Szerda esti emberáldozat
Nyílt titok, hogy a Puli levlistáján „heti rendszeres mérnöki és tudományos megbeszélés” címmel megjelenő program igazából egy vallás. A skype pedig a vallásgyakorlás helyszíne. Kultikus kegyhely.
(Ha a vallásos párhuzam valamiért nem tetszik, akkor beszélhetünk a Holdra önkéntes száműzetést fontolgató szabadkőműves mozgalomról.)
A szerda este tehát a pulik (értsd: a magyar holdkomp kifejlesztésén munkálkodó csapattagok) számára valami olyasmi, mint a zsidóknak a szombat, a keresztényeknek pedig a vasárnap: kihagyhatatlan. A két órás vallásgyakorlás - telefonkonferencia - azonban mindig hosszabbra nyúlik a tervezettnél, ez tovább erősíti a párhuzamot az említett egyházak istentiszteleteivel.
Alapvetően három programpontja van a szertartásnak, úgymint:
1. Beszámolók, mi történt a héten
2. Egyebek
3. Feladatok meghatározása, kiosztása
A fenti napirend alkalmanként annyit változik, mint Mózes tízparancsolata az utóbbi ezer évben: semmit. Ha lenne is változás, az leginkább csak egy elütés lehetne, de már ez is olyan jelentőségre tenne szert, amihez a kereszténység kétezer éves történetében csak a II. Vatikáni Zsinat fogható.
De nincs benne még ennyi változatosság sem, hiszen a meghívót kedvenc mérnökeink szerkesztik. Leginkább a Ctrl-C és a Ctrl-V billentyű-kombinációkkal.
Bár a beavatottak előtt köztudott, hogy a szertartásra szerda este 7 és 9 között kerül sor – mindig akkor van – , az eseményről hétről-hétre érkezik meghívó. Ez kábé olyan, mintha a vallását rendszeresen gyakorló derék katolikus minden héten kapna egy levelet a plébániától, melyben értesítik, hogy vasárnap este hatkor lesz a szentmise.
A Puli – ez most a holdjárót jelöli – földi élőhelyét a holdtalajra átváltoztató alchimisták hétkor már javában gyülekeznek, bár késések itt is előfordulnak.
Az ebből adódó zaklatott lelkiállapotra azonban a szertartást bemutató főpap skype-os profilképe azonnal kifejti megnyugtató hatását: a fonott karosszékben összekulcsolt kézzel üldögélő szürke mackós főmérnökről azonnal a plüss-Buddha reinkarnációja ugrik be, aki az internetet arra használja, hogy a nirvánából üzenjen követőinek.
A skype-os szentélybe beavatatlanok – értsd: bölcsészek – nem léphetnek be, vagy ha mégis, akkor egy onlájn üvegfal mögül nézhetik a szertartást. Én például csak kikapcsolt mikrofonnal vehetek részt a szertartáson, ami érthető óvintézkedés: fölösleges kérdéseimmel csak megzavarnám a tudományos áhítatot.
A szeánsz alatt reménytelenül elavultnak, és a középkorból hátramaradt tárgyi emléknek érzem magam, miközben annyit tudok meg, mint átlagparaszt a latin nyelvű szentmiséből, ahol ráadásul az egész papság háttal állt neki. Röpködnek a technicus terminusok, a műszaki varázsszavak. Az időnként kialakuló okkult csöndben pedig szinte hallom a hetvenes években kilőtt Voyager-űrszondák süvítését, ami nyilvánvaló ellentmondás, hiszen a légüres térben nem süvít semmi.
Különben sem mernék én zavarkodni.
Sejtem, hogy a történelem előtti idők modernkori megjelenési formája, az általában feketébe öltöző Puliistennő – a görög mitológia Hekaté néven említi – azonnal kitépné mellkasomból még dobogó szívemet, majd az ókori egyiptomi vallásból ismert Ammut módjára felfalná azt.
Ő vezeti egyébként a meeting jegyzőkönyvét.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!