "mondja meg" a holdraszálló egységnek, hogy merre menjen, hogyan jusson el oda, és kritikus a Holdon való önálló landoláshoz. A teszt során azért a NASA leszállóegységét irányító szoftver is éberen figyelt, a két rendszer egyelőre párhuzamosan működött. Érthető, hisz nyilván nem örülnének a NASA-nál, ha egy esetleges programhiba miatt a modell mondjuk becsapódna a földbe. A következő fázisban viszont a Moon Express szoftvere egymaga irányítja a leszállóegységet, ami azért nagy szó. Az alábbi videóban egy quadcopterre szerelt kamerával lehet a legutóbbi küldetést megnézni, az érdemi rész a videó 4. és 5. perce között látható. Íme:

Az indiai Indus csapat eközben a Lunar XPRIZE versenyen belül gyakorlatilag egy miniversenyt hirdetett meg, aminek során arra buzdították a nagyérdeműt, hogy szabadítsák fel a bennük lakozó mérnököt: csapatok jelentkezését várták, a nyerő dizájn pedig elrepülhet a Holdra is. Összesen 201 lappangó mérnökcsoport futott be a felkérést követően.

Utoljára hagytuk magunkat, az XPRIZE heti összefoglalójában a Puli Space videója is helyet kapott. Csapatunk Kecskeméten gyakorlatilag a legnagyobb erőpróbának szolgáltatta ki holdjárónk földi prototípusát: a gyerekeknek. Mutatjuk:

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!

A zajszennyezés mindenki számára ismert, ezzel szemben a fényszennyezés fogalma sokak számára ismeretlenül cseng. A Puli következő nagy megmérettetése helyén az éjszakai fényviszonyok ugyan kiválóak, de a témát érdemes közelebbről is megvizsgálni, amihez most az apropót egy "szárazföldi bálna" szolgáltatta.

Ugyanis még közel egy hónapig lövi lila fényeit a budapesti Bálna az égre, ahogy azt az index kinyomozta az újság által tartott augusztusi közületi panasznap keretében. Többeket már akkor is zavart a fény, és számuk valószínűleg nem csökkent az azóta eltelt közel két hónapban. Ezen a blogon nem arról kívánunk értekezni, hogy marketing szempontból esetleg mennyire számít kidobott pénznek hónapokig az eget lődözni, sokkal inkább arról beszélnénk, hogy az, amit a Bálna marketingosztálya kitalált, nem más, mint az éjszaka szétspamelése, ami nem mindenkinek tetszik. Különböző szervezetek is vannak, akik az éjszakai égbolt élvezetét tartják legfőbb céljuknak, sőt, etikett is van arra, miként zavarjuk meg legkevésbé az éj sötétjét. És ez bizony nem álprobléma.

Belátható, hogy a fényszennyezés a csillagászokat és az éjszakai égbolt szerelmeseit milyen negatívan érinti, hiszen minél nagyobb a fényszennyezés mértéke, annál kevesebbet látunk a csillagokból. A nagyobb városok többségében az éjszakai égbolt pár fényesebb csillag kivételével szinte láthatatlan a szabad szemmel nézelődőknek. A fényszennyezés komoly aggodalomra ad okot, még ha a jelenség nem is épült be olyan mélyen a tudatunkba, mint például az olaj, a vegyszerek és műanyag zacskók által okozott környezetszennyezés. Ettől azonban ez is ugyanolyan szennyezés, habár következményeit tekintve talán nem tűnik első ránézésre olyan súlyos problémának, mivel elég csak lekapcsolni a fényeket, és máris sötét lesz, nincs maradandó nyoma. A gond azonban az, hogy a fényekből nem kevesebb, hanem egyre több lesz, itt van például a Bálna esete is, aminek pászmái gyakorlatilag Budapest egész környékén belerondítanak a csillagos égbe.

A fényszennyezéssel egyre többet foglalkoznak a nagyobb településeken, mivel egyre többen kapják magukat azon, hogy nem látják az éjszakai égboltot. Amikor például 2003-ban áramszünet volt New Yorkban, sokan izgatottak lettek, amikor megpillantották az éjszakai égboltot szinte teljes valójában. Sokuknak elképzelése sem volt arról, hogy ennyi csillag van az égen. Az 1990-es években a kontinens túloldalán sem volt jobb a helyzet. Los Angelesben egy hasonló méretű áramszünet miatt az emberek a segélyhívó számokat kezdték hívni, mivel szerintük egy fura égi felhő jelent meg az égen. Ők életükben először ekkor látták a Tejutat.

A fényszennyezésnek több fajtája van, ezek közül itt hármat említünk meg: az első az éjszakai égbolt mesterséges fény okozta ragyogása (sky glow). Ezt gyakran tapasztaljuk, ilyenkor az éjszakai felhők rózsaszín, fehér vagy narancsszínben játszanak. Ez mind-mind elpocsékolt fény, amit általában rosszul tervezett, vagy helytelenül beállított fényforrások okoznak. Ennek mértéke közvetlenül befolyásolja, mennyit látunk az éjszakai égboltból. A fényszennyezés második formája az átfénylés (light trespass). Ez történik akkor, ha például a szomszédból átvilágítanak hozzánk. Ez idegesítő lehet, hiszen ez esetben gyakorlatilag fénnyel követnek el birtokháborítást, a Bálna esetében is igazából ez a helyzet. A fényszennyezés harmadik fajtája az elvakítás (glare), ami akkor történik, ha túl sok fényforrás világít egy adott ponton. Belenézve hunyorgunk, és az esetek többségében ez fájdalmat is okoz. Ha tartós, akár még a látást is károsíthatja, arról nem beszélve, hogy az erős fény balesetveszélyes lehet a sofőrök, pilóták számára.

