Ha az előző posztban azon csodálkoztunk, miként sikerülhetett a nyolcvanas évek elején - többszöri csúszás után - pont Gagarin űrrepülésének évfordulójára passzintani az első amerikai űrsikló startját, most minimum azon csodálkozhatunk, hogy ez idén miért nem jött össze: a Discovery ugyanis az évfordulóhoz képest pont egy hetes késéssel haknizik egyet rövidesen Washingtonban. Hiába, a csúszások végigkísérték az űrsikló-programot; legalább annyira hozzátartoznak, mint maguk az űrsiklók.
Valami ugyanis készülődik. A NASA a napokban tömören bejelentette a facebookon, hogy április 17-én - az első repülés 1981. április 12-én volt - Washington belvárosa fölött átrepül a forgalomból kivont Discovery űrsikló. A bejelentés így önmagában azért számít különösen pikáns hírnek, mivel az űrsiklóprogramot 30 év után tavaly állították le, és a NASA némi túlzással már aznap délután nekiesett a gépek széttrancsírozásának.
Ennek következtében azok pikk-pakk működésképtelenné váltak, hiszen minden mozdítható alkatrészt kiszereltek belőlük, amiről azt gyanították, hogy újra felhasználható. És ebbe a kategóriába tartoztak például a hajtóművek és a navigációs berendezések is - sok más egyéb mellett. Persze, eredeti állapotában sem válna be belföldi járatként egyik űrsikló sem: A-ból B-be ugyanis csak a világűr, és pár úszómedencényi üzemanyag, valamint két szilárd hajtóanyagú rakéta közbeiktatásával juthat csak el.
Vagy így. Az alábbi beszédes fotóval frissítette közösségi oldalának borítóképét a floridai Kennedy Space Center: 
A Discovery tehát jön, pontosabban hozzák. A portálokon csak ritkán hagyják szó nélkül a két gép együttlétéből következő szexuális konnotációt: ez esetben a méhkirálynő és a here közül utóbbi az értékesebb. Ebben a posztban mégis az előbbiről beszélünk.
Az ugyanis egy átalakított Jumbo Jet, meglehetősen ingerszegény belsővel: nincsenek ülések, légkondi, poggyásztartó, de még WC sincs. A kárpitozást és a belső hőszigetelést is kispórolták, egyszóval, nem bonyolították túl a projektet.
Ennek egyetlenegy oka van: minél könnyebbnek kell lennie a gépnek. Ez érthető törekvés, hiszen amíg a spéci 747-esek rakomány nélkül óránként 9 tonna üzemanyagot kajálnak, addig egy űrsiklóval a tetőcsomagtartón ennek a dupláját képesek elfogyasztani.
A NASA-nak két ilyen Jumbója van, ezek hurcibálták az űrsiklókat, amik több helyen leszállhattak, de csak egy helyről indulhattak: a floridai Cape Canaveralról. Számtalanszor megtörtént, hogy rossz időjárás, vagy egy közelben ólálkodó tornádó miatt a kontinens átellenes végén, a kaliforniai Edwards légibázison huppantak a földre. És mivel az űrsiklókat kizárólag Floridából indították, el is kellett őket valahogy juttatni oda. A két Jumbó közül már csak egy repül, ez haknizik április 17-én is Washington fölött a hátára pakolt Discoveryvel.
A másik 747-es (NASA 911) idén február 8-án repült utoljára, akkor levezető gyakorlatként már csak húsz percet kellett a levegőben töltenie: az Edwards bázisról a kaliforniai elfekvőbe vonult át. Meglepődnénk persze, ha a NASA nem illetné külön kóddal a gépeket. Az SCA ez esetben nem a skandináv légitársaságot jelenti: Űrsiklóhordozó Repülőgép (Shuttle Carrier Aircraft).
Maradt tehát a NASA 905 becenevű Boeing, ez hurcibálja az űrsiklókat végleges állomáshelyükre. Lesz dolga. Az űrsiklóflottát ugyanis az Egyesült Államok legkülönbözőbb múzeumai között szórják szét: az első űrsikló, az Enterprise, igazából próbajárat volt, afféle tesztpéldány, ez azonban nem akadályozza meg, hogy a Virginia állambéli Smithsonian’s National Air and Space Museum Steven F. Udvar-Hazy Központjából a New York-i Intrepid Sea, Air & Spacehez költözzön.
