Nemrég nekünk szegezték a kérdést:
"Az elején azt terveztétek, saját tervezésű "taxival" mentek a Holdra. Miért nem dolgoztok a leszállóegységen, ami elviszi a Pulit a Holdra?"
Merthogy az úgymond még olcsóbb is lenne, mint az általunk favorizált
"vegyél taxijegyet másnál a roverednek"
opció.
Erre persze mondhatnánk például azt, hogy:
Csak.
Ilyent mi nem teszünk. Inkább elmondjuk - ahogy a kérdezőnek is elmondtuk, és nyilvános előadásainkon is tesszük -, miért is döntöttünk úgy, hogy a leszállóegységgel nem foglalkozunk, legalábbis egyelőre, és hogy miért is a legolcsóbb az általunk választott "taxijegyes" megoldás.
Ehhez vissza kell térnünk a kezdetekhez és az akkor rendelkezésre álló információkhoz.
Az természetesen már akkor is világos volt, hogy a technikai oldalon a Google Lunar XPRIZE (GLXP) résztvevőinek a legnehezebb feladat eszközük Holdra juttatása lesz. A Föld körüli pályára eljutni ugyan már szinte rutin, de onnan nincs nagyon tovább. Ahogy mi szoktuk mondani, nem hogy buszjárat, de még iránytaxi sincs a Hold felé.
Tehát nekünk is el kellett azon gondolkodni 2010 nyarán, hogy hogyan jut el a Puli a Holdra. Akkor ezt írtuk az XPRIZE alapítványnak beadott regisztrációs csomagunkban (aki nem akar hosszabb angol szöveget olvasni, nyugodtan ugorjon az idézet végére):
For the launch device our most likely candidate is the Falcon-1, and we plan to use the preferred launch site; Space Florida. However our primary goal is to make the rover as small and lightweight as possible, enabling us to use a smaller transfer module which does not require the full capacity of the Falcon-1. To make use of this advantage we are investigating options for a joint launch; either we sell the remaining space on the rocket, or we buy a piggyback ride.
... We prefer to allocate our engineering capacities on the rover research and development.
... Our landing procedure is going to be as simple and failsafe as possible. The rover is to be built and tested to withstand a very rough landing (with an impact speed of up to a few hundred km/h), and, according to our current status, we are not interested in high precision landing. We have several ideas on how to make such an impact survivable (e.g. airbag assist), but picking the final design is only expected after much experimenting and testing. With this approach we can do fine with a less sophisticated landing system, which has relatively few additional parts to the braking thruster itself.
Azaz már akkor is azt mondtuk, hogy
- a rover (=holdjáró) fejlesztésére koncentrálunk
- olyan rovert akarunk, ami sok mindent kibír
- vagy pattogós leszállóegységünk lesz légzsákkal
- vagy társasutazunk, így vagy úgy.
Aztán az idő meg a körülmények konzekvensen egy irányba terelték a Puli számára a dolgok folyását: rover fejlesztés + taxijegy (azaz társasutazás, amit ride sharing-nak hívnak a GLXP szlengben) biztosítása a teendő. Ugyanis sem mérnöki, sem pénzügyi erőforrást nem sikerült olyan mértékben verbuválnunk, hogy a saját leszállóegység témáját a tényleges megvalósítás útjára tudjuk terelni.
Ennek ellenére (a jövőre is gondolva) ezen a területen is szépen dolgozott a csapat - érzékenyebb idegzetűek vigyázat, "kocka címek" jönnek! - : több belső tanulmány mellett (az utolsó 2013 szeptemberében készült: "Előtanulmány egy alacsony Hold körüli pályáról történő leszállás megvalósíthatóságáról") született egy diplomamunka is a "Hold-leszállóegység mozgásának modellezése és szabályozása" címmel a BME Gyártástudomány és -technológia Tanszékén.
De 2011-2012-ben történt még valami. A SpaceX Falcon-1e rakétáját, amellyel mintegy 1000 kg hasznos terhet lehetett volna a szakzsargonban LEO-nak hívott alacsony Föld körüli pályára állítani 11 millió dollárért, kvázi visszaléptették a sokkal nagyobb és drágább Falcon 9 javára.
Aminek a listaára 61,2 millió dollár. Ez még a SpaceX által a GLXP csapatoknak felkínált 10% kedvezménnyel együtt is elég szép pénz.
Azzal együtt, hogy minden más rakétaindítás is minimum 30 millió dollár körül kezdődik (Dnepr, Vega, PSLV, ...), ez azt is jelentette, hogy nem maradt reális esélyünk arra, hogy a Puli saját taxija ún. elsődleges hasznos teher (Primary Payload) lehessen egy induló rakétán. Maradt a jegyvásárlás opció másodlagos hasznos teherként (Secondary Payload).
Ami ugye még mindig lehetne akár egy saját Holdtaxi is, nem csak egy kicsi rover.
Ezzel azonban két gond is van.
Az egyik a kockázat. Na nem elsősorban a miénk, hanem azé, aki a zenészt fizeti - azaz a Primary Payload tulajdonosáé. Aki általában nem szereti azt, hogy néhány száz kg robbanóanyag (=üzemanyag) van igen közel saját drága rakományához, ami például egy telekommunikációs vagy földmegfigyelő műhold. Ezért leginkább nem is enged fel maga mellé ilyen robbanékony rakományt, de ha netán mégis hajlandó lenne erre, nagyon magas biztonsági felárat fog kérni.
A másik, hogy még mindig drága. Visszatérve akadémiai tudásunk tárházára, a legutóbbi dolgozatból (Ld. Előtanulmány .. fentebb) az is kiderült, hogy egy mintegy 200 kg-os légzsákos taxit kellene építenünk és ún. alacsony Hold körüli pályára (LLO=Low Lunar Orbit) eljuttatunk, hogy az aztán onnan indulva letegye Pulinkat a Holdra. Eltekintve a rover és a taxi fejlesztésének plusz a Föld-Hold kommuniáció költségeitől, egy ilyen jegyet mintegy 16 millió dollárért lehet vásárolni.
Tíz kilósra méretezett Pulinkat viszont jó 12 millió dollárért el tudjuk vitetni Holdra - több ilyen lehetőséget is ajánlanak GLXP-s versenytársaink -, és még rádiós kommunikáció is van a csomagban.
És most lehet, hogy van aki meglepődik: a legolcsóbb módja annak, hogy a Puli eljusson a Holdra, pontosan az, amit mondunk és teszünk:
Fejlessz rovert és vegyél Hold-taxijegyet másnál!
Ehhez még annyit fűzünk hozzá, hogy tervezett partnerünkkel már jó ideje tárgyalunk az indítás technikai részleteiről is. Egy SpaceX Falcon 9-es rakétával történik majd, Floridából, jelen állás szerint 2015 utolsó negyedévében. Erről itt, meg itt és még itt is olvashatnak.
Már "csak" pénzt kell szereznünk, hogy le tudjuk foglalózni az utat. Aki gondolja, itt megtolhatja a Puli szekerét.
