Sikeres ember a Holdról színes képet küld vissza a Földre. És HD-minőségben.
A Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) versenyen résztvevő csapatok holdjárói által a földlakók számára továbbított fotóknak egy normál PC-s kép színfelbontását kell hozniuk. További feltétel, hogy a fotónak tisztának kell lennie: nem lehet pixeles, azaz „zajos”. A GLXP-nek ugyanis nem teszi meg az olyan kép, amin csak egy nagy szürke paca látható, igaz, az HD-felbontásban. Az igény végülis érthető. Olyan képet szeretnének kapni, amiből első ránézésre kiderül, hogy a Holdon készült, és nem pedig egy gasztroenterológiai rendelő archív felvételei közül adunk besztof válogatást.
Ehhez jó optika, jó szenzor és jó felbontás kell. Meg egy jó csapat. Utóbbi megvan.
Pulink szemei két részből állnak majd: van ugyebár a kamera, és van az optika. Ha már a kamera megvan, a folyamat már egy önbeteljesítő jóslat erejével zúdul a nyakunkba. A kamera ugyanis megszabja a fényérzékelő terület méretét, ebből viszont adott, hogy milyen fókusztávolságú lencse kell a 0.3 milliradián/pixel GLXP követelmény teljesítéséhez. (Ez kábé azt jelenti, hogy mennyi mindennek kell beleférnie egyetlen icipici képpontba. Ha egy pixel 0.3 milliradián, akkor például egy 500 méterre lévő tárgyból 15 cm kerül egy pixelre.)
A GLXP nagyvonalúan a csapatokra bízza, hogyan érik el ezt: egy nagy felbontású kamerára szerelnek széles látószögű objektívet, avagy egy kisebb felbontásúra egy jobban fókuszáltat, aminek emiatt kisebb lesz a látómezeje. Bármelyik megoldást is választjuk, az optikától függ, hol lesz az a pont, ahonnan élesen látunk már a Holdon (is).
Mindenesetre jó minőségű és fix fókusztávolságú optikák kellenek. Az objektíven ugyanis nem lehet mozgatható alkatrész – emiatt aztán a zoom-objektívek és az élesség változtatására képes objektívek puszta említése is pánikreakciót vált ki szeretett mérnökeinkből.
Két okból is: egyrészt minden, ami mozog, meg is hibásodik, ezen alapigazság belátásához még csak ki sem kell menni az űrbe – elég csak visszaemlékezni első walkmanünkre.
Másrészt a sztereo látáshoz fontos, hogy azok a kamera-paraméterek, amit egyszer mérnökeink beállítottak, ne változzon a későbbiekben sem. Ezt pedig legegyszerűbben úgy tudjuk elérni, ha nincs is semmi, ami változhatna.
A sztereokamerák - a három pár közül épp egy, a PACA nevű látszik a fenti képen - egyébként az élénk mélységélményhez kellenek, valamint egy-egy sziklától való távolságunk meghatározásához - ez azonban nem előírás. Csak hát mérnökeink szeretnék. És mivel közülük mindenki főállása mellett önszorgalomból pulizik, nem zárható ki, hogy a karácsonyi céges bulik évadában egyszer-egyszer elengedik magukat, emiatt aztán fokozott igényük támad a térbeli látásra.
A holdjárónak kétszer két pár sztereokamerája lesz, a leszállóegységnek egy pár. Holnapi posztunkban – olvasói kommentre is reagálva – leírjuk, hogy mi a helyzet rejtélyeskedő 7. és 8. kameránkkal, amikről ebben a posztunkban adtunk először halovány életjelet. (Folyt.köv.)
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!