Sok vihart kavart és sok helyen ki is verte a biztosítékot a "három milliárd forintért gyulaházi Űrközpontot" terv, ami közelebbi ránézésre jól láthatóan nem hárommilliárdból és nem Houston-típusú űrközpont lenne. A hír viszont ráerősített arra a közhiedelemre, hogy Magyarországnak nem kell az űrtevékenységgel foglalkoznia, rossz helyre kerül az erre fordított pénz. A valóságban Magyarországnak sok hasznot hozhat az űrtevékenység, ami egyáltalán nem úri huncutság, hanem az egyik legjobb befektetés a jövőbe.
A Holdról származó kövek jelenlétét a Földön nem csak az Apolló és Luna küldetéseknek köszönhetjük, meteoritzáporban is érkeztek már jócskán hozzánk. Tudományos értékük nagy, de gyűjtőknek is rendkívül értékesek, éppúgy mint Marsról érkezett társaik. Áruk az arany tízszeresét is elérhetik.
2016 is mozgalmas éve volt a Pulinak. Voltunk szituációkban, ahol "bent" voltunk és vagyunk, és voltunk, ahol "kint". Ezekből válogatunk; és természetesen azt is eláruljuk, merre megy tovább a Puli 2017-ben - marad vagy sem a GLXP-ben?
December 31-ig kell 2017-re érvényes éles indítási szerződésüket igazolni a Google Lunar XPRIZE csapatainak ahhoz, hogy versenyben maradhassanak. Az egyik legnagyobb esélyesnek tartott csapat szerint ez túl korai, és ezért kiszáll a versenyből. Kinek lesz igaza?
Negyedikként a Team Indus csapatának is megvan az igazolt indítási szerződése a Google Lunar XPRIZE 16-os mezőnyében. Felkészül: PT Scientists, Németország, Audi Mission to the Moon.
Minden siker egy megerősítés, hogy az ember jól csinálja, amit csinál. A Puli Space csapata épp ezt teszi: kitartó, áldozatos és eredményes munkájának köszönhetően egyre nagyobb sikereket ér el.
A Google Lunar XPRIZE egyik feladata nagyfelbontású panorámaképek készítése és visszaküldése a Földre. A panorámaképeket összekapcsolva pedig egyszer a StreetView holdi változatához is eljuthatunk.
"Budapesti látogatásom alkalmából saját szememmel láttam, mennyire inspirálja a Puli a diákokat, a nagyközönséget. Már ez önmagában értékessé teszi a projektet."
A Google Lunar XPRIZE-t és benne a Pulit szerettük volna bemutatni a Millenárison, a Nemzetközi Űrkiállítás közönségének is. Nem sikerült. A miértre szeretnénk választ kapni a magyar űrtevékenységért felelős kormányzati szerv vezetőjétől.
16 csapat van még versenyben korunk talán legizgalmasabb technológiai kihívásában. A Puli is ott csahol a mezőnyben.
Bemutatja J.J. Abrams (Starwars) és Orlando von Einsiedel (Virunga).
A Lunar Reconnaissance Orbiter 2009 óta kering a Hold körül, és végzi feltérképező munkáját, a jövő holdexpedíció számára is gyűjött adataival. Most egy gyönyörű Földkelte-képpel ajándékozott meg bennünket, egyszerre két ikonikus fotóra is emlékeztetve.
De hát hogy a francba lehessen komolyan venni egy mérnöki vívmányt, aminek a neve az hogy Puli? És különben is, minek a rövidítése egyáltalán a PULI???
Célegyenesben a Google Lunar XPRIZE versenyzői. A Puli is ott csahol a bolyban: sikeres küldetésével hazánk lehetne a negyedik nemzet, amely saját eszközt juttatott el a Holdra.
Új, nagyon szép album jelent meg a Chang'e 3 és a vele tavaly decemberben a Holdra leszállt Jáde Nyúl rover fotóiból. Mástól legközelebb 2016-ban várhatunk képeket égi szomszédunk felszínéről, mégpedig a Google Lunar XPRIZE csapataitól.
