Puli Háztáji

Vissza a jövőbe
2013. február 4.

Űrképes Puli: de miből?

Amikor holdjárónkról beszélünk, mindig hangsúlyozzuk, hogy jelenleg egy földi tesztelésre szánt prototípuson dolgozunk, amit rövidesen például Marokkóban nyúznak majd az osztrákok - mérnökeink aktív részvétele mellett. Ez azonban többségében nem űrkompatibilis anyagokból készült. De milyennek kellene lennie ahhoz, hogy a világűrt, később pedig a Holdat is kibírja?

Alapvetően két részre kell osztani a problémát: az egyik az eszköz építése során felhasznált anyagok, a másik az eszköz tömege. Az utóbbival kezdjük. Rögtön szögezzük le: attól, hogy valami hatalmas és nehéz, még simán túlélheti a világűr és a Hold viszontagságait, hiszen elsődlegesen az anyagválasztás határozza meg, hogy képes lesz-e elviselni ezeket a mostoha körülményeket. Tehát a Szabadság szobor - némi módosítással - akár már holnap indulhatna is a Holdra. Amiért erre mégsem kerül sor, az a tömege: rengetegbe kerülne ugyanis a világűrbe juttatni. Az űrbe szánt szerkezetek kivétel nélkül a lehető legkönnyebb anyagok felhasználásával készülnek. Bár a szerkezet kibírja a világűrt, a megrendelő pénztárcája nem bírja ki, amíg az eszköz eljut odáig. Egy kilogram cucc alacsony Föld körüli pályára juttatása alsó hangon minimum 10-15 000 USD.

Ez alapján már rögtön érthetővé is válik, miért kell elkeseredett küzdelmet folytatni a súlyfölösleg ellen. Az említett szobrot tehát jó eséllyel át kellene építeni, könnyebb anyagok felhasználásával. Itt jutunk el a második problémához: attól, hogy valami könnyebb, minimum olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie, mintha acélból lenne. Sőt.

Csak egy példa, amire egyik mérnökünk hívta fel a figyelmet, amikor ezt a dokumentumot belinkelte a levelezőlistánkba. Tegyük fel, hogy csatlakozót szeretnénk vásárolni. Ahhoz, hogy csatlakozónk űrképes legyen, anyagából először is el kell távolítani a gázokat. A műanyagból és gumiból készült anyagok ugyanis hajlamosak gázmolekulákat kibocsátani magukból. Például a jellegzetes "újautó-szagot" a polimerek gőzölgése okozza. Hő hatására és vákuumban ez a folyamat felgyorsul. Egy űrhajóban a polimerekből kiszabaduló gázok beszennyezhetik az optikák felszínét, károsíthatják a műszereket, emiatt pedig kevésbé hatékonyak lesznek.
De hogyan mérjük meg egy adott anyag kipárolgásának mértékét?
Az űriparban létezik egy bevett ellenőrzési eljárás - az ASTM E 595 - a polimerek kipárolgási tulajdonságainak meghatározására. Adott anyagból készült apró mintákat 125 Celsius fokra hevítenek 5 x 10-5 torr vákuumban. A vizsgálat kezdetén és végén mért tömeg különbsége nem haladhatja meg az 1,00%-ot. A teszt során a kigőzölgő gázok egy hűtött felületen kicsapódnak. Ennek mennyiségét is megmérik, és ez nem lehet több, mint a minta eredeti tömegének 0,10%-a.
A flourszilikont tartalmazó gumialkatrészek meghaladják a NASA által meghatározott szintet, de a fent ismertetett eljárással a kipárolgás elfogadható szintre csökkenthető. Az anyag kisütése olcsó, ráadásul jobb eredményekkel jár, mint a költséges vákuumos-hevítéses eljárás. Minél magasabb a hőmérséklet a sütőben, annál eredményesebb sikerül anyagunkat megszabadulni az illékony gázoktól. A NASA három szintet határozott meg: (1) a létező legnagyobb megbízhatóság, (2) magas megbízhatóság és (3) normál megbízhatóság, az első két esetben van szükség további vizsgálatokra. 272521main_wstf0807e06122.jpg
De visszatérve a Szabadság-szoborhoz. Az űrképes szerkezetek esetében a cél a tömeg minimalizálása a szükségesen elégséges szilárdsági követelmények mellett. Az űriparra hatványozottan igaz ez, ahol a high-tech ötvözetek egész tárházát használják, a NASA-nál vagy az ESA-nál dolgozó tervezőmérnök titánból, magnéziumból, alumínium-anyagokból válogathat, amit a periódusos rendszer mindenféle egzotikus fémeivel ötvöznek.
(És ez hasonílt a repülőgépgyártásban tetten érhető követelményekhez, ami erősen leegyszerűsítve ez: tudjuk, hogy el fog törni a csavar mondjuk 300 felszállás után a repülőgépem hajtóművében, de sebaj: 250 felszállásonként majd szétszedem a gépet, és kicserélem egy újra. Cserébe sok tömeget lehet spórolni.)

