Trendi űrmérnök - főképp, ha lányról van szó - nem vesz fel szoknyát. Ez alap. Kiderült, hogy Anettet még senki nem látta a csapatból szoknyában, és bizony a február 20-i futás sem számított ez alól kivételnek. A MediaCom szerint elég fázósan adja elő most is a figurát: fekete, hosszú ujjú van a Pulis fehér póló alatt. „Ezen kívül eléggé standby-módban vagyunk” – jegyzi meg a MediaCom. Hát igen, a február 20-i marokkói bevetésünk során ilyen témák is szóba kerühettek, mivel elég későn indult a nap.
Úgy kezdődött, hogy a szokásos reggeli kilenc órai kezdés helyett eleve kábé fél tizenegykor volt csak a nyitóértekezlet. Ráadásul résnyire nyitott bukóablak mellett. Ez most egy ilyen nap, amikor minden részletet alaposan körüljárhatunk, sőt, akár még többször is. A tétlenség oka nem a fásultság, hanem mindössze az, hogy délelőtt (és a délután elején) egyáltalán nincs kapcsolatunk a marokkói sivatagban álldogáló robotunkkal: a wifi-hálózat ugyanis még nem áll készen ránk.
Bár negyed tizenkettő után már mindenki elfoglalta a posztját, továbbra sincs kivetítés, egészen egyszerűen azért, mert nincs mit kivetíteni, és ez egészen délutánig így is marad. „Szóval most ülünk, és a médiával beszélgetünk.” Az index.hu stábja délután érkezik, és nagyon reméljük, hogy addigra már terepen leszünk, mert nincs szomorúbb látvány egy kókadozó küldetésirányító csapatnál. Óvintézkedés gyanánt a Városházán van a Puli ikertestvére (róla holnapi posztunkban még szó lesz), erre utal a MediaCom megjegyzése: „belőttük az I2.5-öst – ez lenne ő – azt fogjuk megfuttatni.”)
Percekkel fél egy előtt még „igazából nincs mit közvetíteni”. Ezúttal a facebookos chatablakban siránkozik előretolt kémem, bejelentkezését két vészjósló szófordulattal kezdi, ami csak annak félelmetes, persze, akinek majd posztot kell írnia a történtekből: „semmi érdekes, tényleg. Én kezdeményezek általában beszélgetést, különben mindenki csak ülne és verné a gépét.” Megbeszéljük, hogy esetleg egy improvizált házasságkötéssel fel lehetne dobni a hangulatot, ha már egyszer úgyis a Városházán vagyunk, valószínűleg arrafelé egy anyakönyvvezetőt is könnyebb találni. És ez így megy, ilyen laposan nagyjából 13 óráig. Ekkor „na, akcióóóó” felkiáltás zavarja meg az univerzum békés távolodását – ismét a MediaCom részéről: sikerült kapcsolatba lépni az Osztrák Űrfórum munkatársaival. Elvileg van wifi, és már töltőn van a roverünk, erről azonban a telemetriai adatok egyelőre még nem árulkodnak. Pár perc múlva már az is kiderült, hogy egész jó bőrben vannak az akksik, annak ellenére, hogy az utóbbi pár napban egyáltalán nem voltak töltő közelében.
Egyik mérnökünk a Kerbal Space-szel üti el az időt a Küldetésirányításnál (tanácsadóként van jelen), ő a meg nem értett divatdiktátor, aki már első éles bevetésünkön divatot teremtett gyászhuszár megjelenésével – csak senki nem követte, de ezt nem lenne szép a szemére vetni (jelenleg már fehér Pulis pólóban nyomja ő is). MediaCom hirtelen rám kérdez: „A kerbal space-t ismered?” Egyfajta coming-out szituáció ez: nem, nem mertem még kipróbálni, de jól tudom, hogy a csapaton belül afféle beavatási szertartásnak számít. Időközben egyik csapattagunk agyában városi legendát rombolunk le, aztán kiderül, hogy mégsem: minden városi legendának van azért valami alapja. Az anekdóta szerint ugyanis - legalábbis így tudja - egyszer megkérdezték a SpaceX-eseket, hogy játszanak-e a jeles programmal, mire ők azt felelték: hogyne, azzal tervezzük a rakétáinkat. Mint kiderült, ez valóban elhangzott, viszont Elon Musk, a SpaceX vezetője még csak hírből sem ismeri a játékot. Úgyhogy döntetlen az állás.