Most lehet, hogy van aki meglepődik: a legolcsóbb módja annak, hogy a Puli eljusson a Holdra, az az, hogy fejlessz rovert és vegyél Hold-taxijegyet másnál!
"Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen." - mondta anno Gróf Széchenyi István.
Ma egyre többen tesznek azért, hogy a Puli célja megvalósuljon. Hozzájuk csatlakoznak most a Puli Nagykövetek.
"Úgy döntöttünk a Holdra szállunk. Úgy döntöttünk a Holdra szállunk ebben az évtizedben, és véghezvisszük a többi dolgot is, nem azért mert ezek egyszerűek lennének, sőt pont azért, mert ezek nehezek." - John F. Kennedy
Pulit a Holdra? Nehéz? Kétségtelenül, de Kennedy gondolatával élve: éppen ez a szép benne!
Mint azt már sokan észrevettétek, mostanában nem vagyunk szószátyárok itt a blogon. De ez nem jelenti azt, hogy nem dolgozunk továbbra is gőzerővel! Sőt.
A terv az, hogy holdjárónk jó két éven belül landol a Holdon. A srácok viszont már rég elszálltak. A Pulinak tíz kilót kell leadnia – pontosan annyit, amennyinek a fogyókúra végére lennie kéne. Jelenlegi, még a földi tesztelésére szánt holdjáró-prototípusunk azonban olyan mélyen belefeledkezett a növekedési spirálba, mint egy kilőtt repülő a dugóhúzóba. Most éppen 20 kiló felé jár...
Előző posztunkban odáig jutottunk elhájosodásunk retrospektív lelkiismeret-vizsgálatában, hogy túlsúlyos Pulink motorjai 3,1 kilót tesznek ki az ideálisnak tekintett 10 kilós össztömegből. Még szerencse, hogy vannak villamosmérnökeink is: hozzájárulásuk további négy kilót jelent a mérlegen. (Ebből rögtön három kilót nyomnak az akksik, egyet pedig a kábeleknek kell fenntartani.)
Bölcsészként saccolok egy merészet: ez eddig 7,1 kiló. Mi kell még egy holdjáróhoz? Váz, csapágyak, rugózás, kerekek, burkolat, napelemek, robotkar, egy 10 wattos rádió, meg egy nagy antenna. Mindennek bele kéne férnie a fennmaradó három kilóba. De nem fog.
A rovernek ugyanis vannak kerekei is, amikkel jelenleg úgy kapaszkodik az anyaföldbe, mint az ijedt rézusz, mielőtt betuszakolnák az űrkabinba a Mercury-program keretében. Nincs ezen mit szépíteni: a Puli jelenlegi inkarnációját négy súlyos kereke tartja a Föld nevű bolygón. A kerekek nagyon sok kultúrában a végtelent szimbolizálják, a karikagyűrű is kerek, sőt, a kerti csatornafedő teteje is ilyen. Számunkra azonban egyre inkább a kárhozat jele: minél nagyobbra dagad a kerék, annál nagyobb lesz a holdjárót érő rázkódás és a vibráció, emiatt aztán egyre erősebb váz és felfüggesztés kell majd űrkutyánkba. Amitől ismét csak nehezebb lesz.
Mars rover fából. Marsot felderíteni nem annyira alkalmas, viszont zseniális dohányzóasztalka lehet belőle.
Persze megvan az oka, amiért a rovert nem hurkapálcákból és balsafából rakják össze mérnökeink, bármennyire is divatosak ezen alapanyagok más területeken. A Pulinak ki kell bírnia majd egy rakéta dübörgését maga alatt, és lehetőleg épségben kell megérkeznie a Holdra. Oda ugyanis már nem szaladhatunk utána csavarhúzóval meg pillanatragasztóval, bármennyire is csábító lenne a lehetőség. Esetleg főmérnökünk, Miki egyik vadászgörényét küldhetjük utána szkafanderben, aromazáró csomagolásban - bár hozzájárulása így is kétséges: gyanús, hogy előbb szimatolná szét a Pulit, mint megjavítaná.
