A zajszennyezés mindenki számára ismert, ezzel szemben a fényszennyezés fogalma sokak számára ismeretlenül cseng. A Puli következő nagy megmérettetése helyén az éjszakai fényviszonyok ugyan kiválóak, de a témát érdemes közelebbről is megvizsgálni, amihez most az apropót egy "szárazföldi bálna" szolgáltatta.
Ugyanis még közel egy hónapig lövi lila fényeit a budapesti Bálna az égre, ahogy azt az index kinyomozta az újság által tartott augusztusi közületi panasznap keretében. Többeket már akkor is zavart a fény, és számuk valószínűleg nem csökkent az azóta eltelt közel két hónapban. Ezen a blogon nem arról kívánunk értekezni, hogy marketing szempontból esetleg mennyire számít kidobott pénznek hónapokig az eget lődözni, sokkal inkább arról beszélnénk, hogy az, amit a Bálna marketingosztálya kitalált, nem más, mint az éjszaka szétspamelése, ami nem mindenkinek tetszik. Különböző szervezetek is vannak, akik az éjszakai égbolt élvezetét tartják legfőbb céljuknak, sőt, etikett is van arra, miként zavarjuk meg legkevésbé az éj sötétjét. És ez bizony nem álprobléma.
Belátható, hogy a fényszennyezés a csillagászokat és az éjszakai égbolt szerelmeseit milyen negatívan érinti, hiszen minél nagyobb a fényszennyezés mértéke, annál kevesebbet látunk a csillagokból. A nagyobb városok többségében az éjszakai égbolt pár fényesebb csillag kivételével szinte láthatatlan a szabad szemmel nézelődőknek. A fényszennyezés komoly aggodalomra ad okot, még ha a jelenség nem is épült be olyan mélyen a tudatunkba, mint például az olaj, a vegyszerek és műanyag zacskók által okozott környezetszennyezés. Ettől azonban ez is ugyanolyan szennyezés, habár következményeit tekintve talán nem tűnik első ránézésre olyan súlyos problémának, mivel elég csak lekapcsolni a fényeket, és máris sötét lesz, nincs maradandó nyoma. A gond azonban az, hogy a fényekből nem kevesebb, hanem egyre több lesz, itt van például a Bálna esete is, aminek pászmái gyakorlatilag Budapest egész környékén belerondítanak a csillagos égbe.
A fényszennyezéssel egyre többet foglalkoznak a nagyobb településeken, mivel egyre többen kapják magukat azon, hogy nem látják az éjszakai égboltot. Amikor például 2003-ban áramszünet volt New Yorkban, sokan izgatottak lettek, amikor megpillantották az éjszakai égboltot szinte teljes valójában. Sokuknak elképzelése sem volt arról, hogy ennyi csillag van az égen. Az 1990-es években a kontinens túloldalán sem volt jobb a helyzet. Los Angelesben egy hasonló méretű áramszünet miatt az emberek a segélyhívó számokat kezdték hívni, mivel szerintük egy fura égi felhő jelent meg az égen. Ők életükben először ekkor látták a Tejutat.
A fényszennyezésnek több fajtája van, ezek közül itt hármat említünk meg: az első az éjszakai égbolt mesterséges fény okozta ragyogása (sky glow). Ezt gyakran tapasztaljuk, ilyenkor az éjszakai felhők rózsaszín, fehér vagy narancsszínben játszanak. Ez mind-mind elpocsékolt fény, amit általában rosszul tervezett, vagy helytelenül beállított fényforrások okoznak. Ennek mértéke közvetlenül befolyásolja, mennyit látunk az éjszakai égboltból. A fényszennyezés második formája az átfénylés (light trespass). Ez történik akkor, ha például a szomszédból átvilágítanak hozzánk. Ez idegesítő lehet, hiszen ez esetben gyakorlatilag fénnyel követnek el birtokháborítást, a Bálna esetében is igazából ez a helyzet. A fényszennyezés harmadik fajtája az elvakítás (glare), ami akkor történik, ha túl sok fényforrás világít egy adott ponton. Belenézve hunyorgunk, és az esetek többségében ez fájdalmat is okoz. Ha tartós, akár még a látást is károsíthatja, arról nem beszélve, hogy az erős fény balesetveszélyes lehet a sofőrök, pilóták számára.
