Virtuális holdutazásunk második részében - itt az első - kiderítjük, hogy Pulink holdra szállását megtervező mérnökeinknek valójában nincs is könnyű dolga. Nem azt mondjuk, hogy már nincs elég hely a landolásra, de legalábbis nagyon oda kell figyelni rá.
Figyel a NASA is, miután a Google által szponzorált Lunar X PRIZE 30 millió dollár összdíjazású versenye már a soknullás költségvetésű projektekhez szokott hivatalnokok ingerküszöbét is megütötte. Sőt, bokán is rúgta. A versenyfeltételek szerint az erős nemzetközi mezőnyből elsőként holdraszálló egység elviszi a 20 millió dolláros fődíjat, de a különdíj összértéke sem annyi, amiből az átlagmagyar nyugdíjas a hónap vége előtt elmegy csirkefarhátat venni. (Ez azonban nem feltétlenül lottó ötös: siker esetén ebből a pénzből a befektetők részesedhetnek, valamint további fejlesztésekre költhetik a csapatok.)
A különdíjakra elkülönített 4 millió dollárból az a csapat részesülhet, amelyiknek sikerül vizet fakasztani a Holdon. Vagy túlél egy holdi éjszakát (ami elég hűs arrafelé). Vagy a Holdra szállt csapatok közül a legmesszebbre merészkedik – fél kilométer a minimum, amit mindenképp meg kell tenni a holdjáróknak a versenyfeltételek értelmében. Vagy az, amelyik történelmi leszállóhelyet látogat meg.
Ez utóbbi lehetett az, ami egyébként végképp kicsaphatta a NASA-nál a biztosítékot - az űrügynökségek közül elsőként ők kapcsoltak, igaz, nekik is van a legtöbb vesztenivalójuk: a Hold különböző pontján hat Apollo misszió vár türelmesen a párhuzamosok végtelenbeli találkozására. Vagy arra, hogy az egyik csapat landolóegysége rájuk szakadjon. A műemléknek nyilvánított helyeket fenyegető életveszélyt felismerve az Egyesült Államok Űrkutatási Hivatalának kutatói fejvesztve nekiálltak tanácsokat osztogatni a leendő holdraszálló egységet tervező mérnököknek.
Puszta elővigyázatosságról van tehát szó, ami természetes: mindenki megpróbálná bokáját mielőbb biztonságban tudni, ha egy puli tűéles fogsora a tét.
A NASA ijedtségében nagyon jó munkát végzett. Ha rávetítjük a Holdra az emberiség jótékony hozzájárulása során az elmúlt évtizedekben odaszállított 170 tonna űrszemetet, valami hasonló látvány fogad, mint amit a derék veszprémiek láttak a harlekinkaticák idei inváziójakor.
Az alábbi exkluzív képen kék csillagok jelzik az Apollo-missziók helyét, feketék az ember nélküli holdraszálló egységekét, a piros csillagok az eleve kamikáze-akcióra tervezett műholdak becsapódási helyeit, a zöldek pedig azoknak – a többségében szondáknak – állítanak emléket, amelyek nem ott csapódtak be a Holdba, ahol kellett volna, illetve küldetésük tervezésekor az öngyilkosságnál azért valamivel vérmesebb reményeik voltak alkotóiknak felhasználásukat illetően. (Forrás: nasa.gov)
Bár a fenti képről meglehetősen macerás lenne leolvasni az egyes helyszíneket, az mindenesetre jól látszik, hogy nem egyről van szó. És nem is kettőről. Ráadásul, jó széles mozdulatokkal szórták szét ezeket az eltelt évtizedek a Holdon, akárcsak Sanyi bácsi a csirkéknek szánt kukoricát. És ez még csak az „érem” egyik oldala, a Hold másik oldalán is vannak memorandumok, csak kevesebb van belőlük.
Most megmutatjuk azokat a lehetséges helyszíneket, ahol a következő két évben űrállatkánk a legnagyobb valószínűség szerint felbukkan majd:
(Folyt.köv.)
Kérjük segítségeteket, hogy minél többen támogassanak bennünket: hívjátok fel barátaitok, ismerőseitek figyelmét a Kis Lépés Klub-ra és a Puli Indítóállás-ra!