A túlbiztosítás egy hasznos, de könnyen elburjánzó folyamat. Legyen inkább két akksi. Legyenek inkább nagyobb kerekek. Egy ideig úgy tűnt, hogy holdjáró-prototípusunk átellenes végei galaxisokat megszégyenítő ütemben távolodnak egymástól a végtelenbe - félő volt, hogy előbb-utóbb egy kompakt családi gépkocsival találjuk szemben magunkat gödöllői bázisunkon. A mi autónkkal.
A lassú, ám annál sikertelenebb fogyókúra helyébe a gyomorgyűrű és a zsírleszívás lép. Meg sok-sok szike. Korábbi önmagunktól az alábbi képpel búcsúzunk. Ilyenek vagyunk voltunk.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!
Most már egészen biztos, hogy fitneszhetet tartunk a Pulinál, amit skype-os gyónások kísérnek. Elhájasodásunk megrendítő történetét próbáljuk feltárni, exkluzív önmarcangolásokkal és képekkel tűzdelve.
Pulinkat a természettől eltérő módon nem két szülő, hanem három csapat hozta össze: a gépészmérnökök, a villamosmérnökök és az informatikusok. Akarták, és lett. Azonban már a Gestalt-pszichológia óta tudjuk, hogy az egész több mint a részek összege. Esetünkben pontosan 10 kilóval.
Előző posztunkban kiderült, hogy legfeljebb 10 kilós lehet a Puli – ennyi a versenysúlya, kész, vége, pont. Ez valami olyasmi, mint a nők esetében a 90-60-90: mindenki ilyen akar lenni. Fejlődéstörténetünk rengeteg rokon vonást mutat az Ószövetségével, benne sok-sok kinyilatkoztatással. Ez is egy volt közülük. (Csak érzelgős mérnökeink követelménynek hívják.)
A kinyilatkoztatásokat pedig nem szokás megkérdőjelezni. Úgyhogy, ehhez a 10 kilós össztömeghez gépészeink még az idők kezdetén gyorsan meg is rendelték holdjárónk motorjait.
Ennél nagyobb baj, hogy ezeket időközben a gyártó már le is szállította. Örülünk is nekik, amennyire csak egy gyerek örülhet a szülők által még az év elején megrendelt pulcsinak, amit aztán karácsonyra megkapott. Újnak új, de máris kinőtte. A rendelés és a szállítás között eltelt időben ugyanis Pulink csendesen meghízott. A duplájára.
Vázolom a problémát: miközben holdjárónk legnagyobb részt még a tervezőasztal virtuális realitásában létezik, és így küzdötte fel magát 20 kilósra, korábbi 10 kilós testtömegére gyártott motorjai már nagyon is valóságosak. Olyannyira, hogy fénykép is van róluk:
Na, innen szép nyerni. Mivel a motorok elkészültek, a Puli túlméretes hurkáit kellene valahogy visszagyömöszölni az eredeti 10 kilós testre tervezett gatyamadzagon belülre, ami pillanatnyilag olyan vállalkozásnak tűnik, mintha a világ legkövérebb nője S-es farmert akarna felpróbálni.
Aber ein Puli 10 kilós muss sein!
A Puli teremtéstörténetében Éden Évát alakító gépészeink tehát simán igent mondtak a kísértésre: mielőtt még bármit is terveztek volna, kapásból kisajátítottak 3,1 kilót az akkor még javában fiktív űrkutyánkból. Pontosan ennyit nyomnak ugyanis a motorok és áttételeik. (Utóbbiak egyébként nem gyenge játékosok: testvéreik megjárták már a Marsot, és bírják az Antarktisz hidegét is. Ők tehát maradnak. Rajtuk kívül viszont minden más változik.)
Így történt, hogy kosarakkal indultunk neki a Tudás fája szüretelésének. Csak az, ami akkor még alma volt, mára ősbűnné érett. De helyrehozzuk - mondják gépészeink. És mi nagyon szeretjük őket. Persze, nem csak ezért.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!
Egy életvidám földi kanpuli normális testtömege 13-15 kiló, a szukáké legfeljebb 13. Ebből jutottunk arra a következtetésre, hogy a mi holdjáró űrpulink valószínűleg kan. Ha a hierarchiában elfoglalt hely és a testsúly között van összefüggés, akkor azt is tudjuk, hogy alfa hím. De már ez sem magyarázza pulink súlygyarapodását. Eljött az első összeesküvés-elmélet ideje.
