Az oroszok fátuma, hogy nem sikerül eljutniuk a Marsra. Pont. Valószínűleg ez már a világmindenség kezdetekor elrendeltetett, ezzel örök időkre föld körüli pályára kárhoztatva az orosz űrprogramot. Ennek fejében kaphatták Gagarint.
A Mars holdja felé indított legutóbbi űrszonda mindenesetre jó úton jár ahhoz, hogy pár napon belül űrszemétként csatlakozzon társaihoz az oroszok elfuserált kísérleteinek űrbéli mauzóleumában, ahol a kudarcok tárgyi emlékei úgy szállingóznak a Föld körül, mint a szerelem halottjai Dante Isteni színjátékában.
A Phobosz felé indított szonda a hordozórakétáról ugyan sikeresen levált, de ezt követően nem indult be az a fokozat, ami elröpítette volna a cuccot földkörüli pályájáról a Marsig. Ahogy 1996-ban sem történt ez másképp.
Az orosz űrhivatal, a Roszkozmosz azzal mosakszik, hogy kevés a pénz. Ami viszont nekik kevés, abból egy magyar űrprojekt már légi- bocsánat, űrhidat létesítene a Föld és a Hold között.
Egy magyarországi űrprojektet magántőkéből finanszírozni – ez a Google Lunar X PRIZE verseny teljesítésének egyik feltétele – azért tud különösen nyomasztó lenni, mert tisztában vagy vele, hogy minden, ami kell hozzá, az Magyarországon van. Még a pénz is.
A kérdés, hogy időben megtalálod-e az alkatrészeket, annak érdekében, hogy a versenytársak előtt leszállhass a Holdra.
Szerencsére egy fehérvári cég elérkezettnek látta az időt arra, hogy a többi között 111 présgépét a magyar holdraszállás szolgálatába állítsa. Füzes István, a vállalat termelésvezetője talált rá a Puli Space nem kicsit hálás csapatára. Emiatt aztán a jövőben Ferrarik, Porschék, Audik, Aston Martinok és BMW-k alkatrészei, úgymint küszöbök, törésálló ötvözetből készült lökhárítók, motorfelfüggesztések, csomagtér fedelek épülhetnek be a magyar holdkompba. Pontosabban az, ami közös bennük: ez pedig az alapanyaguk, az alumíniumötvözet.
És a magyar holdjáróba nem kevés kell ebből; a becslések szerint teljes tömegének 25-30 százalékát teszi majd ki. 