Az első mechanikai megmérettetésre már a start alkalmával sor kerül, hiszen indításkor már eleve magas G terhelést kell a szállítmánynak kibírnia.
A régebbi rakéta-hajtóművek rendszerint kicsit "pulzáltak" is, a Saturn V esetében például komoly hosszanti lengések, rezgések jelentkeztek, ami teljesen megszokott volt. A lényeg, hogy a szerkezet kibírja ki ezt a "lüktető terhelést".saturn_v_rocket_booster.jpg
[Persze, ez igaz volt a Saturn V előtt fejlesztett szerkezetekre is, olyannyira, hogy Deke Slayton, az asztronauták főnöke ezt írta róluk könyvében: "Magával a Titan gyorsítórakétával is akadtak problémák. A Redstone-t, az Atlast és a Titant nukleáris fegyverek célba juttatására fejlesztették ki, amik azért picivel kevesebb törődést igényeltek, mint az asztronauták. A gyorsítórakéták felszállás közben annyira rázkódtak, hogy ettől nemcsak az űrhajósok fogai koccanhattak össze, hanem az űrhajó is megsérülhetett. Megbízhatóságuk is hagyott kívánnivalót maga után. (Szerintem azért, mert ha már száz nukleáris rakétát kilövünk az oroszokra, öt vagy tíz meghibásodása igazából nem oszt, nem szoroz.) Így a tervezetthez képest hosszabb ideig tartott, mire a Titan II emberes repülésre alkalmassá vált (simábban repült és biztonságosabb lett)."]

A következő, jelentős mechanikus behatásra egy Holdra érkezéskor szembesülünk: napfényben a szerkezet akár +125 °C fokra is felmelegedhet, árnyékban viszont -150 °C fokra lehűl. A szerkezet egyes pontjai között pár méteren belül fellépő több száz Celsius fokos hőmérséklet-különbség hőtágulást és nagy belső feszültségeket eredményez, ez az űrbéli konstrukciótól függően durva nyíró, hajlító, húzó igénybevételt jelent. Az ismétlődő hőterhelések pedig a fémek termikus kifáradását, elöregedését okozhatják. (Mindenki láthatott már a nyári kánikulában villamossínt felpöndörödni méter magasra, pedig a locsoló autó azt még vízzel is szokta permetezni.)

Mivel az űrben locsolással hűteni elég bajos lenne, a hőleadás csak hősugárzás útján mehet végbe, ami nem túl hatékony, így három dolgot lehet tenni.
Ad 1: Fogjuk az egész űrben lebegő szerkezetünket, és időnként forgatunk rajta 90°-ot. Így mindig más és más oldalát éri a napsugárzás, lehet játszani a szerkezeten belüli hőeloszlással.
Ad 2: Másik módszer, belső hőcserélőt használni, és kipárologtatni a hűtőközegünket, pl. folyékony ammóniát.
Ad 3: Harmadsorban olyan fémes anyagokat építünk be, amik elég jól elviselik még ezt a nagy hőterhelést is.

Ilyenek az alumíniumok, amik szilícium, mangán, króm, titán, cink hozzáötvözésével és hőkezeléssel elérhető, hogy egy átlagos szerkezeti acéllal egyenértékű szakítószilárdsággal bírjon, harmadannyi tömeg mellett. Az ilyen sorozatú alumínium termékek nemzetközi szabvány szerinti jelölése EN AW 6000, 7000. Viszonylag olcsók, egyszerűen előállíthatók, megmunkálásukkal nincs gond, jól forgácsolhatók, lemez, profil, kovácsolt darab formájában előállíthatók. Hegesztésük a nagy ötvözőtartalmuk miatt már annál macerásabb, de megoldható lézeres, vagy vákuumos plazmahegesztéssel.