Egyre inkább úgy tűnik ugyanis, hogy VMH-szindrómás lett a Puli. Ez egy ritka sérülés, ami gyakran emberi beavatkozást sejtet: ha ugyanis az agy közepén elhelyezkedő ventromediális hipotalamusz természetes úton megsérül, akkor általában még napok múlva is agyvelődarabkákat takarít a környéken mindenki.
De ilyesmiről szó sincs. A pszichológus-társadalom által kifejlesztett mesterséges megbetegedésről viszont igen, aminek alanyai eddig szinte kizárólag patkányok közül kerültek ki. Eddig. Most először gondoljuk úgy, hogy holdjáró pulinkkal is valami hasonló galádság történhetett.
A módszer lényege, hogy gonosz lelkű bölcsészek szétroncsolják az agy említett részét, majd sürgősen beszereznek egy mázsamérleget. A delikvens ugyanis ettől kezdve nem nagyon csinál semmi mást az evésen kívül. Azt viszont nagyon. Ennek eredményét egyébként a pszichológiakönyvekben nagy szeretettel mutogatják is. Íme:
(Meg ne tévesszen senkit: a mérleg mutatója egyszer már körbefordult. Vagy kétszer. Vagy...) Az állatban ekkortájt lejátszódó folyamat egyébként nem túl bonyolult, erre utal az is, hogy még bölcsészek is képesek összefüggéseit belátni - valószínűleg ezért is ismételgetik a kísérletet unásig. A ventromediális hipotalamuszban található ugyanis a jóllakottság központja: ennek likvidálása esetén a nyomorult állat gyakorlatilag folyamatos késztetést érez az evésre, a telítődés legkisebb esélye nélkül.
A görög mitológiában sem ismeretlen, bár annál jóval explicitebb beavatkozást követően aztán nagyon rövid idő alatt megháromszorozódik az érintett jószág testtömege, amit ezt követően már csak szinten kell tartania. Erre azonban Pulink esetében már nem kerülhet sor, mivel a továbbiakban – ahogy legutóbbi posztunkban jeleztük – keménykezű fitneszedzőnő foglalkozik úszógumit növesztett holdjárónk aggasztó testtömegével. Nem is akármilyen.
Pulink személyi trénere úgy tűnik nem kedveli a csivavákat, magyarul sem ír ékezetes betűkkel, skype-os profilja szerint pedig még mindig Floridában időzik, ahol űrmérnöki diplomáját szerezte. Legutóbbi információnk szerint jelenleg nem a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodik. Bár, ki tudja. Az is elképzelhető, hogy már hazajött azután, hogy a CERN-ben részecske formát öltve megalázta a fénysebességet, bár ezt néhányan bizonyára kétségbe vonnák.
Most mindenesetre nyilvánosságra hozunk egy röpke részletet egy vele készített, aggódó hangvételű villáminterjúból. Holdjárónk egészségügyi állapotára vonatkozó helyzetjelentését természetesen ékezetek nélkül - ez csak a billentyűzet miatt lehet -, dőlt betűkkel szedve közöljük; kizárólag az olvasási élmény fokozása érdekében.
[A Puli] jelenleg az akksik es a motorok/kerekek kornyeken a legdagibb.. de folyamatosan szed fel magara. De fogyokurára kell fognunk, mert a kovetelmeny max. 10 kg-ot enged.
Itt sajnálkoztam egy keveset szegény űrállatkánk sanyarú sorsán és kilátásain, de sokáig nem lehetett:
hmm.. jobb lesz ugy neki is, hogy nem rogy ossze a sajat sulya alatt, mint azok a kis labda formajura tuletetett zsebkutyusok... Egy puli legyen formaban.
És tényleg. Ha jobban meggondoljuk...
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!
Füstölt pulyka, házi burgonya, kukorica, zöldbab, majd meggyes-áfonyás pite desszert gyanánt – ez volt a Hálaadásnapi menü a Nemzetközi Űrállomáson. Mindezt persze Dan Burbank kapitánynak is csak úgy sikerülhetett elsorolnia, hogy egyesével felolvasta a csomagolásra ragasztott címkéket.
