"Az ember mindig addig ment, ameddig képes volt elmenni. Ez ilyen egyszerű." Neil Armstrong augusztus 25-én meghalt. Emlékére felidézzük Michael Collins Kongresszus előtt elmondott beszédét, ami közös holdutazásuk után hangzott el az Egyesült Államok Elnökének jelenlétében. 43 éve indult útjára az Apollo 11, fedélzetén Neil Armstronggal, Buzz Aldrinnal és Michael Collins-szal. Collins "Carrying the Fire" című könyvéből fordítottuk le beszédét magyarra:
"Egyike volt a sok dolognak, amit nagyon élveztem az Űrhivatalnál és a Légierőnél végzett munkám során, hogy mennyire szabad kezet kaptam – legyen szó akár erről a beszédről, amiben úgy szólhatok a tisztelt egybegyűltekhez, hogy a szavakat nem adták előre a számba. Ennélfogva megjegyzem, hogy Önök most egy szabad országban élő szabad állampolgár szavait hallják, aki önmaga nevében, szabadon elmondja gondolatait.
Sok évvel az űrprogram előtt az apámnak volt egy kedvenc idézete: „Annak, aki visszaadná Indiának a gazdagságát, el is kell vennie azt.” Ezt tettük. Elvittük a Holdra a nemzet gazdagságát, politikai vezetőinek vízióját, tudósai intelligenciáját, mérnökei elkötelezettségét, munkásai körültekintő szakértelmét, és lakói lelkes támogatását.
Cserébe sziklákat hoztunk vissza. Szerintem tisztes üzletet kötöttünk. Ahogy a Rosetta-kő felfedte az ókori egyiptomiak nyelvét, úgy tárják fel ezek a kövek a Hold, a mi Föld nevű bolygónk, és a Naprendszer eredetének rejtélyét.
Az Apollo 11 útja során, a Föld és a Hold közti örökös fényben űrhajónk hőmérsékletét lassú forgással kellett szabályoznunk, ami erősen hasonlított egy nyársra tűzött grillcsirke forgatásához. Ahogy forogtunk, úgy váltogatta egymást a Föld és a Hold ablakainkban. Volt választásunk. Nézhettünk a Hold felé, a Mars felé, az űrkutatás jövője felé, nézhettük az új Indiát, de vissza is tekinthettünk a földre, az otthonunkra, ahol az emberiség ezer éves problémái erednek.
Mindkét irányba néztünk. Mindkettőt láttuk, és szerintem nemzetünknek is ezt kell tennie. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül India kincseit, de városaink, az állampolgárok, az emberek alapvető szükségleteit sem.
Nem indíthatjuk bolygókutató műholdjainkat a szegénység, a diszkrimináció vagy a békétlenség ugródeszkájáról. De arra sem várhatunk, hogy minden egyes földi probléma megoldódjon. Ha ezt a gondolkodásmódot követték volna elődeink, kétszáz évvel ezelőtt nem merészkedtek volna nyugatra, az Appalache-hegységen túli területekre. Biztosra vehető, hogy a keleti part lakóinak ugyanúgy voltak sürgető problémáik. Ma sincs ez másképp.
Az ember mindig addig ment, ameddig képes volt elmenni. Ez ilyen egyszerű. Mindig is folytatni fogja határainak feszegetését, függetlenül attól, hogy ennek során milyen messzire jut szülőföldjétől.
Valamikor a nem túl távoli jövőben, ha majd azt hallgatom, ahogy épp egy földlakó lép a Mars, vagy bármely más bolygó felszínére, olyan érzésem lesz, mintha csak Neilt hallgatnám, amikor a Holdra lépett. Remélem, egyszer még hallhatom: „Az Amerikai Egyesült Államokból érkezem.”"
Buzz Aldrin közleménye:
"Nagyon elszomorított Neil Armstrong mai halálhíre. Neillel együtt társak voltunk, de egyben jóbarátok is, akiket az Apollo 11 küldetésben való részvételünk örökre összekapcsol. Valahányszor felnézek a Holdra, arra a pillanatra emlékeztet, amikor több mint négy évtizeddel ezelőtt rádöbbentem: bár messzebbre voltunk annál, ameddig két ember valaha is eljutott, mégsem voltunk egyedül.
Tulajdonképpen az egész világ elkísért minket ezen az emlékezetes utazáson. Tudom, hogy milliók osztoznak most egy igazi amerikai hős és az általam ismert legjobb pilóta iránt érzett gyászomban. Barátom, Neil, kis lépése, de óriási ugrása megváltoztatta a világot, amire örökké úgy emlékeznek majd, mint az emberi történelem meghatározó pillanatára. Őszintén reméltem, hogy 2019-ben együtt ünnepelhetjük majd meg a holdraszállás 50. évfordulóját kollégánk, Mike Collins társaságában. Sajnos, ez már nem így lesz. Neil lélekben biztosan ott lesz majd velünk.
Az Aldrin család nevében legőszintébb részvétünket fejezzük ki Carol és az egész Armstrong család részére. Hiányozni fog Neil barátom, ahogy tudom, hogy honfitársainknak és embereknek szerte a világon hiányzik majd a legelső repülő- és űr-úttörő.
Nyugodjék békében."
Michael Collins közleménye:
"Ő volt a legjobb, és rettenetesen fog hiányozni."
Az Armstrong család közleménye:
"(...) Miközben egy nagyon jó ember elvesztését gyászoljuk, egyúttal figyelemre méltó életét is ünnepeljük, amelyről reméljük, hogy a világon mindenütt példaként szolgál a fiatalok számára: kemény munkával meg lehet valósítani álmaikat, akarjanak felfedezők lenni, akik folyton határaikat feszegetik, és akik önmagukat háttérbe szorítva képesek olyan ügyet szolgálni, ami túlmutat rajtuk.
Mindazoktól, akik nem tudják, miként fejezhetnék ki Neil iránti tiszteletüket, egy nagyon egyszerű dolgot kérünk. Tiszteljék őt példamutató szolgálatáért, teljesítményéért, szerénységéért. Ha pedig legközelebb a tiszta éjszakai égbolt alatt sétálnak, és a Hold rájuk mosolyog, gondoljanak Neil Armstrongra, és kacsintsanak neki."