A fényszennyezés mértékét olasz kutatók egy honlapon meg is jelenítették, az alábbi kép a szabad szemmel látható csillagok térképét mutatja. Zavartalan éjszakában gyakorlatilag Norvégiában, az Adria keleti partján, és például Erdély egyes pontjain gyönyörködhetünk.A fényszennyezést mások is nagy erővel kutatják. Az Európai Unió és az Egyesült Államok népességének több mint 99 százaléka, a Föld lakosságának pedig nagyjából kétharmada olyan helyen él, ahol az éjszakai égbolt már szennyezettnek tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a mesterséges fény meghaladja a természetes éjszakai fény 10 százalékát. Az EU lakosságának 96 százaléka, az USA lakosságának 97 százaléka, a világ lakosságának pedig a fele olyan helyeken él, ahol az éjszakai égbolt jó légköri viszonyok mellett fényesebb, mint amit a csillagmegfigyeléshez ideális helyeken (tehát minimális fényszennyezés esetén) mérnek, amikor a Hold negyede látszik. Az EU lakosságának 90 százaléka, az USA lakosságának 93 százaléka és a Föld népességének mintegy 40 százaléka lakik olyan vidéken, ahonnan a zenit a mesterséges fény miatt fényesebb, mintha ugyanonnan, nulla fényszennyezés mellett a Hold első negyede világítana 15 fokos magasságból. Ők emiatt gyakorlatilag állandó holdfényben élnek. Ez alig tűnik fel nekik, mivel az eget még így is teliholdkor fényesebbnek látják, mint újhold idején.

Az EU lakosságnak nagyjából kétharmada, az USA népességének 80 százaléka, valamint a világ lakosságának több mint negyede számára az éjjelek fényesebbek, mint a csillagvizsgálók környéke majdnem-holdtölte (!) idején. Számukra igazából sosincs éjszaka, az ég valamivel fényesebb, mint mondjuk a tenger közepén alkonyatkor a zenit. Átlagos látást feltételezve, nagyjából az EU lakosságának fele, az USA népességének kétharmada, a világ lakosságának ötöde nem látja a Tejutat lakóhelyéről. Végül azt is tudni lehet, hogy az Unió lakosságának nagyjából a hatoda, az Egyesült Államok lakosságának 40 százaléka, a világ népességének tizede esetében a szem nem alkalmazkodik a sötétben látáshoz, mivel a fényesség meghaladja ezt a "biológiai határértéket".

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az éjszaka sötétje természeti érték, amit ugyanúgy védeni kell, mint az élővilágot. Talán kevesen tudják, hogy Magyarországon vannak ún. csillagparkok - ezek afféle csillagsimogatók, ahol viszonylag zavartalanul gyönyörködhetünk az éjszakai égboltban. Az alábbi videót is részben egy ilyen helyen forgatták, Kolláth Zoltán csodálatos munkájához nem sok mindent kell hozzáfűzni:

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!

A Puli elektronikája moduláris felépítésű, az egyes áramkörök jól elkülöníthetőek egymástól, mindnek külön feladata van. Egyes áramkörök kritikus elemeiből a biztonság kedvéért kettőt is beépítettek mérnökeink, így a rendszer akkor is működőképes marad, ha az egyik bedobja az unalmast.

Negyven éve, 1973. szeptember 25-én ért véget a Skylab-3 küldetése Alan Bean, az Apolló 12 holdkomp-pilótájának parancsnoksága alatt, amin részt vett a NASA első nyolclábú asztronautája is. Ráadásul, rögtön kettő is: Anitának és Arabellának hívták azt a két nőstény keresztespókot, akik még 1973-ban álltak földkörüli pályára. A legnagyobb ötletek sokszor diákagyból pattannak ki, ez esetben is egy tanuló, bizonyos Judith Miles szürkeállományában telepedett meg a kínzó gondolat. Judy a massachusettsi Lexingtonból mindössze arra volt kíváncsi, hogy vajon képesek-e a pókok súlytalanság-közeli állapotban hálót szőni.

A kísérletet nem bonyolították túl: a pókokat az egyik asztronauta (Owen Garriot) egy ablakkeretre hajazó dobozba engedte szabadon, ahol akár hazai pályán is érezhették volna magukat. Igaz, ezzel a hasonlóságok véget is értek a jószágok számára. Az asztronauták egy kamerát is felszereltek a pókok dobozával szemben, ez fényképekkel és videókkal dokumentálta a két pók munkásságát.

A pókhölgyekkel még a start előtt megetettek egy-egy házi legyet. Emellett még egy vízzel átitatott szivaccsal is felszerelték tárolóedényeiket. A startra aztán 1973 július 28-án került sor. Mindkét póknak időre volt szüksége ahhoz, hogy megszokják a földitől elég eltérő körülményeket. Mindketten maguktól költöztek át a kísérleti dobozukba, mégpedig a leírás szerint "szabálytalan úszó mozgással". Egy nap múltán Arabella a keret egyik sarkában megpróbálkozott a hálószövéssel. Egy nappal később már egy teljes hálót produkált.

