Az első furcsa mélyedést a japán Kaguya űrszonda fedezte fel a Holdon, még 2009-ben. A számolatlan kráter között egy szokatlan üreg tűnt fel: 65 méteres szélességéhez szokatlan, 80-90 méternyi mélység tartozott. A Kaguya összesen három nyílást talált, amelyek sokkal inkább hasonlítottak a földi lávacsatornák beszakadásakor keletkező kürtőkre, mint becsapódások nyomára. De ekkor még rejtély volt, hogy keletkezhettek, és mennyi lehet belőlük összesen a Holdon.
Aztán hamarosan megérkezett a NASA sokkal jobb felbontást produkáló Lunar Reconnaissance Orbitere is. A felvételei megerősítették, hogy a nyílások tényleg föld alatti üregekbe vezetnek, az elmúlt évek során pedig több, mint kétszáz kürtőt sikerült azonosítani. A legkisebbek mindössze öt méteresek, a legnagyobb átmérője pedig a 900 métert is eléri. Bár a felvételek alapján nem lehet megmondani, milyen messze nyúlnak a föld alatt a lávacsatornák, egy valami már megállapítható:
terjedelmes felszín alatti terek lehetnek a Holdon.
A felszín alatti üregek és alagutak elképesztően jó helyszínek lennének az emberes bázisok számára. A Hold felszíne nagyon-nagyon ellenséges környezet: a kozmikus sugárzás, a napkitörések, a Nap ultraibolya és röntgensugárzása, a mikrometeoritok, a levakarhatatlan holdpor és az extrém hőingás is veszélyezteti az űrhajósokat. A nyílásoktól kicsit beljebb viszont szinte minden környezeti tényezőtől védve lennének. A várakozások szerint még holdporból is sokkal kevesebb lehet odabent, mert nincs, ami összetörje a köveket.
A legtöbb nyílás nagy kráterek belsejében vagy a Hold sötétebb foltjait adó mare területeken (a holdi „tengereken”) található. Ezek közös jellegzetessége, hogy a nagy becsapódások hatására a mélyből feltörő, bazaltos láva öntötte el őket, ennek köszönhető sötétebb színük. A lávacsatornák pedig akkor keletkeznek, amikor a láva teteje már megszilárdult, de alatta még áramlik a folyékony kőzet. Ha megszűnt az utánpótlás, a láva helyén üreges alagutak maradnak hátra: ilyen lávacsatornák a Földön is sokfelé megfigyelhetőek.
De honnan vannak a kürtők?
Ez már nehezebb kérdés. Elképzelhető, hogy a közeli becsapódások rezgései gyengítik meg a kőzetet annyira, hogy végül beszakad az alagutak teteje. Az üregek elhelyezkedése eddig nem sok mindent árult el a keletkezésükről. A kutatók további méréseket, a kőzetek összetételét, hőmérsékleti adatokat, a gravitációs tér változásait is hozzá akarják kapcsolni a fényképekhez. De van, amit a Hold körül keringő űrszondák sem látnak rendesen. Elég lenne csak néhány helyszíni felvétel a kürtők faláról, az üregek belsejéről, és máris sokkal többet tudnánk a keletkezésükről. Kiderülhetne, hogy milyen kőzetrétegek alkotják az alagutak tetejét, vagy hogy hogyan áramlott a láva az alagutakban. És persze azt is megtudhatnánk, tényleg alkalmasak-e ezek a barlangok arra, hogy egyszer majd emberes bázisokat építsünk bennük.
A NASA illetve az Arizona State University szakemberei már dolgoznak egy űrszonda előzetes tervein, amely egyszer majd leereszkedhet egy ilyen lávacsatornába. Vannak olyan nyílások, amelyek széle már beomlott, és lényegében egy törmeléklejtőn is be lehetne gurulni a felszín alá.
De lehet, hogy megelőzik őket.
A Google Lunar XPRIZE egyik nagy esélyese, az amerikai Astrobotic ugyanis szintén ezt akarja megtenni. A csapat leszállóegysége a Hold Lacus Mortis (Halál Tava) nevű területét fogja megcélozni. Landolás után az Astrobotic rovere megközelíti az egyik félig beomlott üreget, és lehetőség szerint le is gurul majd a törmeléken, hogy belülről is szemügyre vegye a lávacsatornát. A Lacus Mortison két ilyen nyílás is található, mindössze 13 km-re egymástól, ezek láthatóak a poszt tetején lévő képen.
Az Astrobotic 2015. októberére tervezi az indulást, és nem egyedül megy majd.
Három másik GLXP csapattal is előzetes megállapodást kötöttek (egyelőre titok, kikkel), hogy rovereiket, a fuvardíjért cserébe, magukkal viszik a Holdra. Sőt, a csapat vezetője, John Thornton, azt is kijelentette nemrég egy interjúban, hogy nem ragaszkodnak minden áron az első díjhoz sem. Nem fogják feltartani a többi rovert, hanem nyílt versenyben fog eldőlni, melyik csapat járműve teljesíti elsőnek a GLXP követelményeit, és viszi el a húszmillió dolláros fődíjat.