Szóba jöhet a titán, ami hiába a földkéreg negyedik leggyakoribb fémje, mégis nagyon drága. Sűrűsége az alumínium duplája, réz, molibdén, vanádium, cirkónium, hafnium ötvözéssel szívós, nagy szilárdságú, jó kúszásállóságú anyagok állítható elő belőle. Az így készült anyagokat is hőkezelik tulajdonságaik javítása érdekében. Egy komolyabb titánötvözet esetében az edzés során nem ritka a másodpercenkénti 1000°C-os hűtési ráta sem! A titán hőálló, korrózióálló tulajdonságai miatt sem elhanyagolható. [Az alábbi képen plazma-hegesztés látható:]73ab3ccb95.jpg
A következő, Iteráció 3-asnak becézett Pulinak már teljes egészében űrképesnek kell lennie, ami a fent leírtak értelmében nem egyszerű vállalkozás: túl kell élnie a start megpróbáltatásait, a 400 ezer kilométeres utazást, aminek során ki lesz szolgáltatva az űr vákuumának és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyoknak. Célállomásán ugyancsak vákuum fogadja, csak itt még a nagyon finom szemcséjű, ám durva holdpor is súlyosbítja a helyzetet. A kozmikus sugárzás elektronikai berendezésekre gyakorolt "jótékony" hatásáról pedig még nem is beszéltünk. (Ezt igyekszünk bepótolni, lévén sorozatunk következő részében az űrképes elektronika fejlesztésével foglalkozunk majd.)

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

2013. január 31.
2013. január 24.
2013. január 16.

Egy űreb testrészei - A Puli lába

Végeselem modell, megfogási kényszer, körte rugóelem – csupa riasztó kifejezés egy bölcsész számára. A lényeg, hogy ez mind holdjárónk földi prototípusának kerekéről szól, aminek megjelenése kétségkívül nem túl szokványos. Meg is mutatjuk: 

Puli_kerek_terepteszt_600px.jpg

A mérnökök készítettek egy összefoglalót az ún. bárdkerékkel kapcsolatban (ezek láthatók itt fent, mindjárt terepi környezetben Gánton, ha valakinek esetleg nem lenne első látásra egyértelmű). A reménysugár a tanulmány végefelé csillan meg: „Egy kis összefoglalás, csak a jobb megértés végett, dióhéjban. Akit untat, nyugodtan lapozhat.” Ez az, pont ez kell a bölcsésznek, ahol a mérnökök unatkoznak, hátha most sikerül felfogni. Kár, hogy ezt a pislákoló reményt egy jellemző mondat a kompozitokról azonnal porrá zúzza: „A mátrix anyag egy hosszú szénláncokból álló polimer, amelynek mechanikai viselkedése időfüggő, ez kúszást és feszültség-relaxációt okoz.”

A bölcsész itt már valóban intellektuális laposkúszásban van, ennek ellenére nem teljesen reménytelen a helyzet. A fenti bekezdés a "kompozit anyagok végeselemes modellalkotása" című, nem túl sok jót ígérő fejezetcím alól került a posztba. Korábban foglalkoztunk már a végeselem analízissel. Ennek lényege, hogy még a rover (vagy repülőgép, űrhajó, tank, BKV-busz, stb.) megépítése előtt számítógépen kipróbáljuk, milyen terhelést bír majd el a cucc, ha majd megépítik. A mérnökagy sajátossága, hogy megdöbbentően érthetően képes fogalmazni, ez történt akkor is, amikor a csapat legszexibb rakétamérnökét kérdeztem még egy korábbi poszt elkészítése kapcsán:

„Azt lehet a módszerrel elemezni, hogyan bírják az alkatrészek például a terheléseket. A program egy-egy alkatrészt sok kis (nagyon sok, de véges számú) – innen a véges-elem elnevezés – részre darabolja (rengeteg kék szögletes-szerű mozaikra). Ezek szabályos alakú darabkák, amik viselkedése könnyen megjósolható egy rakás matek képlet alapján.
A program egyenként kiértékeli a darabkák viselkedését ezekkel a képletekkel, amiből aztán megjósolható, hogyan reagál pl. a terhelésre az egész alkatrész. Ennek végeredménye a szép színes ábra, meg a torzulás szemléltetése az eredeti állapothoz képest.”

Ehhez azonban nagy kapacitású számítógépekre van szükség, mivel a program áldásos tevékenysége révén tízezer, de akár százezer csomópont is keletkezhet: a gépnek az egyenleteket ezek mindegyikére végig kell számolgatnia. (Ez egy több millió forint értékű programmal történik, amit aranyfokozatú szponzorunk, az S&T Consulting ajánlott fel részünkre.)Puli_kerek_veges_elemzes.jpg
 „Megmondom neki, hogy x irányból érje egy y nagyságú erővektor. (...) Az elemek a csomópontoknál kapcsolódnak - a közös részeknél, itt számolandók az egyenletek, hogy megtudjuk, miként mozdul el adott erő esetén a csomópont.”