Ezek az eredmények arra ösztönözték a legénységet, hogy eltérjenek a kezdeti kísérleti tervtől. A pókokat marhahússal etették, és még több vizet adtak nekik. (Egy keresztespók három hétig is kihúzza táplálék nélkül, feltéve, hogy vizet azért kap.) Augusztus 13-án Arabella hálójának felét leszedték, hogy rávegyék egy újabb szövésére. A pók megette a háló megmaradt részét, és nem épített újat. Ezután adtak neki egy kis vizet, erre belekezdett az új hálóba. Ez a második, kész háló viszont már sokkal szimmetrikusabb volt az elsőnél.

A történetnek nem happy end a vége: Anita és Arabella még a küldetés során elpusztult, a jelek szerint kiszáradtak. Amikor az űrhajósok által a Földre visszahozott hálómintákat megvizsgálták, kiderült, hogy a földkörüli pályán szőtt fonal vékonyabb volt a földi verziónál. Bár a háló mintája a szokásostól nem tért el sokban (eltekintve a sugarak fura eloszlásától), a fonalban azért már voltak különbségek. Amellett, hogy összességében vékonyabbak voltak, a földkörüli pályán készült háló fonalvastagsága változó volt, egyes helyeken vékony volt, más helyeken viszont vastag (a Földön mindenhol egységes a vastagság). Ez arra utalt, hogy a pók alkalmazkodott az új helyzethez, és ezzel módszerrel szabályozta a fonal és az egész háló rugalmasságát.

Anita a mellékelt formalinos üvegben piheni örök álmát a virginiai Chantilly-ben található Udvar-Hazy Központban, az alábbi képen pedig a súlytalanságban elkövetett pókháló látható:

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!

Ahogy korábbi posztunkban ígértük, folytatjuk összeállításunkat a Google által szponzorált Lunar XPRIZE-verseny hivatalos blogján közölt "heti körkapcsolások" alapján, amiben nemrég egyik versenytársunk, a Moon Express szeptember eleji bejelentéséről számoltak be. Eszerint két bolygókutatóval egészült ki a csapatuk Dr. Paul Spudis és Dr. Jack Burns személyében, ők segítik a csapatot, hogy rátaláljanak a Holdon rejtőző értékes nyersanyagokra. A segítségre már csak azért is szükség lehet, mivel egyre több bizonyíték utal arra, hogy értékes fémkészletek - mint például az arany és a platina -, aszteroidák közvetítésével érkezhettek bolygónk kísérőjére is. További bizonyítékok vannak arra, hogy a Földtől eltérően a Hold jelentős készletekkel rendelkezik ezekből a nemesfémekből, amik vagy a felszínén, vagy a felszín közelében találhatóak. Mivel a Hold olyan közel van a Földhöz, a nemesfémeket a már ismert technológiák segítségével ki lehetne bányászni. Égi szomszédunkon vízből (vízjégből) sincs hiány: ebből rakéta-üzemanyagot lehet előállítani, de az élethez szükséges összetevők (pl.: oxigén) is kinyerhetők belőle.

A holdversenyben résztvevő csapatok között nem a Moon Express az egyetlen, amelyik holdbányászaton töri a fejét. Az alábbi videóban például Dr. Red Whittaker beszél ennek jelentőségéről: az Astrobotic (ők egy másik versenytársunk) robotja ugyanis - ha már egyszer leszáll a Holdra – be is merészkedne egy-két holdi barlangba.

De mi ebben a jó? A NIAC-projektben (NASA Innovative Advanced Concepts) is résztvevő Whittaker a Carnegie Mellon Egyetemen dolgozik, és egyúttal a már említett Astrobotic Technologies vezetője. Saját bevallása szerint a robotok jelentik számára az életet, pláne, ha a robotokat a Holdon lehet hasznosítani. A NIAC számára azokat a lehetőségeket vizsgálja meg, amivel a holdi nyitott kürtők és barlangok felfedezhetők. Ezek a kürtők hatalmas, háznagyságú lyukak, a kihívás pedig az, hogy miként lehet majd ezeket egy robottal megközelíteni, hogyan ereszkedhet le a a robot a mélyére, miként tájékozódhat odalenn, stb. Az alábbi képen egy ilyen szimpatikus holdkürtő látható. Whittaker többek között megépítette az első letapogató szoftverrel felszerelt robotot, ami képes modellezni a környezetét és ez alapján tud navigálni is. Az Astrobotic-főnök a robotjait egyelőre földi bányákba küldi - ezek jól szimulálják a lávatölcséreket, a kőbányákkal, földfelszíni bányákkal pedig a holdi kürtők helyettesíthetők a felkészülés során. A bányába küldött robot sikeresen elkészítette a földalatti járatok első három dimenziós modelljét. A lávatölcsérekről évtizedeken át fantáziáltak a kutatók, expedíciót azonban mindeddig nem szerveztek, mivel nem volt eszközük, amivel a mélyükbe hatolhattak volna. Most azonban, hogy a holdi kürtőket felfedezték, Whittaker szerint a lávatölcsérek beható tanulmányozása elkerülhetetlenné vált. A járatok és barlangok kiváló terepet biztosítanak mindehhez, hiszen ezeket sem lehet feltérképezni föld- vagy holdkörüli pályáról: felfedezésükhöz a belsejükbe kell juttatni a robotot.Egy másik blogposztban az XPRIZE Alapítvány arról számol be, hogy sok, a holdversenyben résztvevő csapat olyan korábbi küldetések adatait elemzi, amiket a Hold körül keringő szondák készítettek, vagy olyan kőzetmintákból származnak, amiket évtizedekkel korábbi missziók során hoztak/küldtek vissza a Földre. Ezekből az adatokból határozzák meg a jelenlegi versenyzők jövőbeli leszállóhelyeiket.