Nem volt könnyű dolga: a füstölt pulyka említésénél a képernyőn elsőként tovaúszó alumínium tárgy – akárcsak az összes többi tétel a menün – hamarabb emlékeztet egy betonfalnak teljes sebességgel nekicsapódó autó rendszámtáblájára, mint a megboldogult szárnyas földi maradványaira (ld. a videó 55. másodpercétől). Az űrtáp és annak földi megfelelője közti hasonlóság kábé annyi, mint amennyi egy hús-vér nő és egy guminő között van – csak sokkal kevesebb: utóbbiaknak legalább a formája hasonlít egymásra, élvezeti értékről most ne beszéljünk.
Élvezeti értékről egyébként épp Pulink esetében beszélhetünk a legkevésbé. Bár az imént látott tárgyakat földi körülmények között még egy bottal sem mernénk megpiszkálni, kutyának meg végképp nem adnánk belőle; Pulink még ennél is rosszabbra számíthat.
Történt ugyanis, hogy holdjárónk elhízott.
Valószínűleg szokása szerint épp az egyik számítógép képernyőjén hűsölt, amikor valamelyik mérnökünk elbóbiskolt: ujja ránehezedett az egérre, és már kész is volt a baj. Egy elhízott terelőkutya önmagában is ellentmondás, egy holdjáró esetében azonban egyenesen drámai következményei vannak. Elég, ha arra gondolunk, hogy egy kiló puli Holdra juttatását közel 2 millió USA-dollárért mérik - ebben az árban már benne van a Nagycsarnok korabeli hangulatát idéző erős alku is.
Bár az még egyáltalán nem tisztázott, hogy holdjárónk hordozórakéta segítségével keveredik-e ki a világűrbe, a fogyókúra semmiképp sem árt. Úgyhogy Pulink már személyi trénert is kapott, ami miatt most egész csapatunk féltékeny rá: elvégre aerospace diplomával nem sok fitneszedzőt lehet Magyarországon találni. Pláne, nem nőben. Pláne, nem ilyen nőben.
(Az adventi készülődés jegyében holnap előállunk első összeesküvés-elméletünkkel, amit, természetesen, díszcsomagolásban nyújtunk át olvasóinknak.)
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!
Milyen lenne a Hold, ha Isten punkzenét hallgatott volna a harmadik napon? Hát ilyen. Most megmutatjuk a végtelent lapraszerelt kivitelben, amiben a Hold mindössze negyven négyzetmétert foglal el, és csak kétdimenziós.
Mózes első könyve szerint Isten a harmadik napon teremtette a Napot, a Holdat és a csillagokat. Bár a teremtés ezen korai szakaszában még nem voltak sem emberek, sem angyalok, mi nem kis erőfeszítés árán megelőlegeztük őket: hárman három órát dolgoztak gödöllői főhadiszállásunkon, köztük egy kékfarmeres fekete angyallal. Leleplező videónkon ő is látható, igaz, legtöbbször csak hátulról - szégyenlős Holdunk is pont így tartogatja sötét oldalát pajzsként a világűr mélyéből hozzánk érkező kíváncsiskodó tekintetű alienek felé. De így is gyönyörű.
A gyorsított felvétel ellenére is érzékelhető a vajúdás, ami a Világtojás megszülését kísérte. Sajnos, azt nem tudjuk, hogy hármójuk közül végül ki hozta a világra, mert mindannyian rettenetesen sokat guggoltak. De bárki volt is, megszenvedett érte. Az viszont tisztán látszik, amint az 52. másodpercben kigyullad a Nap fénye, ezzel a mitikus homályt a nem kevésbé titokzatos Nazca-vonalak látványa váltja fel, ami háromezer év múlva valószínűleg cáfolhatatlan bizonyítéka lesz a földönkívüli civilizáció létezésének. És egyúttal a szigszalag feltalálásának is.