A tanulmány egyik magyar mondatát sajnos az utolsó oldalon találjuk meg. „A puding próbája az evés. A végeselemes modelleké pedig a valós darabbal történő összehasonlítás.” Ez azt jelenti, hogy a korábban csak virtuálisan létező modellt, megépítjük, majd a tengelyre helyezett különböző súlyokkal a földhöz is csapkodjuk. Jelentjük, hogy ez meg is történt. Itt a bizonyíték:

A poszt másik gyanús eredetű szava kétségkívül a kompozit – ami ráadásul összefügg a végeselem-analízissel, sőt, a pudingevéssel is. Ugyanis a kerekünk kompozitból készült, ami korábban ugyanúgy átesett a végeselem-analízisen, és szintén fényesen szerepelt a hús-vér teszteken. Szerencsére, olykor-olykor hímnemű mérnökeink is képesek közérthetően fogalmazni:

„A mi Pulink is azért kapott ilyen rugalmas anyagot, hogy egy esetleges hanyatt billenéskor ezzel csillapítsuk a tengelyeket terhelő erőt. Ugyanis a súlycsökkentés miatt (ugyebár 10 kg-ban maximáltuk az össztömeget) nem terveztünk lengéscsillapítást a roverbe, így az I2 roverben a vészhelyzeti lengéscsillapítást a lábak végzik, lábaknak meg mindenképpen kell lenniük, tehát plusz súllyal nem járnak.”

A szénszál kompozit alapanyaga a szénszálszövet és a műgyanta. A szénszálszövetet 5-10 mikrométer átmérőjű szénszálból szövik különböző mintákban. A ZOLTEK ZRT-től egy vastagabb szövésű, merőleges szálirányút, és egy vékonyabb szövésű párhuzamos szálirányút kaptunk, ahogy a csatolt képeken is látható. Zoltek 2.JPG

A szénszálas kompozit előnye, hogy nagyon könnyű, és szálirányban meglehetősen nagy szakítószilárdsággal rendelkezik.
De itt nem áll ám meg a tudomány, mert a szénszálat tovább lehet – és a mi esetünkben kell is erősíteni – kevlárral (alias aramid). A kevlár egyik kevéssé jó, és a mi földi prototípusos Pulink szempontjából kifejezetten rossz tulajdonsága, hogy nagyon érzékeny az UV sugárzásra. Ezért a kevlárszövetet minden esetben a több szénszálrétegből összeállított körterugók középső rétegeibe kerül.

A gyártás első lépéseként készíteni kell egy szerszámot, ami a késztermék alakját kell, hogy felvegye. Erre jön a szénszál szövet, mely ezután megkapja a műgyanta réteget: ezt az eljárást nevezik laminálásnak. A lamináláshoz a gyantát és egyéb kötő anyagokat, jópár négyzetméter kevlárt – valamint egy bazi drága kevlár ollót (mert nem eshet ám neki az egyszeri mérnökember egy sima IKEA-s szabó ollóval, kb. azonnal ki is csorbulna) pedig a NOVIA Kft-től kaptuk.kompozit_rugo_csoportos.jpg
Azonban itt még mindig lehet a műszaki élvezeteket fokozni, pláne ha űrképes szénszálszövetet állítana elő a jó munkásember! Először is buborék- és zárványmentesen kell gyártani, mivel a lamináláskor bekerülő oxigénbuborékok odafent a vákuum hatására szépen kipukkannának. Ilyenkor az ún. vákuum-injektálási eljárást alkalmazzák, ekkor zárt szerszámban készül a kompozit darab:  alul nyomják befelé a gyantát, felül pedig elszívják a levegőt, a gyantagőzöket.
Másik megoldás a szén-szén kompozit, amelyet speciális gyantákkal, argon védőgázos kemencékben állítanak elő. Ezek előnye, hogy a hőmérséklet növekedésével nő (!) a szilárdságuk, az 1000°C-ot még lazán bírják! Persze ott már bevonatolásra is szükség van, nem is a hő, hanem az oxigén ellen, mert 350-400°C környékétől az oxigén jelenlétében ugyanis elkezd szublimálni, elégni. De ez működőképes technológia, a Scaled Composites SpaceShip-je nagyrészt hőtükörrel bevont szénszál-epoxi kompozitból készült, plusz még egy rakás gyártási trükkel.Puli_Korterugo_csoportos.jpg
A Puli lába, keréktárcsája és burkolata is szénszál alapú anyagból készült. Szénszálas kompozitból készülnek még kerékpárvázak, hajók, síbotok is, sőt Oscar Pistorius és több paralimpikon versenyző művégtagja is!

Köszönjük a Zoltek Zrt.-nek és a NOVIA Kft.-nek, hogy az általuk gyártott vagy forgalmazott termékekkel támogatták a Puli holdjáró földi prototípusának megépítését!

Zoltek_logo_340px.png

 

 

Novia_logo_340px.jpg

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

2013. január 14.
2012. december 28.

