Neil Armstrong saját teljesíményét elbagatellizálta, golfozás közben pedig egy robbanás sem tudta elvonni a figyelmét. Ez a munkájára is állt. Egyszer kétszázötven nyomatot dedikált, hogy az így befolyt pénzből felújíthassanak egy női rézszobrot. Milyen ember volt Neil Armstrong? A továbbiakban az Enquirer által a holdraszállás 30. évfordulójára készített összeállításból szemezgetünk. Ebben olyanok vallanak Neil Armstrongról, akik viszonylag gyakran találkoztak vele, vagy például a közelében laktak.
William Keating, aki korábban a Kongresszus tagja, valamint az Enquirer kiadója volt, több évtizede ismerte Armstrongot, aki lenyűgözte munkamódszerével. „Bármit is csinált Neil, arra maximálisan tudott koncentrálni. Emlékszem, egyszer együtt golfoztunk a PGA bajnokságán, Honoluluban. Épp készült elütni a golflabdát, amikor hatalmas robajt hallottunk, de még csak zavarba sem jött. Úgy tűnt, mintha nem is hallotta volna. Elütötte a labdát, ráadásul jó ütés volt.”
Keatinget Armstrong műszaki ismeretei is ámulatba ejtették.
„Amikor az Enquirer kiadója voltam, egyszer egy ábra került a címlapra, amit az AP hírügynökségtől vettünk át. Amint ezt megkaptuk, kinyomtattuk: valami Föld körül keringő dolog volt rajta.
Még a délelőtt folyamán belefutottam Neilbe. Azt mondta, „Bill, az illusztráció rossz.” Azt feleltem: ”Beszélj.” Fogta a papírt meg egy ceruzát, és megmutatta, mi a különbség, és az ábra miben tévedett. Felhívtam az AP-nél dolgozó barátaimat, és elmondtam nekik, mit mondott Armstrong. Pár óra múlva csörgött a telefonom, és azt mondták, „Ja, mi tévedtünk, neki volt igaza.” [Az alábbi képen Neil Armstrong látható családi körben.]
Rocco Petrone felügyelte az Apollo 11 indítását, Armstrongra így emlékezett: „Amikor vele dolgoztam, csak a munkára koncentrált. Sosem fecsegett… Csöndes ember volt, akit teljesen magával ragadott az, amin éppen dolgozott.”
Robert Kroll a Cincinnati Egyetem professzora volt, és egyszer beült Armstrong egyik órájára. Egy 1994-es interjúban felidézte, hogyan beszélt Neil X-15-ös tapasztalatairól. „Érdekes dolgokat mondott, de tényszerűen. Valami egyszer az egyik repülés alkalmával tönkrement, és a gép kilencezer méteren a hangsebesség duplájával szabadesésbe kezdett. Ezt úgy mondta el, mintha csak azt mesélte volna, hogy leugrott a postára.”
Rodger Koppa a holdsétákra készítette fel az asztronautákat. Szerinte Neilnek „végtelen türelme volt. Előfordultak csúszások a gyakorlatok során, és ilyenkor, ha azt mondtuk a többi asztronautának, hogy üljenek le, vegyék le szkafanderüket egy időre, Neil sosem tágított, ott állt szkafanderében, mondván: „Ha elkészültök, folytassuk”. Sosem lett barátságtalan, ha ilyesmi történt. Összeszedett és precíz volt mindenben.”
Jim Roger a Cinergy Corp-nál dolgozott – Neil a cégnél az igazgatótanács tagja volt. Roger elmondta, hogy egyszer egy golfmeccsen 18 lyukat játszott meg Armstronggal. Aznap volt a holdraszállás 25. évfordulója.
„Neil egész nap egy szóval sem utalt arra, hogy holdsétájának 25. évfordulója épp aznap volt. Egy olyan korban, amikor mindenki azt a bizonyos 15 perc hírnevet akarja elérni, és ennek érdekében tetteit aránytalanul eltúlozza, ő pont ennek ellenkezőjét teszi. Elbagatellizálja saját szerepét.”
George Neargarder felidézte, hogy „három éve pénzre volt szükségük egy női rézszobor restaurálásához, ami egykor a régi bírósági épület tetejét díszítette. Kiderült azonban, hogy a felújítás többe kerül, mint amennyi pénzünk volt – 32000 dollárba. Neil Armstrong belegyezett a bírósági épületről készített 250 nyomatot dedikálásába, ezek darabját aztán 150 dollárért adtuk el. Az egyetlen kikötése az volt, hogy a megyén belül adhatjuk el ezeket, máskülönben az üzérek mindet felvásárolták volna.”
Jim Rogers a Cinergy igazgatósági értekezletén találkozott Armstronggal, napokkal a holdraszállás harmincadik évfordulója előtt.
„Eleinte viccelődtem, hogy rövidesen mindkettőnkre nagy nap virrad. Mondtam neki, hogy július 20-a az unokám születésnapja, majd hozzátettem: Neil, ez a nap számodra is fontos kell, hogy legyen. Nevettem, ő is nevetett. Majd arról beszéltem, hogy milyen megtiszteltetés számomra, és az igazgatótanács valamennyi tagja számára, hogy vele dolgozhat együtt. Az ő elbűvölő módján csak mosolygott. Valami ilyesmit mondott: „Úgy alakult, hogy én voltam ott.” Ebben minden benne volt.”
Facebook-challenge: Fogadást kötött egymással a német Part-Time Scientists és a Puli, a magyar csapat. A tét az, hogy az ország lakosságának arányában melyik csapatnak lesz több lájkja. Úgyhogy csatlakozz facebook-oldalunkhoz! Noha jó úton haladunk, és már a hatezres határ a következő cél, nagyon bele kell húznunk, mert a németek sem tétlenkednek: náluk jelenleg 1,417 lájk jut 1.000 lakosra, esetünkben ez csak 0,584 - közel két és félszer több van a Part Time Scientists-nek.
Mindenkit várunk - Go Puli Go!
.... és juttasd el neved a Holdra! Holdjárónk, a Puli, már ezer forintos támogatás esetén magával viszi neved a Holdra, hogy az örök időkre ott maradjon! De a következő meteorbecsapódásig mindenképp. Ehhez csak be kell lépni a Kis Lépés Klub-ba, kisvállalkozásoknak pedig irány a Puli Indítóállás!
Sorozatunk korábbi részeit itt megtalálod. Ha érdekelnek a Puli és az asztronauták kalandjai, rakd blogunkat a kedvencek közé, és gyere vissza máskor is: http://pulispace.blog.hu