A várakozás során az Osztrák Űrfórum kulisszái mögé is módunk van belesni: az ÖWF folyamatosan kommunikál, ebben az a figyelemreméltó, hogy mindezt nem angolul teszik, ahogy a protokoll szerint kellene, de még csak nem is németül: ékes tiroli németet hallanak döbbent mérnökeink - olyat amitől még a teremben jelenlévő németesek is lányos zavarba jönnek. Ehhez egyébként a derék szomszédok csak az egymás közötti beszélgetés során folyamodnak.
Negyed három után még mindig töltőn hever a rover, közben megérkezett az index.hu stábja, a MediaComra pedig most szóltak rá, hogy ne facebookozzon már, mert árt az imázsnak. Úgy tűnik, lekapcsolják beépített emberemet.
Háromnegyed három előtt megérkeztek a wifi koordinátái: ezt azt jelenti, hogy meg tudjuk becsülni, büntetlenül meddig mehetünk le a térképről anélkül, hogy wifi-lyukra futnánk, mint legutóbb.
MediaCom valószínűleg a küldetésirányítás legelfoglaltabb tagja, most éppen a Chuck Yeagerről szóló cikket küldte át, aki állítólag a világ legmenőbb kilencvenéves nyugdíjasa. Az tuti, hogy az eredeti Hetek közül – így hívták az Egyesült Államok első hét asztronautáját – Wally Schirrának nem volt a szíve csücske. Chuckról ezt írta Schirra: "Ki merem jelenteni, hogy az űrprogram leglátványosabb eredményei csapatmunka révén jöttek létre. Egy olyan pali, mint Chuck Yeager, szakmailag alkalmatlan. Sokat vacilláltam azon, hogy leírjam-e ezt, de ő tehet róla. Folyton azzal dicsekedett, mennyire nem tud csapatban játszani."
Három óra után aztán kicipelik a rovert a terepre, ahol a hetven fokozatú skálán példátlan 45-ös jelerősséget mér. "Most kisebb kísérletbe kezdtünk..." – tájékoztat a MediaCom.
Okulva az előző futási napon történtekből, ezúttal kipróbálunk egy új wifiantennát (két garnitúra antennával láttuk el a Marokkóba száműzött Pulit). Az osztrákok a rover egyik hosszú antennáját most egy rövidre cserélik. A jelenlegi állás egy hosszú és egy rövid, de így is pulikutyákat megszégyenítő farokméretet produkáltak az űrebnek. Értetlenkedésemet tapasztalva a MediaCom megkönyörül rajtam: „A probléma eddig az volt, hogy közel voltunk a talajszinthez, és más csillapítású antennával lehet jobban fogni a rádiójelet. A két antenna között a különbség a csillapítási tényezőben van. A hosszabb antennával távolabbra tudunk elmenni, de a talaj közelében viszont a rövidebb antenna mégis jobban működik. A mostani "vegyespáros" úgy tűnik, ötvözi a kétféle antenna kedvező tulajdonságait. Szemlátomást bevált a kísérlet, mivel egyelőre nagyon jó a jelerősségünk.... „Bár még nem távolodtunk el nagyon a tábortól...” – teszi hozzá akkurátusan a MediaCom. „Most fotóztunk egy kombájnt a sivatagban. Lehet, hogy itt férgek is vannak???” A fenyegető kombájn:
Fél négykor egyelőre csak óvatosan haladunk, „de fogunk porozni, legalább is ez a szándék!”
Most azonban egyelőre még csak tájékozódunk, és próbálgatjuk az új antennát. "Épp most lendültünk be 1 percig megy a rover ezerrel! Csak úgy porzunk! Kábé 13,5 métert teszünk meg egy slunggal!" - lelkendezik virtuális informátorom. A motorok fordulatszámának kiszámítását hanyagolom, de úgy tűnik, ez virtuális csevegőpartneremnek sincs igazából ellenére. Végül igazi SI-mértékegységben maradunk: „Úgy saccolom, hogy olyan öregbácsis sétáló tempó lehet ez...”
