Felbolydult az internet két csillagász, Mike “plutokiller” Brown és Konstantin Batygin (Caltech) legújabb bejelentésétől, amiben nem kevesebbet állítanak, mint hogy bizonyítékokat találtak egy kilencedik bolygó létére.
Na nem fedezték még fel ténylegesen, de nagyon-nagyon gyanús a dolog.
Valójában a Naprendszer szélén bolyongó égitestek, mint a hosszúperiódusú üstökösök és a Kuiper-öv égitestjeinek mozgásából már nem egy kutató próbált meg mindenféle távoli bolygókat meg a Naprendszert súroló csillagok elvonulását kimutatni. Ezek a szakcikkek aztán szinte kivétel nélkül eltűntek az archívumok mélyén: a titokzatos égitest nem lett meg, vagy pedig az újabb adatok fényében már nem volt rá szükség.
Ezúttal egy hasonló esetet vizsgált meg Batygin és Brown. A Kuiper-öv szélén, bőven a Neptunusz és Pluto pályáján keringő égitesteket vizsgálva egyértelműen kimutatható, hogy a pályáik túlzottan hasonlítanak egymásra, hasonló irányokban és szögekben állnak a Naphoz képest. A kutatók ennek az okát keresték, és számos feltevés kizárása után nem tudtak jobb magyarázattal előállni,
mint hogy egy nagyméretű, ismeretlen bolygó rángatta őket össze.
És ez pont úgy hangzik, mint amit egy bekezdéssel feljebb írtam. Amiért viszont egyelőre nem lehet csak legyinteni erre a feltevésre, az az, hogy Brownék a Naprendszer-modelljüket futtatva két dologra lettek figyelmesek. Az egyik, hogy a Távoli Perturbáló (avagy a Kilencedik Bolygó) néhány kis égitestet a vártnál távolabbi pályára szórt ki, másoknak viszont a pályasíkját tekerte el közel merőlegesre, vagyis a Nap északi és déli pólusait kerülgetve keringtek tovább. Brownék itt dobták el az agyukat,
ilyen égitestek ugyanis léteznek a Naprendszerben, viszont eddig kérdés volt, hogy miért.
A Távoli Perturbáló pedig megmagyarázta mindet, egyszerre, például a mindig messze keringő Sedna létezését is. Úgy, hogy az utóbbi két válaszra eredetileg rá sem kérdeztek. Innentől pedig muszáj komolyan foglalkozni a Kilencedik Bolygó létezésének lehetőségével.
A szépsége a dolognak, hogy HA létezik, akkor egy olyan, a Földnél jóval nagyobb szuperföld- vagy minineptunusz-kategóriás égitestről van szó, amely lényegében alapfelszereltség más csillagok bolygórendszereiben, csak a Naprendszerben nincs rá példa. A nehézsége pedig az, hogy HA létezik, akkor is iszonyú nehéz lesz ténylegesen megtalálni. Ugyanis nagyon kint van a Naprendszerből, ezért nagyon halvány és nagyon hideg: sem optikai, sem infravörös tartományban nem lesz könnyű azonosítani.
Könnyen elképzelhető, hogy még ha létezik is, hosszú-hosszú évekbe fog telni, hogy ténylegesen a nyomára is akadjunk.
(via CalTech, képek forrása: findplanetnine.com/Brown & Batygin, főoldali: Caltech/R. Hurt (IPAC))
A Puli nem akar - még! - olyan messze elmenni, hogy megtalálja a Távoli Perturbálót, de a Holdat fixen tartja a célkeresztben!
Kövesd a Pulit honlapunkon és csatlakozz online közösségeinkhez a Google+ on és Facebook-on!
Szeretnél hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország legyen a negyedik nemzet a Holdon?