Ez azonban rövidesen megváltozhat. Már egyetlen, magánpénzből megvalósuló holdraszállás is rengeteg hasznos adatot szolgáltathat a kutatók számára - még akkor is, ha pusztán a verseny alapkövetelményei (pl. 500 méter megtétele, HD-fotózás) teljesülnek. Közvetlenül a landolás után készített fényképsorozatból például megállapítható, hogyan ülepedik le a holdpor, és sok mindent meg lehet tudni róla. A leszállóegység lábáról készített fotó sokat elárulhat arról a felszínről, amire az űrhajó landolt. Ugyancsak sokatmondó lehet, hogy a rover kereke milyen nyomot hagy maga után - feltéve, hogy kerekeken közlekedik majd.

A hosszabb időtartamú küldetések során tanulmányozni lehet, hogy miként csökken a napelemek teljesítménye, kiderülhet, hogyan tapad meg felületén a por, és miként hat a napelem anyagára a holdi sugárzás. Ez életbevágóan fontos lehet a jövőbeli felfedezések alkalmával.

A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!

Mindenkit szeretettel várunk az ELTE TTK lágymányosi északi tömbjébe

A Google által szponzorált Lunar XPRIZE verseny hivatalos blogját tanulmányozva kiderül, hogy Romániában meglepő dolgok történnek mostanában. A verseny egyik résztvevője a román ARCA csapat, akik egy nem akármilyen rakétahajtóművet építettek, ez kerül majd az IAR-111 Excelsior szuperszonikus repülőgépükbe, illetve a Haas-sorozatú rakétákba. Az elv esetükben is ugyanaz, mint a hatvanas években, a különbség a felhasznált anyagokban van. A román hajtómű folyékony üzemanyaggal működik: folyékony oxigén és kerozin elegye emeli majd a magasba, mégpedig nem is akárhogy: startkor 24 tonna tolóerőt fejt ki a hajtómű.

A fő célok a hajtómű megépítése során az alacsony fejlesztési és építési költségek voltak, amik a román csapat szerint a jó teljesítményt nem rontották le. A csapat ennek szellemében kompozitanyagok és alumínium-ötvözetek széles skálájának felhasználásával építette meg a kicsikét. Kompozitanyagokból készült az égéstér és a fúvóka, és többek között a gázgenerátor is. Előbbiek két rétegből készültek. A belső réteg szilíciumrostból és fenolgyantából készült, a külső szénszálat és epoxigyantát tartalmaz. A szilíciumszállal megerősített fenolgyantából hő hatására olyan gázok szabadulnak fel, mint az oxigén és a hidrogén, a végeredmény pedig szénmátrix. A gázok átmennek a szénmátrixon és a fal belső felületére érve a hajtóműből távozó forró gázokkal találkoznak, és lehűtik. Ezen kívül a hajtóműbe is építettek egy hűtőrendszert, ami a belső falba a teljes kerozin-mennyiség 10 százalékát fecskendezi.

Az ehhez hasonló könnyű anyagok használatával az Executor rakéta tömeg/tolóerő aránya jobb, mint az európai Ariane és Vega hordozórakétáké. A csapat szerint ez még tovább javítható a tesztek folyamán. A szuperszonikus turbina magja és lapátjai hőálló acélból készült, és percenként 20000 fordulatra képes, teljesítménye 1,5 MW.

A hajtómű két tengely mentén 5-5 fokban állítható, ami a rakéta irányításához nem utolsó szempont. A fejlesztést 2011 végén kezdték el, az első tesztekre 2012 harmadik negyedévében került sor.

Az elmúlt időszak másik érdekessége a spanyol csapathoz, a Barcelona Moon-hoz kötődik. Bejelentették ugyanis, hogy terveik szerint 2015. júniusában juttatnák holdjárójukat a szomszéd égitestre. A csapat keményen benne van a Lunar XPRIZE verseny élmezőnyében, hiszen nekik már aláírt szerződésük van a kínai "China Great Wall Industry"-val (CGWIC). A most aláírt megállapodás a start keretszerződés melléklete lett, és rögzítette az indulás pontos idejét; a változtatásra a leszállóegység műszaki fejlesztése miatt kellett sor keríteni, amit részben Spanyolországban, részben Kínában szerelnek össze, a távolkeleti partner adja a nem elhanyagolható jelentőségű fékezőrakétákat a leszállóegységhez. Ehhez a leszállóegységet el kell juttatni Kínába, majd onnan vissza Spanyolországba, ez azonban komoly jogi procedúrával jár.

Az eredeti szerződést tavaly augusztusban írták alá, az együttműködés keretében a CGWIC egy Hosszú Menetelés 2C típusú hordozórakétát biztosít a csapat számára a felső rakétafokozattal együtt, ami majd holdkörüli pályára állítja a szállítmányt. A spanyol leszállóegység ezután kezdi majd meg ereszkedését a Hold felszínére.

