Blogunk utóbbi néhány posztjához érkezett kommentáradatban az egyesek által felvázolt konteókat biztosan nem képes alapjaiban megrázni az a tény, hogy az amerikai holdraszállások egyik perdöntő bizonyítéka éppen a Holdat szintúgy megjárt szovjetek hallgatása volt.
Hiszen gondoljunk csak bele: az űrversenyben mekkora fegyvertény lehetett volna már, ha, mondjuk, kiderül, hogy az amerikaiak blöfföltek. Egy ekkora ziccert Hruscsov ki nem hagyott volna. Pedig kénytelen volt, mivel az amerikaiak tényleg ott voltak.
Persze, azóta már Európa, Kína, India és Japán is elmerészkedett odáig, de egyiküktől sem érkezett az amerikaiak holdi jelenlétét kérdésessé tévő bizonyíték. Vagy: az ötvenes évektől kezdve mindannyian úgy eltévedtek, de még itt a Földön, hogy a Hold helyett egy hollywoodi stúdió holddíszletei közt kötöttek ki. Esetleg Bollywoodban.
Tanúkból az idők folyamán azonban csak egyre több lesz a Holdon, amelyek mind-mind megerősíthetik az amerikai holdraszállás tényét. Köztük lehet a mi Pulink is a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar résztvevőjeként.
Előző posztunkban szó volt arról, hogy az újonnan érkező holdjárók számára 75 méteres közelségből élvezhető az Apollo 11, míg az Apollo 17 ennél valamivel távolságtartóbb: csak 225 méterről vehető szemügyre. De azért ez sem rossz. Mindez a NASA által javasolt protokollban olvasható, amit műemlékei védelmében adott ki – különös tekintettel az előbbi két misszióra.
Ha azonban nem ragaszkodunk az embert elsőként és utolsóként Holdra juttató NASA-küldetések történelmi helyszíneihez, lehetőségeinket szinte végtelenre duzzasztja a napszél. Az Apollo-program alfája és omegája között ugyanis még találunk másik négy expedíciót – ezek relikviáit viszont egészen közelről körbe lehet szaglászni.
Az Apollo 12, valamint az ezt követő három misszió (Apollo 14, 15, 16) tárgyi emlékeihez ugyanis robot-karnyújtásnyi közelségbe lehet merészkedni. Bár leszállóegységeiket legfeljebb három méterről lehet csak megugatni, az összes többi relikvia esetében mindössze egy méter távolságtartást kér az űrhivatal. Ilyen távolságból a Földön már intimgyantázást is vállalnak, hát még fotózást.
Makrófotók tömegei várhatók tehát a holdjárókról, a mérőműszereket tartalmazó ALSEP-egységekről, a kőzetminták begyűjtési helyeiről, valamint az összes többi Holdon hagyott csecsebecséről, ideértve például az amerikai zászlót, a szerszámokat, valamint személyes kedvencünket: az erre-arra elhajigált vizeletgyűjtő tasakokat. Utóbbiak is műemlék-státusznak örvendenek, amit "kacsaként" emlegetett földi társaik csak ritkán érnek el a kórházi ágytáltartó polcain.
De ugyancsak egy méterre megközelíthetők a Surveyorok maradványai is.
Ezeken a helyeken egyébként simán motocross-bajnokságot is rendezhetnénk, anélkül, hogy tekintettel kellene lennünk az űrhajósok lábnyomaira, vagy épp a holdjárók keréknyomaira.
Úgy tűnik, a NASA inkább beáldozta a közbülső Apollo-missziók lelőhelyeit a versengő csapatok számára dühöngőnek, remélve, hogy cserébe legalább az első és az utolsó Apollo-küldetés leszállási helyét megkímélik majd.
Egy tabu azért még ezeken a helyszíneken is maradt a potenciális holdjövevények számára.
Ez pedig nem más, mint a Föld-Hold távolság lézeres mérésére szolgáló kütyü, a retroreflektor. Erről következő posztunkban számolunk be részletesebben. (Folyt.köv.)
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!