Emigráns holdjáró

101_7708_1356647779.JPG_760x570

Péntekre ígért újdonsült csillagképes sorozatunk szombatra csúszik, mivel egy előre tervezett, jelentős fordulat következett be csapatunk életében, amiről frissiben be is számolunk: holdjárónk I2-jelzésű földi prototípusa ugyanis emigrált. Egy nagy fehér autó parkolt le főhadiszállásunk, a Colabs előtt, aminek csomagterébe az egyiptomi matrjoska-szerű temetkezési technikákat szinte megszégyenítő szarkofág került: kis dobozt a nagyobba, majd a nagyobbat a még nagyobba. A dobozok legmélyén most épp téli álmát alussza holdjárónk földi prototípusa. Tegnap indult és még aznap meg is érkezett Innsbruckba, ahol rövidesen az Osztrák Űrfórum (ÖWF) munkatársai sok más robot társaságában konténerbe pakolják, majd irány Marokkó.
Ahogy arról korábban beszámoltunk – legutóbb itt – februárban holdjárónk földi prototípusa a MARS2013 szimulációs terepteszten vesz részt Észak-Afrikában, így kerül a csizma az asztalra, illetve a holdjáró a szaharai "marsi" tájra.

Noha a nehéz búcsú után úgy tűnhet, hogy most aztán eljött a nagy pihenés ideje, ez nem így van. Láblógatásra nem sok idő marad, hiszen hamarosan itt vannak a februári éles „futások“, ehhez csiszoljuk a Mission Control folyamatokat, sok gyakorlással kell felkészülni a bevetésre. Michael Collins után szabadon: „A marokkói bevetés közben ugyanis nem lesz velünk egyetlen oktató sem, aki rácsapna a kezünkre, ha valamit rosszul csinálunk: élesben, hibázás esetén nincs második esélyünk.“

És közben már készül is a 2. rover, amelyet az egyszerűség kedvéért az I2.5 jelzéssel láttunk el.

A marokkói út bizonyos szempontból már a holdutazás kisebb próbájának is tekinthető, például hőmérsékleti szempontból: a Puli ugyanis közel egy hónapos utazása alatt gyakorlatilag ki lesz szolgáltatva az időjárás kénye-kedvének. Az őt szállító konténer az innsbrucki hidegtől kezdve a tengeri út viszontagságain át a sivatagi meleget is meg fogja tapasztalni: -10-től +40-ig bármi lehet. 

Dolog tehát van bőven, a fontosabb történésekről természetesen rendre beszámolunk. Addig is pár fotót mellékelünk a csomagolási munkálatokról, illetve a Puli marokkói utazásának kezdetéről.

dscn3383_1356645502.JPG_760x570

dscn3384_1356647156.JPG_570x760
dscn3385_1356645725.JPG_760x570
dscn3386_1356647712.JPG_760x570
dscn3388_1356645786.JPG_760x570
101_7707_1356645854.JPG_760x570
dscn3391_2_1356646181.jpg_570x760
 

A szállítódobozokat a Pakflatt Ltd. ajánlotta fel részünkre:

PAKFLATT LOGO.jpg

A Puli holdjárót a marokkói sivatagba juttató „rakéta” első fokozata, a Bautrans Kft. egyik járműve volt.


bautrans_logo_269_52.png

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a nyolcezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,860 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,700 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Mindenkit várunk - Go Puli Go!


.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

2012. december 24.
2012. december 23.

Puli Mémeskút

281725_509366645750107_1998583073_n_1356251895.jpg_960x947

A maja naptárat a 2012. december 21-re megjósolt apokalipszis kudarca miatt akkor talán el is dobhatjuk. Találtunk viszont egy azték napkövet, amin az egyik ábra figyelemre méltó hasonlóságot mutat a Puli Space csapata által készített holdjáróval. Az új időszámítás talán velünk kezdődik? Nem tudjuk, mindenesetre ezzel kívánunk mémekben gazdag karácsonyt az index Mémeskútjának, és valamennyi olvasójának. Támogass minket, hogy világvége helyett legalább a magyar holdjáró megvalósuljon, és eljusson a Holdra!

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Mindenkit várunk - Go Puli Go!


.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

2012. december 22.

Irány Marokkó!

Egy nappal azután, hogy lejárt a legújabb világvége-hoax szavatossága, úgy tűnik, hogy az elmúlt héten valóban volt legalább két gyanús történés.

Az egyik esemény csapatunk életében volt, pontosabban még van is: egyfajta zombiapokalipszis, ez mérnökeinket sújtja, akik az utóbbi napokban munkahelyeiken valószínűleg már jövő évi szabadságukat is felélték, csakhogy éjt nappallá téve felkészítsék a Pulit a jövő év elején várható marokkói Mars-túrára. Ezzel kapcsolatban egy sajtóközleményt is kiadtunk:

"Budapest, 2012. december 21. A Puli Space csapat földi szimulációs tesztrovere sikeresen teljesített Innsbruckban az ÖWF (Osztrák Űrfórum) MARS2013 szimulációs program főpróbáján, így jövő februárban ott lesz a marokkói sivatagban is.