A többi csapatnál is sok érdekesség van, ezekről is hamarosan beszámolunk.

Eközben a Google által szponzorált Lunar XPRIZE versenyen szintén résztvevő magyar Puli Space csapat sem tétlenkedik. Nemsokára elválik, hogy jövőre Budapesten lesz-e a GLXP Team Summit 2014 (ez a versenyben maradt csapatok éves találkozóját jelenti, amikor a világ minden pontjáról összeülnek a versenyben lévő csapatok képviselői. A budapesti szervezéshez csapatunk már az utolsó menetben van, úgy hírlik, jók az esélyeink.)

Ettől függetlenül a holdutazásig roverünknek még sok teszten kell átesnie, mielőtt elindulhatna egzotikus úticélja felé. A marokkói sivatag után holdjárónkat a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!

A NASA egykori küldetésirányítója szerint az emberes marsutazás nettó baromság. Mai posztunkban  közöljük a Chris Krafttal, a NASA egyik legelismertebb küldetésirányítójával nemrég készített interjú második részét. Az előző rész azzal ért véget, hogy kiderült: Kraft szerint nemzetközi összefogásban kellene a NASA-nak visszatérnie a Holdra, ahelyett, hogy aszteroidák befogásán törné a fejét. Ehhez kapcsolódik a folytatás:

Riporter: Számomra úgy tűnik, hogy a régi asztronauták közül sokan, illetve a jelenlegiek közül is páran így vannak ezzel – legalábbis, privátban ezt mondták nekem.
Kraft: Neil Armstronggal élete vége felé rengeteget beszélgettem erről. Nagy kár, hogy már nincs köztünk, mivel fontos szószólója volt annak a tábornak, akik a NASA politikai irányítása által helyesnek tartott irány ellenkezőjét képviselték. Nézzünk szembe a ténnyel: Boldennek fogalma sincs arról, hogy milyen egy komplex projektet megvalósítani. Nincs tapasztalata ilyesmiben. Ő egy pilóta, egy tengerészgyalogos tábornok. Nem tudja, hogy működik egy nagyívű projekt. Semmi másról nem beszél, csak arról, hogy majd valamikor a 2030-as években a Marsra repülünk, de ez hamisítatlan nettó baromság. És egyébként mennyivel leszünk többek attól, ha eljutunk oda? Ki akarna egy olyan rendszert üzemeltetni, ahol 40 percig tart, amíg a hang eljut a Földtől odáig? Miért akarnánk ilyet? Felhasználóként a pokolba kívánnám az egészet. Ha a Holdon állunk, 3 másodperc alatt térül-fordul a hang. A Marson arra kell készülni, hogy mindent automatikusan hajtsunk végre. Ez az egész [jelenlegi koncepció] nem valami túl okos dolog. Azt, ami számunkra a Marsból érdekes, sok esetben robotok is képesek megtudni. És már vannak ott robotok. Amikorra képesek leszünk embereket küldeni a Marsra, addigra lehet, hogy a robotok már úgyis okosabbak lesznek az embereknél. Ezt komolyan gondolom. [Az alábbi képen Chris Kraft látható a Johnson Space Centerben egy Saturn-V rakéta társaságában, a felvétel 2007-ben készült:]R.: Már szembesülünk a robotok meggyőző képességeivel, például a Curiosity esetében.
K.: Ja. Pontosan. Ha az űrutazást gyakorlati oldalról közelítjük meg, akkor semmilyen érv nem szól a marsutazás mellett. A holdutazásban viszont van ráció. Továbbá, ha tényleg el akarunk menni valahova, akkor menjünk inkább a Naprendszeren túlra. Végtére úgyis ezt kell majd egyszer tennünk. Még nem tudom hogyan, de egy nap erre is tudni fogjuk a választ.

R.: Pár hete volt alkalmam egy kellemes délelőttöt eltölteni a Johnson Space Centerben, ahol nyolc briliáns, tehetséges új asztronauta-jelöltet mutattak be nekem. Elképzelni sem tudtam, hova repülnek majd ezek a férfiak és nők.
K.: Az utóbbi 10 évben nem volt könnyű olyan asztronautákat találni, akik szívesen mennének az űrállomásra. Nem tudom, tudja-e, de sokan nem akarnak az űrállomásra utazni. Nincs kedvük hat hónapot eltölteni ott. Három embernek kell rendben tartani az állomást, míg másik három kutat. Ez azt jelenti, hogy hárman napi 24 órában semmi mást nem csinálnak, csak üzemeltetik az űrállomást. Ez nem valami nagyon jó kilátás egy asztronauta számára. Ők izgalmas dolgokkal akarnak foglalkozni. A JSC-nél a mérnökök alkotni akarnak. Beszéljen azokkal a srácokkal, akik a Constellation programon dolgoztak, és azért jöttek a NASA-hoz, mert akkor még úgy volt, hogy visszamegyünk a Holdra. Ők lelépnek. A vezetők egy sor más okból kifolyólag szintén távoznak: leginkább azért, mert nem látják a jövőjét annak, aminek részesei. És ez baj. Kell lenni valaminek, amiért azt kérhetjük, hogy az emberek szenteljék nekünk az életüket. Ahogy én is tettem. A NASA-nak adtam az életem, és nem azért, mert megkértek rá, hanem mert ezt akartam tenni. Volt rá okom. De nem hiszem, hogy most lenne ilyen ok. A NASA nem túl élhető mostanában.