A fényszennyezés mértékét olasz kutatók egy honlapon meg is jelenítették, az alábbi kép a szabad szemmel látható csillagok térképét mutatja. Zavartalan éjszakában gyakorlatilag Norvégiában, az Adria keleti partján, és például Erdély egyes pontjain gyönyörködhetünk.
A fényszennyezést mások is nagy erővel kutatják. Az Európai Unió és az Egyesült Államok népességének több mint 99 százaléka, a Föld lakosságának pedig nagyjából kétharmada olyan helyen él, ahol az éjszakai égbolt már szennyezettnek tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a mesterséges fény meghaladja a természetes éjszakai fény 10 százalékát. Az EU lakosságának 96 százaléka, az USA lakosságának 97 százaléka, a világ lakosságának pedig a fele olyan helyeken él, ahol az éjszakai égbolt jó légköri viszonyok mellett fényesebb, mint amit a csillagmegfigyeléshez ideális helyeken (tehát minimális fényszennyezés esetén) mérnek, amikor a Hold negyede látszik. Az EU lakosságának 90 százaléka, az USA lakosságának 93 százaléka és a Föld népességének mintegy 40 százaléka lakik olyan vidéken, ahonnan a zenit a mesterséges fény miatt fényesebb, mintha ugyanonnan, nulla fényszennyezés mellett a Hold első negyede világítana 15 fokos magasságból. Ők emiatt gyakorlatilag állandó holdfényben élnek. Ez alig tűnik fel nekik, mivel az eget még így is teliholdkor fényesebbnek látják, mint újhold idején.
Az EU lakosságnak nagyjából kétharmada, az USA népességének 80 százaléka, valamint a világ lakosságának több mint negyede számára az éjjelek fényesebbek, mint a csillagvizsgálók környéke majdnem-holdtölte (!) idején. Számukra igazából sosincs éjszaka, az ég valamivel fényesebb, mint mondjuk a tenger közepén alkonyatkor a zenit. Átlagos látást feltételezve, nagyjából az EU lakosságának fele, az USA népességének kétharmada, a világ lakosságának ötöde nem látja a Tejutat lakóhelyéről. Végül azt is tudni lehet, hogy az Unió lakosságának nagyjából a hatoda, az Egyesült Államok lakosságának 40 százaléka, a világ népességének tizede esetében a szem nem alkalmazkodik a sötétben látáshoz, mivel a fényesség meghaladja ezt a "biológiai határértéket".
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az éjszaka sötétje természeti érték, amit ugyanúgy védeni kell, mint az élővilágot. Talán kevesen tudják, hogy Magyarországon vannak ún. csillagparkok - ezek afféle csillagsimogatók, ahol viszonylag zavartalanul gyönyörködhetünk az éjszakai égboltban. Az alábbi videót is részben egy ilyen helyen forgatták, Kolláth Zoltán csodálatos munkájához nem sok mindent kell hozzáfűzni:
A marokkói sivatag után holdjárónk földi prototípusát a Hawaii szigetén található, NASA által is támogatott PISCES központba szeretnénk eljuttatni, ahol aztán jól megfuttatjuk a távoli terepen. Ahhoz azonban, hogy odáig eljuthasson a rover, mindenkinek a segítségére szükségünk van - a Tiedre is. Ezen az indiegogo-s kampányon keresztül támogathatod a Hawaii tereptesztet. A támogatás jutalommal is jár: a Kis Lépés Klub tagság a minimum, de limitált-szériás Puli-póló, üvegtömbbe lézergravírozott és 3d-nyomtatott mini-rover is jár a nagyobb összegekért. Sőt, twittelni is lehet majd a roveren keresztül Hawaii-ról!
