Jeff Bezos, az Amazon vezetőjének űrcége, a Blue Origin állhatatosan menetel az űrturizmus meghódítása felé. A New Shepard lett az első rakéta, amely kiért az űrbe, majd leszállt, majd feltankolás után ismét kiment az űrbe, és leszállt. Aztán megint, és megint. Ezzel bizonyos értelemben lepipálta a SpaceX-et is, de az összehasonlítás nem teljesen fair. A Falcon-9 más ligában játszik, és jóval nehezebb mutatvány visszahozni, mint a csak 100 km-re egyenesen felemelkedő, majd leereszkedő New Shepardot.
A Blue Origin (egyelőre) a szuborbitális űrturizmust célozza, nem az űrhajózást.
Csakhogy az űrturizmus sem játék és mese. Erre a legjobb bizonyíték a Virgin Galactic több, mint tíz éves küszködése a SpaceShipTwo működésre bírásával és biztonságossá tételével, amely valójában még mindig kérdésesnek tűnik.
A Blue Origin pedig itt is tudott újat mutatni. A negyedik tesztrepülésen kipróbálták, hogy három helyett két ejtőernyővel is biztonságos-e a kapszula landolása. Tegnap, az ötödiken pedig egy teljes meghibásodást szimuláltak: repülés közben begyújtották a kapszulába szerelt mentőrakétát. Ennek a feladata, hogy a rakéta hibája és/vagy felrobbanása esetén gyorsan eltávolítsa a helyszínről a kapszulát.
A teszt pedig sikeres volt, sőt. A mentőrakéta adta lökés és az áramvonalas kapszula hiánya miatt a cég nem számított arra, hogy a szétválás után a rakétafokozat irányítható marad. De az gyakorlatilag rezzenéstelenül folytatta az útját fel 100 km-ig, majd pedig tankönyvi módon visszaszállt a földre. Ez az ötödik teszt bizonyította, hogy a Blue Origin egy nagyon stabil, megbízható rendszert rakott össze. Ez a rakéta és kapszula öt repülés után nyugdíjba megy, múzeumi tárgyak lesznek, de már épülnek az újabb példányok.
Lehet, hogy az űrutazásra vágyóknak ideje lesz becserélni a Virgin Galactic-jegyeket?
A teszt ráadásul további elsőségeket is hozott a Bezoséknak. A New Shepard újfajta, pusher, vagyis toló mentőrakétát használt. A Mercury, az Apollo, az Orion, a Szojuz és a kínai Sencsou (Shenzhou) is tornyos, húzós módszert követtek, követik, és fogják követni: az űrhajó orrán van egy plusz, rakétamotorokkal szerelt torony, ami baj esetén elrántja az űrhajót. Ez viszont nagy, nehéz, és egy idő után le kell választani. (A Gemini programban például nem is volt, hanem katapultüléseket használtak.)
A toló rendszer ezzel szemben be van építve az űrhajóba. Ilyen lesz a SpaceX és a Boeing emberes űrhajóin, a Dragonon és a Starlineren. De ezeket még nem tesztelték rakétán, repülés közben: a SpaceX 2017-re tervez egy ilyen eseményt. Ezzel a Blue Origin még egy elsőséget elvitt Elon Muskék orra elől.
A New Shepard mentőrakétájának érdekessége, hogy az nem a kapszula oldalain kap helyet, mint a Dragoné, hanem középen, benyúlva az utastérbe. Ez valójában egy már visszatérő motívum. Az Apollo-programban a leszállóegység Holdról visszatérő, felső részébe épített hajtómű is benyúlt az űrhajósok életterébe. Valójában ennek a fedelén tudott a két űrhajós ücsörörgni, amikor nem kint bóklásztak a Holdon. (Itt egy fotó egy hajtóműfedélen helyet foglaló technikus alsó feléről, még a földön.)
A New Shepardon azért már lesznek igazi, kényelmes ülések is.
A Blue Origin tervei szerint 2017 végén ülhetnek majd először emberek az űrhajóban, és ha minden jól megy, akár már 2018-ban beindulhatnak majd a fizetős utak az űr peremére.
Kövesd a Pulit honlapunkon és csatlakozz online közösségeinkhez aGoogle+on és Facebook-on!
Szeretnél hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország is eljusson a Holdra?
Told meg Te is!
Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.
Gróf Széchenyi István