Van a Holdnak egy állandó porfelhője, ami ráadásul féloldalas is. Bármilyen felhő egy egyébként légkör nélküli világ körül meglehetősen szokatlannak számít, de a Hold nem akárhonnan szedi a sajátját: üstökösök gyártják neki.
A Naprendszer belsejébe bevándorló üstökösök nem üres puttonnyal érkeznek: rengeteg porszemcsét szórnak szét. Na nem ez lesz maga a porfelhő, ennél egy fokkal bonyolultabb a dolog. Az üstökösökből kiszóródó szemcsék egy része végül a Holdba csapódik be, és közben felrúgja a felszínen található holdport. Na ebből lesz a porfelhő.
Az újabb megfigyelések szerint egyszerre átlagosan 120 kg por lebeg a Hold körül. Illetve az túlzás, hogy lebeg, mert minden egyes porszem
a kezdőrúgás után kb. 5 percig repül felfelé, majd ugyanennyi ideig zuhan vissza a felszínre.
Az eredmények az apró amerikai LADEE űrszondától származnak, amely 2013-14-ben vizsgálta a Hold közvetlen környezetét, 20 és 100 km-es magasságok között. A Lunar Dust Experiment (LDEX) műszer 0,6 mikrométeres átmérőig közvetlenül detektálta a becsapódó porszemeket, egyszerre számolva és megmérve őket. Általában nagyjából percenként egy darab porszem esett be – amíg meg nem jöttek a meteorrajok.
Geminidák, Quadrantidák, Északi Tauridák és az Omikron Centauridák
(Mert hogy számos meteorraj kering még odakint az augusztusi Perseidákon kívül, csak a téliek valamiért kevésbé váltak népszerűvé.)
Ilyenkor a porszemek száma megugrott, volt, hogy 10-50 detektálás is történt egy percen belül. Ezek a „kitörések” feltehetően egyetlen nagyobb rög Holdba csapódása által feldobott porcsomóktól származhattak.
Továbbá a LADEE nem mindenhol mért sok port, hanem csak hajnalban, a terminátor környékén.
Terminátor alatt most nem halálosztó, mosolygásra alkalmatlan robotot kell érteni, hanem a napsütötte félteke szélét, ahol terminál a megvilágítás.
A hajnal vonala áll abban az irányban, amerre a Föld és a Hold maga is halad a Nap körül, vagyis akármi is dobálja fel a port a felszínről, abba frontálisan szaladunk bele, nagy sebességgel. Ilyet csak a belső Naprendszerben keresztben átszáguldó üstökösök tudnak produkálni. A meteorrajokat úgy hagyják maguk mögött az üstökösök, mint csigák a nyálkát: közel ugyanazon a pályán keringenek tovább, mint ahol a magukból port és gázt hányó üstökösök haladtak. Ezekbe rohan bele a Hold és a Föld is, és kenődnek szét rajtuk a porszemek az előrefelé néző oldalon, mint rovarok a szélvédőn.
Egy rejtéllyel kevesebb, gondolhatnánk, de mint minden rendes tudományos felfedezés, ez is egy kérdés megválaszolása mellett/helyett felvetett egy sor újabbat. Port ugyanis már láttunk korábban is Holdon. A Surveyor űrszondák és az Apollo űrhajósok is láttak halvány derengést a horizonton, pont napfelkelte előtt.
Ezt nyilván alacsony magasságban lebegő porfelhők okozhatják – csakhogy sokkal alacsonyabban, és sokkal sűrűbbnek is kellene lenniük, mint amit a LADEE most megmért. Akkor mit láttak az űrhajósok? Alighanem vissza kell mennünk a felszínre, hogy ezt kiderítsük. (NatGeo)
Az eredmények a Nature folyóiratban jelentek meg, Horányi Mihály vezetésével. Horányi karrierje a KFKI-ban indult a VEGA-1 és -2 űrszondákkal, majd amerikai egyetemeken folytatódott. Jelenlegi munkahelye a University of Colorado (Boulder). A LADEE misszióban az LDEX műszer vezető kutatója.