Adni jó - kapni jó!

Karácsony idején, év végén fokozottan kerül a figyelem központjába az ajándékozás és az "adni és kapni" öröme. Igaz ez a családi életre és a társadalomra is.

A 2014-es év végén is sok összefogásról szóló hír jutott el hozzánk. A "nagy" kampányok mint az Élelmiszerbank, a MikulásGyár, a Jónak lenni jó! vagy az RTL Fókusz több tízmilliós gyűjtése  mellett néhány kisebb csoport eredményes segítségéről is hallhattunk. A legtöbbjéről persze nem, így azt sem tudjuk, hány ilyen kezdeményezés volt, de biztos, hogy jó nagy szám jönne ki, ha össze tudnánk számolni.

A kevés is tud sok lenni.

Ez bizakodásra ad okot. A társadalom mindig jobb, mint amilyennek látszik. Ami viszont egyáltalán nem öröm, hogy ezek a projektek egy nagyon valós társadalmi probléma tüneti kezelését jelentik, nem a megoldást.

A magyarországi szegénységről szóló jelentések és a publikált számok pedig tényleg nagyon elkeserítőek. (Erről pl. itt, itt és itt lehet olvasni.)

De mi köze van ehhez a Holdra készülő Pulinak?

Mi úgy gondoljuk, sok. A szegénységet ugyan nem tudjuk közvetlenül csökkenteni, de többek között:

  • fel tudjuk hívni a figyelmet a tudomány szépségére
  • megmutatjuk, hogy a tudomány az egyetemes emberi kultúra része
  • amely nem utolsósorban óriási hasznot hoz az emberiségnek.

Ez utóbbi működik sokszor olyan területeken is, amire nem is gondolunk: csak egy példa a "füst nélküli kályha", amelyhez hasonlókat a világ sok helyén készítenek, mindig alkalmazkodva a helyi lehetőségekhez.

A tudományon belül, mind az alap-, mind az alkalmazott kutatáson belül sajátos helyet foglal el az űrkutatás, űrtevékenység.  Amire sokan még mindig "úri huncutság"-ként tekintenek, ami ráadásul az állam dolga.

De ez egyáltalán nem így van: a Föld körül keringő űreszközök sokasága már régóta nagyon hasznos része mindennapi életünknek és a világgazdaságnak; a rengeteg, földi célra hasznosított eszközről és alkalmazásokról nem is beszélve.

El tudják képzelni, hogy holnaptól megint műholdfelvételek nélkül lesz az időjárásjelentés? Vagy nem lehet több száz TV-csatornából választani az erkélyen lévő "tányér" segítségével, amelyik egy 36.000 km magasan a fejünk felett keringő műholdról veszi az adást?

Ugye nem nagyon. Ezekről a témákról pl. itt meg itt írtunk részletesebben. (Azóta Magyarország is aláírta a csatlakozási szerződést az Európai Űrügynökséggel, a világ űripara pedig 2013-ban a 2012-es 303 milliárdról 314 milliárd dollárra nőtt.)

A kutatás-fejlesztést (K+F) - az űrtevékenységhez is -  persze meg is kell finanszírozni. Ebben az államnak éppúgy fontos szerepe van, mint a vállalati és civil szférának. A fejlett államok teljes K+F költése a GDP 3%-a körül vagy afelett van, az EU-s átlag 1,9%. Itthon elindult egy pozitív trend, de még mindig csak 1,44%-ig jutottunk.

Az állami szerepvállalás és a klasszikus mecenatúra mellett  az utóbbi években az Internet révén lehetővé vált kutatás-fejlesztési projektek széleskörű közösségi finanszírozása is. A világűrrel kapcsolatban a leglátványosabb projekt eddig talán a Lunar Mission One, amelynek nemrég sikerült közel egymillió dollárt összegyűjteni - ráadásul egyelőre csak arra, hogy egyáltalán komolyan elindulhasson a projekt.

A Lunar Mission One nagyszabású programjához tartozik, hogy legalább 20 méter mélyen "megfúrják" a Holdat (a cél 100 m!); a mintavétel során 4,5 milliárd éves kőzeteket is remélnek találni, amelyek vizsgálatával közelebb juthatunk a Hold és a Föld keletkezésének megfejtéséhez. Ha a kutatók sikerrel járnak, akkor ez a projekt is bekerülhet az űrkutatás ékkövei közé - a közelmúlt mélyűri sikereiről nemrég  Friderikusz asztalánál volt szó.

Ezek a projektek nem csak a tudományról, technikáról szólnak, hanem azok népszerűsítéséről, az alkotók kitartásáról, példamutatásról is. Vagy másképp fogalmazva:

Ezeket is visszaadja egy ilyen "úri huncutság" űrprojekt a társadalomnak.

A Puli országjárásával mi is ehhez járulunk hozzá: csak 2014-ben több, mint húsz helyen jártunk, sok diáknak, a nagyközönségnek és szakmai támogatóinknak, partnereinknek mutathattuk meg eddigi munkánk eredményeit, a tudományos-technikai munka izgalmait és szépségét.

A Puli országjárása.

Különösen nagy örömmel tettünk eleget egyik partnerünk kérésének, hogy az érdi Fészek Gyermekvédő Egyesület otthonában is mutassuk be a Pulit - reméljük, a nehéz családi helyzetbe került gyerekeknek tudtunk mi is némi biztatást adni. Ahogy az otthon honlapján olvastuk:

"Üzenet volt ez nekünk, hogy ha vannak álmaink, amiért teszünk és küzdünk, akkor egyszer megvalósulhat minden."

A mi álmunk, hogy 2016-ban Magyarország lehessen a 4. nemzet, amely eszközt juttat el a Holdra.

Ehhez a Puli önkéntes csapata eddig mintegy 50.000 - igen, ötvenezer - munkaórát adott; céges és magánszponzoraink, partnereink anyagi és szakmai támogatásával együtt az elmúlt négy és fél évben így elértük, hogy

i25_i20_logo_placement_v2_sideB Arany és ezüst fokozatú támogatóink megjelenése a Puli I2.x roverjein,

Arany és ezüst fokozatú támogatóink megjelenése a Puli I2.x roverjein,

Jelenleg az I3 nevű űrképes "proto-flight" Puli megalkotásán dolgozunk. Terveink szerint 2015-ben ez elkészül, és megkezdhetjük a "repülő" I4.0 Puli munkálatait is - hogy az 2016 második felében Floridából egy Falcon 9-es rakéta fedélzetén útnak indulhasson a Holdra.

Szeretnénk, ha ez közös sikerünk lenne, és Önök is úgy éreznék, hogy egy kicsit hozzátettek az Apolló legendás pillanatainak életre keltéséhez.

"Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen." (Széchenyi István)

Ezzel 2014-re búcsúzunk itt a 444-en; minden kedves Olvasónknak nagyon Boldog 2015-ös Újesztendőt kívánunk!

Pulit a Holdra!

Elisabeth Carrol Smith: Amikor az álmok születnek. Az OURS Alapítvány által szervezett első űrbéli kiállításról. “Selected by the Mir crew as their favorite.”

(X)