MARS2013_DH_Team_2168@zanella_572px.jpg

A MARS2013 főpróba résztvevői. Innsbruck, 2012. dec. 7-10. (c) ÖWF (Katja Zanella-Kux)

A MARS2013 szimulációs terepteszt a jövőbeni emberes Mars-missziókhoz gyűjt tapasztalatokat még itt a Földön. A projektet az Osztrák Űrfórum (ÖWF) szervezi; az éles küldetés 2013. február 1-28. között zajlik majd a Marsra több szempontból is hasonlító marokkói sivatagban. A hónap során számos kísérletet fognak elvégezni a résztvevők, a marsi szimulációs szkafander és a benne lévő űrhajós egészségi állapotának és munkaképességének vizsgálatától kezdve különféle robotfelderítők és roverek tesztelésén át a helyszín tudományos vizsgálatáig és vészhelyzetek szimulálásáig.

A sivatagi megmérettetés előtt egy kosztümös főpróbára került sor december 7-10. között Innsbruckban. Itt mindenki megismerkedett a februári program részletes menetével, a helyszínen rendelkezésre álló infrastruktúrával, a biztonsági követelményekkel, és a helyszínen követendő protokollokkal. Emellett a berendezésekre egy próbafutás is várt – a szimuláció szimulációja. Ennek keretében a Puli Space tesztrovere sikeresen teljesített: fotózott, telemetriai adatokat továbbított a Küldetésirányításnak, és akadályokon is átmászott.

Puli_Innsbruck_2012_dec_572px.jpg

Az ÖWF MARS2013 projektje 20 országból közel 100 résztvevőt mozgat meg. Jelenleg a csapatok mérnökei az utolsó simításokat végzik az eszközökön, amelyeknek 2012. december 27-én 20 óráig kell megérkezniük Innsbruckba, ahonnan konténerben közúton és hajón teszik meg a marokkói sivatagig az utat. A csapatoknak 2013. február elején lesz még lehetősége a helyszínen ellenőrizni kísérleti berendezéseiket, mielőtt átadják a küldetés legénységének, akik teljes helyszíni izolációban, egy marsi küldetés valóságának megfelelően hajtják végre majd a feladatokat.

dschildhammer-li_cgautsch-re_zanella_572px.jpg

 D. Schildhammer (balra) és C. Gautsch (jobbra), "MARS2013 Analóg-Asztronauták" (c) ÖWF (Katja Zanella-Kux)

Bár a Puli nem a Marsra, hanem a Holdra készül, a marokkói környezet nagyon jó alkalom a csapat mérnökei számára, hogy a rover stabilitását és megbízhatóságát teszteljék. A csapattagok itthonról irányítják majd a rovert, a helyszínről küldött képek segítségével fogják feltérképezni a környezetét és meghatározni az útvonalát – épp, ahogy a Hold esetében is tervezik.

A Puli holdjárót a sivatagba juttató „rakéta” első fokozata, a Bautrans Kft. egyik járműve lesz, amely december 27-én viszi Innsbruckba a Pakflatt Ltd. által készített biztonsági szállító dobozban elhelyezett Pulit.

Dr. Pacher Tibor, a Puli Space csapat vezetője elmondta, hogy a marokkói projektben való részvétel nemcsak technikai elismerés a csapat eredményeinek, hanem a csapattagok önkéntesen végzett munkáját is tovább motiválja.

A földi tesztrover további fejlesztéséhez, teszteléséhez, illetve a már űrbéli viszonyokra is felkészített következő prototípus fejlesztéséhez továbbra is nagy szüksége van a Pulinak támogatókra. A Puli Hold-misszióját és ismeretterjesztéssel kapcsolatos elképzeléseit bárki támogathatja a legkisebb, ezer forintos felajánlással a Kis Lépés Klub tagságával, komolyabb felajánlással pedig a Puli Indítóállás közösség tagjaként, vagy egyéb szponzoráció formájában."

bautrans_logo_269_52.png

A Puli holdjárót a marokkói sivatagba juttató „rakéta” első fokozata, a Bautrans Kft. egyik járműve lesz

Visszatérve a hét eseményeire, a hét elején nagy port vert fel a NASA azzal, hogy a diákok által elkeresztelt GRAIL-szondákat (Ebb-et és Flow-t) jól belecsapkodta a Holdba. A két holdszonda becsapódási helyét az idén elhunyt Sally Ride-ról nevezték el: ő koordinálta a GRAIL keretében futó MoonKAM programot, egyben Sally volt az első amerikai űrhajósnő.