A Puli modern teremtésmítoszában az Úr lelke a beton - és szerencsére nem a vizek - fölött lebeg, ami jó: még mindig nem áztunk be. Az optimális helykihasználásra törekvő teremtés jóval bonyolultabb folyamat az eredetinél, amikor akadálytalanul csak úgy tágul minden a végtelen felé. Ezt bárki tudhatja, aki már próbálkozott ilyesmivel. Ráadásul, nem áll rendelkezésünkre több milliárd év sem.
Univerzumunk végtelen terjeszkedésének a videón látható hosszanti főfal, valamint az azzal átellenes oldalon egy autószerelő-műhely naprendszere szab határt, innen a teremtés kényszerű helygazdaságos jellege.
Kisebb helyen rövidebb idő alatt teremteni - ez szemmel láthatóan óriási feszkót jelent a résztvevőknek, ami időnként dezorientált viselkedésükben nyilvánul meg. Megelőlegezett adventi angyalunk is mintha többször szabadon sodródna az egyiptomi elsőszülöttek életét kioltó ószövetségi halálangyal zord szerepköre, valamint az angyali üdvözlet ettől gyökeresen eltérő hangulatvilága között.
A feszültség levezetésére a videó jobb oldalára, tehát a világmindenség középpontjába húzódnak vissza – bizonyítva, hogy ilyen sokszorosan megnehezített körülmények között sokkal gyakrabban kell megpihenni; és nem elég csak a hetedik napon. Bennfentes információk alapján azt is tudjuk, hogy időnként alufóliába csomagolt szalámis zsömle-áldozatokat mutattak be az isteneknek, erre azonban szakrális jellege miatt a kamera látóterén kívül került sor.
Azok kedvéért, akik a fentiekből egy kukkot sem értenek, eláruljuk, hogy videónk a holdmakett alapozási munkálatainak első lépéseit örökíti meg: éppen a holdkráterek leendő helyét jelöljük ki. Ezeken tesztelik majd kiválónál is kiválóbb mérnökeink a magyar holdjárót, amit a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny keretében a valóságos Holdra szeretnénk száműzni.
Aláfestő zenének már csak ezért is a Ramones himnikus hangvételű, alkalomhoz illő oratóriumát választottuk. Mert Holdat teremteni sokféleképpen lehet, de punk zenére lehet csak igazán.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!
Az azért előfordul, hogy egy poszt írása közben időnként elgurul a gyógyszer. De csak nagyon ritkán kerül kartávolságon kívülre. Pedig most érzem, valami ilyesminek kellene történnie. Bajkonurból ugyanis a napokban indítottak útjára három űrhajóst – egy amerikait és két oroszt – a Nemzetközi Űrállomás felé. De nem ez a lényeg.
Hanem az alábbi kép, ami gyakorlatilag az USÁ-ban is készülhetett volna. Egy részletét leszámítva. Hát persze: a szőnyeg. Nem ismerős egy kicsit? Mondjuk, a nagyi vidéki házának nappalijából? Ugye, dereng? Ne tévesszen meg senkit: az exponálás előtt nyilván arrébb zavarták azt az egy-két udvarról betévedt csirkét.
Ezen a képen Dan Burbank, a Nemzetközi Űrállomás leendő kapitánya mintha csak cowboyosat játszana: felpattan a rodeógépre - igaz, az ET-filmből kölcsönzött statiszták segítségével -, és a következő pillanatban western-kalapját meglengetve hujjong, ráadásképpen pedig teszkógazdaságos nejlonzacsiból készült sarkantyújával ösztönzi vad vágtára szilaj paripáját. Minden bizonnyal így is történt, csak az erről készült fotót még nem hozták nyilvánosságra.
Bevallom, ha asztronauta lennék, én is inkább Bajkonurból, mintsem egy kivégzőkabin vidámságát idéző, sterilszürke NASA-komplexumból szeretnék föld körüli futamra indulni. Természetesen, csak azután, hogy megkóstoltam Tánya asszony aprósüteményét, amit a szomszéd faluból trojkával egy hét alatt hozott el egészen idáig.
