Ezen a héten könyékig kukáztunk az orbitális űrszemétben, azonban az egyik legfontosabb formáját nem érintettük – még csak átvitt értelemben sem. Ezek pedig a vizeletcseppek, amik megédesítették a Nemzetközi Űrállomáson dolgozók életét. Ezért érdemes élni. Most pedig oldanánk a képzavart.
Minden hiedelemmel ellentétben az űrhajósoknak is működik a kiválasztó szervrendszerük. Ennek eredményét a hőskorban egészen egyszerűen „kiöntötték” az űrbe, pontosan úgy, ahogy Kati néni loccsantja az éjjeliedény tartalmát a csirkék közé az udvarban. (Nem, erről sincs videó.)
Tudományos nevén a húgysav az űr hideg vákuumában azonnal megfagy, és kikristályosodik, mint egy vizsgaidőszak alatt az UV-időpontok sora. Ezek a kristályok azonban nagyon aprók, kéretik nem vesekő méretű sziklákat elképzelni. Ráadásul, egy ideig hálás társnak bizonyulnak, hiszen ott keringenek az Űrállomás környékén – és igen: ezek is az űrszemét összefoglaló címke alá sorolódnak rendszertanilag.
Az űrhajósok ezeket nagyon szerették nézegetni, állítólag a földkörüli élet egyik legesleg-gyönyörűbb látványát képes létrehozni egy jó adag kozmoszba elengedett pisi.
Megkockáztatjuk, hogy olyan lehet ez, mint a földlakóknak a „hullócsillag”, talán egyik-másik jólsikerült eresztésnél bizony még kívántak is valamit. Viszont az élet nem fenékig tejfel, és a tudomány bizony fejlődik.
Emiatt aztán a látványosságnak drasztikusan vége szakadt, ezzel végérvényesen megfosztva a Nemzetközi Űrállomás lakóit egyik kedvenc időtöltésüktől: ma már nem gyönyörködnek a húgypermet lélegzetelállító szivárványában. A végterméket ugyanis egy fejlesztés folytán nem öntik ki többé a világűrbe. Hanem megisszák. Persze, átalakítva. Ilyenformán:
Egy szerkezet ugyanis kinyeri a vizeletből a vizet, ésivóvízzé alakítja azt. A fenti videón ezt a megkapó, bensőséges folyamatot demonstrálja egy zavartan keringő és inkább kényszeredetten, mint őszintén mosolygó asztronauta-lány. Az eredményt aztán dobozolják, majd egy sikeres passz után már lehet is fogyasztani a friss, felcímkézett terméket - ám szemlátomást ez a videón látható pasi számára sem az örömszerzés netovábbja. Mintha csak a kávéautomatánál állnánk a melóhelyen.
Az űrszemét tehát ezzel a húzással csökkent, azonban a legneccesebb darabokból így is kábé 20 ezer kering alacsony földkörüli pályán. Ezek a darabok leginkább használaton kívüli űrszondák újabb és újabb összeütközéséből jöttek létre, és mint a felrázott kristálygömbben a hópihék: szép lassan szállingóznak, míg a Föld légkörét el nem érik. Kábé 100-120 kilométeres magasságban megpörkölődnek, majd jó esetben teljesen el is égnek.
Ami meg nem, annak becsapódási helye hosszas és izgalmas találgatásokra adhat okot. Az irányíthatatlanná vált műholdak érkezését mintegy két órával érkezésük előtt lehet csak megjósolni. És akkor sem mindig pontosan. Ezen a törmelékdzsungelen verekedjük majd át mi is magunkat, ha közel két éve múlva elindulunk a Holdra a Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) verseny résztvevőiként. Persze, űrszemétből ott is van bőven: mintegy 170 tonna ember alkotta hulladék várja érkezésünket.
Most egy időre abbahagyjuk az űrszemétkedést, és a jövő héten újra beszélünk magunkról is: több dolog történt ugyanis az utóbbi időben ólunk táján.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!