Örök lengyel-magyar barátságról, wifi-lyukak kerülgetéséről szólt a hétvége, aminek során Wall-E-szerű romantikus történet bontakozott ki a MARS2013 küldetés zárónapjain. De csak szépen, sorjában.
MediaCom1 délelőtt kilenc óra pár perckor jelenti, hogy még semmi sincs. „Elvileg 10-kor jelentkezünk be a Field Crewnál, de Marokkóban még senki sincs online.” Rossz nyelvek szerint ez a péntek esti marsi tábortűznek tudható be, amikor az osztrákok a marsi pirítóst némi tüzes víz társaságában öblögették le. Ezt letudja a Mediacom azzal, hogy „a péntek este a Marson is csak péntek este.” Úgy tűnik, rendíthetetlen optimizmussal tekint a mai napra. A roverben két akksi van: az egyik teljesen lemerülve, a másik csak félig. Középkori embert megszégyenítő tájékozottságom a robotika terén ismét ámulatba ejti a MediaComot, hiszen az akksik töltését darabonként egy kábellel tudom csak elképzelni. Az én világomban mindenhonnan egy szimpatikus fekete drót vezet a konnektorhoz, a holdutazás is egy kábel mentén történne, ha rajtam múlna. Szerencsére, nem rajtam múlik.
Szakszerű választ kapok, inkluzíve helyzetértékeléssel: „a PSU dönti el, hogy éppen melyik töltődik, és azt is, hogy éppen melyiket használja a gépállat. Megpróbáltuk elérni a CapComot Innsbruckban. Szerintem még aluszkálnak. Most a lengyelek is próbálják elérni az ÖWF-et, az a terv, hogy ma velük közösen futunk.” Majd egy újabb smiley. De jókedvű a MediaCom.
Tíz óra után befutottak a telemetriai adatok, így kiderült: az egyes akksi, olyan heveny kétoldali elektronhiányban szenved, hogy szinte behorpad. A másik egészen tűrhető állapotban van, ami kábé pár óra futást tesz lehetővé. A Városházán berendezett Küldetésirányításnál az élet és halál ura, a rettenthetetlen Flight Director/Küldetésigazgató úgy dönt, hogy kora délutánig szeretnénk meghitt viszonyt ápolni a töltővel.
Fél tizenegykor megkezdődik a töltés, ettől kezdve két és fél órája van az akksiknak, hogy megszedjék magukat. (A Nap segítségével ez jóval tovább tartana, de mi ugye futni szeretnénk, mielőbb.) Ez idő alatt lényegében csak ügyelet van a városházi Farkasveremben. Az ügyelet persze nem azt jelenti, hogy mindenki hazamegy, hanem kellemes duruzsolás megy az űrkutatásról és a Puli jövőjéről. A héttagú stáb testületileg úgy dönt, hogy délután egy óra előtt – a futás tervezett kezdete – előtt egységesen és kollektíven megebédel. A lengyel csapat rovere is buzgón kortyolgatja az áramot.
Időnként az az érzésem, hogy a MARS2013 küldetés kezd a wifi-lyukak utáni hajsza terepévé válni, a lengyelekkel való együttműködés egyik célja, hogy kiderítsük: a két rover mennyire eltérően fogja a wifi-jelet. A kísérlet keretében a két gép együtt mozog majd, a két csapat pedig folyamatosan jelenti egymásnak a wifi erősségét. Kínos, hogy a Puli vezeti a kéttagú karavánt. Ha ugyanis a wifi-jel elmegy, akkor a Magma nem megy a Puli után, a mi robotunk azonban wifi-zátonyra fut...
Jelzem, hogy ezt nem tartom fairnek, miért mindig mi menjünk elől? Ezt egyébként a MediaCom jogos felvetésnek tart. Kapcsolatunk azonban a lengyelekkel erőteljesen a szimbiózis irányába mutat. Roverük, a Magma ugyanis cserébe videót készít a Puli mozgásáról, így az együttműködéssel természetesen mi is jól járunk. A terv szerint egy lankás hegyoldalon csapatunk majd egy jót a két nép közti együttműködés fényes bizonyítékát szolgáltatva ezzel.
Eközben a másik MediaCom is előkerül, aki előbb udvariasan érdeklődik, hogy mi újság, majd pillanatnyi szerepzavarán felülkerekedve azonnal sokkolni kezd: „Lehet, hogy elmarad a mai futás, mert vihar van odakinn.” Ez az üzenet fél egykor érkezett, addig gyakorlatilag arra vártunk, hogy az osztrák sógorokból álló tíztagú marokkói csipetcsapat teendőik dzsungelében eljussanak a mi kis Pulinkhoz. És a Magmához.