R.: Hallottam hírét, hogy nemrég találkozott a Johnson Space Center cserediákjaival, akik a nagyon népszerű NASA Johnson Style videót készítették. Mit mondott nekik?
K.: Pokoli perceket szereztem nekik. Amikor a csoport megcsinálta a NASA Johnson Style videót, és megnéztem, azt mondtam magamnak, hogy oda akarok menni, és beszélni azokkal a srácokkal. És így is tettem. Azt mondtam: „Ha ennyi energiát belefeccöltetek egy videóba, mi lenne, ha ugyanezt az energiát az űrprogramra fordítanátok? Bízzátok rám a testeteket és a szellemeteket, és inkább az űrprogrammal foglalkozzatok. A videó szerintem csodás lett, de nem ezért vagytok itt.” Nagyon őszinte voltam velük. Ők jelentik a program jövőjét. Ha nem tudjuk fenntartani az érdeklődésüket, vesztettünk. [Az alábbi képen balról-jobbra: Kraft, George Low és Robert Gilruth látható 1969-ben:]R.: Ha már a NASA jövőjéről beszélünk: most úgy tűnik, mintha a politikai szándék az lenne, hogy különböző központok legyenek szerte az országban. De vajon ez a leghatékonyabb módja egy űrprogram működtetésének?
K.: George Low-val (az Apollo-program vezetőjével és a NASA igazgatójával) 1975-ben leültünk, ő pedig feltett egy kérdést: miként lehetne úgy átalakítani a NASA-t, hogy az élet ismét pezsegjen? Jól tudtuk, hogy öt vagy hat felesleges központunk van. Nem volt szükség annyira. Hagyjuk, hogy a Jet Propulsion Laboratory foglalkozzon az ember nélküli projektekkel, és maradjon két vagy három másik központ az emberes űrrepülésre. Akkoriban a NASA-nak ennyi is megtette, és most sem kellene belőlük több. De a politika ezt nem hagyta. A központok ma is élnek és virulnak, sőt, némelyek még gyarapodtak is.

Eközben a Google által szponzorált Lunar X PRIZE versenyen résztvevő magyar Puli Space csapat holdjárót épít. A holdutazásig roverünknek még sok teszten kell átesnie, mielőtt elindulhatna egzotikus úticélja felé. A marokkói sivatag után holdjárónkat a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!

Chris Kraft a NASA igazi nagyágyúja a hatvanas évek eleje óta. Eric Berger interjút készített a nyugalmazott küldetésirányítóval, aki nem rejtette véka alá véleményét: szerinte a NASA jelenleg rossz úton jár, és nem aszteroidák befogásán kellene törnie a fejét. Gigarakéták helyett az USA-nak inkább nemzetközi összefogás keretében kellene visszatérnie a Holdra. 

Riporter: Tudom, hogy Önnek nem tetszik a NASA Space Launch Systemmel (SLS) kapcsolatos megközelítése. Miért van ez?
Kraft: Védhetetlen álláspont, hogy szükség lenne egy nagy rakétára. Léte sem költségoldalról, sem a küldetési terv szempontjából nem igazolható. Egyszerűen nincs semmi értelme.

R.: Kezdjük a költségekkel. Tisztában vagyok azzal, hogy sokba kerül.
K.: Az SLS-sel a mérete a gond: olyan hatalmas, hogy ez az összes folyamatot nagyon megdrágítja. Nagyon drága megtervezni, nagyon drága kifejleszteni. Hajszálvékony büdzséje lesz a NASA-nak, amikor elkezdik majd fejleszteni. Mindenféle műszaki és fejlesztési problémával találják majd szemben magukat, amik a fejlesztési költségeket csak még feljebb tornásszák. Aztán ott van ennek a szörnyetegnek az üzemeltetési költsége, ez pedig felemészti a NASA-t, ha egyáltalán eljut odáig. Ez esetben évi egynél többször nem repülhet, mivel a költségvetés többre nem lesz elegendő. Így aztán lesz ez a rakétaszörnyeteg, a benne rejlő hatalmas kapacitással, de nem tudjuk megépíteni, mivel nincs rá pénzünk, és ha lenne is, akkor sem fogjuk tudni üzemeltetni. (Az alábbi archív képen Chris Kraft látható a Gemini-7 küldetése alatt, 1965-ben.)R.: Mi az alternatíva?
K.: A privát szektorban ott van az Atlas- és a Delta-rakéta, az európaiak pedig az Ariane-t használják. Az oroszoknak rengeteg rakétájuk van, amik nagyon megbízhatóak, és a használattal egyre inkább azok lesznek. És ez az, amit az SLS sosem mondhat majd el magáról. Soha, mivel nem engedhetjük meg magunknak, hogy ehhez elégszer felbocsássuk.

