A kínaiak megradarozták a Holdat

Egyeseket talán meglep, de a kínai holdraszállás nem pusztán az erőfitogtatásról szólt. A kínai holdprogram következetesen építkezik a mintahozatal felé, és ennek fontos állomása volt a Chang'e-3 leszállása. A Yutu (magyar átírásban Jütu) rover volt eddig a legkomolyabb botlás: a holdjáró egyáltalán nem jutott olyan messze, mint szerették volna. A 140 megtett méter még a GLXP-követelményekhez képest is kevés, nem hogy a nagy Lunohodok vagy a marsjárók teljesítményéhez képest.

A Yutu útja a felszínen, illetve maga a lander és rover az LRO űrszonda felvételén. A C1 kráter a képen kívül, balra található. (Forrás: Xiao et al., Science)

A felszínen készült felvételek persze fontosak, hiszen egy olyan területet, a Mare Imbrium északi részét látjuk közelről, ahová sem amerikai, sem szovjet leszállóegységek nem jutottak el korábban. A bejárt terület teljes egészében egy nagyobb, 450 m-es kráter törmelékmezején fekszik, így a mindenfelé heverő kövek nagy része is ennek mélyéről származik (lásd a legfelső fotót). A legnagyobb, Sárkány (Loong Rock) névre keresztelt kőtömböt közelről is felkereste a Yutu, és a fotók alapján durva kristályos bazalt lehet. Ilyen  típusú bazalttal más leszállóhelyen még nem találkoztunk. De nem a fotók voltak a legnagyobb durranás.

A Loong Rock részlete. (Forrás: CNSA)

A Yutura szerelt radarok a rövid út minden méterét értékessé tették.

Bár nem ez az első talajradar a Földön kívül, a kínai holdjáró volt az első űreszköz, amely egy másik égitest felszínére juttatott ilyet, ráadásul egyszerre kettőt. A két radar 15 és 450 méter mélyre látott le. Az eltérő sűrűségű, szerkezetű kőzetrétegek határairól visszaverődő radarvisszhangok alapján következtetni lehet a talaj szerkezetére, és az igen összetettnek bizonyult. A legfelső rétegeket a C1 kráter által kidobott törmelék és az abból keletkezett regolit, vagyis holdpor alkotja, 4-5 méter mélységig. A kráterszámlálás alapján a C1, és így a felső réteg is 27-80 millió évvel ezelőtt keletkezett.

Balra és fent a radarmérések eredményei, jobbra lent pedig a rekonstruált rétegrend. A lila, zöld és türkiz regolit, a szürkék és barna vulkanikus, a kék és sötétbarna a kráterhez kötődő rétegek. A legérdekesebb a g váltakozó sávjai. (Forrás: Xiao et al., Science)

Alattuk lávaelöntések és a vulkanikus időszakok között felgyülemlett regolitrétegek váltakoznak. Az utolsó láva 2,5 milliárd éve folyt ki a Mare Imbriumra, 35 m vastag bazaltréteget létrehozva. Ezt a bazaltot a nagyobb krátereket, mint a C1-et létrehozó becsapódások teljes mértékben átvágták, így a radarmérések összehasonlíthatóak a kráterek belsejében kirajzolódó rétegekkel. De a legérdekesebb az egyel korábbi, 3,3 milliárd évvel ezelőtti lávaelöntés alatti terület, 140 és 240 méter között, ahol keskenyebb kőzetrétegek váltakoznak. Ez a rész egészen emlékeztet a Földön látható vulkáni rétegződésekre: a lávaelöntések közti időszakokban nagyobb kőtömbök és törmelék, vagyis piroklaszt hullottak a felszínre, ami a robbanásszerű, sziklákat és füstöt köpködő vulkanizmus jellegzetessége.

A robbanásos vulkanizmus nyomainak felfedezésével a Yutu máris felrúgta a tudományos konszenzust.

Ugyanis eddig az volt az elfogadott elmélet, hogy a holdi kéregben nem maradt jelentős mennyiségű illékony gáz, amitől a láva úgy fröcskölhetne ki, mint szénsavas üdítő a palackból, vagy még durvábban. Gáz hiányában a láva csak csendben kifolyna, ahogy azt Hawaiin teszi. A kínai eredmények alapján a Holdon jóval aktívabb és változatosabb vulkanizmus volt, és a kéreg összetétele is eltérő lehet attól, amit eddig gondoltunk.

Többek között az ilyen tudományos eredmények miatt is érdemes visszamenni a Holdra.

A lávabombákat köpködő Anak Krakatau. (Fotó: Tom Pfeiffer)

Az eredményeket a Science 2015. március 13-i számában közölték a Kínai Földtudományi Egyetem és további intézetek kutatói, Long Xiao vezetésével.

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.