Holdjárónk válogatott kínzásához nagy odaadással megtervezett terepasztalunk kisebb-nagyobb krátereit sajnos nem elég jól nyakon önteni a szomszédos homokozó tartalmával.
A Földön honos homokszem és a holdpor méretügyileg ugyanis kábé úgy aránylik egymáshoz, mint az Egyesült Államok GDP-je a magyarhoz: a mi jó öreg porszemünk mellett valósággal eltörpül a holdi verzió. Ráadásul, a nagyon aprószemű holdpor rendkívül kemény, ellenálló anyagból készül. De mit tegyen az a magyar mérnökcsapat, amelyik holdpor-utánzatot szeretne beszerezni?
Mérnökeinknek és geológusainknak jelenleg három jelöltje van a terepasztal borítására alkalmas granulátumra, legalábbis, eddig ennyit vizsgáltak meg tüzetesebben: finomra őrölt mészkő és egy titokzatos összetevő kombója, darált üvegszál és alumínium-hidroxid.
Ezek közös tulajdonsága, hogy nagyon hasonló a méretük: mintegy 40 mikrométer – ezzel meg is felelnének az átlagos holdpor derékvastagságának, mégsem alkalmas erre a szerepre mindegyikük. A mikroszkópos vizsgálatok végén első körben az alumínium-hidroxid mellett tették le a voksot mérnökeink: jelenleg ugyanis ez a legjobb analógia amit eddig találtunk.
Az alumínium-hidroxid sűrűsége ugyanis hasonló a holdporéhoz: előbbié köbcentinként mindössze 1,15 gramm – ezzel szemben a holdporé 1-1,5 gramm. Ennél fontosabb, hogy a szemcsék alakja is többé-kevésbé egyezik a holdporéval, az alumínium-hidroxid részecskéi is élesek, hegyesek.
Az őrölt mészkő a nem publikus összetevőkkel (mi sem tudjuk pontosan, mi van benne, ez a gyártó titka) is egészen jól teljesített. Igaz, szeret egy kicsit tömörödni: ha ugyanis a különböző méretű szemcsék – akár a puszta gravitáció hatására – összekeverednek, "ragadóssá" válnak: gyakorlatilag úgy tapadnak egymáshoz, mint a szerelmesek a mozi hátsó ülésén. Előnye viszont az, hogy víztaszító hatású, és bár a szemcsék nem annyira jó analógiát mutatnak a holdporral, mint az alumínium-hidroxid (alakjuk eltérő), de esetükben is döntően éles peremű, karcos karakterű szemcsékről beszélhetünk.
A darált üvegszál ugyanakkor túl sűrűnek bizonyult, ennek szemcséi is nagyon erősen kötődnek egymáshoz, úgyhogy ez sem lehet a befutója a laza szerkezetű holdtalaj-pótlékért folytatott hajtóvadászatnak. Legfőképp persze azért nem rúghatott labdába, mert szemcséi kicsit sem hasonlítanak a holdporra: az üvegszál ugyanis - meglepő módon - szó szerint szálakból áll.
Az eddig átvilágított részecskék alakját és méretét mérnökeink még tovább elemzik, és geometriai sajátosságaikat matematikai számokkal írják majd le; ezeket a számokat összehasonlítják majd a Holdról hozott minták hasonló számsoraival. Romantikus elfoglaltságnak hangzik. Dehát ezért mérnökök. És persze a három minta sem lesz elég nekik, minimum még egyet szeretnének alaposan megvizsgálni.
Az előző posztban vázolt terepasztalnak is vannak még fejlődési lehetőségei, jónéhány full-extrás fícsörrel gazdagodhat a tervek szerint: a napfényt is pontosan úgy szimulálnánk, ahogy az a Holdon éri majd roverünket, plusz a földi gravitáció hatodának megfelelő holdi gravitációt is elő lehet idézni, ha darura és gumipórázra aggatjuk Pulinkat. Ilyesmivel próbálkoztak egyébként az Apollo 11 űrhajósai esetében is, igaz, mérsékelt sikerrel: a gumiszalagok könnyen összegabalyodtak, így a földi körülmények között szimulált küldetés bizonyos esetekben egy pókhálóba esett légycsalád reménytelen sorsának bemutatására bizonyult a legalkalmasabbnak.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!