R.: Sokat spórolhatna a NASA, ha új rakéták fejlesztése helyett meglévőket használna?
K.: Mi olyan fantasztikus abban, hogy az SLS képes felemelni 120 tonnát? Miért nem használjuk azt, amink van, és juttatjuk fel a járműveket az űrbe részletekben, ahogy az űrállomás esetében is történt? Ez a helyes út. Végül úgyis eljutunk oda, amikor még egy igazán nagy rakétára sem tudunk majd mindent felpakolni, ami ahhoz kellene, hogy eljussunk úticélunkhoz. Akár a Hold lesz az úticél, akár a Mars, bizonyos munkálatokat el kell majd végezni földkörüli pályán, vagy esetleg holdkörüli pályán, ahol aztán össze kell szerelni az egészet, kell üzemanyagraktár, és kellenek emberek, akik működtetik, mintha csak Cape Canaveral lenne az égben. Minden szakember ugyanerre a következtetésre jut. Ha megkérdezik a JSC-t, azt felelik, hogy a világűrben szükség van egy összeszerelő állomásra, üzemanyagraktárral, ahol mindent összeraknak, aztán lehet is menni.

R.: A NASA dicső napjaiban ott volt a Saturn-V, ez a hatalmas rakéta. Ez az asztronautákat hétszer repítette a Hold felszínére. És aztán a NASA nem tudta finanszírozni. Megismétli magát a történelem?
K.: Igen. Ugyanazt a modellt vettük most is célba, csak rosszabbul. Ez a helyzet. Megvan a szakértelmünk, tudjuk, milyen szervezeti felépítés kell mindehhez, mégsem vesszük figyelembe. Ennek így semmi értelme. Itt van ez a hatalmas potenciál, amivel pályára lehetne állítani dolgokat, ez már létezik, és mégsem fogjuk használni. Az országszerte készített tanulmányok szerint pedig ez lenne a helyes út. Ez így tragédia. Tényleg az.

R.: Szintén nem rajong a NASA azon tervéért, hogy befogjanak egy aszteroidát, a Hold közelébe hozzák, majd embereket küldjenek rá. Miért?
K.: A Kongresszus többsége szerint a NASA rossz úton jár. Azt is mondják, hogy nem nyerte el a tetszésüket az aszteroidás küldetés gondolata. A Kongresszus többsége azt szeretné, ha a NASA visszatérne a Holdra. Ugyancsak ez a célja világszerte szinte az összes szervezetnek. Kína a múlt héten jelentette be, hogy el fognak menni a Holdra. Nem csak azért akarnak odamenni, mert nincs más, hanem mert ez egy olyan hely, ahol minden szempontból (tudományos célból és nyersanyag-kitermelés miatt is) jelen kell lenni. Miért ne lehetne létrehozni a Holdon egy gyárat, ahol napelemtáblákat készítenének? A napelemek elegendő áramot biztosítanának a holdi közösségnek, és akár a Föld népességének felét is el lehetne látni árammal egy Holdra telepített napelem-farmról. Szerintem a világ a Holdban gyakorlati lehetőségeket lát. És ennek világméretű projektnek kellene lennie.

R.: Úgy érti, hogy az európaiakat is be kellene vonni ebbe?
K.: Pontosan. És az is tény, hogy az európaiak azt javasolták a NASA-nak, hogy ők a Holdra akarnak menni, de nem tudnak, mivel a NASA nem oda akar menni. Úgy látják, hogy megköti a kezüket a NASA akarata. Sokan vannak a NASA topmenedzsmentjében azok, akik szívesen vennék, ha az USA részéről a következő lépés a Holdra való visszatérés lenne, akárcsak a többi nemzet, akik a Nemzetközi Űrállomásban részt vesznek, viszont vonakodnak erről nyíltan beszélni a jelenlegi kormány megszorításai miatt. (Folyt.köv.)

Az tuti, hogy a Puli Space csapatának holdjáróját nem az SLS viszi magával. A holdutazásig roverünknek még sok teszten kell átesnie, mielőtt elindulhatna egzotikus úticélja felé. A marokkói sivatag után holdjárónkat a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!

Egyik posztunkban beszámoltunk arról, hogy az amerikai holdjáró modern verzióját James May, a TopGear műsorvezetője is tesztelte. A riportban azt fájlalta, hogy a mai gyerekeknek nem adatik meg, hogy az éjszaka közepén élőben nézzék végig a holdraszállást. Ebben lehet, hogy James tévedett, a különbség valószínűleg annyi lesz, hogy ezúttal amerikaiak helyett kínaiak mászkálnak majd a Holdon. Ha a kínai holdraszállás nem ad közel akkora pofont az USA-nak, amekkorát az ötvenes évek végefelé az első szovjet szputnyik feltűnése adott, akkor semmi. A NASA jelenleg az Orion űrhajóval (ami sarkítva az asztronautákat szállító kabint jelenti) és egy hordozórakétával (SLS - Space Launch System) maszatol, amivel elméletileg akár ember is utazhat a Naprendszer Holdon túli régióiba, így például a Marsra is. Legalábbis, ez a hivatalos mantra.

Persze, a nyugati médiában nem lehet túl sokat hallani a kínai holdprogramról, épp ezért valószínűleg sokakat nagy meglepetésként ér majd, amikor tajkonauták sétálgatnak a Holdon. Kína ugyanis valóban öles léptekkel menetel. Ha a hatvanas évek amerikai űrprogramjával vetjük össze a kínait, akkor rájövünk arra, hogy a Távol-Keleten már rég abszolválták a Mercury- és a Gemini-programot: flottul hajtanak végre űrrandevúkat, ami egyben a holdraszállás alapja és kulcsa.

