Hajtóművadászok

Nagyjából végetért az Apollo-11 első rakétafokozatának F-1-es hajtóműveinek kimentése az Atlanti-óceán mélyéről, - már, ami több mint negyven éves fürdőzés után megmaradt belőlük. Az ambíciózus vállalkozást az Amazon.com főnöke vezeti. Jeff Bezos szerint azonban így sem kevés "leletre" bukkantak: „Annyi mindent találtunk. Egy valóságos vízalatti meseország tárult a szemünk elé: egy elképesztő szoborpark – tele csupa kicsavarodott F-1-es hajtóművel.”904191_306552992806611_1145831233_o.jpg
Wernher von Braun dédelgetett óriását, a Saturn V-öst ezek az egyenként 32 millió lóerős szörnyetegek emelték fel a Földről a hatvanas évek második felében és a hetvenes évek elején. Többek között az ember is csak velük juthatott el a Holdra. Összesen 65 példány fekszik az óceán alján elszórtan, mivel küldetésenként öt F-1-es hajtóművel kell számolni (Apollo 4, 6, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17 és a Skylab 1), így – ahogy Bezos is elismeri – korántsem biztos, hogy pont az Apollo-11-es hajtóműveire akadtak. Mint említette, az alkatrészek beazonosításához szükséges eredeti sorozatszámok részben vagy teljesen hiányoznak, de nem zárta ki, hogy a restaurálás során még érhetik a csapatot meglepetések.  

A Saturn V hordozórakéta első fokozata a start után nagyjából két és fél perc múlva állt le, és vált le, ezután pedig beleesett az Atlanti-óceánba, és lesüllyedt az aljára, esetünkben több mint 4200 méter mélyre, ahol jó ideig meg is feledkezett róla az emberiség nagy része. Pár embert leszámítva.

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt jelentette be Bezos, hogy magánexpedíciója rátalált az Apollo-11 hajtóműveire, amit egészen addig titokban tartott. „Közel egy évvel ezelőtt osztotta meg velünk Jeff Bezos az F-1 hajtóművek kiemelésével kapcsolatos terveit” – mondta Charles Bolden, a NASA igazgatója egy szerdán kiadott közleményben.

Amikor Bezos első alkalommal beszámolt arról, hogy csapata egy mélytengeri szonár segítségével megtalálta a hajtóműveket, még nem tudta biztosan, hogy milyen állapotban is vannak. „Nagy sebességgel csapódtak be az óceánba, és több mint 40 évig sós vízben áztak. Másrészről viszont tartós anyagokból készültek, úgyhogy majd meglátjuk” – írta Bezos még tavaly.
Mint kiderült az óceán fenekén szétszóródva egy rakás eldeformálódott F-1-es hajtómű-alkatrészt találtak 4270 méterrel a felszín alatt. „Rengeteg gyönyörű példányt fotóztunk le ott helyben, mostanra a legnagyobb alkatrészek zömét már kimentettük – számolt be a fejleményekről Bezos szerdán. „Minden darab, amit a fedélzetre emelünk, mérnökök ezreinek munkáját dicséri, akik akkoriban megvalósították azt, amit mindaddig az emberiség lehetetlennek tartott.” Az alábbi képen a Saturn V első rakétafokozata látható az öt F-1-es hajtóművel:893834_10151302308436765_1272364858_o.jpg
Az óceán aljáról eddig két Saturn V F-1 hajtómű restaurálására elegendő alkatrészt sikerült kihalászni, ezeket a felújítást követően ki is állítanák: a terv szerint a washingtoni Smithsonian Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Múzeuma is kapna egyet. De milyen volt ezekkel a hajtóművekkel repülni? Michael Collins, az Apollo-11 asztronautája így fogalmazta meg tapasztalatait a könyvében:

„Kilenc másodperccel a felszállás előtt az első rakétafokozat öt hatalmas hajtóműve ráérősen begyújt, tolóerejük fokozatosan éri el a maximumát, majd T mínusz nullánál az űrhajót leszorító satuk kinyílnak. Úton vagyunk. És ezt nem csak onnan tudjuk, mert az egész világ a fülünkbe üvölti, hogy „Felszállás”, hanem, mert alfelünk is erről tájékoztat minket.

A műszereidnek higgy, ne a testednek – mondják manapság a pilótáknak, de ezen a szörnyetegen minden pontosan érezhető. Rázkódás, dübörgés, himbálózás! Igen, nagy a zaj, de még több a mozgás, ahogy hevedereink szorításában görcsös kis mozdulatokkal balra és jobbra rázkódunk. Olyan, mintha valaki őrültmód rángatná a kormányt: egy ideges hölgy, akinek széles autóval kell egy szűk sikátoron végighajtania.
Én csak abban reménykedem, hogy tudja, mit csinál, mert az első tíz másodpercben vészesen közel vagyunk ahhoz a kiszolgáló toronyhoz. Kicsit fellélegzem az első tíz másodperc elteltével: úgy tűnik, hogy a rakéta is kissé megnyugodott, mivel a zaj és a rángatás jelentősen csökkent. (…) A repülés első két és fél percében kétmillió negyvenegyezer kilogramm üzemanyagot használunk el, amivel a felszínhez képest zéró sebességünk kétezer hétszázötven méter per szekundumra nő (…).

A terhelés lassan eléri a 4 G-t, de nem nő sokkal tovább: a Titantól eltérően a Saturn igazi úriember, és nem ken fel minket üléseinkre. Épp csak belekóstolunk a 4,5 G-be, ami tudtunkra adja, hogy az első rakétafokozat üzemanyagtartályai nemsokára kiürülnek, és készen állnak a leválasztásra. Ez mindig okoz némi sokkot: egy sor hajtómű leáll, hogy másik öt váltsa. Nekicsapódunk hevedereinknek, majd ismét finoman hátradőlünk, amikor a második rakétafokozat üzembe lép.”

Lájkoltad már a Puli Space-t a Facebookon? Folyamatosan olvashatsz friss hazai és nemzetközi híreket a Hold-kutatásról, űrgépek fejlesztéséről, támogatóinkról!
-------------
TÁMOGASS MINKET!
Lépj be a Kis Lépés Klubba vagy vállalkozásként irány a Puli Indítóállás! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén is magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp...

matrica_nyomd-meg_sm.jpg

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.