Paul Spudis neve a Puli blog olvasói számára sem ismeretlen. A Moon Express tudományos vezetőjének eszmefuttatását a holdi bányászat esélyeiről és lehetséges szerepéről itt olvashatják, egy holdi túrajavaslatát pedig itt mutattuk be. A space.com nemrég egy konferencia alkalmával készített vele interjút a Hold kutatásának lehetőségeiről és ígéreteiről a jövőben.
Ha beszélgetőpartnert keresnél a Hold kutatásának múltja, jelene és jövője témájában, Paul Spudis a te embered. A Hold és a holdkutató kapcsolata régre nyúlik vissza. Spudis volt a Clementine űrszonda helyettes tudományos vezetője a kilencvenes években, majd a Chandrayaan-1 űrszondán repülő Mini-SAR radar vezető kutatója lett. Jelenleg a Lunar Reconnaissance Orbiteren található radarért felelős, így kevesen tudnak nála többet a holdi jéglerakatokról, amelyek szerinte a jövőben állandó holdbázisokat is fenntarthatnak.
A kutatás mellett Spudis az űrpolitikából is kivette a részét: 1990-91-ben egy bizottság tagjaként a Fehér Ház számára mérték fel, Bush (az idősebb) Hold- és Mars-hódító tervei mennyire kivitelezhetőek. 2004-ben pedig újfent egy elnöki bizottság tagjaként vizsgált hasonló kérdéseket Bush (a fiatalabb) számára.
Manapság Spudis a houstoni Lunar and Planetary Institute főmunkatársaként dolgozik. A space.com egy konferencia alkalmával készített vele interjút a Hold kutatásának lehetőségeiről és ígéreteiről a jövőben.
Hogyan jellemeznéd a mai tudásunkat a Holdról?
Úgy, hogy még mindig sok mindent nem tudunk. A Hold érdekesebb, összetettebb és kifinomultabb világ, mint amilyennek tartani szokás. Az új űrszondák által az elmúlt évtizedben gyűjtött adatok új fejezetet nyitottak az égitest kutatásában, és átformálták az elképzeléseinket arról, hogyan működnek a dolgok odafent.
Vezetnek ezek az adatok új kérdésekhez és új küldetésekhez?
Abszolúte. Egy kiváló példa erre a van-e-jég-a-Holdon kérdés. Ezen ősidők óta vitatkoztunk – valójában már az Apollo-program óta – és mára sikerült megerősíteni a jelenlétét. De azt még mindig nem tudjuk, pontosan hol található, milyen koncentrációban, milyen formában. Ahogy azt sem, mi a története? Honnan jött ide?
Az egyik új nagy felfedezés, hogy a Hold mélye is tartalmaz vizet. Sok-sok éven át az volt az elfogadott álláspont, hogy a Hold szárazon keletkezett, illóanyagok nélkül. Most viszont azt derítettük ki, hogy mélyen, több száz km-re a felszín alatt, 3-4 milliárd éve igenis jelen volt a víz is. Ez mind teljesen új, és meglepő információ.
Kína vált az új főszereplővé a Hold kutatásában. Mit gondol, mi a céljuk a kínaiaknak a Holddal?
A véleményem eltér a legtöbb elemzőétől:
Mindig fontos észben tartani, hogy a kínai űrpogram a hadsereg irányítása alatt áll.
Szerintem a céljuk a Hold körüli űr kontrollálása. A Chang'e-2 űrszonda Hold körüli pályára állt, majd elhagyta azt, elrepült egy Lagrange-pontba, és ott is körbenézett, onnan is továbbállt, és megközelítette a Geographos kisbolygót (valójában a Toutatist, a Geographos a Clementine űrszonda célpontja lett volna – a szerk.). Az összes tevékenységről süt a klasszikus űr-ellenőrzési képességek demonstrálása. Ha ezt összekapcsoljuk a műhold-elhárító katonai tapasztalataikkal, számomra eléggé nyilvánvaló, mi is a valódi céljuk.
De hiszen Kína egyértelműen végez “jó” holdkutatást is, nem?
Bár a tudományuk csak a kirakatba kell, de attól még valóban jó. A kifejlesztett képességek és műszerek egy sor fontos információt küldenek a Holdról.