De hogyan tovább? A Universe Today cikke szerint, ha hosszútávon be szeretnénk rendezkedni a Holdon, a legégetőbb kérdést a holdpor jelenti, amit még sokat kell vizsgálgatni, hiszen valószínűleg ez jelenti a legnagyobb veszélyt a Holdon kószáló emberek számára. A Holdpor méretét tekintve olyan, mint a hintőpor, de a hasonlóság a hintőporral ezzel véget is ér: nem szeretnénk kisbabák fenekét beszórni vele, mivel a holdi homok iszonyatosan karistol. Ez teszi a lencsék és tömítések ősi ellenségévé, nem beszélve az ember egészségét veszélyeztető hatására: könnyű belélegezni, és nagyon hamar irritációt okoz.

Ennek tanulmányozására a NASA a LADEE (Lunar Atmosphere and Dust Environment Explorer) bevetésére készül, ez tanulmányozza majd behatóan a holdi környezetet, azon belül is a holdport. A cuccot három fő berendezéssel szerelik fel: egy semleges tömegspektrométerrel, egy UV-látható fényű spektrométerrel és a Lunar Dust Experimenttel. Utóbbi feladata felől nem sok kétséget hagy elnevezése: a Hold körül keringve begyűjti és elemzi égi kísérőnk extrém ritka exoszférájában keringő porszemeket. Az alábbi képen a LADEE látható, és igen: némiképp hasonlít az Apollo-programban használt parancsnoki és műszaki egységhez.

ladee.jpg
Ha minden jól megy, 2013 augusztusában már meg is kezdheti 160 naposra tervezett küldetését. (Minderről honlapunkon olvashattok bővebben, Molnár László házi csillagászunk jóvoltából.)

Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hétezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,701 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,663 - jó két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.

Mindenkit várunk - Go Puli Go!


.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba,  kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!

Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu

2012. szeptember 21.

Holdrobot a Marson?

Nyilván a NASA valamelyik marsjárója által készített panorámaképek egyike. De nem, a por és a szikla nem ott van: Marokkóban mindkettőt egy helyen, csomagban megkaphatjuk.

2011. december 3.
2010. november 28.

Továbbra is vár a Kis Lépés Klub!

A PuliSpace csapat továbbra is várja a támogatást mindenkitől, aki rokonszenvez a kezdeményezésünkkel! A felajánlásokat nem kizárólag a GLXP regisztációs díjra fordítjuk: ebből tudjuk beindítani a random ötletelésen túli munkát, munkafolyamatok kidolgozására, rover modellek építésére, tesztelésére. Ez a 22. csapdája: ahhoz, hogy komolyan vegyenek minket (akár a GLXP-nél is), le kell tenni valamit az asztalra, de miből, ha nincs támogatónk? Ezért találtuk hát ki a Kis Lépés Klubot, ahol személyenként minimális összeggel (>1000 Ft) kérjük magánszemélyek segítségét. Továbbra is!

Persze ilyen apránként gyűjtögetve tényleg nehéz lenne összegyűjteni a teljes keretünket. Ezért hamarosan, most hogy már megismertettük magunkat valamelyest a közzel, és lassan kézzelfogható modellek is feltűnnek, beindul a cégekre szabott klubunk is. De addig is, folyamatosan, GLXP-n innen és túl, mert bár továbbra is ez a fő cél, de távolabbi célokat is kitűztünk (mint például a Holdat): Puli needs You!

Valamint gyűlnek a különböző témájú ismeretterjesztő cikkeink, tessék olvasni őket, iskolások pedig továbbra is jelentkezhetnek rajzpályázatunkra!

2010. szeptember 6.
2010. július 26.

Rádiós és webes munkatársakat keresünk

A csapat létszáma szépen növekszik, ezúttal két meghatározott feladatra keresünk jelentkezőket:

 

Mikrohullámú rádió szakértő

 

Feladatok:

 

  • műholdas kommunikáció tervezése

  • szükséges rendszerek építése/beszerzése

  • elkészült rendszerek üzemeltetése

 

Amit tudni kell:

 

  • rádiós gyakorlat 1-10 Ghz-ig terjedő mikrohullámú sávokon

  • gyakorlati műholdas kommunikációs ismeretek

  • használható sávok/szükséges engedélyek ismerete

 

 

Honlap-admin és Joomla guru

 

Feladatok:

 

  • honlapunk - www.pulispace.com - Joomla! rendszerének és Joomla-bővítményeinek karbantartása, frissítése a legújabb kiadásokkal

  • új alkalmazások fejlesztése, elsősorban új bővítmények bekapcsolásával

  • a tartalomszerkesztők és a dizájner támogatása

 

Amit tudni kell:

 

  • Joomla! 1.5 és a bővítmények (jelenleg: JoomFish, JComments, Akebaa Backup) alapos ismerete

  • PHP, javascript, ajax, css, html

 

Ha érdekel a téma, szívesen része lennél a csapatnak, küldj egy önéletrajzot (angolul, pdf-ben) a glxp.hu kukac pulispace.com címre!

