Az Apollo 12 legénysége egy médiahacket is csomagolt az útra, és nagyon komolyan gyúrtak a Time magazin címlapjára, a fotóból azonban egy Mr. Bean filmekből ismerős fordulat miatt mégsem lett semmi. Az incidens tovább erősíti a NASA Mr. Beanje és a filmes névrokon közötti, amúgy sem gyenge párhuzamot.
A képrögzítő berendezésekkel eleve hadilábon álló Alan Beannek ez lett a második keserű kalandja a technikával: először, az első holdséta alkalmával a NASA színes kameráját füstölte el, amikor szerelés közben véletlenül a Nap felé fordította: a kamera fényérzékelője még abban a pillanatban elkokszolt – erről, és ennek következményeiről előző posztunkban írtunk.
A malőr azonban nem szegte kedvét: a második holdsétán már egy fényképezőgéppel próbált szerencsét. Ekkor került sor a Holdon akkor már 31 hónapja álldogáló, embernagyságú robot meglátogatására, ez volt az Apollo 12 küldetés fő attrakciója: ehhez eleve a Surveyor 3 szomszédságában landoltak, mintegy 200 méterre tőle.
A holdraszálló Apollo-küldetések mindegyikén három asztronauta vett részt, közülük azonban csak ketten szálltak le a Holdra, harmadik társuk a Hold körül, a parancsnoki modulban keringett, amíg ők gyűjtögető életmódot folytattak odalenn. Épp ezért az összes Holdon készült felvételen a két űrhajós legjobb esetben is csak akkor látható egyszerre, ha egyikük szemből lefotózta társát, akinek sisakja visszatükrözte a fotóst. Conradnak és Mr. Beannek ez azonban édeskevés volt.
A hatvanas évek legnagyobb médiahackjének ígérkező bulihoz mindössze egy fényképezőgépre és egy időzítőre volt szükség, utóbbit a szerszámaikat és a kőzetmintákat tartalmazó zsákjukba rakták. A jelenetet többször elpróbálták a földi kiképzés során, a nagy pillanatban a zsák tetejére helyezték a fényképezőt, és onnan lőtték a fotót. A Surveyorral való közös fotózkodásról készült képen a terv szerint Mr. Bean és Conrad állt volna a holdrobottal a hátuk mögött.
A Holdon azonban másként alakultak a dolgok, jellegzetesen Mr. Beanes fordulat történt: Alan Bean ugyanis nem találta a csoportkép elkészítéséhez szükséges időzítőt. Erre így emlékezett vissza:
„Amikor a Surveyorhoz értünk, belenéztem a zsákba, hogy megkeressem a kis króm időzítőt, de annyi por volt, és a zsákban olyan sötét volt az árnyék, hogy nem láttam. Körbetapogattam, de a kesztyűn át nem éreztem semmit belőle. Négykézlábra ereszkedtem, elkezdtem kirámolni a kőzetmintákat, de féltem: ha túl sokat veszek ki a zsákból, még elvesztek egyet közülük. Pete pár percig segített, de így sem találtuk az időzítőt, úgyhogy visszapakoltuk a köveket a zsákba. Így nem készült kettőnkről közös kép a Holdon.
Később, amikor Pete beborította a zsák tartalmát a tárolóba, az időzítő ott csücsült a kupac tetején. De addigra már kifutottunk az időből. Jó ötlet volt. Csodálatos fotó lehetett volna. Talán a Life, a Time, vagy a Newsweek címlapjára is kikerült volna.”
A nagy találkozásról végül csak az alábbi fotó készült – ezen a két asztronauta helyett csak Conrad látható, igaz, a felvétel így is háromszereplős: a parancsnokon és a Surveyoron kívül a háttérben látszik a mintegy 200 méterre várakozó leszállóegység is.
Alannak a történet elég mélyre mehetett, később ugyanis megfestette, valószínűleg terápiás célzattal, hogyan készült volna a mesés fotó, ami sosem készült el. Ez egyben a kép címe is: „The Fabulous Photo We Never Took”. Íme, a kép bal alsó sarkában az ominózus zsák, aminek alján mindhiába kereste Alan az időzítőt, rajta a Hasselblad kamera:
Valami hasonló önarcképet nekünk is kell majd produkálnunk a Holdon: a Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) verseny kiírásában ugyanis az is szerepel, hogy a Holdra vetődő csapatoknak minimum egy-egy fotót kell készíteniük a holdjáróról, valamint annak leszállóegységéről. A robot kamerái által elsütött képeken mindkét egységnek felismerhetőnek kell lennie, valamint tisztán látszódnia kell a Google Lunar X PRIZE logónak a maga teljességében.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket, és holdjárónk - a Puli - eljusson a Holdra: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!