Egyre jobban megy az űrbéli navigáció a kínai űrkutatóknak. A Chang'e-5-T1 küldetés eredeti célja az volt, hogy egy leszállóegységgel megkerülje a Holdat, majd lepottyantsa azt a Földre. Ez a manőver a tervezett holdi mintahozatal végső fázisának a főpróbája volt, és sikeresen végre is hajtották még 2014. október 31-én. A lekicsinyített Szencsu/Szojuz-űrhajóra hasonlító visszatérő egység épségben leszállt a belső-mongóliai pusztában. Azt gondolná az ember, hogy ezzel a feladat kipipálva, és vége is a sztorinak.
Csakhogy a műszaki modullal még terveik voltak a kínaiaknak.
A visszatérő egység egy sztenderd kínai DFH-3 műholdra felszerelve utazott, ez volt az alapja korábban a Chang'e-1 és -2 űrszondáknak is. Ebbe sok üzemanyag fér, és az érkezéskor 1065 kg-ból 800 még ott lötyögött a tankokban. A terhétől megszabadított műszaki egység, illetve most már űrszonda egy pályamódosítással elkerülte a földi légkörben való megsemmisülést, és visszafordult a Hold felé. De az útja először máshova vezetett.
Két nagyobb égitest közös gravitációs terében van öt olyan térbeli pont, ahol egy harmadik test meg tud maradni nyugalomban, ezek a Lagrange-pontok. Ezek hasznosak, mert úgy lehet a közelükben parkoltatni űrszondákat, hogy viszonylag kevés üzemanyagot kell közben elhasználni. Ezekből az egyik, az L2, a kisebb égitest, jelen esetben a Hold mögött található, attól 60 000, a Földtől pedig 420 000 km-re. Az eléréséhez másfél fordulatot tetettek meg a Chang'e-5-T1-gyel a Föld körül, majd a Hold segítségével átlökték az L2 pont körüli pályára. November 27-től kezdve az űrszonda több fordulatot is végrehajtott, mielőtt visszairányították a Holdhoz. Ez nem túl egyszerű manőversorozat, pontos tervezést és pályaszámításokat kíván. Eddig csak egyetlen amerikai űrszonda-páros, a két ARTEMIS járt valaha is a Föld-Hold L1-L2 pontokban, a kínaiak ezzel a másodikok lettek.
De miért olyan nagy szám az L2 pont körül keringeni? Hát azért, mert
innen lehet rádiókapcsolatot teremteni a Föld és a Hold túloldala között.
Ha valaha le akarunk szállni a túlsó oldalra, szükség lesz egy átjátszóállomásra. Lehet persze a Hold körül keringő műholddal próbálkozni, de az hol csak a Földre lát rá, hol csak a túloldalra, mindkettőre csak viszonylag ritkán fog. Folyamatos, közvetlen kapcsolatot csak messzebbről, az L2-ből lehet biztosítani. A Hold túlsó oldala pedig vonzó célpont, például egészen máshogy néz ki, mint az innenső.
De ez még odébb van. Az első mintavétellel igyekeznek biztosra menni a kínaiak, így a Hold felénk eső oldalán, valahol középtájon fog leszállni a Chang'e-5 űrszonda. Később ugyanakkor megtörténhet, hogy megpróbálják a túloldalt is: és akkor már nem a lemaradásukat fogják behozni, hanem valóban világelső lépést tehetnének meg, űrhajózási és tudományos szempontból is.
A Chang'e-5-T1 az L2 körüli pályát végül január 4-én hagyta el, és az irányítói átmanőverezték a Hold köré, ahol fokozatosan egyre alacsonyabb pályára eresztették. Most kb. 100 km magasan körözhet kísérőnk körül, és itt újabb teszteket hajtanak majd végre, elsősorban a Hold körüli randevú manővert gyakorolandó egy elképzelt másik űrszondával. A mintavételt megkísérlő Chang'e-5 küldetés pedig a tervek szerint 2017-ben indul majd a Holdra. Az alábbi fotókat menet közben lőtte a Chang'e-5-T1:
Még több részlet itt: SpaceFlight101; a kínaiak Holdat célzó terveiről egy friss összefoglalót pedig itt olvashatnak. Korábban mi is írtunk ezekről.