Van, amikor az internet egyszerűen túl kevésnek bizonyul, és három link után koppanunk egy nagyot a tűzfalon. Ugyanis a neten kábé ennyi helyen lehet egy-két információmorzsát találni a holdi motorbicikliről. A linkek közel egyharmadán – konkrétan tehát egy helyen – mások kesergését olvasgathatjuk, akik szintén ugyanezzel a kóros információhiánnyal szembesültek.
A probléma olyan súlyosnak bizonyult, hogy házi csillagászunk is csak tanácstalanul pingvinezett: hát ő sem tudja. Lássuk, mi az, amink van.
A NASA egy helyen tesz említést a masináról – legalábbis, mi ennyit találtunk. És kerestük rendesen. Ebből lehet tudni, hogy a dolog nem hoax: a létezésén kívül annyi tudható meg az anyagból, hogy két kerekén pneumatikus gumi volt.
A világhálón ezen kívül létezik egy fotó is, ami gyaníthatóan már a tesztelési fázisban mutatja a holdrobogó prototípusát: a Holdra készülő motorbicikliket ugyanis a NASA-nál a levegőben is tesztelik. Az alábbi képet 1969 augusztusában lőtték egy KC-135 típusú repülőgép fedélzetén, a bicaj csökkentett gravitációs tesztjeire itt került sor: a holdi tömegvonzást, a földi gravitáció hatodát próbálták meg vegytisztán előállítani. Ilyen repülésekre a Pavlics Ferenc által konstruált holdautó esetében is sor került, különös tekintettel annak kerekeire. Ezekről következő posztjainkban még szólunk.
A motort arra az esetre építették, ha netán a holdautó mégsem készülne el az Apollo 15 küldetés idejére. Felmerült az is, hogy az elektromos canga az Apollo 20 szériafelszereltsége közé tartozott volna – leváltva, vagy esetleg kiegészítve a holdautót. Már tudjuk: az éles bevetés – ahogy az Apollo 20 misszió is – elmaradt, a bicaj a Földön ragadt.
Sokáig ez a fenti fotó volt közel s távol az egyetlen kép a neten a mociról. Egészen mostanáig: a holdmotorról az interneten fellelhető képek számát ezennel ünnepélyesen eggyel megnöveljük - ha sztahanovisták lennénk, azt is mondhatnánk, hogy 100 százalékkal. Ezt egyébként bárki megtehette volna, ha a NASA-hoz, vagy legalábbis az űrhivatalhoz közeli helyekhez fordul segítségért. Mint amilyen például a Retro Space Images. A válasz nem sokáig váratott magára, az eredmény pedig ez az alábbi kép a mociról, ami a járgány földi tesztelése során készült.
Létezik egy fórum, ahol az űrkutatásban jártas palik is megfordulnak, nem véletlen, hogy csillagászunk zsigerből az előbbi linket dobta be végső elkeseredésében a közösbe. Itt található ez a kis háromkerekű játékmotor is – az internet már csak ilyen: mit tegyünk, ha a „lunar”, azaz „holdi” hívószó benne van a nevében?
Ez a műanyag játék, bármilyen röhejes is, már elegendő volt egy vitaindítóhoz, jól mutatva, hogy egy Holdra szánt bármilyen kütyü esetében az alapkoncepción múlik minden. A NASA holdrobogójának prototípusát látva többen egyértelműen a háromkerekű műanyag játékmoci mellett szálltak síkra. A nem túl terjengős vita kitért arra is, hogy a páros keréknek elől, avagy hátul kellene lennie: a fórumozók a játékmocitól eltérően ezt elölre raknák, az egykereket pedig hátra. A háromkerekű koncepció tehát nyert, igaz, meglehetősen szűk körben.
Hasonló fenntartásokkal fogadták a NASA holdrobogós koncepcióját máshol is. Az általunk kért képet a Retro Space-es fiúk kirakták facebook-oldalukra is: a hozzászólók meglehetősen gyanakodva közelítettek a kétkerekűhöz, leginkább pedig egyáltalán nem tudták elképzelni, hogy ez mit is csinált volna a Holdon. Egyikük szerint "valószínűleg nagy móka lett volna - egészen addig, amíg olyan méretű kövekbe és kráterekbe nem ütközik, amilyeneken a holdautó túltette magát: egy-egy ilyen "találkozástól" elég rossz bőrbe került volna a motoros". Egy másik kommentelő szerint a Nyugalom tengerén akár még működhetett is volna, igaz, kizárólag csak ott: bármely másik leszállóhely környékén katasztrófát jósolt neki a hozzászóló: "Csak annyit mondhatok, hogy hál' Istennek a hidegfejűek győzedelmeskedtek, és a végén négykerekű jármű jutott el a Holdra." Ez mindent elárul.
Hasonló hidegfejűségre van szükség nálunk is, hiszen épp a hétvégén kezdik mérnökeink összeszerelni holdjárónk földi prototípusát, amivel tavasz végén már javában döngetünk majd. A tervek szerint a Bay Zoltán Anyagtudományi és Technológiai Intézetben daraboljuk fel lézervágóval a napelemcelláinkat, és roverünk váztömegén is ezzel a módszerrel könnyítenénk.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!