A magyar virtus győzedelmeskedik, történelmi lengyel barátsággal megspékelve: naná, hogy elindulunk. Mit nekünk egy himi-humi homokvihar. Háromnegyed egy után az osztrákok úgy érzik, hogy egy órán belül kevesebb por lesz a levegőben. Úgyhogy várunk. És töltünk.
Egy órakor komoly szél fúj nyugat felől, de már nincs visszaút: eldőlt, hogy a lengyelek robotjával kimerészkedünk a táborhoz közeli terepre. Délután egy óra után kiadtuk az utasítást, hogy ideje lekapcsolni a rovert a köldökzsinórról, és kivinni az általunk kiválasztott terepre. A Küldetésirányítás ezalatt épp a Riders of the Storm-ot hallgatja a két hős rover tiszteletére, akik akár még a sivatagi viharral is dacolnak. Úgyhogy „megkezdődött tehát a Sivatagi Vihar hadművelet” – tájékoztat a MediaCom. Valamivel negyed kettő előtt mindkét rover a tábor északi részén leledzik. 13:17-kor történelmi pillanat: megpillantjuk a Magmát. A közeljövő így fest:
„Most előre haladunk kb. 5 métert, ők folyamatosan látják a mozgásunkat. Élő képük van, elég cool. Éppen képet cserélünk a lengyelekkel, a Magma most kb. 4 méterrel mögöttünk van - ha készen állunk, jönnek utánunk.” Majd kisvártatva: „Készen állunk, tehát jönnek utánunk, és észak-északnyugati irányba haladunk tovább. Közben megtettünk pár métert, és forgolódtunk egyet. Gyengül a wifi-jel. Per pillanat épp a Magmát próbáljuk megtalálni az elülső kameránkkal. Ismét egymás felé fordulunk, tiszta Wall-E.” Erről van szó:
A gyengülő wifi-jel azt jelenti, hogy a Puli már javában riadót fúj: a hetvenes skálán 25-ös értéknél kerül erre sor, és mivel jelenleg 22 a wifi erőssége, valószínűleg eléggé kapkodhatják fejüket a mérnökeink. A 22-es csapdája: ez elég vérszegény wifi-erőssének számít. Eközben az osztrákok is felfedezték a két, egymás után kullogó robotot, facebook-oldalukon nyomban ismerős képek (itt és itt) jelennek meg, amiket aztán csapattagjaink szpemmelnek szét mindenféle videólinkekkel.
Három óra előtt pár perccel aztán elveszítjük a kapcsolatot a roverrel, újfent mélyrepülésbe kezdett a wifi, így emberi beavatkozásra van szükség. Egy-egy markos legény a hóna alá kapja a két rovert, majd irány a tábortól délre eső terület: az osztrákok szerint ott terem az igazán zamatos wifi. A viharos szélben mindössze a tábor környékén kószálunk, persze, ki ne akarna homokvihart látni, követelem is a képet a MediaComtól. A Puli által készített fotón a por jelenlétére csak a sötétebb tónus utal, természetesen, nem bírom ki, hogy ne osszam meg ezt a fotót az olvasókkal:
Persze, a fenti kép mit sem ér összehasonlítás nélkül. Íme, a Magma Pulink szemszögéből, a porvihar elmúltával:
Az áttelepülés jellemzően nem eseménydús időszak, ezért azzal szórakoztatom a MediaComot, hogy esetleg sivatagi bokorba vizelő osztrák szkafanderes asztronautáról készült-e valamilyen kandikamerás felvétel. Nem készült. Eközben inváziós erők érkeznek a budapesti Küldetésirányításhoz: ők a Városmajori Gimnázium diákjai, akik a Madridból épp hazaért Puli-klónt vesszük alaposan szemügyre, amire szerencsére a keréklábai már vissszakerültek – ez az örökös gond a mérnökökkel: ha kicsit is unatkoznak, rögvest nekiesnek mindennek, és nem nyugszanak addig, amíg szét nem szerelik darabjaira.
A lengyelek, osztrákok és mi egy csatornán vagyunk, úgyhogy gyakorlatilag folyamatos a kommunikáció. Emiatt aztán nagyjából egyidőben értesülünk arról, hogy a két rover közelében energiavámpír garázdálkodik, mivel ők is, mi is nagyjából egyszerre merülünk le: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do bitki, i do szklanki!”. A futási nap végén Anettet idézi az egyik mérnök: "Olyan romantikus, hogy egyszerre haltunk meg a lengyel roverrel!"
Vasárnapra egy csöndes háromórás, magányos csavargás jutott, aminek során osztrák és magyar mérnök heroikus küzdelmet folytatott a tátongó wifi-lyukkal. Archaikus fogalmazásra hajlamos, Csirke becenevű mérnökünk olyan frappánsan összefoglalta a napot, hogy vétek lenne kihagyni. Ráadásul, csak helyenként volt szükség a cenzúrára.