Nem mindegy, milyen körülmények előzik meg az indítást, hiszen benne van a pakliban, hogy ez lesz az utolsó. Gyanítom, hogy az alábbi képen két társával látható Dan Burbank kapitány is hallott kósza pletykákat az utóbbi időben gyengélkedő orosz hordozórakétákról. De a halálfélelmet tükröző arckifejezést valahogy nem így képzelem el. A Golgota is mennyivel barátságosabb hely lehetett volna, mondjuk, egy ilyen szőnyeggel:
A Puli számára ezek a képek nagyon szimpatikusak, és nem elsősorban azért, mert kölyökkorában a legnagyobb valószínűséggel pont egy ugyanilyen szőnyegre piszkított. Hanem azért, mert a Puli mindennapjait is ugyanilyen barátságos csapatmunka jellemzi. Egyszóval, a szőnyeg nálunk sem hiányzik. Csak nálunk ilyen (ld. a kép bal oldalán büszkeségünket, a szívecskés támlájú félig-széket):
Egy biztos: ha az űrkutatásról Kusturica egyszer filmet forgatna, bizton állíthatjuk, hogy Bajkonurba menne. Vagy a Puli Űrművekhez, Gödöllőre.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!
Nyílt titok, hogy a Puli levlistáján „heti rendszeres mérnöki és tudományos megbeszélés” címmel megjelenő program igazából egy vallás. A skype pedig a vallásgyakorlás helyszíne. Kultikus kegyhely. (Ha a vallásos párhuzam valamiért nem tetszik, akkor beszélhetünk a Holdra önkéntes száműzetést fontolgató szabadkőműves mozgalomról.)
A szerda este tehát a pulik (értsd: a magyar holdkomp kifejlesztésén munkálkodó csapattagok) számára valami olyasmi, mint a zsidóknak a szombat, a keresztényeknek pedig a vasárnap: kihagyhatatlan. A két órás vallásgyakorlás - telefonkonferencia - azonban mindig hosszabbra nyúlik a tervezettnél, ez tovább erősíti a párhuzamot az említett egyházak istentiszteleteivel.
Alapvetően három programpontja van a szertartásnak, úgymint:
1. Beszámolók, mi történt a héten 2. Egyebek 3. Feladatok meghatározása, kiosztása
A fenti napirend alkalmanként annyit változik, mint Mózes tízparancsolata az utóbbi ezer évben: semmit. Ha lenne is változás, az leginkább csak egy elütés lehetne, de már ez is olyan jelentőségre tenne szert, amihez a kereszténység kétezer éves történetében csak a II. Vatikáni Zsinat fogható.
De nincs benne még ennyi változatosság sem, hiszen a meghívót kedvenc mérnökeink szerkesztik. Leginkább a Ctrl-C és a Ctrl-V billentyű-kombinációkkal. Bár a beavatottak előtt köztudott, hogy a szertartásra szerda este 7 és 9 között kerül sor – mindig akkor van – , az eseményről hétről-hétre érkezik meghívó. Ez kábé olyan, mintha a vallását rendszeresen gyakorló derék katolikus minden héten kapna egy levelet a plébániától, melyben értesítik, hogy vasárnap este hatkor lesz a szentmise.
A Puli – ez most a holdjárót jelöli – földi élőhelyét a holdtalajra átváltoztató alchimisták hétkor már javában gyülekeznek, bár késések itt is előfordulnak. Az ebből adódó zaklatott lelkiállapotra azonban a szertartást bemutató főpap skype-os profilképe azonnal kifejti megnyugtató hatását: a fonott karosszékben összekulcsolt kézzel üldögélő szürke mackós főmérnökről azonnal a plüss-Buddha reinkarnációja ugrik be, aki az internetet arra használja, hogy a nirvánából üzenjen követőinek.
A skype-os szentélybe beavatatlanok – értsd: bölcsészek – nem léphetnek be, vagy ha mégis, akkor egy onlájn üvegfal mögül nézhetik a szertartást. Én például csak kikapcsolt mikrofonnal vehetek részt a szertartáson, ami érthető óvintézkedés: fölösleges kérdéseimmel csak megzavarnám a tudományos áhítatot.
