A történelem folyamán a földi garázsokban végzett sufnituning valóban nagy dolgokat adott az emberiségnek, elég csak arra gondolni, hogy ilyen környezetből indult világhódító útjára például az Apple is. Nagyot tévedünk azonban, ha azt gondoljuk, hogy a Google által szponzorált 30 millió dollár összdíjazású Lunar X PRIZE (GLXP) versenyen való részvétel azt jelenti, hogy szerte a világon pár őrült elme azzal foglalatoskodik, hogy garázsában fűnyíró-alkatrészekből holdjárókat barkácsolgat.
Korábbi posztunkban beszámoltunk arról, hogy az Astrobotic élettársaként keveredhetnénk ki a Holdra, de nem mindegy, hogy a következő pár évszázadot milyen társaságban tölti el Pulink.
Az Astrobotic leszállóegységébe bekerülő holdjárók egyike mindenképp nagykutya lesz, és az történetesen pont az övék. Ezt egyébként nem ők állítják önmagukról, hanem épp a NASA-val a múlt év végén kötött 125 ezer dolláros szerződésük utal erre – ez ugyanis már sorban a nyolcadik ilyen típusú együttműködés az Astrobotic és az amerikai űrhivatal között.
A NASA ugyanis határozottan érdeklődik a holdkutatás magántőke által kifejlesztett újdonságai iránt: már nekik sem mindegy, hogy egy küldetést mennyiből lehet megúszni – az Astrobotic 2010-ben egy 10 millió dolláros együttműködést hozott tető alá a NASA-val, ezt az összeget a landolással kapcsolatos fejlesztéseik mérnöki know-howjának megosztásáért kapták.
Az amerikai űrhivataltól kapott legfrissebb megbízatásuk olyan robotok kifejlesztésére szól, amik például a Holdon, vagy bármely más bolygón képesek lehetnek barlangok felderítésére. Megjegyezzük, ezirányú első terveik érdekes hasonlóságot mutatnak Pulink botkerekűjével...
A NASA - és mások - érdeklődését azok a műholdfelvételek csigázták fel rendkívüli mértékben, amikből arra lehet következtetni, hogy a Hold felszínén lévő titokzatos lyukak vulkáni eredetű barlangok kürtői. A feltevés szerint ilyenek a bolygókon – például a Marson – is lehetnek.
A barlangok a későbbi küldetések során ideális menedéket jelenthetnek a sugárzás, a mikrometeoritok és a holdfelszín szélsőséges hőmérséklet-ingadozásai elől menekülő holdjárók – és előbb-utóbb az asztronauták – részére.
Persze, egy földi barlangban sem lenne egyszerű a történet, a holdi barlangtúra komoly kihívás egy távirányítású robot és földi mérnökei számára: a napelem felejtős, a rádiókommunikáció szintén, mivel a sziklák blokkolják a jelet, ráadásul a durva terepviszonyokkal is meg kell birkóznia a holdjárónak.
Az Astrobotic a tervek szerint legkorábban 2013 végén, de inkább 2014 első felében szállna le először a Holdra – ebből kifolyólag mi is, feltéve, hogy összejön az együttműködés a Puli és az amerikai cég között. Ők azonban a Holdra való visszatérést folytatólagosan szeretnék elkövetni, alkalmanként mintegy 100 kilónyi műszerrel növelve a Holdon az ember által eddig hátrahagyott 170 tonnányi űrszemét nem csekély tömegét. Ezek a különböző űrügynökségek és vállalkozások tudományos kíváncsiságát lennének hivatottak kielégíteni.
Egyik első céljuk az, hogy a Hold pólusain víz és metán után kutassanak, ezekből ugyanis üzemanyagot lehet előállítani, amivel aztán a csapatok a Holdon csurig tankolhatnák visszatérő egységüket – ezzel is kevesebb lenne az a tömeg, amit a Földről kell az űrbe juttatni. Ez lenne az első lépés a jövőbeli Hold-missziók „jóárasításához”.
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!