„Hát, volt rover, töltött 4-ig, mert kiderült, hogy a sátorban nincs wifi, és ezért nem láttuk... Córesz vala.
NADE: végülis ethernet-madzagon elértük, melyet a rover aljába föl lehet dugni, ezen keresztül már láttuk a töltést. Szépen bekonfigoztuk, ahogy nekünk jó, namajdan ezekután vala mikor már volt töltés a roverben, 4-kor kirakattuk magunkat délre. Itt láttuk a tojtoj-budikat: 6 darab mobil WC-jük van... (Tíz emberre ez nem is rossz arány, a Sziget szervezői tanulhatnának tőlük.)
Mégiscsak a fejlett nyugatról jöttek az emberek. Mellettük ott volt a szép nagy parabola-antennájuk, az is csodás vala. Majd forgolódtunk, s elment a wifi. Átrakattuk a rovert északra. De ott is elment a wifi. Ekkor átrakattuk magunkat nyugatra.
Ott megfordultunk, és elment a wifi. Majdan javaslatomra kicsit északabbra vitték a rovert – az volt a megérzésem, hogy ott majd jó lesz a wifi. Úgyhogy 10 métert északabbra vitték, ahol visszajött egy harmatgyenge jel. És elindultunk északnak... Mentünk-mendegéltünk hetedhét kavicson is túl, majdan egyszer csak elkezdett nőni a wifi.
SŐT.
TOVÁBB NŐTT.
EGYRE NAGYOBB VOLT!
Rámentünk valami Földcsakrára, mert a wifi kánaánként tört fel az éterből, s ez csak fokozódott ahogy nyugatnak vettük az irányt. Egyre nagyobb wifi és öröm lett rajtunk úrrá, úgyhogy bandukoltunk nyugat felé. Majd egyszer csak azt láttuk hogy kis híján elvittünk a roverrel valami bójákkal körberakott tesztpályát... Na itten ezt a tesztpályát északi irányba kikerülvén vala megálltunk, s nyugat felé néztük a Napot. Majd a szép napocskával együtt az akksink is eltűnt a horizont alatt, úgyhogy lemerültünk. Úgyhogy naplementével búcsúztunk mára vala, aztán visszavittek a sátorba, ahol most ethernet is be van dugva, mivel nincs wifi. De látni a rovert a hálózaton az ethernet-kábellel.”
Számunkra, legalábbis a forgatókönyv szerint, február 24-én véget ért a MARS2013 szimulációs terepgyakorlat: mi a terveknek megfelelően tegnapig összesen öt éles bevetésen vagyunk túl (itt, itt és itt olvashatóak a korábbi összefoglalók). A küldetés során sok fejtörést okozott a wifi-lefedettség hiánya. Ennek magyarázata azonban nem földönkívüli okokra vezethető vissza. A fentiekben említett tesztpályán végzik ugyanis az osztrák fejlesztésű szkafanderek tesztelését, ami a küldetés egyik fő célja. Emiatt aztán nem túlzottan meglepő, hogy a Puli is ennek környékén bukkant a legerősebb wifi-jelre. A MARS2013 küldetés kapcsán két dolgot fontos leszögezni: a rovereknek (a Magmának is) meggyűlt a bajuk a wifi gyenge jelerősségével, a hiba tehát nem a robotok készülékében volt. Másfelől viszont az osztrák szervezőket sem lehet okolni semmiért: wifi ugyanis az egész tábor területén volt - a szkafander-teszt jellege miatt azonban a jeleket elsősorban csak álló emberek fogták. A Szaharában kószáló robotok mintegy félméteres magasságukkal elég nehezen kapták el a rádiójeleket. Összességében az osztrákok rendkívül segítőkészek voltak, de valószínűleg nekik is, nekünk is hasznos volt a Marokkóban sikerrel teljesített egyhónapos kiképzés.
A Puli Space MARS2013 küldetésének ezüstfokozatú támogatója a HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt.
A HungaroControl légiforgalmi irányítói évente közel 600 ezer repülőgép biztonságos közlekedéséről gondoskodnak hazánk légterében, valamint a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A HungaroControl világszínvonalú technológiája, élenjáró fejlesztései és szolgáltatásai révén a nemzetközi légiforgalmi irányítás egyik legpontosabb, leghatékonyabb és legmegbízhatóbb szolgáltatója.
A Telenor Magyarország Zrt. pedig telekommunikációs eszközökkel sietett a csapat segítségére. Ezek közül különösen a két laptop és az 5 db LTE szélessávú mobil internet kulcsfontosságú, mivel a két laptopot a küldetésigazgató és a rover irányítója használja. A vezetékes Internet vagy áramkimaradás esetén (esetleg vészhelyzetben pl. tűz) az LTE kapcsolat segítségével sem szakad meg a kapcsolat az irányítás és a robot között.