Azért nem állja meg, hogy hozzá ne tegye: „Az elv az, hogy a motor rohadt gyorsan forog, de ezt a forgási sebességet egy fogaskerék rendszerrel (kis fogaskerék a motoron, nagy fogaskerék a hajtáson) lecsökkentjük. Cserébe jelentősen megnő a nyomaték (erősebb lesz a forgás ereje). Tehát ugyan a motort pl. kézzel le tudnánk fogni magában, de az áttátel miatt mégsem tudnánk lefogni a motor forgását.” Hát, ez már űrtechnika a javából.
Negyed öt körül olyan 50-60 méterre távolodtunk el a tábortól, ott azonban mélyrepülésbe kezdett a wifi-jelerőssége, így nem mertünk tovább kockáztatni: ismét a tábor felé poroszkálunk vissza. A viccet félretéve, örülünk, hogy végre futhatunk, csak azt sajnáljuk, hogy ilyen rövid a wifi hatótávolsága. Fél ötkor egyébként jó a hangulat, ki-be járkálunk a roverrel a táborból.
A késő délelőtt folyamán vendégségbe érkező egyik tévéstáb most megy el: kemény hat órát videózták a rover ikertestvérét, amire legutóbb egyik aggódó mérnökünk épp egy fiókdzsungel közepén talált rá: ezen mászott a derék jószág - hiába, kell a vágókép. Főmérnökünk szerint ha nem tudná, hogy tévések, akkor joggal hihetné, hogy valamelyik konkurens csapat kémei jöttek hozzánk látogatóba. A hat óra alatt gyakorlatilag „szénné fotózták/videózták a rovert”, és mindenáron vezetékeket akartak látni.
Fél hat táján a tábor körül rodeózunk, az ÖWF-nél pedig épp rólunk mesélnek (nekik is feltűnt, mozgunk a tábor körül).
Hangulatjelentést kérek, a válasz pozitív: „A hangulat jó, semmi extra. Ez lassan már rutinból megy, a MediaCom-nak "személy szerint hiányzik a terepezés, egy kis izgalom".: "vidáman mentünk sokat". Háromnegyed hat előtt találtunk egy sávot, ahol elég jó a wifi jelerőssége, ezt egy ideig ki is használjuk, egészen addig, amíg le nem merül az akksink. De ekkor már amúgyis erősen alkonyodik. Így néz ki Pulink szemszögéből egy giccses naplemente:
Eddig összesen az ötből három éles bevetésen vagyunk túl (itt és itt található az előző két összefoglaló). A hétvége nagyon sűrű lesz, mivel szombaton és vasárnap is terepezünk - a MediaCom reményeire valóra válhatnak, ugyanis a MARS2013 végéhez közeledve egyre durvább tájakon akarják mérnökeink nyúzni robotunkat. Természetesen, a hétvégi eseményekről is beszámolunk majd.
A Puli Space MARS2013 küldetésének ezüstfokozatú támogatója a HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt.
A HungaroControl légiforgalmi irányítói évente közel 600 ezer repülőgép biztonságos közlekedéséről gondoskodnak hazánk légterében, valamint a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A HungaroControl világszínvonalú technológiája, élenjáró fejlesztései és szolgáltatásai révén a nemzetközi légiforgalmi irányítás egyik legpontosabb, leghatékonyabb és legmegbízhatóbb szolgáltatója.
A Telenor Magyarország Zrt. pedig telekommunikációs eszközökkel sietett a csapat segítségére. Ezek közül különösen a két laptop és az 5 db LTE szélessávú mobil internet kulcsfontosságú, mivel a két laptopot a küldetésigazgató és a rover irányítója használja. A vezetékes Internet vagy áramkimaradás esetén (esetleg vészhelyzetben pl. tűz) az LTE kapcsolat segítségével sem szakad meg a kapcsolat az irányítás és a robot között.
