Nem vitás: elkezdődött az űrhajózásban a Nagyhét. 42 éve, április 11-én indult útjára a NASA-nál minden bizonnyal a halálközeli élmény kategóriájába tartozó Apollo 13-küldetés, a feltámadásra a Hold körül került sor Jim Lovell parancsnok hathatós közreműködésével. A liturgia április 12-én Jurij éjszakájával folytatódik, ami egyben az első űrsikló-repülés dátumát is fémjelzi. De erről később.
Jim Lovellt Tom Hanks alakította az Apollo 13-ban; a főszereplésével készült film miatt talán ez az egyik legismertebb Apollo-küldetés. De mindenképp a leghírhedtebb. A problémák azonban már itt a Földön elkezdődtek, mégpedig a legénységgel.
Az Apollo 13 is három űrhajóst röpített a Holdhoz, de ősi szokás szerint a földi gyakorlatokon hatan vettek részt: a tényleges legénységgel együtt tréningezték ugyanis a tartalékot is.
Az eredeti forgatókönyv szerint Ken Mattingly lett volna a parancsnoki modul pilótája – ő keringett volna magányosan a Hold körül, amíg két társa a leszállóegységben kucorogva leszáll az égitestre. (A fenti képen még az eredeti legénység látható: Haise, Lovell és Mattingly.)
Hét nappal az indítás előtt azonban a tartaléklegénység egyik tagja – Charles Duke – rubeolás lett, a nyavalyát egyik gyerekétől kapta el. Emiatt Mattinglyt kivették a legénységből, mivel egyedül ő nem volt immunis a betegségre, tőle eltérően a többiek ezen már gyerekkorukban átestek. Ha valamit nagyon nem szeretett volna a NASA megtapasztalni, akkor az az volt, hogy egy rubeolás asztronauta haknizik a Hold körül.
A tartaléklegénységből az immunis Jack Swigert ugrott be a helyére, így a legénység ekképp alakult át: Jim Lovell maradt a parancsnok, Jack Swigert lett a parancsnoki modul pilótája, és Fred Haise lett volna a holdkomp-pilóta - ezt a képességét azonban nem tudta kibontakoztatni a küldetés során.
Az Apollo 13 útjáról most az Apollo 11 startjáról készített lassított felvétellel emlékezünk meg: Lovellék küldetésének első másodpercei is hasonlóképp festhettek. Az alábbi, közel kilenc perces videó cselekménye valós időben röpke fél perc alatt játszódott le: a 16 mm-es kamera másodpercenként 5000 képkockát rögzített. Ezen jól megfigyelhető a Saturn V hajtóműveinek indítása. A klip a visszaszámlálás 9. másodpercétől mutatja az események egymásutánját - a rakéta távozását követően kivételesen posztapokaliptikus installáció tárul elénk; méltán lehetne a nagyheti szertartások kötelező látványeleme a vallási közösségek hitéletének felturbósítása érdekében.
Először sokezer liternyi kerozin és folyékony oxigén áramlik a középső F1 rakétahajtóművön át: a Saturn V gyújtása elkezdődik. A következő lépésben két külső hajtómű indul be, amit 300 milliszekundummal később a másik két szélső követ: azért gyújtották be őket párosával, hogy fel ne boruljon a rakéta. 9 másodperc múlva mind az öt hajtómű maximális tolóerőt ad, ekkor emelkedik el a rakéta az indítóállásról. A Saturn V minden idők legnagyobb rakétája: a maga 110 méterével magasabb volt, mint a Parlament kupolája a vöröscsillaggal, és testtömeg-rekordot is döntött: teletankolva több mint 3000 tonnát nyomott, ennek 90 százalékát az üzemanyag tette ki.
Wernher von Braun irányítása alatt tervezték, és 1963-ban több más lehetséges jelölt közül választották ki - ez tűnt a legalkalmasabbnak Kennedy elnök 1961-es ígéretének beváltására.
Miatta kellett megépíteni Cape Canaveralon a Vertical Assembly Building-et, a függőleges összeszerelő-csarnokot, ami a hatvanas évek egyik legnagyobb épülete volt: ehhez mérten a VAB épületében találhatók a világ legnagyobb ajtói is. Később itt szerelték rá az űrsiklókat is a külső üzemanyagtartályra, valamint a két szilárd hajtóanyagú rakétára. Az űrsikló ezekkel együtt is úgy lötyögött az épületben, mint egy anorexiásban a kaja.
Az épületet három fázisban húzták fel, négy Saturn V rakéta egyidejű tárolására van benne lehetőség, és a legenda szerint akkora, hogy a külvilágtól eltérő, különbejáratú időjárása van. Az űrsiklókon kívül az Ares-sorozat rakétáit is itt szerelték össze.
De vissza a rakétához: az öt motor 32 millió lóerős volt, a hajtóművek „harangjainak” átmérője pedig több mint 3 és fél méter. Jó étvágyuk volt. Egyetlen F1-es hajtómű több mint 2500 liter üzemanyagot fogyasztott el másodpercenként, ebben a tempóban 45 másodperc alatt kiürülne egy átlagos úszómedence. A Saturn V minden egyes hajtóműve több tolóerőt fejtett ki, mint amit az űrsiklók rakétával együtt produkáltak.
A Saturn V-öt tizenkétszer használták, minden indítás kivétel nélkül sikeres volt, még a villámcsapásokkal is megbirkózott. Összesen kétszer adódtak problémái, egyszer a hajtómű is leállt, de a fedélzeti számítógépek ezt ügyesen kompenzálták, így végül a küldetés sikeres lehetett.
A NASA-nál a Saturn V továbbfejlesztésén is gondolkoztak, az eredmény egy szuperrakéta lett volna, ami a képen látható első fokozat 5 hajtóműve helyett 8-at tartalmazott volna, ugyanígy a második rakétafokozatban is ennyi hajtómű kapott volna helyet. Ez a monstrum az egész Nemzetközi Űrállomást egyetlen úttal felvitte volna a világűrbe. A tervekből aztán mégsem lett semmi.
Az űrhajós Nagyhét második napján az űrsikló-sztorival foglalkozunk.
Háztáji Puli - a magyar holdrobot fejlesztésének kalandjai
Több sztárfotó is készült a lézervágóról, ami a Bay Zoltán Anyagtudományi és Technológiai Intézetben található, és amivel tenyérnyi napelemcelláinkat aprítanánk fel kisebb méretűre. Előző posztunkban beszámoltunk arról, hogy - bár nem lézerrel - de a feldarabolás már korábban elkezdődőtt: három cella esett egy macskatámadás, illetve az azt megelőző preventív intézkedések áldozatául.
De a totálkáros példányok is jók valamire, főmérnökünk cellagyilkos csapattagunkat ezzel az instrukcióval látta el: "persze, viheted a töröttet, de ha van rá mód, már a próbavágás is legyen olyan, mintha a valódit vágnánk. Így a töröttből is ki kell jönnie 2 megfelelő cellának". Nos, nem egészen ez történt, de majd csak belejövünk.
Erre ezzel a fagyispult tejszínadagolójára erősen emlékeztető masinával lesz lehetőségünk, ami macskatulajdonos csapattagunk szerint a helynek egyszerre retro és sci-fi hangulatot kölcsönzött.
Kábé két és fél óra jó hangulatban eltelt próbálkozás után, amikor már kezdtük feladni a reményt, sikerült találni olyan vágási paramétereket, amik meghozták a sikert. Kiderült, hogy teljesen elfogadható minőségben szeletelhetők a napelem cellák. (Folyt.köv.)
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket, és holdjárónk - a Puli - eljusson a Holdra: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!