De Udvar-Hazynak sem kell nélkülöznie űrsiklót: az Enterprise helyére ugyanis a Discovery kerül, az Endeavour a Los Angeles-i Tudományok Házában (Science Center) tölti nyugdíjas éveit.
Az Atlantisnak kell a legkevesebbet utaznia: az űrsikló - aminek utolsó, tavaly júliusi útjával (STS-135) ért véget az egész harmincéves program - a floridai Kennedy Space Center látogatóközpontjába kerül.
Az újra fel nem használható alkatészeket is szép egyenletesen osztják el az országban, a pilóták és parancsnokok ülései például Houstonba, a szimulátorok Oregonba és Texasba kerülnek.
De vissza a méhkirálynőkhöz. A két SCA a sztenderd 747-esektől annyiban tér, hogy tetőcsomagtartót kaptak - hátul két, elől egy ponton rögzítik az űrsiklókat a Jumbóhoz. Befigyelt még két függőleges stabilizátor, ezeket a gép farkán lévő vízszintes szárnyak két végén kell keresnünk. Ezeken kívül már csak ki kellett pakolni a gépből a fölöslegesnek ítélt cuccokat (pl.: üléseket, minek is az?), és beköltöztetni azokat a berendezéseket, amikkel a legénység az értékes rakomány elektromos terheléseit kísérheti figyelemmel az utazás előtt, alatt és után.
Az űrsiklók mocorgásáról szóló hírek azt a csendet törték meg, ami például a NASA közösségi oldalán az utóbbi időben terjengett: már jó ideje nem jelent meg semmi az űrsiklókról, holott az amerikai űrhivatal a múlt év második felében még rendszeresen közölt fotókat a szétszerelési munkálatokról. Az elmaradás oka lehet az is, hogy minden képért cserében hideget-meleget kaptak az adófizetőktől, akik viszonylag rosszul élték meg, hogy az űrbe egy ideig már csak orosz közreműködéssel juthat el az amerikai álom: Szojuzok viszik a Nemzetközi Űrállomásra az amerikai személyzetet is. Máshova meg nem mennek, legalábbis, emberekkel biztosan nem.
A Discovery 39 küldetést abszolvált, ha ezek idejét összeadjuk, akkor az űrsikló pont egy évet töltött el a világűrben. A Földet 5830-szor kerülte meg, és praxisa alatt összesen 238 539 663 kilométert tett meg. Washingtoni látogatását a NASA április 17-én élőben közvetíti honlapján. Csak szólunk.
Háztáji Puli - Miért támogatja a magyar holdjárót Chikán Attila?
Ezt írta nekünk: "Chikán Attila vagyok, egyetemi tanárként, civil és gazdasági szervezetek vezetőjeként személyes felelősséget érzek az ország fejlődéséért és keresem azokat a pontokat, alulról jött kezdeményezéseket, amelyek lendítenek a fejlődésen és utat mutatnak, hogy mire is vagyunk képesek, ha összefogunk. 
A Puli Space projekt több szinten is ígéri ezt. Egyrészt színtiszta innováció, olyan határokat feszeget, melyekre még legvadabb álmainkban se gondolnánk: űrutazást és a holdraszállást. Másrészt rengeteg előnye van egy ilyen projektnek: az edukáció szintjén segít megismertetni a jövő egy fontos üzenetét: az űrkutatás jelentőségét. A technológiai fejlesztések pedig az élet minden területén előrelépést jelenthetnek, legyen szó gyógyászatról, szoftverfejlesztésről vagy éppen gépészetről. Ez a projekt nekem arról szól, hogy merjünk nagyokat álmodni és tenni értük: sokan mondják, tudják, hogy megvan ehhez a tudás ebben a kicsi országban. Itt a lehetőség, hogy bebizonyítsuk.
Szívből kívánok a Pulinak sok sikert, sok támogatót és még több lelkes tagot! Holdra fel!
Chikán Attila"
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket, és holdjárónk - a Puli - eljusson a Holdra: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!