Kína 2013. december elején ugrik neki saját "Surveyor-programjának": a tervek szerint a Chang'e-3 küldetés keretében egy robot száll le a Holdra. Ezután már nincs messze az emberes holdraszállás sem. Jobb, ha elfogadjuk kész tényként, hogy kínaiak le fognak szállnia a Holdra. Persze, lehet fitymálni őket, mondván, hogy "mi", nyugatiak ezt már a hatvanas években megcsináltuk, nagy ügy. Ugyanakkor két szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Az egyik az, hogy a kínai űrprogramot - az amerikaival ellentétben - katonai forrásból finanszírozzák, ami gyakorlatilag kimeríthetetlen és a kívülálló számára meghatározhatatlan méretű büdzsét jelent. (Eleinte persze a NASA-nál is ez volt a helyzet (már ami a büdzsét illeti), de az USA-ban még a hatvanas évek második felében is voltak megszorítások, azaz időnként húztak egyet-egyet azon a bizonyos gatyamadzagon.) Kína űrprogramja ebből a szempontból nagyon erősen hajaz a szovjet mintára. Amíg a kínai vezetésben a hruscsovok lesznek többségben, addig nem lesz kozmikus megtorpanás.

A másik szempont jóval távolabbra mutat. Egy olyan ország, ami már leszállt egy idegen égitestre - esetünkben például a Holdra - praktikusan bárhova képes leszállni (nyilván a Holdra másképp kell leszállni, mint a Marsra, de az alapok már megvannak). És pont. Az, hogy ez egy aszteroida lesz, vagy netán a Mars, szinte már édesmindegy. A kínai emberes holdraszállás után jön be a képbe az USA, mivel sok minden múlik azon, hogy Kína a Hold után mihez kezd. De bármire készül is, az vélhetően versenyhelyzetet teremt az Egyesült Államok számára.

Most azonban térjünk vissza a decemberi starthoz. A legfrissebb hírek szerint számos "titkos fegyvert" vet majd be a Chang'e-3 holdszonda. Ha minden jól megy, ez lesz az első kínai szonda, ami le is száll a szomszédos égitestre. Számos fényképezőgép mellett a holdszonda egy közel ultraibolya-tartományban "látó" teleszkópot is visz magával, amivel a galaxist és az univerzumot kémlelheti a Holdról - ez ugyanis az atmoszféra és az ember jelenlétének zavaró mellékhatásai nélkül csakis földöntúli helyekről lehetséges.A leszállóegységben egy extrém-ultraibolya fényképezőgép is helyet kap, amit most először használnak majd a szomszédos planétán: a Föld plazmaszféráját, illetve a bolygó környezeti változásait figyelik meg vele. A rover aljára egy radart is erősítenek, ennek segítségével a Hold felszínét - eddig egyedülálló módon - 100-200 méteres mélyen térképezhetik fel. A Chang'e-3-at a Hszicsang Indítóállomásról, Kína délnyugati részéből indítják majd. (Kínának jelenleg négy űrközpontja van, amit az alábbi képen jelölnek is. Fentről-lefelé haladva:  Csiucsüan, Taiyuan, Hszicsang és Wencsang.)

A december elején esedékes küldetés a kínai holdprogram második etapjának kezdetét fémjelzi: ennek része holdkörüli keringés, holdraszállás, illetve majd a harmadik fázisban minimum két kiló holdport juttatnának vissza a Földre a tervek szerint 2018-ban. Az emberes holdraszállásra 2025 és 2030 között akarna sort keríteni Kína. A Chang'e-3 nem meglepő módon a Chang'e-2 nyomdokába lép: akkor egy nagyfelbontású, teljes holdtérképet is sikerült készíteni.

A Chang'e-3 hordozórakétája nemrég sikerrel abszolválta első tesztjét, miközben minden más már készen áll a startra.Kína azonban a tervek szerint nem állna meg a Holdnál, az ország tudósai a Mars, Vénusz és az aszteroidák meghódítását tűzték ki célul - mondta Ye Peijian, a Chang'e-3 programot vezető kutató, aki szerint mindezekre csak akkor kerülhet sor, ha a "körülmények adottak lesznek". Emellett Kína is új energiaforrásokat és nyersanyagokat kíván felfedezni, ezzel, valamint az aszteroidás ambícióival maximálisan illeszkedik a nemzetközi trendbe. Egy biztos: a távol-keletiekről nem szabad elfeledkezni, ha az űrkutatás jövőjéről beszélünk.

A GLXP-verseny eredeti kiírása szerint az első magáncég, ami leszáll a Holdra, és eleget tesz még pár feltételnek, jogosulttá válik a 20 millió dolláros nagydíjra. Csakhogy ez az összeg egyből 5 millió dollárral csökken, ha a magánszférát "beelőzi" egy állami/kormányzati forrásból finanszírozott (robotos) holdraszállás. Ugyanakkor úgy hírlik, hogy ez az ominózus passzus rövidesen kikerülhet a verseny szabályzatából: kínai holdraszállás ide vagy oda, a magánszektor első holdraszálló robotját megépítő csapat markát 20 millió dollár üti sikeres küldetés esetén.

Remélhetően, az ember nélküli holdjárók között a GLXP-versenyben szintén résztvevő Puli csapat rovere sem merül feledésbe. Ehhez azonban előbb sok teszten kell átesnie, mielőtt elindulhat. A marokkói sivatag után roverünket a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!