2010. július 2.

The Puli needs you!

A PuliSpace csapat gőzerővel dolgozik célja megvalósításán: hogy elsőként juttasson egy nem állami intézmény által készített szondát a Holdra. Ha sikerül, azzal amellett, hogy történelmet írunk, a rangos Google Lunar X PRIZE 20 millió dolláros fődíjára és az ezzel együttjáró világraszóló elismerésre is igényt tarthatunk. Azonban minél inkább haladunk nagyratörő tervünk megvalósítása felé, annál szerteágazóbb a feladat. A pulinak ezért rád is szüksége van ahhoz, hogy a Holdra menjen és ne csak ugasson.

Az eddigi nagyszámú jelentkező mellett ezért továbbra is várunk természettudományos, mérnöki, humán, jogi vagy gazdasági ismeretekkel rendelkező érdeklődőket, illetve sok-sok segítő kezet ahhoz, hogy közösen a pulit a Holdra juttassuk. Eddigi tapasztalataink alapján a japántanártól a genetikusig szinte mindenkinek tudtunk olyan feladatot adni, amivel az illető hozzájárulhatott a kezdeményezés sikeréhez, szakembergárdánk pedig egy igazi kihívással néz szembe. Ha úgy érzed te is tudnál tenni az egyetlen induló magyar csapatért, akkor küldd el angol nyelvű önéletrajzodat a glxp.hu@pulispace.com e-mailcímre.

Ne feledd: The Puli needs You!

2010. június 23.

Alakuló ülés

2010.06.17-én megtartottuk alakuló ülésünket, ahol a PuliSpace ötletgazdákon kívül planetológus, térképész, informatikus, villamosmérnök, fizikus, műszaki menedzser, közgazdász csapattagok is résztvettek. Minden bizonnyal elértük első sikerünket: az űrkutatás iránt elkötelezett maroknyi csapatunk hitet tett amellett, hogy legjobb tudásunk szerint teljesíteni fogjuk a Google Lunar X Prize által kitűzött célokat, és hazánk számára ezzel történelmet írunk.

Lelkes és intenzív diskurzus alakult ki a Holdra küldendő Puli műszaki paramétereiről és mérnöki koncepciójáról. Nagy gömb legyen, kisautó legyen, legyen landoló egység, ne legyen, lejtőre landoljon, síkra landoljon, Falcon rakétával indítsuk útnak, társasutazást szervezzünk neki, legyen a kamerákban lencse, ne legyen, stb.

Az alakuló ülésünk talán legjelentősebb konklúziója annak leszögezése volt, hogy a PuliSpace projekt során csak nyerhetünk. Mindezt annak tudatában fogadtuk el egységesen, hogy tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a világ legnagyobbjai mellett a névtelenségből és gyakorlatilag a semmiből előbújva vesszük a bátorságot a nemzeteket megmozgató és összekötő versenybe történő benevezéssel. Vesszük ehhez a bátorságot annak ellenére, hogy nyilvánvalóan szembetalálkozunk a kétkedők és a heves ellenzők táborával, a legyőzhetetlennek tűnő műszaki akadályokkal, jelentős pénzügyi és szervezési kihívásokkal. Ennek ellenére Hermann Hesse szavaival jellemezhető a kihívás iránti egységes attitűdünk: "To let the possible happen, the impossible must be tried again and again" (német eredetiben "Damit das Mögliche entsteht, muss immer wieder das Unmögliche versucht werden").

A megbeszélésről azzal a tudattal távoztunk, hogy a kezdeményezésre irányuló szerény büszkeségünk mellett egy óriási feladat áll előttünk. Ebbe a kivételes feladatba azonban megkérdőjelezhetetlen lelkesedéssel és összefogással vágunk bele. Kennedy is így vélekedett az 1960-as évek elején meghirdetett Apollo program elején a híres "We choose to go to the Moon" beszédében: "... Nem azért csináljuk, mert könnyű, hanem azért, mert nehéz...". Tisztában vagyunk azzal, hogy a feladat nem könnyű, hanem nehéz. Azonban versenybe szállunk hazánk színeiben, és útnak indítjuk Pulit.

A 384.000 km-es út is az első lépéssel kezdődik, amit alakuló ülésünkön megtettünk. Go Puli! Go!

Vázsonyi Miklós