Lezuhant a SpaceShipTwo

Fekete hét ez az űrrepülés szempontjából. Pár nappal az Antares rakéta felrobbanása után a Virgin Galactic is súlyos veszteségeket szenvedett el. A SpaceShipTwo pusztulása komoly csapást jelent a kritikák kereszttüzébe került cég számára.

Amit a balesetről eddig tudni lehet:

A Scaled Composites által gyártott repülőgép-páros, a WhiteKnightTwo és a rá felüggesztett SpaceShipTwo kora reggel kigurult a Mojave-sivatagban lévő kifutópályára, egy újabb tesztrepülésre. Ez volt a SpaceShipTwo 35. önálló repülése, de csak a negyedik, amikor begyújtották a rakétahajtóművet is, és az első azóta, hogy változtattak a felhasznált üzemanyagon. A felemelkedést követően az űrrepülőgép rendben levált a hordozóról, majd beindult a hajtómű. Nem sokkal később azonban a SpaceShipTwo pörögni kezdett, majd darabokra szakadt. Az egyik pilóta tudott katapultálni, és ejtőernyővel ért földet, de súlyos sérüléseket szenvedett, a társa azonban a roncsokkal együtt zuhant le. A pilóták neveit a Virgin Galactic egyelőre nem hozta nyilvánosságra.

A végzetes pillanatok. Fotó: Ryan Burke.

 

A törzs egy darabja. Forrás: Mirror.

 

Az eredetről:

A SpaceShipTwo érdekes körülmények között született. Az elődjét, a SpaceShipOne-t, a Scaled Composites építette, Burt Rutan vezetésével és Paul Allen millióiból. A céljuk az Ansari XPRIZE elnyerése volt, ahhoz pedig egy olyan járművet kellett építeniük magántőkéből, amely képes átlépni a Kármán-vonalat, vagyis a 100 km-es magasságot. Ezt 2004-ben teljesítették is, és akkor mindenki arra számított, hogy néhány éven belül eljön a szuborbitális (vagyis csak fel-le menő, nem keringő) űrturizmus kora. Pedig ezzel csak az 1960-as évek X-15-ös rakétarepülőinek mutatványait ismételték meg. És a folytatás  még kétségesebb volt.

Paul Allen a két XPRIZE-repülés után kiszállt a buliból, és a SpaceShipOne-t a Smithsoniannek adományozta. A kis űrhajó mindössze hatszor repült működő hajtóművekkel, ami édeskevés volt ahhoz, hogy kiismerjék a működését. Pedig lett volna mit. Az X-15-ösök bonyolult, folyékony hajtóanyagú rakétája helyett Rutan egy hibridet készített. A folyékony oxidálószer – ez esetben szimpla dinitrogén-oxid, vagyis kéjgáz – szilárd üzemanyagon, gumin (polibutadiénen) áramolt át, és közben heves reakcióba léptek. Ez viszonylag egyszerű szerkezetet adott, de ez a hibrid nem volt túl kényelmes, erős rázkódásokkal járt a működése. De az is megesett, hogy a gumi egy darabja egyszerűen letört és hatalmas csattanással vágódott a hajtómű torkolatának.

A SpaceShipOne - Burt Rutan pürrhoszi győzelme...

Rutan meg volt győződve, hogy a hibrid hajtómű kellően biztonságos, és könnyen felskálázható egy nagyobb, több utas befogadására képes űrrepülőgéphez. A tervéhez új támogatót is talált, a Virgin vezére, Richard Branson személyében, aki 2007-re prognosztizálta az első űrrepülést.

Sajnos mára kiderült, hogy mindkét feltételezés téves volt.

2007-ben a Scaled mérnökei egy egyszerű, hideg áramlási tesztet végeztek a dinitrogén-oxiddal, amikor az üzemanyagtartály felrobbant, megölve három embert. A végzetes baleset egyszerre kérdőjelezte meg a mérnökök kompetenciáját és biztonsági protokolljait is, és évekkel vetette vissza a fejlesztéseket.

De ennél is súlyosabb volt a hibrid hajtómű helyzete.

2009-ben, az első repülés közbeni teszt során kiderült, hogy még valami skálázódott a nagyobb űrhajóval: a hajtómű keltette rezgések és vibrációk. 20 másodpercnél tovább nem lehetett működtetni a hibrid hajtóművet, nehogy szétvesse az egyébként radikális kialakítású, kompozit anyagokból készült űrrepülőt.

Nem volt más hátra, a gombhoz kellett igazítani a kabátot. Volt egy kész géptest, meghatározott alakkal, súlyponttal, tömeggel: ebbe kellett volna faragni egy működőképes hajtóművet. Úgy, hogy közben már utasok tucatjai foglalták le a 200 000 dolláros jegyeket a leendő űrugrásra.

Egy korábbi teszt, ekkor minden jól ment.

Burt Rutan már rég nyugdíjba vonult, mire idén hivatalosan is bejelentették, hogy a szilárd üzemanyag-komponenst a gumi helyett poliamidra, egy nejlonhoz hasonló műanyagra cserélik. Bár a földön már többször letesztelték, a tegnapi lett volna az első éles repülés az új üzemanyaggal, amely talán áttörést hozhatott volna a Virgin Galactic számára, és megnyugtathatta volna az egyre inkább zúgolódó utasjelölteket. Ehelyett az egyik tesztpilóta életét követelte. Azt még nem tudni, hogy pontosan mi vezetett a gép széteséséhez: ahogy az Antares rakéta esetében, itt is várnunk kell, amíg lefolytatják a hivatalos vizsgálatot.

Hogyan tovább?

A SpaceShipTwo pusztulásával a Virgin Galactic egyelőre űrrepülőgép nélkül maradt. Épül ugyan egy második példány, de időbe fog telni, mire az röpképessé válik. Az elmúlt tíz év során úgy tűnt a könnyen hozzáférhető űrrepülés csak egy lépésre van tőlünk – most ismét igen nagyra nőtt ez a távolság.

Update

Sir Richard Branson továbbra is minden erejével támogatja a programot.

A világűr meghódítása kemény dolog - de megéri. Nem csüggedünk, és együtt tovább folytatjuk a munkát.

Hasonlóan nyilatkozott George Whitesides, a Virgin Galactic igazgatója is:

A jövő sokféleképpen függ ilyen kemény napoktól mint a mai, de mi hisszük, hogy tartozunk csapatunknak azzal, hogy megértsük, mi történt és hogy folytassuk a munkát. És pontosan ezt fogjuk tenni.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.