2013-ban a Chang’e-3 űrszonda leszállásával az emberiség sikeresen visszatért a Hold felszínére, ami örömteli hír volt, de valójában csak annyi történt, hogy a kínaiak folytatták azt, amit az amerikaiak és oroszok a hetvenes években abbahagytak, és amire a magánszektorból a Google Lunar XPRIZE résztvevői, köztük a Puli is, nagyban készülnek.
Persze jelentősen fejlettebb technológia felhasználásával, de azért a Yutu rover mozgásképtelenné válása mutatta, hogy a tanulópénzt nekik is meg kellett fizetni.
Most azonban olyasmire készülnek, ami a többi űrnagyhatalomnak eddig csak a kívánságlistáján szerepelt, de megvalósítani még senki sem próbálta.
Leszállni a Hold túlsó oldalán.
NEM a sötét oldalán. Ha a sötét oldalon szállnak le, ott sötét lesz, ami rosszat tesz a fotók minőségének.
Az meg minimális geometriai ismeretekkel is levezethető, hogy a túlsó oldal csak teliholdkor sötét. Újholdkor meg definíció szerint a felénk forduló oldal van sötétben. Na de vissza az űrszondákhoz.
A Hold túlsó oldala nagyon más, mint az, amelyikre rálátunk. Gyakorlatilag nincsenek rajta nagy, sötét, bazalttal elöntött medencék, van viszont egy irdatlan méretű becsapódási kráter, a Déli Pólus-Aitken- vagy SPA-medence. A keringőegységek adatai alapján az SPA-t létrehozó bcsapódás olyan nagy volt, hogy a Hold száz km vastag kérgének aljáról, sőt még az alól, a köpenyből is kiszórt anyagot a felszínre.
Vagyis mélyfúrás helyett elég lenne ezeket összeszedni a felszínről, és máris egy csomó mindent megtudnánk a Hold belsejéről.
Az SPA felderítése és az onnan való mintahozatal a Földre a NASA közepes méretű, New Frontiers bolygókutató programjának is fő céljai között szerepel. Csakhogy az amerikaiak kétszer is leszavazták a Moonrise névre keresztelt missziót, először a Jupiter belsejét felderítő Juno, majd a kisbolygóról mintát visszahozó Osiris-Rex űrszondák ellenében. Így még ha jövőre, a következő lehetőségnél végre ki is választanák, legkorábban akkor is 2024-re készülne el. És persze le kell nyomnia olyan témákat, mint űrcsónak küldése a Titan metántavaira, vagy leszállás a Vénuszra, vagy az Europára.
Az amerikai leszállás tehát a jövő homályába vész.
A jelek szerint a kínaiak is a PSA-t céloznák meg a Chang’e-4 landerrel, bár ez hivatalosan még nincs megerősítve. A lander indítását 2018 végére tervezik, így mások megelőzni már nem nagyon fogják őket.
De ahhoz, hogy a leszállás után is elérjék majd azt a landert, ezért még a start előtt, 2018 júniusában pályára kell, hogy állítsanak egy kommunikációs műholdat is, egy ilyet:
Ez a Föld-Hold rendszer L2 pontja, a Holdon túl található egyensúlyi pont körül fog keringeni, ahonnan egyszerre fog rálátni a Földre és a Hold túloldalára, biztosítva a kommunikációt a leszállóegységgel. A feladat nem ismeretlen a kínai űrszonda-irányítás számára, hiszen tavaly a Chang’e-5-T1 tesztrepülés keringőegységét is eljuttatták oda, onnan készült az alábbi fotó is:
A Chang’e-4 egyébként jó szokásuk szerint a páratlan számú előd, a Chang’e-3 másolata lesz, de hogy rovert visz-e magával, még szintén nem lehet tudni. Az biztos, hogy mintát ez a küldetés még nem fog visszahozni a Holdról, arra az ötös sorszámig várni kell. A Chang’e-5 pedig várhatóan a biztonságosabb utat követve a felénk forduló oldalon fog gyűjtögetni. De persze ha ehhez is megépítik a másodpéldányt, a Chang’e-6 már talán a PSA-ból hoz mintát - és a 2020-ra tervezett indulás alapján még mindig bőven lesz idejük megelőzni az amerikaiakat…
A Puli ugyan egyelőre nem célozza meg a Hold túloldalát, de egy GLXP-s versenytársának "taxiján" való helyfoglalástól már nincs messze.
Kövesd a Pulit honlapunkon és csatlakozz online közösségeinkhez a Google+ on és Facebook-on!
Szeretnél hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország legyen a negyedik nemzet a Holdon?
Told meg Te is!
Képek forrása: túloldal: NASA/GSFC Scientific Visualization Studio, műhold: CAS, Föld-Hold: CAS/CNSA, főoldali: CAS/CNSA/E. Lakdawalla.