És haladnak előre a 2017-re tervezett holdi mintahozatal felé.
Nem világos számomra, mit is terveznek pontosan. De feltételezem, hogy egy tengerre fognak leszállni, az egyik sötét, lapos síkvidékre, ahol a legbiztonságosabb landolni. Maga a leszállás is nagy eredmény lenne.
És közben egy sor műszaki és technológiai képességük is fejlődik?
Érdekes módon nem követik a szovjetek módszerét, akik a Luna mintahozó küldetéseken egyenesen visszalőtték a mintát a Földre, hanem a kínai mintatároló egység Hold körüli pályán randevúzni fog a visszatérő egységgel, és együtt hozzák majd el a mintákat Földre. Ez a lépés teljesen felesleges.
Számomra egyértelmű, hogy ezt a forgatókönyvet a későbbi emberes küldetések felépítéséhez igazították.
Ennek előkészítése a valódi céljuk vele. Szerintem a Hold körüli térségben való jelenlét képességével Kína számos lehetőséget megnyitott maga előtt. Egyébként lenyűgöz az alkalmazkodási készségük és határozottságuk. Egyértelműen egy céltudatosan követett vízióval rendelkeznek.
Egy kicsit távolabb tekintve, szerinted mi a kulcsa a Hold kihasználásának?
Régóta érvelek amellett, hogy menjünk a pólusokra, és bányásszuk ki a jeget lerakatként – egy holdi üzemanyag-tároló raktárként. Ez lehetővé tenné egy állandó űrbéli szállítmányozási rendszer kiépítését.
Az Egyesült Államok képes lehet fenntartható jelenlétre az űrben?
Szerintem igen. De nem lesz olyan, mint az Apollo idején...
Mindenki várja a csodás pillanatot, amikor végre megnyílnak a pénzcsapok, és a NASA-t elönti a pénz. Ez nem fog megtörténni.
De nagyjából itt tart manapság a NASA – várják a pénzt.
Az igazi kihívás olyan programot létrehozni, amely kordában tartja a költségeket, és gyakori, ismétlődő jelzőpontokkal méri a sikereket. Nem arról kell szólnia, hogy felültetünk egy embert a rakétára, kiküldjük a vad és sötét űrbe, ahol megcsinál valami mutatványt, majd hazahozzuk parádézni. Hanem arról, hogy fokozatosan, lépésről lépésre kiterjesztjük az emberi jelenlétet az űrbe. És a legközelebbi helyszín a Hold körüli térség, beleértve a felszínt is, mert jelenleg odáig vagyunk képesek eljutni. Ez a következő műveleti helyszín.
Részese vagy a privát szféra kezdeményezéseinek is a holdkutatás kapcsán.
A Moon Express-nél végzett munkám során segítséget nyújtok egy olyan holdfelszíni küldetés megtervezéséhez, amely egyszerre gyűjt tudományos és a helyi erőforrásokat felmérő adatokat. Jelenleg az első, demonstrációs célú leszállásra fókuszálunk, amely szerény méretű hasznos terhet juttat majd a felszínre. A célunk, hogy a holdi víz körforgásáról gyűjtsünk adatokat.
És a Holdon hogyan vegyül majd a robotika és az emberek?
Az az elképzelés, hogy robotokkal kezdjük majd meg a holdi víz kitermelését, az emberek pedig akkor térnek vissza, ha már készen állunk. Hadd végezzék az előkészítő munkát a robotok. A bányászat és a telep felépítése elvégezhető távirányítással. Ne pazaroljuk az űrhajósok idejét azzal, hogy ők ássák a gödröket a Holdon. Nekik a magas szintű, szakértelmet és képzettséget igénylő feladatokat kell adni. Végeredményben tehát a robotok és az emberek együttműködésben fognak dolgozni a Holdon.
Ez eltérő stratégia attól, ahogy a NASA a múltban menedzselte az űrszondáit. Korábban a robot felderítők csak adatokat gyűjtöttek egy későbbi emberes küldetés számára. Ezúttal a robotok tényleges, fizikai infrastruktúrát fognak létrehozni az embereknek, amelyet emberek és robotok közös munkája fog követni. Így fokozatosan kiterjeszthetjük tevékenységünket a Holdra, és előbb-utóbb más bolygókra is.