A karácsony a helyváltoztató mozgás ünnepe is, afféle mobil-weekend: a keresztény hagyomány szerint egy emberpár nyomorúságos vánszorgása ez házról-házra, amíg el nem jutnak egy istállóig. A másik irányból három tudós csinálja végig ugyanezt, a két pályaív lendületes metszéspontja pedig maga a Jézuska.
Alapvetően szimpi történet, már csak azért is, mert egy csillag is szerepel a forgatókönyvben - a sztorit a templomokban évről-évre feldolgozzák, alapjaiban azonban masszívan tartja magát: betlehemes a neve.
Karácsonyon átívelő sorozatunknak soha jobb apropót nem találhattunk volna Pulink helyváltoztató mozgásának bemutatására. Persze, hol is kezdhetnénk ezt máshol, mint a Nagy Víz túloldalán?
Azt már régóta sejtjük, hogy a NASA-nál vicces fiúk dolgoznak, ami nem meglepő, hiszen alapvetően minden mérnök zsigerileg vicces - már amennyire a kocka vicces a gömbhöz képest. Az Egyesült Államok Űrkutatási Hivatala azért nagyon kúl, mert mindezt le is írja, és pdf-fájlok formájában keringeti a neten. Csak meg kell találni őket.
A szitu a következő: itt van ez az anyag, amit azért álcáznak. Rögtön az elején van egy azonosítókód, majd a cím, ami kellő rutinnal már épp elég gyanús: Fapados Mars-felszíni felfedezés – a Mars Ördögszekér. Alatta – nyilván terelésnek – rengeteg sok kurzívval szedett név következik.
Majd jön egy oldal szárazság, pont olyasmi, amilyenben az ördögszekereket szokta kergetni a szél a vadnyugati tájon, közvetlenül azelőtt, hogy Chuck Norris a képernyő bal sarkából megmentené a világot. Ezután az első oldal ismétlése következik, csak más nevek, más elrendezésben vannak. Egy féloldalas köszönetnyilvánítást is kár lett volna kihagyni, plusz a bevezető is az 1600-as évekkel indít.
Az átlagolvasó itt már rég feladta, de mi lenne a karácsonnyal, ha mindenki ilyen gyorsan leamortizálódott volna egy projektről?
Nem csigázzuk tovább Olvasóinkat: a doksi 6. oldalának alján – ez a számozás szerinti második – a NASA elárulja, hogy egy poéngyáros beszélgetéssel kezdődött az egész Ördögszekér-hadművelet. A Pathfinder szőr mentén rokona lehet a mi Pulinknak, mivel az előbbi is ilyen pattogósan érkezett meg a Marsra. (Mi is így szeretnénk a Holdra.) És akkor jött a szikra: mi lett volna, ha a becsapódás erőit mérséklő lufik nem eresztenek le, hanem felfújt állapotban maradnak: a mérnökök határtalanul viccesnek találták, hogy dagadó légzsákokkal sokkal nagyobb távolságot tett volna meg így a Sojourner, mint amennyit a kerekeivel valaha is meg fog tenni. Mondom, mérnökhumor.
A lényeg, hogy a fiúk vadul elkezdtek számolni, és 40 oldalas terjedelem alatt nem is nagyon akartak megállni. Ebből szemezgetünk az elkövetkező napokban a többi között karácsonyfa-dekorációkat, másrészt pedig kiderül, hogy az űrkutatásban is mindennek lehet olcsóbb alternatívája, csak meg kell találni. No, a Google által szponzorált Lunar X PRIZE (GLXP) versenyben nekünk is ilyeneket kell kitalálnunk. Csak ami a NASA ördögszekereseinek a Mars, az nekünk a Hold.
Hiszen ami egyszer bevált, az máshol is jó lehet. Azt viszont legkevésbé sem várnánk, hogy épp az idei holland divathéten mutatták be a NASA egyik, az említett doksiban vázolt ördögszekér-modelljét. Igaz, a divatshow-n aknakeresőnek minősítette alkotója, az afgán származású Massaud Hassani, és ördögkeréknek hívta. A hasonlóság mindenesetre zavarba ejtő. Ez ugyanis a NASA Pitypang névre hallgató ördögszekér-koncepciója:
(Chilei versenytársunk kreációjának is ez a fedőneve, bár nem pontosan így néz ki.) Ez meg itt Hassani ördögkereke:
Ki tudja, valamikor Pulinkkal talán még mi is divatba jövünk. (Folyt.köv.)
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!