A szeánsz alatt reménytelenül elavultnak, és a középkorból hátramaradt tárgyi emléknek érzem magam, miközben annyit tudok meg, mint átlagparaszt a latin nyelvű szentmiséből, ahol ráadásul az egész papság háttal állt neki. Röpködnek a technicus terminusok, a műszaki varázsszavak. Az időnként kialakuló okkult csöndben pedig szinte hallom a hetvenes években kilőtt Voyager-űrszondák süvítését, ami nyilvánvaló ellentmondás, hiszen a légüres térben nem süvít semmi.
Különben sem mernék én zavarkodni. Sejtem, hogy a történelem előtti idők modernkori megjelenési formája, az általában feketébe öltöző Puliistennő – a görög mitológia Hekaté néven említi – azonnal kitépné mellkasomból még dobogó szívemet, majd az ókori egyiptomi vallásból ismert Ammut módjára felfalná azt.
Ő vezeti egyébként a meeting jegyzőkönyvét.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!
Egy nagyobbacska lakás alapterülete közfalak nélkül: ide kell begyömöszölni azt, aminek az USÁ-ban Pasadena és az Arizonai sivatag együttesen ad otthont. Igaz, ez némiképp kisebb, de legalább a miénk. A magyar űrnarancs megnyitóján jártunk. Gödöllőn.
Pasadena közelében van a Sugárhajtási Laboratórium (Jet Propulsion Laboratory, JPL), ahol a többi között a marsrovereket is építették, és ahol a tesztelésükhöz használt sivatagi homokterem is található. (A babonásabbak számára jó ómen lehet, hogy a kaliforniai JPL-t is egy magyar kutató, bizonyos Kármán Tódor alapította.) Íme:
A hetvenes évek holdkompjait az Arizonai sivatagban tesztelték - eleinte nagylelkűen ezt a funkciót is ellátja műhelyünk. Bár a tervek szerint a Puli a későbbiekben kimerészkedik valódi terepre is, ideje legnagyobb részét mégis ezen a cirka 40 négyzetméteres, völgyes-dombos, kráteres terepasztalon tölti majd, aminek üres helyén a megnyitóra érkezett vendégek jó része kényelmesen elfért.
Ez persze nem volt veszélytelen vállalkozás, hiszen mérnökeink vadul védik territóriumukat; szerencsére ezt nem az állatvilágban oly elterjedt módon teszik: a területet az orr nyálkahártyáját kevésbé igénybevevő, fehér ragasztószalaggal jelölték meg.
Az így kialakított téglalapon kívül, nagyjából a terem közepéről Tibor átfűtötten hűtötte az egybegyűlteket, amikor a kevesebb, mint mínusz 200 Celsius fokos hőmérséklet megtapasztalására biztatta a „Holdon” rekedt vendégeket, akik egyből azt is megtudhatták, hogy ilyen hideg még a Plútón sincs.
Talán épp ezért zsúfolódtak össze inkább Tibor háta mögött a már-már szinte naprendszerként funkcionáló terem átellenes végében a csapattagok. Itt két kisebb, az előbbi módon megjelölt terület terpeszkedik, a kettőt egy fal mellé tolt asztal választja el egymástól.
Az ajtótól távolabbiban egy „L”-betű jelöli azt a helyet, amit magyarul „S” betűvel kellene jelölni. Mivel ezt ragasztószalaggal macerás kirakni, valószínűleg ezért esett a választás az angol iniciáléra – bizonyítva, hogy mérnökeink mindenkor az optimális megoldásra törekszenek.
A „Lander” – magyarul Sámli – territóriumon a leszállóegység ölt majd testet, ez hivatott a Pulit a Hold felszínére juttatni, utóbbi a landolást követően gördül ki belőle. Ezen a helyen egyelőre alumíniumcsövek artikulálatlan halmaza fetreng: igen nagy fantáziára vall, ha valaki ennyiből el tudja képzelni, hogy bármi kiguruljon belőle. Pláne, a Holdon. Pedig ki fog, és akkor szerencsés esetben akár ilyen is lehet:
Tartalma az a Puli lesz – ez maga a holdjáró – aminek földi állomáshelyét a mérnökök az asztal másik oldalán egy felragasztott „R”-betűvel jelezték. Világos, mint a beton: R, azaz Rover. (Folyt. köv.)
